2010. december 31., péntek

Újév köszöntő receptjeim

Az a pár klasszikus, ami legalább december 31-én megment attól, hogy gondolkodjam azon, mit is főzzek ma.

Az elmaradhatatlan korhelyleves, amit pizsamában a kanapén fogyasztunk, "kanalas" reggeliként szigorúan az újévi koncert előtt ülve. Jó sok gond van a gyerek etetésével, könnyebben ül végig egy koncert-közvetítést, mint egy ebédet, úgyhogy ez a program mindhármunknak testre szabott.

Azután a lencse, kizárólag abból a célból, hogy jövőre most már tényleg végre gazdagok legyünk.

És a rétes, ami nálunk nem azért vált szokássá, mert ilyenkor "azt szoktak sütni", hanem azért, mert a bejgliből kimarad egy csomó mák és dió, ami réteshez igen finom, és az egész karácsonyi sütőajtó nyitogatás-csukogatás után igazán jól esik végre egy igazán egyszerűen összedobható sütemény. Idén csináltam két extra rudat, amit a maradék mézes sütemény morzsájából készítettem, almával és kevés mazsolával.

No igen, az a menü nem éppen light. Viszont nincs az a fogyókúrázó, aki baki nélkül csinálja végig a karácsonyt és a szilvesztert. Nekem tavaly a karácsonyt még sikerült is "kibekkelnem", de szilveszterkor csúnyán elbuktam. Szóval, ilyenkor ilyeneket eszünk, de minden receptnél elárulom, hogy hol lehet lecsípni a kalóriákból.

Sajnos képek - remélhetőleg egyelőre - nincsenek. Egy családi ünnepség után ugyanis úgy elraktam a gépet, hogy azóta sem találjuk. Egy másik géppel lefotóztam szépen az egész menüt, de az meg nem konvertálható ehhez a géphez. Szóval más képeit fölöslegesnek tartom illusztrációnak feltölteni ide, úgyhogy lehet, hogy egy ideig sajnos képek nélkül megyek tovább. Minden fotóm megvan, előbb-utóbb felkerülnek ide is.
De egyébként miért kell a kütyüknek annyifélének lennie? Miért nem lehet standardokat használni, hogy ne kelljen mindenhez egy komplett új széria akármicsodát megint megvenni? Eléggé bosszantó, ráadásul drága.


Korhelyleves 6 adaghoz

Egy evőkanál olívaolajon megpirítok egy jó nagy fej apróra vágott vöröshagymát. Ha üveges, hozzáadok két gerezd apróra vágott fokhagymát, és 10 dkg száraakolbászt. A kolbász az egyetlen hús, és egyben maga a zsiradék, de természetesen elhagyható, még úgy is bőven finom lesz!
Ha a paprika kiadta a színét, megtoldom még egy evőkanálnyi pirospaprikával, és felöntöm úgy fél liter vízzel. Hozzáadok fél kgz enyhén átmosott, hosszában és keresztben átvágott savanyú káposztát, nagyon óvatosan megsózom, borsozom, hozzáteszek 2 füstölt leveskockát 3 babérlevelet és egy kávéskanál köménymagot, illetve gy nagy csipet lestyánt. Puhára főzöm, végül behabarom 1-1 dl joghurt és 12%-os tejföl keverékével. Ilyenkor gazdagíthatjuk virslivel, ha kolbász nincs benne, akkor 6 szál füstlit mindenképpen tegyünk bele.

1 adag, virsli nélkül, kolbásszal: kb. 150 kcal



Lencsefőzelék - indiai beütéssel, 6 adag

500 g megmosott lencsét puhára főzünk annyi lében, hogy a végére éppenhogy ellepje. A főzővízhez adunk egy kávéskanál natúr vegeta mixet, sót, borsot egy evőkanál garam masalát (indiai fűszerkeverék) és pár babérlevelet.
Ha puha, 125 g görög joghurt (vagy danone aktivia) és egy csapott evőkanál zabpehelyliszt keverékével. Úgy is éppoly tökéletes, ha a lencsét botmixerrel kicsit pürésítjük, és csak a joghurtot habarjuk bele, így a liszt megspórolható.
1 adag: 275 kcal
A képen berni virslivel tálaltam, de vékony szelet natúr sertéssülttel természetesen kevesebb kalóriát (és valószínűleg jóval több színhúst) tartalmaz. Az a baj, hogy mi nemigen szeretjük a sertéshús ízét, maximum virsliben.

Rétes

Nincs konkrét recept, mert a maradék dió és mák mennyiségét kell alapul venni. Én egy réteshez 3-4 lap réteslapot használtam. A tölteléket pont úgy kell elkészíteni, mint egy hete a bejglihez, én azonban némi újításra vágytam.
Lefőztem egy adag karácsonyi teát, egy dl-t levettem belőle, és abba áztattam be egy marék mazsolát.
A dióhoz vaníliát, egy két kocka lereszelt étcsokoládét és szőlőcukrot kevertem, majd teával öntöttem fel, de nem túl hígra.
A mákot szintén vaníliával és szőlőcukorral kevertem el, meg némi kandírozott narancshéjjal (igazán csak egy kevéssel), és ezt is a teával engedtem fel, szintén nem túl hígra, inkább darabosra.
A harmadik töltelékhez összemorzsoltam a maradék mézes sütit, ami lehet puszedli és mézes keksz is, mindegy. Ehhez hozzáreszeltem ugyanannyi almát, és a teába áztatott, lecsöpögtetett mazsolát.

A réteseket a szokásos módon feltekertem, megkentem kevés olvasztott margarinnal és pirosra sütöttem.

A rétes egyébként nem vészes, mert önmagában nem tartalmaz se zsiradékot, se cukrot. A lapok pedig vékonyak. Ha a töltelékbe sem teszünk kristály-vagy porcukrot, hanem helyettesítjük bármilyen cukorpótlóval, alapjában véve nem tekinthető túl nagy bűnnek egy-egy szelet elfogyasztása.

egy-egy szelet (úgy másfél cm vastag) rétes átlagosan 100 kcal-t tartalmaz

Sikerekben gazdag, kilókban szegény, boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

2010. december 29., szerda

Paleo?

Paleolit táplálkozás, gabonafélék és tejtermékek elhagyása, szénhidrátszegény táplálkozás?
Vissza a teljes értékű táplálkozáshoz?

Már egy éve elolvastam a könyvet, ami azért jutott ismét eszembe, mert szakácskönyv is megjelent belőle. Nem csoda, valószínűleg eleve be volt tervezve, mert az eredeti könyv, címével ellentétben nem arról szólt, hogy mit lehet enni, sokkal inkább arról, hogy mit nem.

A teóriának utána olvastam a neten - ahol széleskörű irodalma van - és igen elgondolkodtató. A finomított szénhidrátok elfelejtése nem újdonság, semmi hozzáfűzni valóm sincs. A könyvet nem népszerűsíteném különösképpen, mert minden jó mellett, ami benne van, nem hogy elzárkózom a szerzőnek a mammográfia elleni felszólamlásától - amit mellesleg egyetlen szakirodalmi vagy kutatási hivatkozással sincs alátámasztva - hanem ezúton hívom fel a figyelmet annak fontosságára, mert igenis segít nekünk nőknek abban, hogy idejében diagnosztizáljanak egy halálos betegséget. De ez semmiféle összefüggésben sincs a paleolit étrenddel.

Ami érdekes a paleolit táplálkozást megalapozó elméletekben az a tejcukrot tartalmazó tejtermékek száműzése. Hiszen amellett, hogy az anyatejnek hihetetlen propagandája van manapság, az azt helyettesítő tápszerek éllovasai már nem tartalmaznak tejcukrot. Hiszen kiderült, hogy a legtöbb gyerek allergiás rá. Azután a bölcsiben a szülőin elmesélte egy anyuka, hogy a kisfia olyan magatartás zavarokkal küzdött, hogy azt sem tudták, hová forduljanak vele. Azt mondta az anyuka, hogy ha nem velük történik, esze ágában sem lenne elhinni a sztorit, de képzeljük el, hogy ahogy beszüntették a tejfogyasztást, a gyerek teljesen rendbe jött. Hihetetlen, kíváncsi vagyok, hogy igaz-e. Manapság sajnos igen gyakori a vastagbél-gyulladás, amivel az orvosok nem igazán tudnak mit kezdeni. A könyv szerint a laktóz elhagyásával, és a paleolit táplálkozással egy asszonynak teljesen elmúltak a tünetei.

Most nem mennék bele abba, hogy a paleolit időszakban hány év volt az átlagos életkor, mert azt nyilván nem lehet a mai körülményekkel összehasonlítani, és abban sem, hogy pontosan mikor is jelentek meg a gabonák, amiket a könyv szerint a paleolit korban az az emberek még nem fogyasztottak.

Abban viszont bizonyos vagyok, hogy a szénhidrát-csökkentett életmód fogyáshoz vezet, és nem szabad figyelmen kívül hagyni a laktózt sem, amikor a szénhidrátokról van szó.
Eredeti terveim szerint az új éveben esedékes fogyókúrám egyik elem az lenne, hogy este, illetve du. 3 után már nem eszem szénhidrátot. Ezt azért sajnálnám, mert én eléggé szeretem a kenyeret, és a kenyérfogyasztás lehetőségének teljes beszüntetése igencsak elrettent. Viszont paleo módszerekkel - és az újdonsült multifunkci KitchenAid robotgépemmel - könnyedén összeállíthatok szénhidrátszegény kenyeret, sőt zsömlét és süteményt is. Ráadásul, e módszerekkel pápá az adalékoktól túlcsorduló fitnessgurus kenyereknek, sütiknek és tésztáknak, mert sokkal olcsóbban és tök egyszerűen saját magam is előállítom a szénhidrát-szegény liszteket.

Szóval e blog is büszkén bemutatja - hamarosan - a szénhidrátszegény sütemények és kenyerek széles palettáját. Receptek előkészület alatt!!!

2010. december 27., hétfő

2011-re hangolódva

Emberek, tegnap végre elérte az HBO-t a Julie & Julia!
Mivel kisgyerek mellett nem könnyű bármikor elruccanni moziba, és azon kevesek közé tartozom, akik nem hajlandóak zenét és mozifilmeket innen-onnan így/úgy/amúgy letölteni, van egy jó kis HBO PAK előfizetésünk, mert annyiba kerül, mint havonta egy újdonsült film DVD-n.

Szóval tegnap érte el az HBO-t a Julie & Julia, amit rajtam kívül minden valamire való gasztroblogger már legalább ötször látott. Remek film, nagyon tetszett. Annyira jópofa Julia Child, amikor a profi séfek lenézően figyelik, hogy milyen lassan szeleteli a hagymát, mire Meryl Streep egy zseniális arcot vág, egyszerre tetteti hülyének magát, mint aki nem érti, hogy ugyan mit néznek, ugyanakkor lesújtó pillantásával egyértelművé teszi, hogy zokon vette a türelmetlen pillantásokat, majd a következő jelenet arról tanúskodik, hogy hazarohant, és addig pucolt hagymát, amíg ugyanúgy nem ment neki is, mint a profi séfeknek, pedig ugye az mindenkinek megvan, hogy a hagyma mennyire csíp?!?

Valamint oltárira röhögtünk azon is, hogy amikor Julia Child megírta az apjának, hogy főzni tanul, apja értetlenül azt válaszolta, hogy tud pénzt küldeni szakácsra.

Szóval a film végeztével azon töprengtem, hogy nekem is kéne valamit már kezdenem, amivel megvalósítom önmagam. Ezt el is mondtam a férjemnek, akitől megszólalásig a filmbeli férjek önzetlen, jópofa és feleségük iránti szeretetüktől és megbecsüléstől túlcsorduló választ vártam, mármint hogy: "persze drágám, gondolkodj csak nyugodtan, válassz bármit, én támogatlak, addig vigyázok a gyerekre, vezetem a háztartást, keresem a pénzt, feladom a számlákat, stb..."

Erre felröhög: "ugyan, mit akarsz Te még önmegvalósítani, más már annak a tizedétől is megvalósítva érezné önmagát, amit Te eddig megcsináltál!" Kösz, téma lezárva.
Először kicsit elszomorodtam, hogy 1. nem tart többre annál, mint amit eddig elértem, 2. nem vállaltra át a gyereket, számlákat, stb.
Bár annyi jó van benne, hogy legalább nem hív "drágámnak" - max akkor, amikor megkérdi, hogy miért megint a szemeteszsák mellé borítottam ki a kávézaccot.
De azután rájöttem, hogy igaza van. Jó, ő arra gondolt, hogy a szakmai karrierem éppen felszálló ágban van, amire ő jóval büszkébb, mint én magam. De azon kívül: hiszen van énnekem már projektem: többek között például ez a blog, itt ni. Tény, hogy nem lett óriási népszerűsége, az emberek nem írnak vissza ezrével, hogy nekem hála egy életre megoldották súlyproblémáikat, és szó-ami-szó, én sem oldottam még meg egy életre a saját súlyproblémáimat.

A blogtól való elfordulás részben a fentieknek is köszönhető, mert ugyan tényleg kevesebb időm van blogolásra, mint korábban volt, de azért őszintén szólva havi egy posztnál még futná valamivel többre.

És nem pont erről szólt a film is? Hogy nehézség, kudarc, csalódottság, no meg oly mértékű fáradtság - hogy kicsúszik a pulyka a kezünkből - nélkül nem lehet sikert elérni? Igen, elégedetlen vagyok magammal, mert van még bennem azért valamivel több, és szégyellem magam, amiért magamban már kezdtem kicsit leírni. Úgyhogy újult erővel vetem bele magam, őszintén, arról írva, ami a konyhám táján valójában zajlik.

Volt annak idején egy vicces elképzelésünk, megint csak a férjemmel, akinek nem az oldalbordája lennék, hanem az agytekervényeink gabalyodtak össze végérvényesen, valójában elválni annyira lenne életveszélyes, mint a sziámi ikrek szétválasztása, én agy nélkül élnék tovább, a férjem pedig éhen halna. Ja, ige az elképzelés a "lightkonyhából" kiindulva egy "zsírkonyha" nevű blog létrehozása lett volna, ahol kizárólag nagyon hízlaló alapanyagokból készülő földi jók receptjei kaptak volna helyet, semmi saláta, párolt busaszelet, könnyű gyümölcsös édesség, csak tömény szalonna, krumpli, kolbász, tejszín és csoki... (oké, stip-stop, megcsinálom ezt is!)

Hát, a karácsonyunk menüje inkább e blogon lett volna jó helyen, de azért - az újdonsült őszinteség nevében elmondom, mi volt nálunk:

Úgy kezdődött, hogy uszkve 7 rúd bejglit sütöttem, ötöt ugyanis egy full extrás családi veszekedés miatt - amit egész karácsony alatt pont a bejglisütés utolsó öt percére kellett időzíteni - gyakorlatilag szénné égettem, ezért gyúrtam be még kettőt a szüleimnek. - igen, akikkel eközben össze voltam veszve, de így az erkölcsi fölény mégis hozzám került!

Azután két tepsi linzert égettem el, keserűre. Itt tenném hozzá szerényen, hogy én igazából süteményt 14 éves korom óta nem rontottam el, eddig a karácsonyig.

Azután jött 8 tepsi sajtos rúd, és a bejglikből kimaradt tojásfehérjékből egy pavlova-a mit eleve nem tudok jól megsütni, részben a sütőm miatt - úgyhogy mi eleve elrontva szeretjük, "kuss, mi így szeretjük" alapon. (megvan, ugye: a morcos nyuszi biciglizik elmegy - mit tudom én, a - kiscica mellett, de ahogy ránéz a kiscicára, megbotlik a kerékpárral, és elesik. Kiscica odarohan a morcos nyuszihoz: "szegény nyuszi, nem ütötted meg maga nagyon? Erre nyuszi, morcosan: "Kuss, én így szállok le!")

Ezek után a nagy kajákat már a nagyik sütötték, volt kétféle húsleves, csigatésztával és maceszgombóccal, töltött káposzta, aszalt szilvával töltött pulykasült, kolbásszal töltött fasírt, én ehhez kerítettem gyorsan egy rizsköretet, amit fahéjjal, szegfűszeggel, kardamommal és narancshéjjal ízesítettem, és aszalt vörös áfonyával, pirított kesudióval és mandulával díszítettem. Karácsony másnapján, a nagymamám 89. szülinapján tejszínes sajttal rakott csirkemell volt, és én készítettem egy habos narancstortát (olyat, mint a key lime pie, csak citrom helyett naranccsal - csak hogy lássák, azért tudok még sütni).

Erre a délutánra vártuk a sógornőméket és anyósomat, és hogy szóba se kerüljön a szénné égetett bejgli, a sajtos ród mellé hamar sütöttem egy adag muffint arra hivatkozással, hogy az unokaöcsém allergiás az olajos magvakra. Büszkén virítottam a szép muffinok mellett, mire a vendégség kellős közepén a férjem rámpirít: "mi van, a bejglit körbe sem kínálod?" Ekkor mondjuk nem éreztem azt a sziámi iker szétválasztás dolgot annyira rizikósnak...

Amire azonban mégis büszke vagyok, hogy 24-re összedobtam egy nagy adag könnyű coleslaw salátát, amit többször is elővettem köretet helyettesíteni, és hogy a 25-dikét zabkásával indítottuk, amibe került a zabpehely mellett maradék aszalt áfonya és pirított mandula is. Üröm az örömben, hogy babaszakácskönyvből vettem a mennyiségeket "három adaghoz", és csak a végén esett le, hogy 6 hónapos csecsemők befogadóképességét vették alapul. Na, nem baj, legalább jutott még hely a bejglinek...

A gyerekem uszkve hétszer látta a polár expresst ("polgármekpresszt"), megkapta gyakorlatilag egy-az-egyben Sodor szigetét (ha nem tudod mi az, akkor legyen elég annyi, hogy nagyon irigyellek), és másfél órán keresztül kergette apját, amikor elérte, jól megcsikizte, hozzá mondogatva, hogy "te kis butus". Ő az egész karácsonyt (24-26-ig) megúszta másfél tányér húslevessel és négy db sajtos rúddal. Csak azért, hogy valakinek legyen lájt is a karácsony.
És egy aranyköpés a végére:
én: "Ne állj, meg, most sétálunk!"
ő: " De mama, én sét akarok állni!".

Utólag is boldog ünnepeket minden kedves olvasómnak!

2010. november 28., vasárnap

székelykáposzta

Mi ez? Pörkölt, savanyú káposztával. Nehéz úgy elkészíteni, hogy hizlaljon, viszont sok tejföllel és még több ropogós héjú fehér kenyérrel már nem annyira okos döntés.

Szóval 4 adaghoz (nálunk 3 főre elfogy, de repetázgatva)
500 g savanyú káposzta
500 g pulykamell vagy sovány sertés (pl. comb, vagy lezsírozott karaj)
1 fej hagyma
só, bors, pirospaprika, babérlevél, lestyán
füstölt kocka
1 ek olívaolaj

A hagymát apró kockára vágjuk, az olajon megpirítjuk, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk ízlés szerint (én egy csapott evőkanálnyi) pirospaprikával, amit gyorsan elkeverünk az olajos hagymával, azután felöntjük kb. fél dl vízzel. Ha a víz nagyja elfőtt, hozzáadjuk a húst, kifehéredésig sütjük, majd hozzáadjuk a savanyú káposztát, amit én előtte picit átmosok, ha túl sós, és apróra vágom, nehogy a kisfiam torkán akadjon. Ha a káposzta is benn van, hozzáadom a füstöt ízű kockát, a babérlevelet és egy csipet lestyánt (amitől nagyon finom aromát kap). Lefedve addig főzöm, amíg a hús egészen megpuhul.

Magában, vagy fejenként egy evőkanál 12%-os tejföllel (vagy natúr joghurttal), és/vagy egy szelet (=30 g) rozskenyérrel fogyasztjuk.

egy adag káposzta energiatartalma: 225 kcal
1 ek tejföl 25 kcal
1 ek joghurt 12 kcal
30 g rozskenyér 80 kcal

2010. november 7., vasárnap

rákóczi túrós barackízzel



Új sorozatomat stílusosan szerettem volna indítani: egy igazi magyar sütemény-klasszikussal, a Rákóczi túróssal.

Több okból tűnik jó választásnak ez a süti:
Irtó vagányul fest (szerintem), úgy tűnik, mint amihez legalább egy OKJ-s cukrászpapírra lenne szükség, miközben egy végtelenül egyszerű, amolyan kikavarós tészta, kezdők is nyugodtan próbálkozhatnak vele.
Irtó hizlalónak tűnik, mindazonáltal elsősorban túróból és tojáshabból áll. Néhány egyszerű trükkel könnyű belőle light-ot varázsolni.

Ami más, mint a megszokott, az az, hogy nem tettem bele baracklekvárt, amiből light-ot lehet mondjuk venni, és a hab közé kanalazni, de egyrészt nem szeretem a light dzsemeket, másrészt nem örülnék neki, ha a gyerek édesítőszerrel és tartósítószerrel készült cuccot kanalazna, a receptjeim pedig az egész családnak szólnak, és nem attól lesznek light-osak, hogy csupa light feliratú izét kutyulok össze - ez mások asztala...
Másrészt pedig: tegyek már én is valamit hozzá a recepthez., amolyan újragondolás félét, és az újragondolások akkor a legjobbak, ha egy receptet nemcsak finomabbá, hanem korszerűbbé is varázsolnak.

Szóval a dzsem kimaradt, viszont készült mellé egy kis turmixolt barack (télen fagyasztott barackból, vagy más gyümölcsből), ami szakszóval coulis, cukor nélkül készült, egyedül a gyümölcs íze édesíti (hiszen édes desszertet kísér, felesleges ennek is töménynek lennie!)

E recepthez xilitet használtam, amit a nyírfa kérgéből állítanak elő. A glikémiás indexe alacsony (azaz nem emeli meg hirtelen a vércukrot), és a kalóriatartalma is alacsonyabb a cukorénál, viszont nem mesterséges, és az állaga helyettesíti a cukrot, erre pedig a tojáshab esetében múlhatatlan szükség van. Sütés után gyakorlatilag nincs mellékíze.

Egy kb. 16 szeletes tortához kell (26 cm-es tortaforma):

30 dkg zabpehelyliszt
20 dkg margarin (pl. Liga)
3 ek. xilit
egy tojás sárgája,
egy csipet só

A túróhoz:
75 dkg sovány tehéntúró
3 tojás sárgája
kb. 5 ek xilit
8 dkg mazsola
vanília-esszencia, 1 citrom héja

a habhoz:
4 tojás fehérje
5 ek xilit


A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A tojásokat és a margarint az utolsó pillanatban vegyük elő a hűtőből. Ha ügyesek vagyunk, és a tojásokat szét tudjuk úgy választani, hogy a sárgák egyben maradjanak, akkor először szétválaszthatjuk mind a négyet, és a fehérjéket visszatoljuk a hűtőbe felhasználásig, a sárgákat pedig egy pohárból adagoljuk. Ha nem vagyunk annyira biztosak magunkban, akkor egy sárgáját eleve külön pohárba üssünk, így meglesz a tésztához való sárgája, a többi pedig mehet a túróhoz.

Ujjunk hegyével (vagy késes betétű robotgéppel) összemorzsoljuk a margarint a liszttel, amit előtte megszórtunk egy csipet sóval. Ha olyan állagú, mint a durvára darált keksz, hozzáadjuk a cukrot és a tojás sárgáját, majd összegyúrjuk. Elvileg ennyi folyadéktól össze is áll, ha nem adjunk hozzá egy teáskanálnyi vizet.

Ha a massza összeállt, belerakjuk egy sütőpapírral kibélelt tortaformába, és az ujjunkkal szétnyomkodjuk az alján, lehetőleg egyenletesen. Az alapot berakjuk a sütőbe, amíg összeállítjuk a krémet (kb. 5 perc)

A túróhoz hozzáadjuk a xilitet, a tojás sárgákat, a mazsolát, a vaníliát, a citromhéjat. Ezt a krémet rákenjük az alapra, és visszatoljuk a sütőbe még 15 percre.

A 15 perc végéhez közeledve a tojásfehérjéket a xilittel jól felverjük, és dekoratívan rákenjük a túró tetejére. Én a képen látható sütihez nyomózsákot használtam, de egy kanállal is lehet, a tetejét vagy elsimítva, vagy kis hullámokat borzolva benne.

A sütőben újabb 5-8 percig sütjük, amíg a teteje el nem kezd barnulni.

Turmixolt barackkal tálaljuk.

Egy szelet energiatartalma: 276 kcal
(tovább csökkenthető: vékonyabb tésztával - 10 dkg liszt, 5 dkg margarin -, mazsola nélkül, xilit helyett energiamentes édesítőszerrel a túróban és a tésztában - a fehérjehabhoz kell a xilit - így egy szelet csak 132 kcal)

2010. november 2., kedd

Arculatváltás, avagy az igazi életmódváltás receptje

Az életmódváltásnak éppen úgy megvan a maga receptje, mint mondjuk egy húslevesnek: mindenkinek megvan a tuti, bevált módszere. Mármint azoknak, akiknek sikerült.

A legtöbben viszont, úgy látom, mégiscsak előtte állunk még. Úgyhogy arra jutottam, tekintettel arra, hogy a leglátogatottabbak az elmélkedős-módszertani posztjaim, és nem mindenki szereti karfiollal a bolognait (pedig isteni), illetve arra, hogy egy fogyókúra sem tart örökké, az életmódváltás viszont örök, hogy a blogot fogyókúrás gasztroblogból átminősítem életmódváltó bloggá.

A blogban először is azt tervezem, hogy szembenézünk a helyes életmóddal, mindazzal, amit annak folytatása megkíván tőlünk, és az ezzel járó nehézségekkel és örömökkel.
Szeretnék szólni testmozgásról, lélektanról, kevés pszichológiáról, apró fortélyokról. De nem maradnak el a receptek sem ám! Viszont más megközelítésben fogom őket feltenni, nem ám úgy, hogy nálunk most ez és ez volt az ebéd, nézzétek, mi jutott eszembe, hanem koncepciózusan.

A koncepcióm pedig a következő: klasszikus ételek korszerű megvalósításban. Ami azt jelenti, hogy sorra veszem a nemzetközi és a magyar konyha népszerű és közkedvelt fogásait és megmutatom, hogy hogyan lehet őket úgy elkészíteni, hogy a lehető legkevesebb zsír, finomított szénhidrát és kalória, azonban a lehető legjobb íz, sok rost és sok vitamin, ásványi anyag kerüljön belé. A receptek célja, hogy az egész család fogyaszthassa, a "fogyózónak" se kelljen külön főzni, és az új megközelítéssel elkészített fogás felváltsa azt a verziót, amit még nagymamánktól lestünk el. A nagyi receptjeit pedig fűzzük le szép dossziéba, esetleg keretezzük be és rakjuk ki dísznek a konyhába.

Első tipp

A legtöbb ember bele sem vág az életmódváltásba/vagy fogyókúrába, nevezzük bárhogy/, mert iszonyú nehéz,és nem tartja magát képesnek.
Nekik az első lépésként azt javasolnám, hogy kezdjenek el akkor enni, ha éhesek. Nagyon érdekes pár napot végigcsinálni úgy, hogy semmi másra nem figyelünk csak arra, hogy akkor együnk, amikor éhesek vagyunk. Nem ért persze, ha ilyenkor is meg tudjuk állni, hogy addig együnk, amíg jól nem lakunk, ha ezzel is gond van, akkor egy átlagos méretű tányéron elférő adagot. Nagyon elgondolkodtató, ha látjuk, mennyire kevés étellel elvagyunk, annak ellenére, hogy meg mernénk esküdni, feneketlen a bendőnk.
Szóval elsőre ennyi, együnk csak akkor, ha éhesek vagyunk. Tehát nem akkor, amikor reggelizni "szoktunk", amikor a kollégák ebédelni indulnak, amikor megérkezünk haza, vagy amikor a család éhes. Kizárólag akkor, amikor mi magunk éhesek leszünk, nem étvágyunk lesz, hanem a gyomrunk is meg-megkorran.

2010. október 15., péntek

színtiszta Nigella




Mivel most már a hajam színe is megegyezik Nigelláéval - mert minden más testrészem egyébként teljesen azonos, persze, fűzővel, sminkessel, stb. - gondoltam készítek egy teljesen rá jellemző ételt. A fizetésemnek a fodrász után hátramaradt részét - nem a fordrász volt drága egyébként, hanem a parkolás - halloumi sajtra, koktél paradicsomra és rukkolára költöttem, majd összedobtam ezt a salátát:

Fél csomag rukkolát tálba tettem, hozzávagdostam fél csomag koktélparadicsomot.
Egy fél haloumi darabot (lkb. 100 g.) vastagabb szeletekre vágtam, és teflonban szárazon megsütöttem. Mindkét oldalon elég volt úgy 30 másodperc. A salátára halmoztam, pont, mint Nigella, és nem öntöttem nyakon olívával és balzsamecettel, pedig milyen jó úgy!

Ez így is megvan 400 kcal.

felvágott helyett...

Képzeljétek el, elhíresültem a kenyérre kenhető krémjeimről. Egy barátnőm szeretné, hogy osszam meg vele a receptjeimet, mert nem szeretne mindenféle szintetikus dologban pácolt és felturbózott felvágottat adni tüneményes kicsi fiának, akinek - képzeljétek - a nagypapája építette a felhőket!

Gondoltam, hátha érdekel még valaki mást is, arról nem is beszélve, hogy mostanában, ha nem is írok túl gyakran a blogra, a főzésnél néha megnyitom egy-egy recept elkészítésekor, így a saját oldalamról főzök. Ezt a blogot hagyom örökül majd unokáimnak, nem egy kockás füzetet.

A receptek nem - feltétlenül - lightosak, de azért egészségesek. Kis mennyiségben, teljes kiőrlésű kenyérrel, vagy ahelyett akár salátalevélen, paprikacsónakon, hamlet vagy abonett szeleteken bátran fogyaszthatók fogyókúra idején is.

1. Hagymás tojás (4 adag)
5 db tojás
2 fej vöröshagyma
10 dkg libazsír (vagy más zsír, vaj vagy margarin)


A tojást keményre főzzük, lereszeljük vagy apróra daraboljuk. Nekem van olyan retró tojásszeletelőm, ami húrokkal vágja szeletekre a tojást, azon eresztem át kétszer, egyszer hosszában, egyszer széltében szeletelve fel a tojást. A vöröshagymát igen apróra vágjuk, majd elkeverjük a tojással és a zsírral. Megsózzuk, de óvatosan, mert állás közben még sósabb lesz. Hagyjuk összeérni hűtőben minimum egy órán át, de legjobb egy éjszakán át.
Mivel ezt az ételt eredetileg libamáj sütéskor készítették, gazdagítható némi libamájjal. Na úgy speciel mennyei, bár a blog szellemével maximum egy évben egyszer pl. karácsonykor egyeztethető össze.

2. Humusz
egy db. arab sarki fűszeres
125 g friss humusz az arab fűszerestől
4 ek görög joghurt az arab fűszerestől
1 ek tahini (szezámmagkrém) a sarki fűszerestől

A hozzávalókat elkeverjük, és teljes kiőrlésű pitán szervírozzuk. A barátnőm ilyet evett nálam kétszer.
Aki viszont el akarja készíteni mindennemű szintetikus összetevő nélkül az kénytelen az arab sarki fűszeresnél csicseriborsót venni, amit órákon át kell főzni. Ha más tényleg puha (minimum két és fél óra), akkor le kell turmixolni, sózni, és hozzáadni vagy 100% természetes alapanyagokból készülő tahinit, vagy a szezámmagot is házilag kell ledarálni egy igazán jó minőségű darálóval vagy robotgéppel. Ezután gazdagítható görög joghurttal és csemege pirospaprikával. Tálalása megegyezik a butított verzióéval.

3. Boursin (mi így hívjuk, de ez amolyan magyaros boursin)
200 g juhtúró
100 g sovány (krémes) tehéntúró
200 g vaj (vagy light margarin)
1 csokor snidling és egy csokor kapor
fokhagyma
só, bors

A hozzávalókat - melyeket egy órával előbb szoba hőmérsékletűre készítettünk elő, egy nagy tálban összekeverjük (természetesen a kaprot és a snidlinget elébb összevágjuk).
Kifejezetten pirítós kenyér illik hozzá, még melegen, hogy a krémbe kerülő vaj megolvadjon rajta.

4. Padlizsánkrém
Mindenkinek vagy ehhez egy receptje, én szeretem a majonézes változatot, de mivel az hízlal, van egy másik.
2 padlizsánt sütőben héjában megsütök, kihűtöm, a belét turmixgépbe kanalazom. Reszelek hozzá fokhagymát, sózom, borsozom, a majonéz helyett pedig megy bele egy dl natúr joghurt (amelyet nem csepegtetek le, de a levét leöntöm) és egy teáskanál mustár, és egy-két kanál olívaolaj. Joghurt helyett mehet bele tejföl is mehet bele, ha nem fogyózunk.

5. Vöröslencse pástétom
250 g vöröslencsét egy fej apróra vágott hagymával, egy gerezd fokhagymával, sóval, borssal, babérlevéllel kevés vízben megfőzzük, annyira puhára, hogy magától szétessen. Addig keverjük, míg szét nem esik. Kihűtjük, és megesszük.

2010. szeptember 29., szerda

morzsás cukkíni avagy cukkíni "crumble"



A férjemmel sok mindent meg lehet etetni, nem finnyás példány, azonban nemrég a fejébe vette, hogy ő márpedig a cukkínit, azt nem szereti. Keserű neki, ugyanis. Sehogy sem értem, mert én speciel inkább azt mondanám rá, hogy túl karaktertelen, bár szeretem!

Mivel arra gyúrok, hogy a fiamnak egyszer benő a feje lágya, és majdan ügyes fortélyokkal veszem rá az egészséges táplálkozásra - erre esélyem is van, ha úgy 10000 km-es átmérőjű körön belül nincs egyetlen nagyszülő sem -, így nem adtam fel, mondtam magamban, hogy ennek a férjnek is meg kell szeretnie a cukkínit! Szezonban még olcsó is, bár a szezon a zord időre tekintettel úgy tűnik, elmaradt.

Szóval a morzsás karfiol és a rántott cukkíni farvizén, enyhe mediterrán kitérővel előrittyentettem ezt az ételt, ami még mindig merész volt, tekintettel arra, hogy a férjem a morzsás karfiolt sem igazán szereti, mondjuk én nagyon. Lényeg az, hogy tálalásnál kívánt magára egy kevés juhtúrót (ami elsőre azt gondolnánk, üti a pestót, de nem!), és a férj úgy ette, mint kacsa a nokedlit. Tök feleslegesen főztem ki mellé bajor virslit, magában is tökély!

4 adaghoz kell:
2 jókora cukkíni (vagy 4 kisebb)
olívaolaj, só, bors
3 szelet "fogyikenyér" (ez egy diétáskenyér, vagy teljes kiőrlésű liszttel készült kenyér)
egy teáskanál szardellapaszta
két evőkanál pesto
30 g juhtúró

A cukkínit vékony szeletekre vágjuk, sózzuk, borsozzuk, majd nagyon kevés olívaolajban mindkét oldalát barnára sütjük, tálra szedjük. Lehet grillezni is, aki nem lusta előszedni, vagy kirohanni a szabadba.
A három szelet kenyeret turmixgépben vagy aprítóban morzsásra őröljük, majd teflonedényben jól átpirítjuk. Ha kicsit már megpirult, hozzáadjuk a pestót és a szardellapasztát, esetleg - diétánk szigorától függően - még egy kevés olívaolajat. A kisült cukkínit beleforgatjuk a morzsába, és kevés juhtúrót rámorzsolva tálaljuk.

Egy adag energiatartalma 115 kcal (összesen egy evőkanál olívaolajjal számolva).

A maradékot kevés főtt tésztával, koktélparadicsommal és light krémsajttal tálaltam. Jelentem, az ízeket lehetett tovább fokozni.

2010. szeptember 11., szombat

észre sem veszed, hogy diétás - a rakott húsos krumpli



Van úgy, hogy ennénk valamit, amiről az a benyomásunk, hogy "rendes", masszív kaja. Ez általában valamilyen sertéshúst és krumplit takar nálam, na meg tejfölt.
Sikerült ezúttal valami olyat kihoznom, amiben "benne van minden", ám mégsem fekszi meg a pocakot és a mérleget. Kihűtve könnyen csomagolható munkahelyi ebédnek is.

4 adaghoz kell:
500 g (4 szelet) tarja - a látható zsíros részektől megfosztva
400 g krumpli (hámozás után mérve)
1-1 fej lila és vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
2 db zöldpaprika
3-4 db paradicsom
150 g tejföl 12%-os
150 g natúr joghurt
2 tojás
só, bors, pirospaprika, őrölt kömény

Az összes zöldséget karikára vágjuk, a húst besózzuk és a többi fűszerrel is meghintjük.
Egy teflon tepsibe rakosgatjuk alulra a vöröshagymát, rá a hússzeleteket és a fokhagymát, erre a krumplit (amit külön megsózunk), a paradicsomot, paprikát és a lilahagymát.
Alufóliával letakarva 175 fokos sütőben 30 percig sütjük.
A joghurtot és a tejfölt a tojásokkal, sóval, borssal elkeverjük. A tepsit kivesszük, az alufóliát levéve a szószt a tepsi tartalmára öntjük, és visszatoljuk a sütőbe, amíg aranybarnára nem pirul.
Uborkasalátával tálaljuk.

1 adag 380 kcal.

2010. szeptember 9., csütörtök

végre lett volna mivel előrukkolnom...

Egész nap gondolkodtam, könnyű desszertben, ami mutatós, mégis kicsit ünnepélyes, őszies, ugyanakkor még emlékeztet a nyárra...
Elterveztem, milyen jól mutat majd az egész a tányéron. Mindent elrendeztem, beállítottam, elmentem a gépemért, el is kezdtem fotózni, errefel mi történt?



Ki kíváncsi ezek után a receptre?

Ha valaki mégis, annak had' szóljon: mézben karamellizált alma, vaníliás mascarpone fagylalttal

4 főre kell:
5 g margarin (egy teáskanál)
4 db alma
két evőkanál (20 g) méz

A fagyihoz (ami több lesz, mint négy adag, ám könnyen fogy):
két pohár danone aktivia
100 g zsírszegény mascarpone (new lifestyle by Aldi)
100 ml zsírszegény, cukrozatlan sűrített tej (vagy ehelyett is joghurt, esetleg mascarpone - egyébként szintén Aldi)
vaníliás fruktóz (vagy fruktóz/édesítőszer és vanília aroma)

Az almákat megmosom, magházukat késsel körbevágom mindkét oldalról, azután újjal kinyomom belőle. Fél cm vastag szeletekre vágom, és enyhén megszórom fahéjjal.
Egy teflon serpenyőben felhevítem a margarint, és az almákat átsütöm benne, amíg meg nem puhulnak, ezután tálra szedem a szeleteket.
A serpenyőbe csurgatom a mézet, kicsit hagyom habozni: karamellizálódjon, vagy mégsem?, majd ha eldöntötte, és a színe kezd sötétedni, átforgatom benne az almákat, és ezzel tálalásra készen van.
Megjegyzem, mindezt sütőben is meg lehet csinálni, a margarinnal kikent tepsibe kell rakosgatni az almaszeleteket, meglocsolni a mézzel, és 200 fokon úgy 15-20 percet sütni. Ügyesek ezalatt összedobják a krémet, ha van fagyigépük.

Szóval a krém hozzávalóit, nagyon tudományos műgonddal, szigorúan a fenti sorrendben turmixgépbe öntjük, jól összekeverjük, majd az - előzőleg helyesen összeszerelt és beindított - csodamasinába töltjük. Ekkora adag az én nem túl hightech fagyikütyümben 15 perc alatt mesésen krémes lett.

A forró almát a jéghideg fagyival tálaljuk. Apukám, aki pedig nem dicsérget (most sem tette), és nem is haspók, alig bírt leállni vele, de a gyerek, az igazi mókamester. Ki gondolná, hogy ez a bájos kis tünemény nem sokkal később még felöntötte szappanos vízzel a fürdőszobát (a bejárati ajtóig)?

1 adag alma 80 kcal
1 (tisztességes) gombóc fagyi kb. 100 kcal.
Kb. így néz ki, a fagyi meg igenis direkt olvadt meg!

2010. augusztus 23., hétfő

csokiöntet gesztenyés semifreddon



A recept lényege inkább a csokiöntet. Ki akartam próbálni, létezik-e e light verziója. Meg kell, hogy mondjam, mostanra jobban ízlik ez, mint a geil, igazi csokoládéból és tejszínből készített eredetim.

Szóval kellett az öntethez valami, és találtam is egy adag gesztenyepürét a fagyasztóban. Jött hát a szikra: fagyasztott állapotában össze kellene turmixolni joghurttal. Így egyrészt csökken a kalóriatartalma (100 g joghurtban kevesebb van, mint 100 g gesztenyepürében), másrészt a joghurt ellensúlyozza a gyárilag (túl)édesített light gesztenyepürét, és - a lényeg! - kicsit fagyis állagú lesz. Persze nem igazi fagyi, csak olyan "semifreddo".

A csokiöntethez:

Felforralunk 2 dl 1,5 %-os tejet 1 ek fruktózzal. 1,5 ek kakaóport és 1 ek burgonya (vagy kukorica-) keményítőt kikeverünk fél dl tejjel, és a keveréket állandó keverés mellett hozzácsorgatjuk a forrásban lévő tejhez. Végül ízesítjük pár csepp rummal, amit kiforralunk úgy fél perc alatt. Hidegen vagy melegen tálaljuk. Jelen esetben melegen öntöttem a gesztenyekrémre, ami hideg volt, rendkívül jól esett a kontraszt.

A semifreddohoz:

Összeturmixolunk 250 g fagyott állapotban leledző, light (tehát cukormentes) gesztenyemasszát (ami kézzel apróbb darabokra tudunk tördelni, ah öt percet már kint töltött ebben a kánikulában), egy dl natúr joghurtot, és pár csepp vanília-aromát.

A gesztenye-semifreddo fele 170 kcal. 2 ek csokiöntettel (ami az elkészített adag negyede) 220 kcal.

2010. augusztus 5., csütörtök

A kalóriaszámlálás

A kalóriák kicsit unalmasak. nem is szeretnék túl sok szót vesztegetni rájuk. Akinek viszont nincs más választása, mint számolgatni őket, azt lehet, hogy érdekli, hogy hogyan kell, ha még ugyan nem jött rá.

Mivel nemrég kérdést kaptam ezzel kapcoslatban, eszembe jutott, hogy talán van olyan, aki 15 éves kora óta nem számolta ki minden ételének a kalóriatartalmának, és ha ránéz egy túró rudira, nem az jut eszébe, hogy 85-90 kalória (attól függ, melyik táblázatot vesszük), hanem az, hogy milyen finom is volt, amikor azzal várták haza a suliból.

Elméletileg az az egy biztos, hogy aki kevesebb energiát vesz magához, mint amennyit felhasznál, az fogyni fog. Az, hogy mennnyi energiát kasználunk fel, az két részből áll össze. Van egy úgynevezett alapanyagcserénk, az a kalóriamennyiség, amit a szervezet puszta létezéséhez (pl. a szívdobbanáshoz, a szerveink működéséhez, a lélehgzetvételhez) felhasználunk. Ez nem kevés, a neten sok kalkulátort lehet találni, melyek segítségével ezt ki lehet számolni. Én 170 cm magas vagyok, az én alapanyagcserém kb. 1780 kcal egy nap alatt. Ugy, milyen meglepő?
Ehhez adódik hozá az az energia, amit a nap során mozgással, minden napi tetteinkkel égetünk el. Ennek nagysága természetesen életmódunktól függ, ülő munkát végzők jóval kevesebbet használnak el, mint fizikai munkások vagy sportolók. A kalkulátorok általában 3 szorzót használnak a fizikai aktivtás függvényében. Szóval kijön, hogy én ülőmunkával, háztartásvezetéssel és egy kevés sporttal úgy 2200-2400 kcalt használok fel naponta. Ahhoz, hogy fogyjak, ennél kevesebb kalóriát kell bevigyek a szervezetembe. Ha kicsit kevesebbet, lassabban, ha sokkal kevesebbet, gyorsabban fogyok.

Egy kg elrkatározott zsír kb. 7000 kcal tartalmaz. Sajnos azért nem úgy van az, hogy ha pontosan 700 kcallal ettem kevesebbet pl. egy hét alatt, mint amennyit lehasználtam, akkor pontosan egy kg zsírt fogytam. Szerepet játszik ugyanis a vízháztartás is, ugyanis a szervezet hormonális folyamatok, és akár az izmok folyamatos használata révén is sok vizet köt meg, ami egy fogyókúra elején viszonylag gyorsan távozik. Könnyű viszont izomból fogyni, ezért kell vigyázmni arra, hogy az étrend elegendő kalóriát tartalmazzon, és megfelelő mennnyiségű fehérjét.

A dietetika jelenlegi állása szerint 1000 kcal-nál kevesebbet nem szabad enni fogyókúra során. Még sokan gondolják azt, hogy 1000-nél többet nem szabad enni, igen, régen így volt, jelen pillanatban azonban ezeket a nagyon alacsony kalóriatartalmú diétákat sem egészség, sem a hosszútávú súlymegtartás érdekében nem tartják hasznosnak. Viszont azt a napi 400-600 kcal-t, amivel mi, korszerű gfogyózók, többet eszöünk, egy óra mozgással könnyedén kompenzálhatjuk, ugyanott vagyunk, és még az egészségünket sem károsítjuk.

De honnan tudjuk, hogy miben mennyi kalória van?

A boltban elvileg mindenen rajta van a kalória-tartalom. Amin nincs, azt ne vegyük meg! Szóval ha egy 150 g-os joghurt van a kezünkben, amin 100 g-ra pl. 97 kcal-t tüntetnek fel, akkor egy pohárban nyilvánvalóan 97x1,5=146 kcal van. Ha szeletelt sajtot, felvágottat, kenyeret veszünk, akkor először a fenti módon kiszámoljuk az egész csomag kalóriatartalmát, majd elosztjuk a szeletek számával.

A főzéshez már szükségünk lesz egy pontos konyhai mérlegre és egy mérőpohárra (vagy leszuperált cumisüvegre). Ahhoz ugyanis, hogy kiszámoljuk az általunk összedobott szendvics vagy saláta, megfőzött étel, megsütött süti kalóriatartalmát, pontosan kell tudnunk, miből mennyi ment bele.

A folyadékot tehát mérőpohárral mérjük ki. Ha valamiért nem adjuk közvetlenül a mérőpohárba, azt is lhet, hogy kimérünk 1 dl vizet a mérőpohárba, átöntjük abba az edénybe, ahová a folyadékot tölteni akarjuk, megjegyezzük, hogy meddig ért benne az 1 dl víz, szemünkkel megjegyezzük, és a kimérendő anyagot is addig töltjük fel.

A száraz anyagokat a mérleg tartójába töltjük. A legjobb az olyan mérleg, amit le is lehet nullázni, mert akkor nem kell mindig mérni,-átönteni-mérni-átönteni, hanem elég egy tálat a mérlegre tenni, és abba adagolni.

Ha főzés közben ilyesmivel találkozunk, hogy "adjunk hozzá annyi jghurtot/lisztet/stb. amivel homogén/folyékony masszát kapunk, azaz előre nem tudjuk, hogy mennyi kell egy anyagból, akkor jó ötlet először lemérni a teljes pl. tejfölös poharat, azután, amikor már kivettünk belőle annyit, amennyire szükség volt, újra lemérjük, és a kettő közötti különbözet kiadja a felhasznált mennyiséget.

Így mérek pl vajat is, mert a vajat, ugye, nem tudom ráadagolni egy tányérra, úgyhogy vagy lemérem a kenyeret vaj nélkül, azután vajjal megkenve (és a különbözet lesz a vaj mennyisége), vagy a vajasdobozt mérem meg előtt és utána.

Ha megvan minden hozzávalónak a mennyisége, akkor a szorzásos osztásos módszerrel egy kalóriatáblázat alapján kiszámoljuk a teljes kalória-mennyiséget is. Ha egy szendvicset csináltunk, akkor meg is vagyunk, ha azonban az egész családnak főztünk, akkor megsaccoljuk, hogy hány adag lesz, képzeletben vagy a valóságban be is osztjuk, és a teljes kalóriamennyiséget leosztjuk az adagok számával.

Ez így elég macerásan hangzik, az is. Viszont hamar kialakulnak bizonyos rutinok.
Megtanuljuk, hogy melyik poharunk/kanalunk milyen űrmértékű, a két szelet kenyér/kifki/zsemle általában hány gramm, egy db gyümölcs mekkora, illetve hogy hány kcal van a kedvenc joghurtunkban, sajtunkban, felvágottunkban, hogy egy kávéskanálnyi méz vagy margarin 5 g, stb.

Én főzés közben buzgón jegyzetelek. Minden hozzávalót leírok, leírom mellé a mennyiséget is, azután ha kész az étel, mellé írom a kalóriákat, elosztom, összeadom, újra elosztom, és meg is van. Az így elkészített recept meglesz máskorra is, úgyhogy legközelebb már nem is kell számolni!

Ha pedig sokat főzök, régóta számolgatom a kalóriákat, akkor előbb-utónn étteremben és vendégségben is meg tudom tippelni a kalóriákat. Más módszer erre nincs, kivéve néhány (gyors) étterem, ahol megadják egy listában az ételek kalória-tartalmát.

Még annyit tennék hozzá hogy mindenben van kalória. Állítólag az alkoholból főzés során az alkohollal együtt elpárolog, több helyen olvastam, de még szkeptikus vagyok. Minden esetre én fűszerekre, zöldségekere és alkoholra nem számítok kalóriát, mert annyira kevés, hogy annyit igazán tévedhetek, ha felfelé kerekítek ott, ahol lehet. Persze a krumpli, a zöldborsó, a sütőtök, a kukorica és a hüvelyesek kivételt képeznek az alól az elv alól, azokra számolok.

zöldségtorta



Kata, akire a múltkori bejegyzés alján enyhén ráripakodtam, vette a lapot. Még azzal kezdte, hogy én segítsek neki , erre előáll a fenti fotóval, hozzá egy remek recepttel.

Ezennel felvettük a réteslapot a fogyózók listájára. Ugyanis gyakorlatilag zsír nélkül készül, igaz fehér lisztből. De láttatok már réteslapot, nem? Tök vékony! Annyira keveset eszünk belőle, hogy amennyiben zöldségekkel, húsfélékkel lekkőképpen megrakodjuk, könnyedén ellensúlyozhatjuk az inzulinemelő hatását, és kalóriában sem visz messzire. Viszont rém könnyű vele bánni, kibéleljük vele a formát, megy bele a töltelék, sajt, sütőben 20 perc, és ilyen íncsiklandozó finomság kerül az asztalra!
A keverék egyébként durum penne szószaként debütált, és úgy is megállta a helyét. Engem kicsit emlékeztet a boscaiolo mártásra, bár láthatólag ez az elnevezés csak engem szórakoztat, engem viszont nagyon. A maradék mártásból tehát másnap akár zöldséges-sajtos szufflé is készíthető ;)

Kata olívaolajjal leheletvékonyan megkente a lapokat. Megoldható ez light margarinnal is, de a zsiradék akár el is hagyható.

Hozzávalók egy 23 cm átmérőjű tortaformához:
fél csomag réteslap
25 dkg vegyes (pl. mexikói) zöldségkeverék
1,5 ek olívaolaj
2 ek zabpehelyliszt
2-3 dl 0,1%-os tej
20 dkg light trappista sajt
só, bors, szerecsendió, fokhagyma

A zöldséget megpároljuk, a sajtot lereszeljük. A tortaformát kibéleljük a réteslappal Az olajat felmelegítjük, hozzáadjuk a lisztet és amikor elkezd habzani, belecsurgatjuk a tejet folyamatos kevergetés mellett. Hozzáadjuk a fűszereket, majd a reszelt sajt felét. (Ha nem elég híg akkor kicsi tejjel lehet higítani). Ebbe a sajtos szószba belekeverjük a megfőtt zöldséget, majd a réteslappal bélelt formába felhalmozzuk a finomságokat. A tetejét megszórjuk a maradék reszelt sajttal, a réteslap lelógó széleit visszahajtogatjuk, és mehet a sütőbe, amíg meg nem pirul a tetején a sajt.

1 adag - 1/6-od torta kb. 300 kcal.

2010. július 27., kedd

túrógombóc a mikróból


Megint eltelt pár nap a legutóbbi bejegyzés óta! Történt ugyanis, hogy esemény eseményt követett, minek következtében úgy adódott, hogy jelenleg úgy teszek, mint aki főosztályt vezet. A munka és a gyermekkel való - minimális időtartamra korlátozott - foglalkozás, stressz és bűntudat - gyermekre fordított idő minimalitása miatt - pont eléggé lefáraszt ahhoz, hogy
- az utolsó erőmet összeszedve felsöpröm a konyhát, majd a szemeteslapát tartalmát pont a kuka mellé szórom,
- negyed órája kevertetem a joghurtot (lájt!) a fagyigéppel, amikor észreveszem, hogy csak az akkutartályt nem raktam bele.

Továbbá a tegnapi este lezárásaként a Kicsi túl sok dinnyét és túl sok tejet fogyasztott vacsorára, minek következményeként a fürdőszoba nemsokkal később úgy nézett ki, hogy aki éppen belép, azt hiszi, hogy konkrétan felrobbant a gyerek... erről most fotót nem tennék közre, de aggodalomra semmi ok gyerek jól van, a felesleges kalóriák kiadása után megkönnyebbülten elszenderült. Bulímia nervosára egyelőre nem gyanakszunk, de odafigyelünk!

Szóval ilyen háttérrel biztosan meg fogjátok érteni, hogy a fogyókúrás extra-fast-food palettát bővítem, ennek keretében megalkottam a mikróban készülő túrógombócot. Mivel az evésre fordítható idő még a gyermekkel töltöttet is alulmúlja, úgy döntöttem, kicsit ráerősítek a fogyás témakörre, csak ne kívánná az ember úgy a hideg alkoholt nyári estéken...

Akit nem borzaszt el a mikró 7-8 percen való érintkeztetése az étellel, az nyugodtan próbálja ki a következő receptet. Állítom, hogy az őt érő sugárzás messze elmarad attól, amit a buszon hazafelé, vagy a névleg azbesztmentesített irodájában ülve kapott.

A recept egyébként szó szerint Horváth Ilona, csak a búzadara helyett zabkorpa került bele.

16 gombóchoz:
500 g sovány tehéntúrót villával meglazítunk, hozzákeverünk két tojást, 8 dkg zabkorpát, egy csipet sót, és egy csipet sütőport. A keverékből gombócokat formálunk, enyhén megnedvesíett kerámiatálra tesszük - ami a mikrohullámok nagy részét azonnal el is nyeli -, és a mikrót 650-750 watton 5-7 percig ráküldjük.

Csupaszon, édesített natúr joghurttal tálaljuk.

Egy gombóc 55 kcal, ehhez azonban a joghurt kalóriatartalmát még hozzá kell adni. Könnyű, de laktató, gazdag zöldséges leves után bátran fogyasztható.

Kata! Hallom finom céklás fasírtot csináltál! Ha ilyen ötletek pattannak ki, igazán küldhetnél fotót...

2010. július 16., péntek

töltött paprika... mi más




Mondtam már sokat, hogy 1. elegem van a sültcsirke-saláta/párolt zöldség evésből, 2. elegem van abból, hogy az a közhiedelem, hogy aki fogyózik, az kizárólag a fenti ételsoron él, néha kevés joghurttal tarkítva menüjét.

Az sem igaz, hogy a magyar konyha zsíros és hizlal. Én pl. itt Magyarországon tök jó magyaros ételeket főzök, melyekről akár meg sem lehet mondani, hogy "lájtosítottak". A töltött káposzta, főzelék, rakott kel, lecsó, paprikás krumpli, zöldborsóleves, paprikás csirke mellett az egyik legalkalmasabb magyaros étel a korszerűsítésre a töltött paprika. Ha kihagyjuk a rántást, ami felesleges is, hiszen szép sűrű lesz anélkül is, és a cukrot édesítőszerrel helyettesítjük, alig kell valamit változtatni a recepten.

8 db paprikához (négy kiadós adaghoz) kell:

500 g darált sovány sertéshús
80 g megmosott basmati rizs (lehet "szimpla" rizs - nem gyorsrizs! - is, kicsit előfőzve)
1-2 evőkanál zabkorpa vagy búzakorpa
só, bors, oregánó,
8 db tv paprika
zellerzöld, édesítőszer,
500 g passzírozott paradicsom

A húst és a riszt egy tálban összekeverjük, fűszerezzük sóval, borssal, oregánóval. Ha kell, annyi zabkorpát adunk hozzá, hogy a massza "tölthető" állagú legyen.
A paprikák csumáját kicsit benyomjuk a paprikába, elforgatjuk (ettől a magház elválik a paprika falától. A csumát kihúzzuk a magokat kicsit kiütögetjük, majd egy kiskanál segítségével a masszát belenyomkodjuk a paprikába, de úgy, hogy nem legyen teljesen tele, nehogy főzés közben megrepedjen, mert a hús ugyan veszít a térfogatából, de a rizs viszont nő!

A megtöltött paprikákat egy lábasba helyezzük, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, sózzuk, borsozzuk, zellerzölddel - hozzáállás szerint hús- vagy zöldségleveskockával - ízesítjük. A paprikákat puhára főzzük, majd hozzákeverjük a paradicsomot, egyet forralunk rajta, majd megkóstolva beállítjuk a savanyúság-sósság-édesség arányát némi édesítőszerrel és sóval.

Egy adag 380 kcal. 100 g vízben párolt újkrumplival 470 kcal.

2010. július 15., csütörtök

focivb, és hogyan együnk olajos magvakat



Elnézést kérek, jogos, jogos, magam sem hiszem, hogy ilyen régóta nem frissítettem.
Mentségül szolgáljon az, hogy ezekben az időkben az ember kicsit elfogllatabb és stresszesebb, valamint az,hogy az utóbbi időben kicsit betegeskedtem. Bár a meccset eleinte kicsit kétesélyesnek éreztem, meg is kérdeztem a házidokit (akivel élek), hogy hány nap alatt lehet elhúnyni, ha az emberen egyre csak újabb tünetek jelennek meg, de röhögött, azután én is, és győzött a penicilin.

Az nem járja, hogy a super bowl-ról volt bejegyzés, a foci vb-ről meg nem. Pedig néztem. A fogyókúrámra abszolút káros, mert söröztem is hozzá, sajnos. Már meggfigyeltem, hogy egy-egy pohár bor nyugodtan lecsúszhat, de a sör sajnos megakasztja a fogyást, még alkoholmentes formában is. Nem vagyok focifan, a műkorcsolya az én sportom (éljen Pluschenkó, Lambiel és Johnny Weir), és sört is csak nyáron iszom, de ennek valahogy megvan a feelingje így négyévente. Szerencsére műkorcsolya minden évben van ám! Bár nem tudom, milyen nasi illik hozzá, a vékony nőcik és pasik láttán szerencsére nem támad kedvem falatozni...

Viszont így, hogy már úgyis "mindegy", pirítottam a Brazília-Elefántcsontpart találkozóra egy kis rágcsát is. Az köztudott, hogy egy-egy marék magocska a legjobb nassolnivaló egy fogyókúra idején. Nem korlátlanul, egy marékkal, ami kb. 20 g, tehát a marékra az ujjainkat simán rá is tudjuk hajtani, nem pedig egyensúlyozunk két kitárt tenyerünkkel a fotelig.

Volt szerencsém a szüleimmel egyszer két hetet Thaiföldön tölteni. Ott ettem életemben először kesudiót, addig ilyesmiről nem is hallottam, itt ugyanis akkor még a mandula is egzotikum volt. A házigazdánk saját kezűleg pirította meg egy serpenyőben. Nagyon ízlett. Apukám és én, ott és akkor eldöntöttük, hogy ennél finomabb étel a világon nincsen (elnézést kérek a töpörtyűtől - gyereknyelven "epertő" -, a lángostól, a gundel palacsintától és anyukám sóletjétől). A legjobb, ami egy maggal történhet, az az otthon pirítás, és a melegében történő elfogyasztás.

Sózott formában nem veszem meg a magokat, még a favorit kesut sem, mert az irtó egészségtelen, és azért van agyonsózva, hogy az ember többet igyon rá. Azt gondolnánk, hogy úgy finomabb, de az ízét a pirítás adja, nem a só. Tehát a magvakat megveszem natúr formában a piacon, itthon meg, a himnuszok alatt - ami egyébként a legkedvesebb részem minden sportközvetítésből - gyorsan megpirítom egy száraz serpenyőben. Vigyázni kell, amikor elkezd színe lenni, már folyamatosan kevergetni kell, mert nagyon könnyen megég, ám ha nem pirítjuk meg eléggé, akkor nem lesz olyan finom.

Szóval megpirítottam a magokat, egy pohár light kóla kíséretében a kanapéra telepedtem, kiharcoltam magamnak egy laptopot és egy konnektort (sajna az egérről lemaradtam, az kellett craniálisabban eredő kollaterális arteria thoracica internához), és fél szemmel bloggoltam, másik szememmel és teljes szívemmel szurkoltam az elefántcsont-partiaknak. Tudtam, hogy a brazilok jutnak tovább, ezért nekik a következő meccsükön is ráértem szorítni. Még a vuvuzela sem zavart, kéne is egyet újítani belőle, hátha elvonhatom vele a szomszédok figyelmét arról, hogy gyereket éppen kínozzuk - hajmosással.

Azóta a VB elmúlt, a spanyolok is már kialudták a nagy bulizásokat, de a pirított magvak továbbra is jó választásnak tűnnek egy nyáresti sörözős-borozós beszélgetéshez.

És egy kis gyerekszáj:
Ő: - mi ez a mamán? (engem hív így)
Én: - anyjegy.
Ő - elgondolkodik, majd rámutat apjának karjára - papajegy!

U.I.: vigyázat, a paradió nagyon jól mutat egy fényképen, ami a blog szempontjából előnyös, de pirítás során valahogy megsavanyodik, ez viszont élvezeti értékét jelentősen csökkenti.

2010. július 4., vasárnap

cseresznyeleves


Szeretnék ám én is néha olyan recepteket kitalálni és közölni, amelyek Michelin csillagos éttermek étlapjaira is felkerülhetnek. Sajnos azonban a kóros idő- és kalóriahiány ebben javarészt megakadályoz. Most azonban végre sikerült valami olyat kreálnom, amire büszke vagyok, és mégsem tartalmaz túl sok kalóriát.

Azt mondjuk nem mondom, hogy a leves átpasszírozása pikk-pakk megvolt, és közben a gyerekem nem üvöltött, hogy azonnal menjek puzzle-ozni vele - de ha végre egyszer egy boltban jutna eszembe, hogy vegyek egy rendes méretű szűrőt, akkor nem kellene teaszűrőn ügyeskednem át egy liter levest, és sütésnél kanalanként szitálni át a lisztet.

A gyümlöcsleveseknek eleve odaadó híve vagyok. Kétféle trükkel lehet őket felejthetetlenné tenni. Az egyiket Livi mutatta be a múltkor, a vaníliás pudingpor bevetését. A másik a dzsem. Igen cukor helyett használva úgy édesít, hogy közben intenzívebbé teszi a gyümölcsízt. Meggyleveshez meggydzsem, eperleveshez eperlekvár, stb. Ám most a cseresznye édessége mellett a lekvártrükkel egy ellentétes ízt akartam bevinni, így pikáns-kesernyés narancslekvárt használtam.

Érdemes kipróbálni! Alig érezhetően pikáns, viszont igencsak krémes, édes és lágy lett a leves.

1 kg cseresznye
két dl tej
2 ek burgonyakeményítő
egy ek narancslekvár
fél dl narancslé (100%-os)
szegfűszeg
szerecsendió

A cseresznyét megmossuk, kimagozzuk (jó-jó, tudom!), a kukacokat elhajítjuk, és annyi vízzel, hogy ellepje, egy csipet szerecsendióval és egy kicsit nagyobb csipet szegfűszeggel feltesszük főzni. Ha megfőtt, botmixerrel átpasszírozzuk. Ezután egy szűrőn keresztül átöntjük egy másik lábasba. A szűrőn fennakadt masszát egy kanállal alaposan kinyomkodjuk, hogy minél több levet nyerjünk ki belőle.

Az átszűrt levet és a szintén leszűrt narancslevet újraforraljuk, belekeverjük a narancslekvárt. Közben a tejben elkeverjük a keményítőt, és ha a leves forr, besűrítjük a keverékkel. Egy-két percig forraljuk, majd megkóstoljuk. Édesítés nélkül ehető, de akinek nem elég édes, az adjon hozzá édesítőszert, fruktózt, Xilitet vagy mézet.

A kész levest behűtve, kevés light tejszínhabban tálaljuk.

Egy adag:

2010. június 20., vasárnap

indonéz grillezett csirkemell, mogyorós szatészósszal és paprikasalátával - VKF! XXXV.



Kata a XXXV. VKF! témájával - a grillezéssel - elevenembe trafált. Hiszen a közösségi események többnyire nagy dínom-dánomokkal járnak, legyen az ünnep, születésnap, hétvégi kiruccanás, de sokaknak a standolás is egyet jelent a lángosozással, a mozizás a pattogatott kukoricával, a nyári séta a fagyizással. Az, aki vigyáz a vonalaira, ilyenkor nehéz helyzetben van. Ha vendégségbe megy, vagy vérig sérti a házigazdát, mert meg sem kóstolja a nagy szeretettel eléjetett fogásokat, vagy enged a kísértésnek, ami nem tesz jót sem a diétájának, sem az önbecsülésének.

Na már most a grillezés a legjobb, talán egyetlen olyan program, amelyen mi is fellélegezhetünk, mert a grillezett húsokat salátákkal, sült zöldségekkel nyugodtan ehetünk jóllakásig. Mivel pedig a kerti partik viszonylag kötetlenek, házigazda legyen a talpán, aki észreveszi, hogy a tésztasalátából nem vettem, csak a görögből, bár ismerek ilyet is.

Mondjuk azt nem értem, hogy miért rettegnek sokan a grillezésnél attól, hogy nem fognak jóllakni fejenként uszkve másfél kiló hússal, amihez saláta is csak azért kell, hogy könyebben csússzon. Azt, hogy külön rizst vagy krumplit, esetleg elé levest főzni miért kell, soha nem fogom megérteni. A grillezés lényege szerintem az, hogy az étel mindenki szeme láttára készül el, és mindenki megtámogatja a saját szakértelmével ("majd én megmutatom, hogyan kell rendesen tüzet gyújtani, az a hús szerintem még nem sült ál/megégett, nem kellett volna a nyársat előtte ecetbe áztatni?"), így a szabadidejük döntő részét a konyhában töltő asszonyok is pihenhetnek egy kicsit, a fogyókúrázok ősi ellenségeinek meg úgyis ott a kenyér, nem?
Desszertnek pedig a legobb a friss gyümölcs, lehetőleg jégbe hűtött dinnye formájában, de mindegy.

Tehát, a grillezés az én asztalom, valóban, hiszen a nemrég újított nagyméretű kontaktgrillem igen előkelő helyet kapott a konyhában, és nemigen kell róla port tötölgetni. Viszont mi olyasmivel rukkoljak elő, amivel 1. más nem fog 2. nem túl elcsépelt 3. tükrözi a saját izlésemet.

Hiszen grillcsirkét sütni, kolbászkákat, házi hamburgert, hot dogot, grillezett zöldségeket csinálni nem túl szokatlan. Akkor viszont mivel dobjam fel? Egy jó kis mártással. Bevallom, a legtöbbször tzatziki készül, de mégsem nevezhetek a VKF-re grillezett csirkemellfilével és tzatzikivel, noha ez a páros talán a világon az egyik legfinomabb nyári étel.

Unokatestvérem Hollandiában él, ahol gyarmatosító törekvésekből kifolyólag ma is igen remek indonéz éttermekben lehet enni. Márpedig az indonéz éttermekben kétféle szószt lehet a a szatéhoz (nyárson sült húshoz) választani, almaszószt és mogyorószószt. Nekem az almaszószról Halász Judit ugrik be, és mivel gyerekként nem nagyon értettem, mit lehet rajta szeretni, hát most sem pörget fel túlzottan. Ellenben a mogyorószósz!!!

Hát igen, tudom, ez egy fogyókúrás gasztroblog. Itt nem adhatom el a Hollandiában tasakos változatban is vásárolható mogyorós-olajos kalóriabombát, magam sem igen szeretném most megenni. Kihívás elé állítottam tehát magam, el lehet-e úgy készíteni a mogyorószószt, hogy ne tartalmazzon botrányosan sok kalóriát, mégis kifejezetten finom - nem az a másik tányérjára ácsingózó fajta étel - legyen. Így azután joghurttal könnyítettem rajta, az indonéz jegyek erősítése érdekében a húst is jellegzetes fűszerekkel pácoltam be, a kalóriaspórolás jegyében pedig a köret egy igen könnyű saláta lett.

A végeredménnyel - bár kevéssé autentikus, de ezt egy igazi indonéz sem tudta meg - igencsak megelégedtem, vége tehát a tzatziki egyeduralmának!


4 adaghoz kell
500 g csirkemell filé

a páchoz:
egy (hüvelyk)ujjnyi gyömbérdarab
2 gerezd fokhagyma (lereszelve)
egy szál újhagyma (apróra vágva)
1 ek szójaszósz
1 ek olívaolaj
1 lime lereszelt héja

a mogyorószószhoz:
100 g pörkölt sós mogyoró
1 dl natúr joghurt
1 lime leve
2 ek kókusztejpor

a salátához:
4 db zöldpaprika
4 szál újhagyma

citromlé

A húst vékony szeletekre vágjuk, a pác hozzávalóit egy nagy tálban elkeverjük. A csirkemell szeleteket a pácba forgatjuk, és annyi ideig hagyjuk benne, amennyink van. Optimális esetben ez legalább egy óra.

A grillünket, lettlégyen bármilyen formája, felpezsdítjük, és a hússzeleteket a pácból kivéve átsütjük rajta. Én azt vettem észre, hogy a kontaktgrillen a legmagasabb fokozaton kell sütni a csirkét, elejétől végéig, alacsonyabb hőfokon ugyanis kiszárad. Így nekem a csirke két részletben, adagonként 10-15 perc alatt készül el.

Míg a hús sül, elkészítjük a szószt. Ennek érdekében minden hozzávalót beleteszünk egy turmixgépbe, és pépesre turmixoljuk.

Felkarikázzuk a zöldpaprikákat és az újhagymaszálakat is, egy tálba tesszük, sózzuk, ráfacsarunk kevés citromlevet.

Ha a hús elkészült, a zöldpaprikasalátára ültetjük, és a szósszal nyakon öntjük.

Egy adag energiatartalma 346 kcal.

2010. június 12., szombat

Lime colada muffin




A kakaós muffinba kerülő krém a pina colada ízeit idézi, de csak idézi, mert hiányzik belőle az ananász, van viszont benne zöldcitromhéj. Ki akartam próbálni a lime-kókusz-csoki párosítást, és hogy még közelebb érezzem magamhoz a fehér tengerpartot és a szalmakalapban elszürcsölt koktélokat, fehér rumot is tettem bele. Hogy azonban ne kerüljenek veszélybe a délutáni autós programok, a rumot a mikróban felére beforraltam, ami megvolt 900 W-on 1 perc alatt.

9 muffinhoz kell (igen, ebből nekem most 9 jött ki, nem lehet mindig kerek!)
105 g zabpehelyliszt
20 g kakaópor (natúr, lehetőleg ráadásul zsírszegény)
125 g natúr joghurt
4 ek édesítőszer – por
2 egész tojás
1 tk sütőpor

A krémhez:
2 dl hideg tejszín
3 ek édesítőszer por
1 ek kókuszreszelék
1 ek zselatin
2 ek fehér rum (pl. Bacardi)
1 zöldcitrom lereszelt héja

Robotgéppel a tojást fehéredésig keverem az édesítőszerrel, majd felváltva hozzákanalazom kisebb adagokban a sütőporral és a kakaóporral elkevert lisztet. A masszát muffin formákba kanalazom, és 175 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütöm.

Amíg sül, összeállítom a krémet. A zselatint feloldom kevés (egy-két evőkanál) vízben, majd a mikróban megmelegítem, de vigyázok, hogy ne forrjon fel. 750 W-ra tettem be, egyszer 20 mp-re, azután még 20-ra.

A behűtött tejszínt a robotgéppel felverem, hiszen már úgyis elővettem, hozzákeverem az édesítőszert és a zselatint. Ha a zselatin jól elkeveredett, jöhet hozzá a rum (amit előzőleg vagy kiforraltam - a mikróban -, vagy nem) és a zöldcitromhéj is. A levét nem facsartam bele, mert most csak az illóolaj aromájára vágytam, nem a savanykás ízre. Kóstolás után, ha meggyőződtünk, hogy elég édes, hűtőbe tesszük.

Ha a muffin kisült, meg kell várni, míg kihűl, addigra a krém is kicsit megszilárdul a hűtőben. Ekkor a muffinokat kettévágom, és megtöltöm a krémmel.

Ha a fiúk felkelnek, megkérdezem, ki kér sütit. Persze, ha nem lennék biztos abban, hogy a kisfiam úgysem kér, akkor fruktózt vagy nyírfacukrot használnék édesítőszer helyett, de nem fog kérni. Csak „pejecet”.

1 muffin 74 kcal.
Krémmel töltve 157 kcal.

2010. június 9., szerda

Hogyan együnk bolognait?




Ugye nem kell magyarázni, hogy a spagetti alla bolognese hizlal. Ezért nem is így esszük.
Hanem tészta helyett karfiollal, pl. Lehet másfajta zöldséggel is, de én ezzel szeretem.

4 főre kell
1 fej hagyma
500 g sovány darált pulykahús
500 ml passzírozott paradicsom vagy két konzerv hámozott paradicsom
só, bors, oregano, bazsalikom, babérlevél
1 ek olívaolaj

2 fej karfiol

Az olívaolajon megpirítjuk az apró kockára vágott hagymát, majd hozzáadjuk a darált húst is. Ha a hús kifehéredett, fűszerezzük, felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje, majd takarék lángon puhára pároljuk. Ha a hús megfőtt, hozzáadjuk a paradicsomot is, 5 perc alatt összeforraljuk, és megkóstoljuk, hogy kíván-e még fűszert.

Közben rózsáira szedjük a karfiolt, és sós vízben majdnem puhára főzzük. Nem kell roppanós legyen, de azért ne is főjön szét. A szószt a karfiolra szedjük, és megszórjuk reszelt sajttal.

1 adag szósz 235 kcal
karfiollal és 10 g reszelt parmezánnal 300 kcal.

2010. június 8., kedd

miért nem tudunk fogyókúrázni?

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot - nemrég -, nemigen találtam a neten olyan magyar blogokat, amelyeket fogyókúrákat követő emberek írnak. Volt ugyan sok olyan közösségi portál, ahová az elszántak írhattak naplót, de a többségük egy-két hétnyi intervallumot ölelt fel. Néha persze közöttük is vannak tanúlságosak, érdekesek, de az egyetlen önálló, kitartóan írt, és valódi, egészséges fogyókúráról csak a fogyókúrablogot találtam, melyre könnyen el lehet jutni a jobboldali sávból.

Mostanában azonban megjelent egy-egy kósza blog, még gasztroblogokról is könnyen el lehet hozzájuk jutni, amelyek felkeltették az érdeklődésemet. Közös pont bennük egy hölgy, aki a fogyás lelki hátterét támogató rendszert ajánl.

Megpróbáltam többet megtudni a rendszerről, de ez sajnos csak egy könyv megrendelése vagy egy tréningre való befizetés révén lehetséges. Jó, ez eddig rendben is van, hiszen valamiből a hölgynek is meg kell élnie, és egy-egy könyv megrendelése még valószínűleg senkinek a háztartását nem viszi csődbe, pláne, ha tényleg segít.

Azonban a harmadik blogot olvasom, amelyet az általa javasolt fogyókúrát követő hölgyek vezetnek, és végül mégiscsak kiakadtam. Nem tudom, hogy a fogyás lelki hátterével kapcsolatban mit és hogyan tanácsol a módszer, de maga a diéta már megint kiakaszt. Tiszta 90 napos! Hol és ki bizonyította ennek hatásosságát, mely meghaladja más módszerekét? Hallani hallottam már olyanokról, akik fogytak tőle, találkozni csak olyannal találkoztam, aki hízott, vagy aki beteg lett. Egyik barátnőmet konkrétan gasztroenterológus "vett le" róla.

Miért nem tudunk "rendesen" fogyókúrázni?

Miért hisszük, hogy fogyni csak koplalással, vagy ahhoz nagyon közeli energiabevitellel lehet? Miért gondoljuk, hogy a testünk elvan vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, és egyáltalán kalória és élelem nélkül? Miért gondoljuk, hogy a zsírraktárakban minden szükséges tápanyag rendelkezésre áll? Miért irtózunk az olyan fogyókúrás módszerektől, amelyek:
1. nem ígérnek csodát, azaz hirtelen fogyást
2. rendszeres étkezésre buzdítanak
3. látszólag egy picit is bonyolultak, miközben ha megkérdezik, hogy mivel fogytam le, csak annyit mondok, hogy számoltam a kalóriákat, egy atkinszesnek vagy kilencvennapos diétázónak meg félóra, mire elmagyarázza a módszere lényegét, és követője még három hét múlva is bombázza, hogy most akkor a rántott csirkét milyen napon eheti?

Minden fogyókúra bizonyos megszorításokkal jár. Az egyik ilyen irányból, a másik olyanból. Ha azt hisszük, hogy bizonyos ételeket korlátozás nélkül fogyaszthatunk, mások pedig tilosak, akkor vagy nem fogunk fogyni, vagy feladjuk a diétát.

Miért nem lehet elhinni, hogy a fogyás nem nehéz, de a szemléletünket alapvetően meg kell hozzá változtatnunk. Azok a diéták, amelyek azt igérik, hogy bizonyos időre meglévő étkezési szokásinknak csak egy részét követhetjük, majd később minden visszaállhat a valódi kerékvágásba, hazudnak!!! Nem igaz. Aki kövér, az több kalóriát visz a szervezetébe, mint amennyit felhasznál. Ha ugyanehhez a módszerhez bármikor az életében visszatér, akkor megint el fog hízni (de jó, és akkor újra befizethet majd egy jó kis diétára).

Miért vált ki szabályos felhördülést, ha azt mondjuk, számolni kell a kalóriákat, és miért teszünk meg mindent, hogy alternatív módszerekhez folyamodjunk?
A kalóriaszámlálás az első két hétben igényel fáradtságot, és venni kell hozzá egy kis konyhai mérleget (1000 Ft-nál kezdődik) meg egy mérőpoharat (kb. még 500 Ft). Kalóratáblázat van a neten, számológép a telefonban és a számítógépen. Mennyibe kerül egy fogyókúrás könyv? 2500-3000 Ft?

Annyira jó lenne, ha sokan megtudnák, hogy valójában milyen sokat meg lehet enni még egy viszonylag alacsony kalóriatartalmú diéta alatt is, és milyen sok kalóriát meg lehet enni, és mégis milyen gyorsan le lehet fogyni.
A mozgással ugyanez a helyzet. Nagyon kevés mozgás is nagyon sokat tud számítani, már heti 3x10 perc könnyű mozgás a TV előtt. Nem tudom, hogy ha ezzel sokkal többen lennének tisztában, nem lennének-e sokkal karcsúbbak.

Mondjuk amikor a Diéta és Fitness magazinban mintaétrendbe betesznek egy 700 kalóriás napot 1200 címén, 1200-at 1800 címén, név nélkül - még monogram sem szerepel a cikk végén, csak hidd és csináld - akkor nem csodálkozom, hogy sokaknak nem jön meg a kedve.

De én minden esetre nem tudnék aludni a lekiismeretfurdalástól, ha valakit arra akarnék rávenni, hogy a vacsorája egy pohár natúr joghurt VAGY egy alma legyen, huzamosabb ideig. Még ezekkel a receptekkel is zavarban vagyok néha, hiszen nem vagyok dietetikus, pedig azért jóval kiegyensúlyozottabb táplálkozásra buzdítanak, mint sokan mások, sok pénzért.

A közelmúltban a Gazdasági Versenyhivatal több neves céget bírságolt meg (a marketing-büzsébe könnyedén bekalkulálható összegekre) azzal az indokolással, hogy a fogyókúrázni vágyó fogyasztók különösen kiszolgáltatottak a reklámoknak, mert nagyon le akarnak fogyni, és anyagi lehetőségeiket meghaladó mértékben hajlandóak erre pénzt áldozni. Szóval vigyázat!

2010. június 6., vasárnap

Vöröslencse ragu



Jaj, na ez! Mesés. A zöldségek idézik az olaszos raguk világát, a vöröslencse a római kömény zamatával az arab konyhát, a babérlevél pedig megpengeti a nagyi asztala életérzést, ahol tömtük be a lencsefőzeléket. Mindezt tálalásnál egy csepp olívaolajjal felerősítve mennyei lakomában lehet részünk.

Ha valaki még nem vett vöröslencsét, akkor itt az ideje, hogy kipróbálja. Hasonlít is a lencsére, meg nem is, elég jellegzetes íze van. Nagy előnye, hogy igen gyorsan puhul. Tőlem szokatlan módon ezt kicsit ki is használva annyira meg szoktam puhítani, hogy a krémes belseje „kipukkanjon” a megpuhult héjából, ezáltal krémesen és minden további konyhai fakszni nélkül csodás állagot kölcsönöz az ételnek.

Ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy ez leves, azon belül raguleves, vagy krémleves, egytálétel, köret vagy mártás. Minden esetre pár csepp olívával, és esetleg citromlével vagy reszelt sajttal pl. mennyei vacsora.

A recept egyébként a Könnyű GI diéta című könyvből származik.

4 éhes fogyózó részére kell:
250 g vöröslencse
2 szál angol zeller (ez itt most nem helyettesíthető zellergumóval)
1 szál sárgarépa
3 nagyobb vagy 4 kisebb érett paradicsom
fokhagyma
só, bors, római kömény, babérlevél, oregánó

A zöldségeket apró kockára vágjuk, a lencsét leöblítjük. Mindent egyszerre felteszünk egy lábasban főni, annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Ízlés szerint fűszerezzük, de semmiből sem kell sok, mert a zöldségek és a lencse íze önmagában megadják a kellő bukét, amit nem tanácsos elnyomni. Ha a víz elfőne, pótoljuk. A végén ne legyen túl híg. Az étel közepes lángon 15-20 perc alatt megfő. A főzési idő vége felé gyakrabban kavargassuk, mert ha besűrűsödik, könnyen leég.

Egy adag 206 kcal.

2010. június 1., kedd

Soufflé au fromage léger - avagy a boscaiolo mártás második élete



Napokban francia gasztroblogokat tanulmányoztam, hátha némi vaj és tejszín joghurtra cserélésével lightosítani tudok pár recept.

Kérem alássan: skandallum!

A legjobbnak választott gasztroblogok színvonala is messze alulmúlja az átlagos magyar gasztroblogot. Igénytelen megjelenés, rémes fotók, teljesen átlagos receptek. Olyan elmosódott fotókat láttam, amelyeket egyetlen bloggertársamnak sem fordulna meg a fejében közzétenni. Nahát azon, hogy a franciák semmi igazán ötletessel nem rukkolnak elő, az azért igencsak meglep. Lehet, hogy Jamie Olivernek és Gordon Ramsaynek igaza van, és már a francia háziasszonyok sem tudnak főzni?

Minden esetre egy franciás ihletéssel indultam haza, amikoris azon kezdtem tanakodni, hogy mi legyen a fincsi sonkás-sajtmártás maradékával, ígyhát kénytelen voltam szuflét készíteni belőle.

Nincs recept, a maradékhoz (ami a fél liter tejből készített adag harmada volt) hozzáütöttem egyetlen tojást, elkevertem, muffinformába öntöttem, tetejébe nyomtam vékony szelet joghurtos camembert-eket, és forró sütőben 10 perc alatt megsütöttem.

Ugyan minden elő volt készítve, hogy mire kiveszem a sütőből, azonnal tudjam fotózni, sajnos mégis kissé összeesett állapotában került lencsevégre. Minden esetre a besamel alapomom lehet szuflét készíteni, és ez a tudás már az enyém. Salátával ettük. 1 szuflé úgy 150 kcal-ra jön ki, ami igazán nem sok!

Grillezett csirkemell filé mediterrán sült zöldséggel és „boscaiolo” mártással


Történt az úgy, hogy, volt elöl egy kevés csirkemell, és éppen elöl volt a grillsütő is. Adódott, hogy a csirkemellek só, bors, rozmaring és chili keverékében meghempergőzzenek, azután szabadon piruljanak a serpenyőben. Körethez újkrumplit gondoltam, de a korsárban annyi maradék egy-egy szál zöldség volt, amelyek sürgősebb ellátást igényeltek, mint a krumpli, hogy bekerültek egy teflon tepsibe, sóval, borssal, kakukkfűvel, egy evőkanál olajjal összeforgolódtak, majd megsültek.

Eddig semmi szellemi erőfeszítést nem vittem a receptbe, és ennek nagyon örültem, ritkán főzök ilyen intuitíven.


Ekkorra hatott a reggeli kávé, és rádöbbentem, hogy mi is lesz az ebéd: natúr csirkemell natúr zöldséggel. Jó-jó, ott a sok fűszer, no meg az olívaolaj aromája, de ezzel azért nem fogjuk degeszre tömni a bendőnket! Megettük, azután fél óra múlva ismét korog a gyomrunk. Tehát kell valami ütős is.

Normális esetben egyértelműen lereszeltem volna egy uborkát, hozzá két-három gerezd fokhagymát, egy nagy pohár török joghurtot (= danone aktívia vagy cserpes natúr joghurt), sóval, borssal ízesítettem volna, és a tetejére morzsoltam volna egy kevés fetasajtot. Úgy lett volna igazán ütős, grillezős hangulatú, minden összepasszolt volna, de uborka sajnos nem volt otthon.

Viszont sok sajt igen. Kell tehát egy sajtos mártás. Szeretem a carbonara szószt, mindenki szereti. Szalonna, tejszín és tojás. Ha rágondolok, azonnal feljön rám 10 dkg. Ha megeszem, akkor fél kg. Viszont: sok magyar pizzéria a következőképpen tálalja a pasta carbonara szóval fémjelzett tészta specialitást. Összekutyulnak egy besamelt, és abba dobnak bele szalonna vagy sonkacsíkokat, a tetejére pedig mehet a trappista. Eltekintve attól, hogy az eredeti verzióval folytatott köszönőviszony kimerül abban, hogy amikor a carbonari le „Ciao-zza” akkor visszaint egy „csáót”, nagyon finom kis mártás. Nekünk magyaroknak. És mi fogyózók némi fejszámolás után elkezdjük egész érdekesnek tartani. Tehát ez a szósz, kissé lightosítva, kevés fehérborra felturbózva készült a húshoz, mert azt tudni kell, hogy a hússal tálalt hús (esetünkben a csirke sonkamártásban) igazán jó párosítást, és hosszú időre megakadályozza a pocak megkorrdulását.

De nem nézem én le se a carbonara szószt, se az olvasóimat, ez nem szénégető módra készült. Így azután a mártás elkészítéséhez használt fehérbor márkájának magyar fordítását alapul véve, elneveztem favágó, azaz boscaiolo szósznak.


Négy éhes fogyózó részére kell:
500 g filézett, vékony szeletekre vágott csirkemell
kb. 1 kg vegyes zöldség (esetünkben cukkíni, répa, paprika és lilahagyma)
só, bors, olívaolaj, kakukkfű, rozmaring, chili

a mártáshoz
5 dl 1,5 %-os tej
fél dl száraz fehérbor
30 g teljes kiőrlésű liszt és egy evőkanál burgonya-keményítő
8 szelet selyemsonka
10 dkg fokhagymás soványsajt (vagy soványsajt és fokhagyma)
só, bors, szerecsendió

A húst a bevezetőben elmondottak szerint befűszerezzük és meggrillezük. A zöldségeket megpucoljuk, fél cm vastag szeletekre vágjuk és egy tepsibe rakjuk. Sózzuk, borsozzuk, kakukkfűvel ízesítjük, meglocsoljuk egy evőkanálnyi olívaolajjal, összeforgatjuk, és 200 fokos sütőben úgy 20 perc alatt megsütjük.

A mártáshoz a tejből 4,5 dl-nyit felforralunk, a maradékot kikeverjük a liszttel és a keményítővel. Ha a tej forr, belecsorgatjuk a keményítős keveréket, és folyamatos kevergetés mellett besűrítjük. Ekkor hozzáadjuk a bort, fűszerezzük, hozzákeverjük a vékony csíkokra vágott sonkát és a lereszelt sajtot. Addig keverjük, míg a sajt el nem olvad.

A mártást most füstölt pulykamell sonkával csináltam, a képen az látszik, de hiba volt. selyemsonkával sokkal jobb az íze, úgyhogy a hozzávalók között az szerepel már!

A csirkemell fejenként 150 kcal.
A zöldség fejenként 70 kcal.
A mártás fejenként 180 kcal (a mártás negyede nem kevés, elég lehet a nyolcada is, ez ízlés dolga).
Összesen tehát kereken 400 kcal.

Töltött karalábé




Nekem anyukám konyhájából a tojásos nokedli után ez a legkedvesebb étel. Nem rajongok sem a karalábéért, sem a párolt húsgombócért, de így ebben a formában bármikor, bármennyit meg tudnék enni.

Szerencsére anyukám támogatja az életmód váltásomat, és a töltött karalábénak már jó ideje kidolgozta a light verzióját, így már ennek az ízét is teljesen megszerettem. A teljes kiőrlésű lisztel való sűrítés ehhez az ételhez jobban passzol, mint a fehér liszt, és anyukám szerint könnyebben is lehet vele dolgozni, nehezebben csomósodik meg.

5 adaghoz kell

500 g darált pulykahús
100 g basmati rizs
1 tojás
10-20 g zabkorpa vagy búzacsíra
só, bors

1 kg karalábé
1,5 dl tej
30 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt, só, bors, petrezselyem

A húsból, a rizsből, a tojásból a fűszerekkel masszát készítünk. Ha nem állna össze, akkor egy-két evőkanálnyi zabkorpát vagy búzacsírát adunk hozzá.

A karalábét meghámozzuk, hasábokra vágjuk. A húsmasszából golyókat formázunk, lábasba helyezzük és felöntjük annyi vízzel, hogy mindent ellepje. Kevés sóval félig puhára főzzük. Ekkor adjuk hozzá a karalábét, és együtt puhára főzzük. Ha időközben szükséges, pótoljuk az elpárolgott vizet, de vigyázzunk, végül nehogy túl híg legyen, mert még tej is kerül bele. Amikor minden megfőtt, a gombócokat kivesszük, hogy ne törjenek össze. A tejet elkeverjük a liszttel, és a forrásban lévő vizes karalábéhoz öntjük, állandó kevergetés mellett besűrítjük. Egy-két percig forraljuk, majd hozzáadunk ízlés szerinti mennyiségű apróra vágott petrezselymet. A tetejére visszahelyezzük a húsgombócokat.

Tálalásnál meglocsolhatjuk egy evőkanál natúr joghurttal is.

Egy adag 282 kcal, natúr joghurttal meglocsolva 300 kcal.

2010. május 29., szombat

Rosszcsont és az étterem

Az én gyerekem - aki annyi idős, mint az Aldi - egyébként jó. Annyira jó, hogy néha már bűntudatom van amiatt, hogy nem rosszalkodik, vajon mit csinálok rosszul.

Errefel ma étterembe mentünk. 3 hónapos kora óta gondolkodás nélkül ülünk be vele bárhova, csak az a lényeg, hogy gyorsan kapjon egy levest, és legyen pár fogpiszkáló kirakva, ami már úgyse kellene senkinek.

Régen voltunk szórakozni, és mivel a nagyszülők éppen nem voltak hadra foghatók, gondoltuk, beülünk hármasban valami kiülősbe. A férjem vágta is rá, hogy hova, mert egy hete megy el a serpenyős mellett, és mindennap megkívánja a megállítótáblán szereplő bélszínlángost odafelé, hazafelé meg az aszaltszilvás derelyét.

A vacsora előtt gyereknapi rendezvényen fárasztottuk a nokedlit, illetve ő a nagymamáját, és a délután során nem vesztegettük a drága időt alvásra, tíz perc az autóban, a boltból hazafelé bőven elég is volt.

Szóval kis csúszással megérkezünk az étteremben, tényleg íncsiklandó az étlap, azért sikerül választanom egy kecskesajtkrémes grillezett pulykamellet medvehagymás paradicsomsalátával. Korgó pocakkal izgatottan vártuk a hőn áhított kulináris kielégülést. Nokedli is várta, egyre türelmetlenebbül. A játékházikót 5 perc alatt kiismerte, ültében sikerült elvágódnia egy székkel, így azt leírtuk. A kisautóval is játszott, de mivel az mindig leesett az asztalról, és nem volt, ki felvegye, meguntuk. Jött a gyümölcslé, az annyira jópofa nagy pohárban jött, hogy megnézte, visszaáll-e az eredeti pozícióba azután is, hogy jól fellökik. Nem. Viszont eltörik. És vele együtt felborul minden pohár, amihez hozzáér esés közben. Viszont milyen vicces, anyu (tiszta) pelenkával itatja fel. Nem értem egyébként, hogy miért tartják ezeket különlegesen nedvszívónak, gyorsabban iszom...

Na, akkor jön az újabb pohár "bümi", de a borogatás szemrehányó arckifejezéssel megtiltva, akkor nincs más, mint apu ölében ficeregni, és hangosan követelni a levest, biztosan elfejetették szegény gyereket. Papa szokásához mérten impulzív játékba kezd, látszólag mindenki elégedett. Egy kisebb trauma után gyerek szól, hogy "fájagyomjom". Mit mondott? Fáj a gyomrom? Dehogyis, nem is ismeri a gyomor szót. "Fáradt vagyok" volt az.

Nokedli felkiált: megjött a leves. Bácsi szól, óvatosan, meleg. Nem tudja, hogy ez olyan, mintha ráragasztott volna egy cetlit, amin az villog: error, error! Forró levest nem eszünk, meleg vízben nem fürdünk. Akkor viszont menjünk már haza.

Tehát abban a pillanatban, hogy férjem elé kerül a napok óta ácsingózott bélszínlángos, elém meg az órák óta ácsingózott "végre enni már valamit, mert éhen halok", a gyerek fülsiketető, szívszorító, elviselhetetlen, artikulálatlan süvöltésbe kezd, hogy "hazamennihazamennihazamennihihihihí", és el is indul...

Próbáljuk vígasztalni, etetni, lelkére hatni, tudomást sem venni, úgy tenni, mintha nem lenne itt, semmi. Szegény pincér kijön, kétségbeesve kérdezi: ennyire rossz a leves?

Gyerek kifárad, végre odabújik apjához, majd rövid csend, és rókázik. Az étteremben, az asztalt, magát, és az apja vadonatúj, nyári (vajszínű) pantallóját. Ebben az a jó, hogy 1. végre tartós csend lett, 2. még van nálunk tiszta pelenka, 3. nem bent ültünk le. Gyerek odabújik, romokat felitatjuk, apja felvágja nekem a húst, és eszünk végre. Mire megettük a kicsi levesét, jobban lesz, és közli, hogy mégiscsak enne. Jó, jó, akkor edd a miénket. Papa krumplija, mama husija, meghagyott tészta a levesben - mi ugyanis szénhidrátot, ugye, nem eszünk! Lemegy, a tányérok kiürülnek. A számlát előre kérjük. Papa kicsit mélabús, gyászolja a derelyét - mondom, ugye, szénhidrát, fúj! - de hát ez van.

Kijön a számla, összerakjuk a pénzt, szedem össze a romokból azokat, amiket nem hagyhatok egy étteremben. Ránk néz: nem valami palacsintáról volt szó? Palacsintát! Akajok!

Lehet még desszertet rendelni? Igen, jaj de jó, akkor hamar ide nekem is egy gundelt. Nem, nem felet, egy rendes, egész adagot. Mire kimondom, megbánom. Gyerek megígéri, hogy türelmesen megvárja. Amikor éppen a 28. szék támlája mögül kukucsol ki, megérkezik egy társaság, vele egyidős kislánnyal. A kislány szerényen és visszafogottan hallgat. Felborít pár széket, jólképzett szülőként nem szólok rá, csak rábeszélem, hogy a játékszékekre fókuszálja ezt. Ezen a ponton egyik szememből kiesik a kontaktlencsém, pápá, kontaktlencse. A kislányt továbbra sem hallani. Emlékezteti a pincért, hogy palacsintát kér. Az nevet, megígéri, hogy siet.

Ennek örömére nekidurálja magát, és ott nyílt színen, tök nyilvánvalóan belekakil a pelenkájába. Elégedett arc. Én ma már tettem tisztába. Te is? Napjába rendszerint egyszer nagydolgozik, ma háromszor. Nem tegnap, nem holnap, ezen a szent napon kell pont háromszor. Oly mindegy már. A kislány még mindig csendben, nem kakil.

Megjön a palacsinta, ő olyat kér, amin hab van. Az ölemben evett, a ruháinktól hangosan vettem búcsút, amikor kezembe vettem a villát. Csodák csodája, eleve az övén van hab. Megeszi. Mármint a habot. Jó, akkor nem a késsel. Gondoltam, ezután jöhet pár falat palacsinta, mert hogy a kacsát "katának" ejti, ott nem tudja a "cs-t", a "palacsintában" hibátlanul megy. Beveszi a szájába a friss, pont megfelelően vastag, nutellával gazdagon megkent palacsinta-falatot, és rágás, ízlelés, pillanatnyi elbizonytalanodás nélkül az abroszra köpi. A falat az abrosz egyetlen tisztán maradt négyzetcentiméterén landol. A kislány még mindig csendben, nem köpköd. Nem bírjuk tovább, felröhögünk. Ő persze azt hiszi, hogy ő a jópofa, hangos köpködésbe kezd. Az én kis angyalom, a mintagyerek, a tüneményes szófogadó, aki egy garázsban is nyugodtan motorozhat egyedül, mert megáll, ha szólok neki, míg a unokatestvére huncutul vigyorog, ha megállítom, és természetesen megy tovább. Ő, aki segít összepakolni, mielőtt zokszó nélkül fürödni és aludni megy. Ő, aki ha szomja, kivárja, míg az autóval egy benzinkútnál meg tudunk állni. Aki két évesen 6-ig számol, és tudja, hogy merre van a jobbra. Aki mindenkinek köszön, és mindent megköszön. Ki giszi ezt el nekem? A kislány csendben. Nem számol, nem épít tornyot, nem rak össze sínrendszert sem, de itt, és most, jólnevelten csendben van.

Ugyan eleve 10% van felszámolva a cehre, és a kiömlött, eltörött pohárért egy fillér sem, jókora borravalót hagyunk, és azt számoljuk, vajon mennyi idő után merészkedhetünk el újra ide...

2010. május 28., péntek

Máglyarakás




A máglyarakás egy igazi békebeli desszert, tipikusan otthon készülő étel. Eredetileg a száraz kenyér felhasználásnak magyaros megközelítése, ebben a formájában nemcsak könnyedén veri az angol kenyérpudingot, hanem a francia pain-perdue-vel is felveszi a versenyt, ami gazdag tejszínes, vaníliás, mazsolás szószban megsülő baguette-et takar.

Mivel az alapanyagok között szerepel az alma és a tojáshab, hát a fogyókúrázóknak sem kell lemondania erről a finomságról, ami egy könnyű leves után akár vacsorára is elfogyasztható

6 adaghoz kell:
300 g szikkadt teljes kiőrlésű kenyér, esetleg valamilyen diabetikus kalács
4 tojás
2,5 dl 1,5%-os tej
500 g alma
50 g szilvalekvár (vagy ugyanennyi darabokra vágott aszalt szilva)
vanília-kivonat, édesítőszer


A tojásokat szétválasztjuk, sárgájukat elkeverjük a tejjel, a vaníliával és édesítőszerrel. Ebbe áztatjuk a szeletekre vágott kenyeret. Egy teflontepsibe fektetjük a megáztatott kenyérszeleteket, és ráöntjük a maradék tojásos öntetet is. A kenyerek tetejére kanalazzuk a lekvárt, vagy a szilvát. Ennek a tetejére fektetjük a vékony gerezdekre vágott almát.

A tojások fehérjét egy csipet sóval, kevés édesítőszerrel kemény habbá verjük, és az alma tetejére halmozzuk. 200 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütjük.

A hab sajnos össze fog esni, nem tart olyan jól, mintha kristálycukorral vertük volna fel. Aki nem vigyáz annyira a kalóriákra, az használhat fruktózt, azzal kicsit jobban tart a hab. Aki nem engedheti meg a luxuskalóriákat, az se bánkódjon, az íze kárpótol.

Egy adag 245 kcal.

2010. május 26., szerda

Medvehagymás spárgakrémleves



Tavasz nem múlhat el nélküle. A recept ráadásul olyan egyszerű, hogy kezdők sem tudják elrontani.

A recept különlegessége mindössze annyi, hogy könnyedén alakítható át "nem fogyózó" verzióba, így annak, aki maga fogyózik, de a családja nem, nem kell kétfélét készítenie. Az eljárás egyébként a többi krémleves esetében is ugyanez.

4 adaghoz
Egy csomag spárgát (500 g) meghámozunk, a végeit (a legutolsó 3-5 cm) levágjuk. Feldaraboljuk és fél liter vízben feltesszük főzni, sózzuk, borsozzuk, római köménnyel és szerecsendióval ízesítjük. Pár perc alatt puhára fő, ekkor turmixoljuk.

A család fogyózó tagjai részére leveszünk egy adagot, amelybe (fejenként) fél dl tejet forralunk. A többiekébe tej helyett ugyanennyi tejszínt forralunk. Elzárjuk a gázt, és mindkét verziót megszórjuk apróra vágott medvehagymával és kevés reszelt sajttal.

A fogyókúrás adag 10 g reszelt sovány sajttal 47 kcal.

2010. május 22., szombat

quiche



Van szerencsém bemutatni a tudatos fogyózó/elfoglalt háziasszony legkedvesebb barátját, olyan kivitelben, hogy még a vacsoravendégeknek sem lesz ellene panasza. Egyelőre kép nincs, de rajta vagyok a témán.

Egy kedves kolléganőmet mindig irigykedve hallgatom, hogy milyen mesés vacsorákat rittyent pár perc alatt maguknak mélyhűtött leveles tésztából. Az előre nyújtott változatot veszi, és csak négyszögletűre vágja, belenyomkodja a muffin-tepsi mélyedéseibe, azután kirámolja a hűtőt, és ami finomságot ott talál, azzal megtölti a kosárkákat.

Nekem is ki kellett találnom egy ilyen tuti receptet, amivel nemcsak nagyon ízletes, látványos és villámgyors vacsit kreálok, hanem felhasználhatom a hűtőmben lézengő ilyes-olyasmiket is.

A tejespite (clafoutis/far breton) recept már nagyon régóta foglalkoztat, de valamiért eddig végülis nem álltam neki. Azután egyszercsak hosszú fontolgatást követően elkészült az első "sós clafoutis": spárgával, medvehagymával és szezámmaggal.
Nemsokára követte a gombás-baconos változat, ami akár fogyókúrás kedvcsináló fogásként is megállja a helyét.

A tejes pite alapja egyébként egy nem túl sűrű palacsinta-tészta (innen az ötlet, ha a palacsinta finom sósan is, akkor a tejespite is). A tészta - természetesen - teljes kiőrlésű lisztből készül, a tej pedig sovány. Ezt kell ízesíteni, majd belekeverni a különböző finomságokat. Mivel a teljes kiőrlésű liszt durvább szemcséket is tartalmaz, azok sütés közben lesüllyednek a tészta aljára. Ettől a végén olyan lesz, mintha tésztaréteg lenne az alján, és krémes réteg a tetején, akár a quiche-nél.

Én legszívesebben sós clafoutis-nak titulálnám, de pont itt volt a francia nagynénim, amikor először készítettem, és ő kioktatott, igazi francia akkor sem clafoutis-zza le az ilyesmit, ha annak a tésztájával készül. Ami sós, az quiche. Ez tehát egy clafoutis-szerű quiche. Nagyon büszke vagyok, ezek szerint a quiche is lehet light.


Alaptészta 25-30 cm-es tortaformához, azaz 6 tisztességes szelethez:

15 dkg teljes kiőrlésű liszt (nálam 10 dkg zabpehelyliszt és 5 dkg hajdinaliszt)
2 egész tojás
5 dl 1,5 %-os tej
1 teáskanál sütőpor
só, bors, szerecsendió

Spárgás-medvehagymás változat (a képen):
egy csomag spárga felszeletelve
egy csokor medvehagyma felaprítva
1 ek szezámmag

Baconos-gombás változat:
500 g csiperke-gomba
100 g bacon
fokhagyma, petrezselyem

A tészta hozzávalóit egy tálban összekeverjük, hozzáadjuk a többi alapanyagot, majd tortaformában (szilikon vagy teflon) előmelegített sütőben 175 fokon 25-30 perc alatt megsütjük. Mivel viszonylag alacsony hőfokon sütjük, a hozzávalókat nem kell előzetesen megpárolni, mert van ideje éppen annyira megpuhulni a tésztában, amennyire kell.

Az alaptészta összesen 938 kcal és 123,55 g szénhidrát.
Egy szelet (1/6-od) spárgás quiche: 176 kcal és 21 g CH
Egy szelet gombás-baconos quiche: 243 kcal és 37,27 CH.