2010. június 20., vasárnap

indonéz grillezett csirkemell, mogyorós szatészósszal és paprikasalátával - VKF! XXXV.



Kata a XXXV. VKF! témájával - a grillezéssel - elevenembe trafált. Hiszen a közösségi események többnyire nagy dínom-dánomokkal járnak, legyen az ünnep, születésnap, hétvégi kiruccanás, de sokaknak a standolás is egyet jelent a lángosozással, a mozizás a pattogatott kukoricával, a nyári séta a fagyizással. Az, aki vigyáz a vonalaira, ilyenkor nehéz helyzetben van. Ha vendégségbe megy, vagy vérig sérti a házigazdát, mert meg sem kóstolja a nagy szeretettel eléjetett fogásokat, vagy enged a kísértésnek, ami nem tesz jót sem a diétájának, sem az önbecsülésének.

Na már most a grillezés a legjobb, talán egyetlen olyan program, amelyen mi is fellélegezhetünk, mert a grillezett húsokat salátákkal, sült zöldségekkel nyugodtan ehetünk jóllakásig. Mivel pedig a kerti partik viszonylag kötetlenek, házigazda legyen a talpán, aki észreveszi, hogy a tésztasalátából nem vettem, csak a görögből, bár ismerek ilyet is.

Mondjuk azt nem értem, hogy miért rettegnek sokan a grillezésnél attól, hogy nem fognak jóllakni fejenként uszkve másfél kiló hússal, amihez saláta is csak azért kell, hogy könyebben csússzon. Azt, hogy külön rizst vagy krumplit, esetleg elé levest főzni miért kell, soha nem fogom megérteni. A grillezés lényege szerintem az, hogy az étel mindenki szeme láttára készül el, és mindenki megtámogatja a saját szakértelmével ("majd én megmutatom, hogyan kell rendesen tüzet gyújtani, az a hús szerintem még nem sült ál/megégett, nem kellett volna a nyársat előtte ecetbe áztatni?"), így a szabadidejük döntő részét a konyhában töltő asszonyok is pihenhetnek egy kicsit, a fogyókúrázok ősi ellenségeinek meg úgyis ott a kenyér, nem?
Desszertnek pedig a legobb a friss gyümölcs, lehetőleg jégbe hűtött dinnye formájában, de mindegy.

Tehát, a grillezés az én asztalom, valóban, hiszen a nemrég újított nagyméretű kontaktgrillem igen előkelő helyet kapott a konyhában, és nemigen kell róla port tötölgetni. Viszont mi olyasmivel rukkoljak elő, amivel 1. más nem fog 2. nem túl elcsépelt 3. tükrözi a saját izlésemet.

Hiszen grillcsirkét sütni, kolbászkákat, házi hamburgert, hot dogot, grillezett zöldségeket csinálni nem túl szokatlan. Akkor viszont mivel dobjam fel? Egy jó kis mártással. Bevallom, a legtöbbször tzatziki készül, de mégsem nevezhetek a VKF-re grillezett csirkemellfilével és tzatzikivel, noha ez a páros talán a világon az egyik legfinomabb nyári étel.

Unokatestvérem Hollandiában él, ahol gyarmatosító törekvésekből kifolyólag ma is igen remek indonéz éttermekben lehet enni. Márpedig az indonéz éttermekben kétféle szószt lehet a a szatéhoz (nyárson sült húshoz) választani, almaszószt és mogyorószószt. Nekem az almaszószról Halász Judit ugrik be, és mivel gyerekként nem nagyon értettem, mit lehet rajta szeretni, hát most sem pörget fel túlzottan. Ellenben a mogyorószósz!!!

Hát igen, tudom, ez egy fogyókúrás gasztroblog. Itt nem adhatom el a Hollandiában tasakos változatban is vásárolható mogyorós-olajos kalóriabombát, magam sem igen szeretném most megenni. Kihívás elé állítottam tehát magam, el lehet-e úgy készíteni a mogyorószószt, hogy ne tartalmazzon botrányosan sok kalóriát, mégis kifejezetten finom - nem az a másik tányérjára ácsingózó fajta étel - legyen. Így azután joghurttal könnyítettem rajta, az indonéz jegyek erősítése érdekében a húst is jellegzetes fűszerekkel pácoltam be, a kalóriaspórolás jegyében pedig a köret egy igen könnyű saláta lett.

A végeredménnyel - bár kevéssé autentikus, de ezt egy igazi indonéz sem tudta meg - igencsak megelégedtem, vége tehát a tzatziki egyeduralmának!


4 adaghoz kell
500 g csirkemell filé

a páchoz:
egy (hüvelyk)ujjnyi gyömbérdarab
2 gerezd fokhagyma (lereszelve)
egy szál újhagyma (apróra vágva)
1 ek szójaszósz
1 ek olívaolaj
1 lime lereszelt héja

a mogyorószószhoz:
100 g pörkölt sós mogyoró
1 dl natúr joghurt
1 lime leve
2 ek kókusztejpor

a salátához:
4 db zöldpaprika
4 szál újhagyma

citromlé

A húst vékony szeletekre vágjuk, a pác hozzávalóit egy nagy tálban elkeverjük. A csirkemell szeleteket a pácba forgatjuk, és annyi ideig hagyjuk benne, amennyink van. Optimális esetben ez legalább egy óra.

A grillünket, lettlégyen bármilyen formája, felpezsdítjük, és a hússzeleteket a pácból kivéve átsütjük rajta. Én azt vettem észre, hogy a kontaktgrillen a legmagasabb fokozaton kell sütni a csirkét, elejétől végéig, alacsonyabb hőfokon ugyanis kiszárad. Így nekem a csirke két részletben, adagonként 10-15 perc alatt készül el.

Míg a hús sül, elkészítjük a szószt. Ennek érdekében minden hozzávalót beleteszünk egy turmixgépbe, és pépesre turmixoljuk.

Felkarikázzuk a zöldpaprikákat és az újhagymaszálakat is, egy tálba tesszük, sózzuk, ráfacsarunk kevés citromlevet.

Ha a hús elkészült, a zöldpaprikasalátára ültetjük, és a szósszal nyakon öntjük.

Egy adag energiatartalma 346 kcal.

2010. június 12., szombat

Lime colada muffin




A kakaós muffinba kerülő krém a pina colada ízeit idézi, de csak idézi, mert hiányzik belőle az ananász, van viszont benne zöldcitromhéj. Ki akartam próbálni a lime-kókusz-csoki párosítást, és hogy még közelebb érezzem magamhoz a fehér tengerpartot és a szalmakalapban elszürcsölt koktélokat, fehér rumot is tettem bele. Hogy azonban ne kerüljenek veszélybe a délutáni autós programok, a rumot a mikróban felére beforraltam, ami megvolt 900 W-on 1 perc alatt.

9 muffinhoz kell (igen, ebből nekem most 9 jött ki, nem lehet mindig kerek!)
105 g zabpehelyliszt
20 g kakaópor (natúr, lehetőleg ráadásul zsírszegény)
125 g natúr joghurt
4 ek édesítőszer – por
2 egész tojás
1 tk sütőpor

A krémhez:
2 dl hideg tejszín
3 ek édesítőszer por
1 ek kókuszreszelék
1 ek zselatin
2 ek fehér rum (pl. Bacardi)
1 zöldcitrom lereszelt héja

Robotgéppel a tojást fehéredésig keverem az édesítőszerrel, majd felváltva hozzákanalazom kisebb adagokban a sütőporral és a kakaóporral elkevert lisztet. A masszát muffin formákba kanalazom, és 175 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütöm.

Amíg sül, összeállítom a krémet. A zselatint feloldom kevés (egy-két evőkanál) vízben, majd a mikróban megmelegítem, de vigyázok, hogy ne forrjon fel. 750 W-ra tettem be, egyszer 20 mp-re, azután még 20-ra.

A behűtött tejszínt a robotgéppel felverem, hiszen már úgyis elővettem, hozzákeverem az édesítőszert és a zselatint. Ha a zselatin jól elkeveredett, jöhet hozzá a rum (amit előzőleg vagy kiforraltam - a mikróban -, vagy nem) és a zöldcitromhéj is. A levét nem facsartam bele, mert most csak az illóolaj aromájára vágytam, nem a savanykás ízre. Kóstolás után, ha meggyőződtünk, hogy elég édes, hűtőbe tesszük.

Ha a muffin kisült, meg kell várni, míg kihűl, addigra a krém is kicsit megszilárdul a hűtőben. Ekkor a muffinokat kettévágom, és megtöltöm a krémmel.

Ha a fiúk felkelnek, megkérdezem, ki kér sütit. Persze, ha nem lennék biztos abban, hogy a kisfiam úgysem kér, akkor fruktózt vagy nyírfacukrot használnék édesítőszer helyett, de nem fog kérni. Csak „pejecet”.

1 muffin 74 kcal.
Krémmel töltve 157 kcal.

2010. június 9., szerda

Hogyan együnk bolognait?




Ugye nem kell magyarázni, hogy a spagetti alla bolognese hizlal. Ezért nem is így esszük.
Hanem tészta helyett karfiollal, pl. Lehet másfajta zöldséggel is, de én ezzel szeretem.

4 főre kell
1 fej hagyma
500 g sovány darált pulykahús
500 ml passzírozott paradicsom vagy két konzerv hámozott paradicsom
só, bors, oregano, bazsalikom, babérlevél
1 ek olívaolaj

2 fej karfiol

Az olívaolajon megpirítjuk az apró kockára vágott hagymát, majd hozzáadjuk a darált húst is. Ha a hús kifehéredett, fűszerezzük, felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje, majd takarék lángon puhára pároljuk. Ha a hús megfőtt, hozzáadjuk a paradicsomot is, 5 perc alatt összeforraljuk, és megkóstoljuk, hogy kíván-e még fűszert.

Közben rózsáira szedjük a karfiolt, és sós vízben majdnem puhára főzzük. Nem kell roppanós legyen, de azért ne is főjön szét. A szószt a karfiolra szedjük, és megszórjuk reszelt sajttal.

1 adag szósz 235 kcal
karfiollal és 10 g reszelt parmezánnal 300 kcal.

2010. június 8., kedd

miért nem tudunk fogyókúrázni?

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot - nemrég -, nemigen találtam a neten olyan magyar blogokat, amelyeket fogyókúrákat követő emberek írnak. Volt ugyan sok olyan közösségi portál, ahová az elszántak írhattak naplót, de a többségük egy-két hétnyi intervallumot ölelt fel. Néha persze közöttük is vannak tanúlságosak, érdekesek, de az egyetlen önálló, kitartóan írt, és valódi, egészséges fogyókúráról csak a fogyókúrablogot találtam, melyre könnyen el lehet jutni a jobboldali sávból.

Mostanában azonban megjelent egy-egy kósza blog, még gasztroblogokról is könnyen el lehet hozzájuk jutni, amelyek felkeltették az érdeklődésemet. Közös pont bennük egy hölgy, aki a fogyás lelki hátterét támogató rendszert ajánl.

Megpróbáltam többet megtudni a rendszerről, de ez sajnos csak egy könyv megrendelése vagy egy tréningre való befizetés révén lehetséges. Jó, ez eddig rendben is van, hiszen valamiből a hölgynek is meg kell élnie, és egy-egy könyv megrendelése még valószínűleg senkinek a háztartását nem viszi csődbe, pláne, ha tényleg segít.

Azonban a harmadik blogot olvasom, amelyet az általa javasolt fogyókúrát követő hölgyek vezetnek, és végül mégiscsak kiakadtam. Nem tudom, hogy a fogyás lelki hátterével kapcsolatban mit és hogyan tanácsol a módszer, de maga a diéta már megint kiakaszt. Tiszta 90 napos! Hol és ki bizonyította ennek hatásosságát, mely meghaladja más módszerekét? Hallani hallottam már olyanokról, akik fogytak tőle, találkozni csak olyannal találkoztam, aki hízott, vagy aki beteg lett. Egyik barátnőmet konkrétan gasztroenterológus "vett le" róla.

Miért nem tudunk "rendesen" fogyókúrázni?

Miért hisszük, hogy fogyni csak koplalással, vagy ahhoz nagyon közeli energiabevitellel lehet? Miért gondoljuk, hogy a testünk elvan vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, és egyáltalán kalória és élelem nélkül? Miért gondoljuk, hogy a zsírraktárakban minden szükséges tápanyag rendelkezésre áll? Miért irtózunk az olyan fogyókúrás módszerektől, amelyek:
1. nem ígérnek csodát, azaz hirtelen fogyást
2. rendszeres étkezésre buzdítanak
3. látszólag egy picit is bonyolultak, miközben ha megkérdezik, hogy mivel fogytam le, csak annyit mondok, hogy számoltam a kalóriákat, egy atkinszesnek vagy kilencvennapos diétázónak meg félóra, mire elmagyarázza a módszere lényegét, és követője még három hét múlva is bombázza, hogy most akkor a rántott csirkét milyen napon eheti?

Minden fogyókúra bizonyos megszorításokkal jár. Az egyik ilyen irányból, a másik olyanból. Ha azt hisszük, hogy bizonyos ételeket korlátozás nélkül fogyaszthatunk, mások pedig tilosak, akkor vagy nem fogunk fogyni, vagy feladjuk a diétát.

Miért nem lehet elhinni, hogy a fogyás nem nehéz, de a szemléletünket alapvetően meg kell hozzá változtatnunk. Azok a diéták, amelyek azt igérik, hogy bizonyos időre meglévő étkezési szokásinknak csak egy részét követhetjük, majd később minden visszaállhat a valódi kerékvágásba, hazudnak!!! Nem igaz. Aki kövér, az több kalóriát visz a szervezetébe, mint amennyit felhasznál. Ha ugyanehhez a módszerhez bármikor az életében visszatér, akkor megint el fog hízni (de jó, és akkor újra befizethet majd egy jó kis diétára).

Miért vált ki szabályos felhördülést, ha azt mondjuk, számolni kell a kalóriákat, és miért teszünk meg mindent, hogy alternatív módszerekhez folyamodjunk?
A kalóriaszámlálás az első két hétben igényel fáradtságot, és venni kell hozzá egy kis konyhai mérleget (1000 Ft-nál kezdődik) meg egy mérőpoharat (kb. még 500 Ft). Kalóratáblázat van a neten, számológép a telefonban és a számítógépen. Mennyibe kerül egy fogyókúrás könyv? 2500-3000 Ft?

Annyira jó lenne, ha sokan megtudnák, hogy valójában milyen sokat meg lehet enni még egy viszonylag alacsony kalóriatartalmú diéta alatt is, és milyen sok kalóriát meg lehet enni, és mégis milyen gyorsan le lehet fogyni.
A mozgással ugyanez a helyzet. Nagyon kevés mozgás is nagyon sokat tud számítani, már heti 3x10 perc könnyű mozgás a TV előtt. Nem tudom, hogy ha ezzel sokkal többen lennének tisztában, nem lennének-e sokkal karcsúbbak.

Mondjuk amikor a Diéta és Fitness magazinban mintaétrendbe betesznek egy 700 kalóriás napot 1200 címén, 1200-at 1800 címén, név nélkül - még monogram sem szerepel a cikk végén, csak hidd és csináld - akkor nem csodálkozom, hogy sokaknak nem jön meg a kedve.

De én minden esetre nem tudnék aludni a lekiismeretfurdalástól, ha valakit arra akarnék rávenni, hogy a vacsorája egy pohár natúr joghurt VAGY egy alma legyen, huzamosabb ideig. Még ezekkel a receptekkel is zavarban vagyok néha, hiszen nem vagyok dietetikus, pedig azért jóval kiegyensúlyozottabb táplálkozásra buzdítanak, mint sokan mások, sok pénzért.

A közelmúltban a Gazdasági Versenyhivatal több neves céget bírságolt meg (a marketing-büzsébe könnyedén bekalkulálható összegekre) azzal az indokolással, hogy a fogyókúrázni vágyó fogyasztók különösen kiszolgáltatottak a reklámoknak, mert nagyon le akarnak fogyni, és anyagi lehetőségeiket meghaladó mértékben hajlandóak erre pénzt áldozni. Szóval vigyázat!

2010. június 6., vasárnap

Vöröslencse ragu



Jaj, na ez! Mesés. A zöldségek idézik az olaszos raguk világát, a vöröslencse a római kömény zamatával az arab konyhát, a babérlevél pedig megpengeti a nagyi asztala életérzést, ahol tömtük be a lencsefőzeléket. Mindezt tálalásnál egy csepp olívaolajjal felerősítve mennyei lakomában lehet részünk.

Ha valaki még nem vett vöröslencsét, akkor itt az ideje, hogy kipróbálja. Hasonlít is a lencsére, meg nem is, elég jellegzetes íze van. Nagy előnye, hogy igen gyorsan puhul. Tőlem szokatlan módon ezt kicsit ki is használva annyira meg szoktam puhítani, hogy a krémes belseje „kipukkanjon” a megpuhult héjából, ezáltal krémesen és minden további konyhai fakszni nélkül csodás állagot kölcsönöz az ételnek.

Ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy ez leves, azon belül raguleves, vagy krémleves, egytálétel, köret vagy mártás. Minden esetre pár csepp olívával, és esetleg citromlével vagy reszelt sajttal pl. mennyei vacsora.

A recept egyébként a Könnyű GI diéta című könyvből származik.

4 éhes fogyózó részére kell:
250 g vöröslencse
2 szál angol zeller (ez itt most nem helyettesíthető zellergumóval)
1 szál sárgarépa
3 nagyobb vagy 4 kisebb érett paradicsom
fokhagyma
só, bors, római kömény, babérlevél, oregánó

A zöldségeket apró kockára vágjuk, a lencsét leöblítjük. Mindent egyszerre felteszünk egy lábasban főni, annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Ízlés szerint fűszerezzük, de semmiből sem kell sok, mert a zöldségek és a lencse íze önmagában megadják a kellő bukét, amit nem tanácsos elnyomni. Ha a víz elfőne, pótoljuk. A végén ne legyen túl híg. Az étel közepes lángon 15-20 perc alatt megfő. A főzési idő vége felé gyakrabban kavargassuk, mert ha besűrűsödik, könnyen leég.

Egy adag 206 kcal.

2010. június 1., kedd

Soufflé au fromage léger - avagy a boscaiolo mártás második élete



Napokban francia gasztroblogokat tanulmányoztam, hátha némi vaj és tejszín joghurtra cserélésével lightosítani tudok pár recept.

Kérem alássan: skandallum!

A legjobbnak választott gasztroblogok színvonala is messze alulmúlja az átlagos magyar gasztroblogot. Igénytelen megjelenés, rémes fotók, teljesen átlagos receptek. Olyan elmosódott fotókat láttam, amelyeket egyetlen bloggertársamnak sem fordulna meg a fejében közzétenni. Nahát azon, hogy a franciák semmi igazán ötletessel nem rukkolnak elő, az azért igencsak meglep. Lehet, hogy Jamie Olivernek és Gordon Ramsaynek igaza van, és már a francia háziasszonyok sem tudnak főzni?

Minden esetre egy franciás ihletéssel indultam haza, amikoris azon kezdtem tanakodni, hogy mi legyen a fincsi sonkás-sajtmártás maradékával, ígyhát kénytelen voltam szuflét készíteni belőle.

Nincs recept, a maradékhoz (ami a fél liter tejből készített adag harmada volt) hozzáütöttem egyetlen tojást, elkevertem, muffinformába öntöttem, tetejébe nyomtam vékony szelet joghurtos camembert-eket, és forró sütőben 10 perc alatt megsütöttem.

Ugyan minden elő volt készítve, hogy mire kiveszem a sütőből, azonnal tudjam fotózni, sajnos mégis kissé összeesett állapotában került lencsevégre. Minden esetre a besamel alapomom lehet szuflét készíteni, és ez a tudás már az enyém. Salátával ettük. 1 szuflé úgy 150 kcal-ra jön ki, ami igazán nem sok!

Grillezett csirkemell filé mediterrán sült zöldséggel és „boscaiolo” mártással


Történt az úgy, hogy, volt elöl egy kevés csirkemell, és éppen elöl volt a grillsütő is. Adódott, hogy a csirkemellek só, bors, rozmaring és chili keverékében meghempergőzzenek, azután szabadon piruljanak a serpenyőben. Körethez újkrumplit gondoltam, de a korsárban annyi maradék egy-egy szál zöldség volt, amelyek sürgősebb ellátást igényeltek, mint a krumpli, hogy bekerültek egy teflon tepsibe, sóval, borssal, kakukkfűvel, egy evőkanál olajjal összeforgolódtak, majd megsültek.

Eddig semmi szellemi erőfeszítést nem vittem a receptbe, és ennek nagyon örültem, ritkán főzök ilyen intuitíven.


Ekkorra hatott a reggeli kávé, és rádöbbentem, hogy mi is lesz az ebéd: natúr csirkemell natúr zöldséggel. Jó-jó, ott a sok fűszer, no meg az olívaolaj aromája, de ezzel azért nem fogjuk degeszre tömni a bendőnket! Megettük, azután fél óra múlva ismét korog a gyomrunk. Tehát kell valami ütős is.

Normális esetben egyértelműen lereszeltem volna egy uborkát, hozzá két-három gerezd fokhagymát, egy nagy pohár török joghurtot (= danone aktívia vagy cserpes natúr joghurt), sóval, borssal ízesítettem volna, és a tetejére morzsoltam volna egy kevés fetasajtot. Úgy lett volna igazán ütős, grillezős hangulatú, minden összepasszolt volna, de uborka sajnos nem volt otthon.

Viszont sok sajt igen. Kell tehát egy sajtos mártás. Szeretem a carbonara szószt, mindenki szereti. Szalonna, tejszín és tojás. Ha rágondolok, azonnal feljön rám 10 dkg. Ha megeszem, akkor fél kg. Viszont: sok magyar pizzéria a következőképpen tálalja a pasta carbonara szóval fémjelzett tészta specialitást. Összekutyulnak egy besamelt, és abba dobnak bele szalonna vagy sonkacsíkokat, a tetejére pedig mehet a trappista. Eltekintve attól, hogy az eredeti verzióval folytatott köszönőviszony kimerül abban, hogy amikor a carbonari le „Ciao-zza” akkor visszaint egy „csáót”, nagyon finom kis mártás. Nekünk magyaroknak. És mi fogyózók némi fejszámolás után elkezdjük egész érdekesnek tartani. Tehát ez a szósz, kissé lightosítva, kevés fehérborra felturbózva készült a húshoz, mert azt tudni kell, hogy a hússal tálalt hús (esetünkben a csirke sonkamártásban) igazán jó párosítást, és hosszú időre megakadályozza a pocak megkorrdulását.

De nem nézem én le se a carbonara szószt, se az olvasóimat, ez nem szénégető módra készült. Így azután a mártás elkészítéséhez használt fehérbor márkájának magyar fordítását alapul véve, elneveztem favágó, azaz boscaiolo szósznak.


Négy éhes fogyózó részére kell:
500 g filézett, vékony szeletekre vágott csirkemell
kb. 1 kg vegyes zöldség (esetünkben cukkíni, répa, paprika és lilahagyma)
só, bors, olívaolaj, kakukkfű, rozmaring, chili

a mártáshoz
5 dl 1,5 %-os tej
fél dl száraz fehérbor
30 g teljes kiőrlésű liszt és egy evőkanál burgonya-keményítő
8 szelet selyemsonka
10 dkg fokhagymás soványsajt (vagy soványsajt és fokhagyma)
só, bors, szerecsendió

A húst a bevezetőben elmondottak szerint befűszerezzük és meggrillezük. A zöldségeket megpucoljuk, fél cm vastag szeletekre vágjuk és egy tepsibe rakjuk. Sózzuk, borsozzuk, kakukkfűvel ízesítjük, meglocsoljuk egy evőkanálnyi olívaolajjal, összeforgatjuk, és 200 fokos sütőben úgy 20 perc alatt megsütjük.

A mártáshoz a tejből 4,5 dl-nyit felforralunk, a maradékot kikeverjük a liszttel és a keményítővel. Ha a tej forr, belecsorgatjuk a keményítős keveréket, és folyamatos kevergetés mellett besűrítjük. Ekkor hozzáadjuk a bort, fűszerezzük, hozzákeverjük a vékony csíkokra vágott sonkát és a lereszelt sajtot. Addig keverjük, míg a sajt el nem olvad.

A mártást most füstölt pulykamell sonkával csináltam, a képen az látszik, de hiba volt. selyemsonkával sokkal jobb az íze, úgyhogy a hozzávalók között az szerepel már!

A csirkemell fejenként 150 kcal.
A zöldség fejenként 70 kcal.
A mártás fejenként 180 kcal (a mártás negyede nem kevés, elég lehet a nyolcada is, ez ízlés dolga).
Összesen tehát kereken 400 kcal.

Töltött karalábé




Nekem anyukám konyhájából a tojásos nokedli után ez a legkedvesebb étel. Nem rajongok sem a karalábéért, sem a párolt húsgombócért, de így ebben a formában bármikor, bármennyit meg tudnék enni.

Szerencsére anyukám támogatja az életmód váltásomat, és a töltött karalábénak már jó ideje kidolgozta a light verzióját, így már ennek az ízét is teljesen megszerettem. A teljes kiőrlésű lisztel való sűrítés ehhez az ételhez jobban passzol, mint a fehér liszt, és anyukám szerint könnyebben is lehet vele dolgozni, nehezebben csomósodik meg.

5 adaghoz kell

500 g darált pulykahús
100 g basmati rizs
1 tojás
10-20 g zabkorpa vagy búzacsíra
só, bors

1 kg karalábé
1,5 dl tej
30 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt, só, bors, petrezselyem

A húsból, a rizsből, a tojásból a fűszerekkel masszát készítünk. Ha nem állna össze, akkor egy-két evőkanálnyi zabkorpát vagy búzacsírát adunk hozzá.

A karalábét meghámozzuk, hasábokra vágjuk. A húsmasszából golyókat formázunk, lábasba helyezzük és felöntjük annyi vízzel, hogy mindent ellepje. Kevés sóval félig puhára főzzük. Ekkor adjuk hozzá a karalábét, és együtt puhára főzzük. Ha időközben szükséges, pótoljuk az elpárolgott vizet, de vigyázzunk, végül nehogy túl híg legyen, mert még tej is kerül bele. Amikor minden megfőtt, a gombócokat kivesszük, hogy ne törjenek össze. A tejet elkeverjük a liszttel, és a forrásban lévő vizes karalábéhoz öntjük, állandó kevergetés mellett besűrítjük. Egy-két percig forraljuk, majd hozzáadunk ízlés szerinti mennyiségű apróra vágott petrezselymet. A tetejére visszahelyezzük a húsgombócokat.

Tálalásnál meglocsolhatjuk egy evőkanál natúr joghurttal is.

Egy adag 282 kcal, natúr joghurttal meglocsolva 300 kcal.