2010. július 27., kedd

túrógombóc a mikróból


Megint eltelt pár nap a legutóbbi bejegyzés óta! Történt ugyanis, hogy esemény eseményt követett, minek következtében úgy adódott, hogy jelenleg úgy teszek, mint aki főosztályt vezet. A munka és a gyermekkel való - minimális időtartamra korlátozott - foglalkozás, stressz és bűntudat - gyermekre fordított idő minimalitása miatt - pont eléggé lefáraszt ahhoz, hogy
- az utolsó erőmet összeszedve felsöpröm a konyhát, majd a szemeteslapát tartalmát pont a kuka mellé szórom,
- negyed órája kevertetem a joghurtot (lájt!) a fagyigéppel, amikor észreveszem, hogy csak az akkutartályt nem raktam bele.

Továbbá a tegnapi este lezárásaként a Kicsi túl sok dinnyét és túl sok tejet fogyasztott vacsorára, minek következményeként a fürdőszoba nemsokkal később úgy nézett ki, hogy aki éppen belép, azt hiszi, hogy konkrétan felrobbant a gyerek... erről most fotót nem tennék közre, de aggodalomra semmi ok gyerek jól van, a felesleges kalóriák kiadása után megkönnyebbülten elszenderült. Bulímia nervosára egyelőre nem gyanakszunk, de odafigyelünk!

Szóval ilyen háttérrel biztosan meg fogjátok érteni, hogy a fogyókúrás extra-fast-food palettát bővítem, ennek keretében megalkottam a mikróban készülő túrógombócot. Mivel az evésre fordítható idő még a gyermekkel töltöttet is alulmúlja, úgy döntöttem, kicsit ráerősítek a fogyás témakörre, csak ne kívánná az ember úgy a hideg alkoholt nyári estéken...

Akit nem borzaszt el a mikró 7-8 percen való érintkeztetése az étellel, az nyugodtan próbálja ki a következő receptet. Állítom, hogy az őt érő sugárzás messze elmarad attól, amit a buszon hazafelé, vagy a névleg azbesztmentesített irodájában ülve kapott.

A recept egyébként szó szerint Horváth Ilona, csak a búzadara helyett zabkorpa került bele.

16 gombóchoz:
500 g sovány tehéntúrót villával meglazítunk, hozzákeverünk két tojást, 8 dkg zabkorpát, egy csipet sót, és egy csipet sütőport. A keverékből gombócokat formálunk, enyhén megnedvesíett kerámiatálra tesszük - ami a mikrohullámok nagy részét azonnal el is nyeli -, és a mikrót 650-750 watton 5-7 percig ráküldjük.

Csupaszon, édesített natúr joghurttal tálaljuk.

Egy gombóc 55 kcal, ehhez azonban a joghurt kalóriatartalmát még hozzá kell adni. Könnyű, de laktató, gazdag zöldséges leves után bátran fogyasztható.

Kata! Hallom finom céklás fasírtot csináltál! Ha ilyen ötletek pattannak ki, igazán küldhetnél fotót...

2010. július 16., péntek

töltött paprika... mi más




Mondtam már sokat, hogy 1. elegem van a sültcsirke-saláta/párolt zöldség evésből, 2. elegem van abból, hogy az a közhiedelem, hogy aki fogyózik, az kizárólag a fenti ételsoron él, néha kevés joghurttal tarkítva menüjét.

Az sem igaz, hogy a magyar konyha zsíros és hizlal. Én pl. itt Magyarországon tök jó magyaros ételeket főzök, melyekről akár meg sem lehet mondani, hogy "lájtosítottak". A töltött káposzta, főzelék, rakott kel, lecsó, paprikás krumpli, zöldborsóleves, paprikás csirke mellett az egyik legalkalmasabb magyaros étel a korszerűsítésre a töltött paprika. Ha kihagyjuk a rántást, ami felesleges is, hiszen szép sűrű lesz anélkül is, és a cukrot édesítőszerrel helyettesítjük, alig kell valamit változtatni a recepten.

8 db paprikához (négy kiadós adaghoz) kell:

500 g darált sovány sertéshús
80 g megmosott basmati rizs (lehet "szimpla" rizs - nem gyorsrizs! - is, kicsit előfőzve)
1-2 evőkanál zabkorpa vagy búzakorpa
só, bors, oregánó,
8 db tv paprika
zellerzöld, édesítőszer,
500 g passzírozott paradicsom

A húst és a riszt egy tálban összekeverjük, fűszerezzük sóval, borssal, oregánóval. Ha kell, annyi zabkorpát adunk hozzá, hogy a massza "tölthető" állagú legyen.
A paprikák csumáját kicsit benyomjuk a paprikába, elforgatjuk (ettől a magház elválik a paprika falától. A csumát kihúzzuk a magokat kicsit kiütögetjük, majd egy kiskanál segítségével a masszát belenyomkodjuk a paprikába, de úgy, hogy nem legyen teljesen tele, nehogy főzés közben megrepedjen, mert a hús ugyan veszít a térfogatából, de a rizs viszont nő!

A megtöltött paprikákat egy lábasba helyezzük, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, sózzuk, borsozzuk, zellerzölddel - hozzáállás szerint hús- vagy zöldségleveskockával - ízesítjük. A paprikákat puhára főzzük, majd hozzákeverjük a paradicsomot, egyet forralunk rajta, majd megkóstolva beállítjuk a savanyúság-sósság-édesség arányát némi édesítőszerrel és sóval.

Egy adag 380 kcal. 100 g vízben párolt újkrumplival 470 kcal.

2010. július 15., csütörtök

focivb, és hogyan együnk olajos magvakat



Elnézést kérek, jogos, jogos, magam sem hiszem, hogy ilyen régóta nem frissítettem.
Mentségül szolgáljon az, hogy ezekben az időkben az ember kicsit elfogllatabb és stresszesebb, valamint az,hogy az utóbbi időben kicsit betegeskedtem. Bár a meccset eleinte kicsit kétesélyesnek éreztem, meg is kérdeztem a házidokit (akivel élek), hogy hány nap alatt lehet elhúnyni, ha az emberen egyre csak újabb tünetek jelennek meg, de röhögött, azután én is, és győzött a penicilin.

Az nem járja, hogy a super bowl-ról volt bejegyzés, a foci vb-ről meg nem. Pedig néztem. A fogyókúrámra abszolút káros, mert söröztem is hozzá, sajnos. Már meggfigyeltem, hogy egy-egy pohár bor nyugodtan lecsúszhat, de a sör sajnos megakasztja a fogyást, még alkoholmentes formában is. Nem vagyok focifan, a műkorcsolya az én sportom (éljen Pluschenkó, Lambiel és Johnny Weir), és sört is csak nyáron iszom, de ennek valahogy megvan a feelingje így négyévente. Szerencsére műkorcsolya minden évben van ám! Bár nem tudom, milyen nasi illik hozzá, a vékony nőcik és pasik láttán szerencsére nem támad kedvem falatozni...

Viszont így, hogy már úgyis "mindegy", pirítottam a Brazília-Elefántcsontpart találkozóra egy kis rágcsát is. Az köztudott, hogy egy-egy marék magocska a legjobb nassolnivaló egy fogyókúra idején. Nem korlátlanul, egy marékkal, ami kb. 20 g, tehát a marékra az ujjainkat simán rá is tudjuk hajtani, nem pedig egyensúlyozunk két kitárt tenyerünkkel a fotelig.

Volt szerencsém a szüleimmel egyszer két hetet Thaiföldön tölteni. Ott ettem életemben először kesudiót, addig ilyesmiről nem is hallottam, itt ugyanis akkor még a mandula is egzotikum volt. A házigazdánk saját kezűleg pirította meg egy serpenyőben. Nagyon ízlett. Apukám és én, ott és akkor eldöntöttük, hogy ennél finomabb étel a világon nincsen (elnézést kérek a töpörtyűtől - gyereknyelven "epertő" -, a lángostól, a gundel palacsintától és anyukám sóletjétől). A legjobb, ami egy maggal történhet, az az otthon pirítás, és a melegében történő elfogyasztás.

Sózott formában nem veszem meg a magokat, még a favorit kesut sem, mert az irtó egészségtelen, és azért van agyonsózva, hogy az ember többet igyon rá. Azt gondolnánk, hogy úgy finomabb, de az ízét a pirítás adja, nem a só. Tehát a magvakat megveszem natúr formában a piacon, itthon meg, a himnuszok alatt - ami egyébként a legkedvesebb részem minden sportközvetítésből - gyorsan megpirítom egy száraz serpenyőben. Vigyázni kell, amikor elkezd színe lenni, már folyamatosan kevergetni kell, mert nagyon könnyen megég, ám ha nem pirítjuk meg eléggé, akkor nem lesz olyan finom.

Szóval megpirítottam a magokat, egy pohár light kóla kíséretében a kanapéra telepedtem, kiharcoltam magamnak egy laptopot és egy konnektort (sajna az egérről lemaradtam, az kellett craniálisabban eredő kollaterális arteria thoracica internához), és fél szemmel bloggoltam, másik szememmel és teljes szívemmel szurkoltam az elefántcsont-partiaknak. Tudtam, hogy a brazilok jutnak tovább, ezért nekik a következő meccsükön is ráértem szorítni. Még a vuvuzela sem zavart, kéne is egyet újítani belőle, hátha elvonhatom vele a szomszédok figyelmét arról, hogy gyereket éppen kínozzuk - hajmosással.

Azóta a VB elmúlt, a spanyolok is már kialudták a nagy bulizásokat, de a pirított magvak továbbra is jó választásnak tűnnek egy nyáresti sörözős-borozós beszélgetéshez.

És egy kis gyerekszáj:
Ő: - mi ez a mamán? (engem hív így)
Én: - anyjegy.
Ő - elgondolkodik, majd rámutat apjának karjára - papajegy!

U.I.: vigyázat, a paradió nagyon jól mutat egy fényképen, ami a blog szempontjából előnyös, de pirítás során valahogy megsavanyodik, ez viszont élvezeti értékét jelentősen csökkenti.

2010. július 4., vasárnap

cseresznyeleves


Szeretnék ám én is néha olyan recepteket kitalálni és közölni, amelyek Michelin csillagos éttermek étlapjaira is felkerülhetnek. Sajnos azonban a kóros idő- és kalóriahiány ebben javarészt megakadályoz. Most azonban végre sikerült valami olyat kreálnom, amire büszke vagyok, és mégsem tartalmaz túl sok kalóriát.

Azt mondjuk nem mondom, hogy a leves átpasszírozása pikk-pakk megvolt, és közben a gyerekem nem üvöltött, hogy azonnal menjek puzzle-ozni vele - de ha végre egyszer egy boltban jutna eszembe, hogy vegyek egy rendes méretű szűrőt, akkor nem kellene teaszűrőn ügyeskednem át egy liter levest, és sütésnél kanalanként szitálni át a lisztet.

A gyümlöcsleveseknek eleve odaadó híve vagyok. Kétféle trükkel lehet őket felejthetetlenné tenni. Az egyiket Livi mutatta be a múltkor, a vaníliás pudingpor bevetését. A másik a dzsem. Igen cukor helyett használva úgy édesít, hogy közben intenzívebbé teszi a gyümölcsízt. Meggyleveshez meggydzsem, eperleveshez eperlekvár, stb. Ám most a cseresznye édessége mellett a lekvártrükkel egy ellentétes ízt akartam bevinni, így pikáns-kesernyés narancslekvárt használtam.

Érdemes kipróbálni! Alig érezhetően pikáns, viszont igencsak krémes, édes és lágy lett a leves.

1 kg cseresznye
két dl tej
2 ek burgonyakeményítő
egy ek narancslekvár
fél dl narancslé (100%-os)
szegfűszeg
szerecsendió

A cseresznyét megmossuk, kimagozzuk (jó-jó, tudom!), a kukacokat elhajítjuk, és annyi vízzel, hogy ellepje, egy csipet szerecsendióval és egy kicsit nagyobb csipet szegfűszeggel feltesszük főzni. Ha megfőtt, botmixerrel átpasszírozzuk. Ezután egy szűrőn keresztül átöntjük egy másik lábasba. A szűrőn fennakadt masszát egy kanállal alaposan kinyomkodjuk, hogy minél több levet nyerjünk ki belőle.

Az átszűrt levet és a szintén leszűrt narancslevet újraforraljuk, belekeverjük a narancslekvárt. Közben a tejben elkeverjük a keményítőt, és ha a leves forr, besűrítjük a keverékkel. Egy-két percig forraljuk, majd megkóstoljuk. Édesítés nélkül ehető, de akinek nem elég édes, az adjon hozzá édesítőszert, fruktózt, Xilitet vagy mézet.

A kész levest behűtve, kevés light tejszínhabban tálaljuk.

Egy adag: