2010. november 28., vasárnap

székelykáposzta

Mi ez? Pörkölt, savanyú káposztával. Nehéz úgy elkészíteni, hogy hizlaljon, viszont sok tejföllel és még több ropogós héjú fehér kenyérrel már nem annyira okos döntés.

Szóval 4 adaghoz (nálunk 3 főre elfogy, de repetázgatva)
500 g savanyú káposzta
500 g pulykamell vagy sovány sertés (pl. comb, vagy lezsírozott karaj)
1 fej hagyma
só, bors, pirospaprika, babérlevél, lestyán
füstölt kocka
1 ek olívaolaj

A hagymát apró kockára vágjuk, az olajon megpirítjuk, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk ízlés szerint (én egy csapott evőkanálnyi) pirospaprikával, amit gyorsan elkeverünk az olajos hagymával, azután felöntjük kb. fél dl vízzel. Ha a víz nagyja elfőtt, hozzáadjuk a húst, kifehéredésig sütjük, majd hozzáadjuk a savanyú káposztát, amit én előtte picit átmosok, ha túl sós, és apróra vágom, nehogy a kisfiam torkán akadjon. Ha a káposzta is benn van, hozzáadom a füstöt ízű kockát, a babérlevelet és egy csipet lestyánt (amitől nagyon finom aromát kap). Lefedve addig főzöm, amíg a hús egészen megpuhul.

Magában, vagy fejenként egy evőkanál 12%-os tejföllel (vagy natúr joghurttal), és/vagy egy szelet (=30 g) rozskenyérrel fogyasztjuk.

egy adag káposzta energiatartalma: 225 kcal
1 ek tejföl 25 kcal
1 ek joghurt 12 kcal
30 g rozskenyér 80 kcal

2010. november 7., vasárnap

rákóczi túrós barackízzel



Új sorozatomat stílusosan szerettem volna indítani: egy igazi magyar sütemény-klasszikussal, a Rákóczi túróssal.

Több okból tűnik jó választásnak ez a süti:
Irtó vagányul fest (szerintem), úgy tűnik, mint amihez legalább egy OKJ-s cukrászpapírra lenne szükség, miközben egy végtelenül egyszerű, amolyan kikavarós tészta, kezdők is nyugodtan próbálkozhatnak vele.
Irtó hizlalónak tűnik, mindazonáltal elsősorban túróból és tojáshabból áll. Néhány egyszerű trükkel könnyű belőle light-ot varázsolni.

Ami más, mint a megszokott, az az, hogy nem tettem bele baracklekvárt, amiből light-ot lehet mondjuk venni, és a hab közé kanalazni, de egyrészt nem szeretem a light dzsemeket, másrészt nem örülnék neki, ha a gyerek édesítőszerrel és tartósítószerrel készült cuccot kanalazna, a receptjeim pedig az egész családnak szólnak, és nem attól lesznek light-osak, hogy csupa light feliratú izét kutyulok össze - ez mások asztala...
Másrészt pedig: tegyek már én is valamit hozzá a recepthez., amolyan újragondolás félét, és az újragondolások akkor a legjobbak, ha egy receptet nemcsak finomabbá, hanem korszerűbbé is varázsolnak.

Szóval a dzsem kimaradt, viszont készült mellé egy kis turmixolt barack (télen fagyasztott barackból, vagy más gyümölcsből), ami szakszóval coulis, cukor nélkül készült, egyedül a gyümölcs íze édesíti (hiszen édes desszertet kísér, felesleges ennek is töménynek lennie!)

E recepthez xilitet használtam, amit a nyírfa kérgéből állítanak elő. A glikémiás indexe alacsony (azaz nem emeli meg hirtelen a vércukrot), és a kalóriatartalma is alacsonyabb a cukorénál, viszont nem mesterséges, és az állaga helyettesíti a cukrot, erre pedig a tojáshab esetében múlhatatlan szükség van. Sütés után gyakorlatilag nincs mellékíze.

Egy kb. 16 szeletes tortához kell (26 cm-es tortaforma):

30 dkg zabpehelyliszt
20 dkg margarin (pl. Liga)
3 ek. xilit
egy tojás sárgája,
egy csipet só

A túróhoz:
75 dkg sovány tehéntúró
3 tojás sárgája
kb. 5 ek xilit
8 dkg mazsola
vanília-esszencia, 1 citrom héja

a habhoz:
4 tojás fehérje
5 ek xilit


A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A tojásokat és a margarint az utolsó pillanatban vegyük elő a hűtőből. Ha ügyesek vagyunk, és a tojásokat szét tudjuk úgy választani, hogy a sárgák egyben maradjanak, akkor először szétválaszthatjuk mind a négyet, és a fehérjéket visszatoljuk a hűtőbe felhasználásig, a sárgákat pedig egy pohárból adagoljuk. Ha nem vagyunk annyira biztosak magunkban, akkor egy sárgáját eleve külön pohárba üssünk, így meglesz a tésztához való sárgája, a többi pedig mehet a túróhoz.

Ujjunk hegyével (vagy késes betétű robotgéppel) összemorzsoljuk a margarint a liszttel, amit előtte megszórtunk egy csipet sóval. Ha olyan állagú, mint a durvára darált keksz, hozzáadjuk a cukrot és a tojás sárgáját, majd összegyúrjuk. Elvileg ennyi folyadéktól össze is áll, ha nem adjunk hozzá egy teáskanálnyi vizet.

Ha a massza összeállt, belerakjuk egy sütőpapírral kibélelt tortaformába, és az ujjunkkal szétnyomkodjuk az alján, lehetőleg egyenletesen. Az alapot berakjuk a sütőbe, amíg összeállítjuk a krémet (kb. 5 perc)

A túróhoz hozzáadjuk a xilitet, a tojás sárgákat, a mazsolát, a vaníliát, a citromhéjat. Ezt a krémet rákenjük az alapra, és visszatoljuk a sütőbe még 15 percre.

A 15 perc végéhez közeledve a tojásfehérjéket a xilittel jól felverjük, és dekoratívan rákenjük a túró tetejére. Én a képen látható sütihez nyomózsákot használtam, de egy kanállal is lehet, a tetejét vagy elsimítva, vagy kis hullámokat borzolva benne.

A sütőben újabb 5-8 percig sütjük, amíg a teteje el nem kezd barnulni.

Turmixolt barackkal tálaljuk.

Egy szelet energiatartalma: 276 kcal
(tovább csökkenthető: vékonyabb tésztával - 10 dkg liszt, 5 dkg margarin -, mazsola nélkül, xilit helyett energiamentes édesítőszerrel a túróban és a tésztában - a fehérjehabhoz kell a xilit - így egy szelet csak 132 kcal)

2010. november 2., kedd

Arculatváltás, avagy az igazi életmódváltás receptje

Az életmódváltásnak éppen úgy megvan a maga receptje, mint mondjuk egy húslevesnek: mindenkinek megvan a tuti, bevált módszere. Mármint azoknak, akiknek sikerült.

A legtöbben viszont, úgy látom, mégiscsak előtte állunk még. Úgyhogy arra jutottam, tekintettel arra, hogy a leglátogatottabbak az elmélkedős-módszertani posztjaim, és nem mindenki szereti karfiollal a bolognait (pedig isteni), illetve arra, hogy egy fogyókúra sem tart örökké, az életmódváltás viszont örök, hogy a blogot fogyókúrás gasztroblogból átminősítem életmódváltó bloggá.

A blogban először is azt tervezem, hogy szembenézünk a helyes életmóddal, mindazzal, amit annak folytatása megkíván tőlünk, és az ezzel járó nehézségekkel és örömökkel.
Szeretnék szólni testmozgásról, lélektanról, kevés pszichológiáról, apró fortélyokról. De nem maradnak el a receptek sem ám! Viszont más megközelítésben fogom őket feltenni, nem ám úgy, hogy nálunk most ez és ez volt az ebéd, nézzétek, mi jutott eszembe, hanem koncepciózusan.

A koncepcióm pedig a következő: klasszikus ételek korszerű megvalósításban. Ami azt jelenti, hogy sorra veszem a nemzetközi és a magyar konyha népszerű és közkedvelt fogásait és megmutatom, hogy hogyan lehet őket úgy elkészíteni, hogy a lehető legkevesebb zsír, finomított szénhidrát és kalória, azonban a lehető legjobb íz, sok rost és sok vitamin, ásványi anyag kerüljön belé. A receptek célja, hogy az egész család fogyaszthassa, a "fogyózónak" se kelljen külön főzni, és az új megközelítéssel elkészített fogás felváltsa azt a verziót, amit még nagymamánktól lestünk el. A nagyi receptjeit pedig fűzzük le szép dossziéba, esetleg keretezzük be és rakjuk ki dísznek a konyhába.

Első tipp

A legtöbb ember bele sem vág az életmódváltásba/vagy fogyókúrába, nevezzük bárhogy/, mert iszonyú nehéz,és nem tartja magát képesnek.
Nekik az első lépésként azt javasolnám, hogy kezdjenek el akkor enni, ha éhesek. Nagyon érdekes pár napot végigcsinálni úgy, hogy semmi másra nem figyelünk csak arra, hogy akkor együnk, amikor éhesek vagyunk. Nem ért persze, ha ilyenkor is meg tudjuk állni, hogy addig együnk, amíg jól nem lakunk, ha ezzel is gond van, akkor egy átlagos méretű tányéron elférő adagot. Nagyon elgondolkodtató, ha látjuk, mennyire kevés étellel elvagyunk, annak ellenére, hogy meg mernénk esküdni, feneketlen a bendőnk.
Szóval elsőre ennyi, együnk csak akkor, ha éhesek vagyunk. Tehát nem akkor, amikor reggelizni "szoktunk", amikor a kollégák ebédelni indulnak, amikor megérkezünk haza, vagy amikor a család éhes. Kizárólag akkor, amikor mi magunk éhesek leszünk, nem étvágyunk lesz, hanem a gyomrunk is meg-megkorran.