2010. december 31., péntek

Újév köszöntő receptjeim

Az a pár klasszikus, ami legalább december 31-én megment attól, hogy gondolkodjam azon, mit is főzzek ma.

Az elmaradhatatlan korhelyleves, amit pizsamában a kanapén fogyasztunk, "kanalas" reggeliként szigorúan az újévi koncert előtt ülve. Jó sok gond van a gyerek etetésével, könnyebben ül végig egy koncert-közvetítést, mint egy ebédet, úgyhogy ez a program mindhármunknak testre szabott.

Azután a lencse, kizárólag abból a célból, hogy jövőre most már tényleg végre gazdagok legyünk.

És a rétes, ami nálunk nem azért vált szokássá, mert ilyenkor "azt szoktak sütni", hanem azért, mert a bejgliből kimarad egy csomó mák és dió, ami réteshez igen finom, és az egész karácsonyi sütőajtó nyitogatás-csukogatás után igazán jól esik végre egy igazán egyszerűen összedobható sütemény. Idén csináltam két extra rudat, amit a maradék mézes sütemény morzsájából készítettem, almával és kevés mazsolával.

No igen, az a menü nem éppen light. Viszont nincs az a fogyókúrázó, aki baki nélkül csinálja végig a karácsonyt és a szilvesztert. Nekem tavaly a karácsonyt még sikerült is "kibekkelnem", de szilveszterkor csúnyán elbuktam. Szóval, ilyenkor ilyeneket eszünk, de minden receptnél elárulom, hogy hol lehet lecsípni a kalóriákból.

Sajnos képek - remélhetőleg egyelőre - nincsenek. Egy családi ünnepség után ugyanis úgy elraktam a gépet, hogy azóta sem találjuk. Egy másik géppel lefotóztam szépen az egész menüt, de az meg nem konvertálható ehhez a géphez. Szóval más képeit fölöslegesnek tartom illusztrációnak feltölteni ide, úgyhogy lehet, hogy egy ideig sajnos képek nélkül megyek tovább. Minden fotóm megvan, előbb-utóbb felkerülnek ide is.
De egyébként miért kell a kütyüknek annyifélének lennie? Miért nem lehet standardokat használni, hogy ne kelljen mindenhez egy komplett új széria akármicsodát megint megvenni? Eléggé bosszantó, ráadásul drága.


Korhelyleves 6 adaghoz

Egy evőkanál olívaolajon megpirítok egy jó nagy fej apróra vágott vöröshagymát. Ha üveges, hozzáadok két gerezd apróra vágott fokhagymát, és 10 dkg száraakolbászt. A kolbász az egyetlen hús, és egyben maga a zsiradék, de természetesen elhagyható, még úgy is bőven finom lesz!
Ha a paprika kiadta a színét, megtoldom még egy evőkanálnyi pirospaprikával, és felöntöm úgy fél liter vízzel. Hozzáadok fél kgz enyhén átmosott, hosszában és keresztben átvágott savanyú káposztát, nagyon óvatosan megsózom, borsozom, hozzáteszek 2 füstölt leveskockát 3 babérlevelet és egy kávéskanál köménymagot, illetve gy nagy csipet lestyánt. Puhára főzöm, végül behabarom 1-1 dl joghurt és 12%-os tejföl keverékével. Ilyenkor gazdagíthatjuk virslivel, ha kolbász nincs benne, akkor 6 szál füstlit mindenképpen tegyünk bele.

1 adag, virsli nélkül, kolbásszal: kb. 150 kcal



Lencsefőzelék - indiai beütéssel, 6 adag

500 g megmosott lencsét puhára főzünk annyi lében, hogy a végére éppenhogy ellepje. A főzővízhez adunk egy kávéskanál natúr vegeta mixet, sót, borsot egy evőkanál garam masalát (indiai fűszerkeverék) és pár babérlevelet.
Ha puha, 125 g görög joghurt (vagy danone aktivia) és egy csapott evőkanál zabpehelyliszt keverékével. Úgy is éppoly tökéletes, ha a lencsét botmixerrel kicsit pürésítjük, és csak a joghurtot habarjuk bele, így a liszt megspórolható.
1 adag: 275 kcal
A képen berni virslivel tálaltam, de vékony szelet natúr sertéssülttel természetesen kevesebb kalóriát (és valószínűleg jóval több színhúst) tartalmaz. Az a baj, hogy mi nemigen szeretjük a sertéshús ízét, maximum virsliben.

Rétes

Nincs konkrét recept, mert a maradék dió és mák mennyiségét kell alapul venni. Én egy réteshez 3-4 lap réteslapot használtam. A tölteléket pont úgy kell elkészíteni, mint egy hete a bejglihez, én azonban némi újításra vágytam.
Lefőztem egy adag karácsonyi teát, egy dl-t levettem belőle, és abba áztattam be egy marék mazsolát.
A dióhoz vaníliát, egy két kocka lereszelt étcsokoládét és szőlőcukrot kevertem, majd teával öntöttem fel, de nem túl hígra.
A mákot szintén vaníliával és szőlőcukorral kevertem el, meg némi kandírozott narancshéjjal (igazán csak egy kevéssel), és ezt is a teával engedtem fel, szintén nem túl hígra, inkább darabosra.
A harmadik töltelékhez összemorzsoltam a maradék mézes sütit, ami lehet puszedli és mézes keksz is, mindegy. Ehhez hozzáreszeltem ugyanannyi almát, és a teába áztatott, lecsöpögtetett mazsolát.

A réteseket a szokásos módon feltekertem, megkentem kevés olvasztott margarinnal és pirosra sütöttem.

A rétes egyébként nem vészes, mert önmagában nem tartalmaz se zsiradékot, se cukrot. A lapok pedig vékonyak. Ha a töltelékbe sem teszünk kristály-vagy porcukrot, hanem helyettesítjük bármilyen cukorpótlóval, alapjában véve nem tekinthető túl nagy bűnnek egy-egy szelet elfogyasztása.

egy-egy szelet (úgy másfél cm vastag) rétes átlagosan 100 kcal-t tartalmaz

Sikerekben gazdag, kilókban szegény, boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

2010. december 29., szerda

Paleo?

Paleolit táplálkozás, gabonafélék és tejtermékek elhagyása, szénhidrátszegény táplálkozás?
Vissza a teljes értékű táplálkozáshoz?

Már egy éve elolvastam a könyvet, ami azért jutott ismét eszembe, mert szakácskönyv is megjelent belőle. Nem csoda, valószínűleg eleve be volt tervezve, mert az eredeti könyv, címével ellentétben nem arról szólt, hogy mit lehet enni, sokkal inkább arról, hogy mit nem.

A teóriának utána olvastam a neten - ahol széleskörű irodalma van - és igen elgondolkodtató. A finomított szénhidrátok elfelejtése nem újdonság, semmi hozzáfűzni valóm sincs. A könyvet nem népszerűsíteném különösképpen, mert minden jó mellett, ami benne van, nem hogy elzárkózom a szerzőnek a mammográfia elleni felszólamlásától - amit mellesleg egyetlen szakirodalmi vagy kutatási hivatkozással sincs alátámasztva - hanem ezúton hívom fel a figyelmet annak fontosságára, mert igenis segít nekünk nőknek abban, hogy idejében diagnosztizáljanak egy halálos betegséget. De ez semmiféle összefüggésben sincs a paleolit étrenddel.

Ami érdekes a paleolit táplálkozást megalapozó elméletekben az a tejcukrot tartalmazó tejtermékek száműzése. Hiszen amellett, hogy az anyatejnek hihetetlen propagandája van manapság, az azt helyettesítő tápszerek éllovasai már nem tartalmaznak tejcukrot. Hiszen kiderült, hogy a legtöbb gyerek allergiás rá. Azután a bölcsiben a szülőin elmesélte egy anyuka, hogy a kisfia olyan magatartás zavarokkal küzdött, hogy azt sem tudták, hová forduljanak vele. Azt mondta az anyuka, hogy ha nem velük történik, esze ágában sem lenne elhinni a sztorit, de képzeljük el, hogy ahogy beszüntették a tejfogyasztást, a gyerek teljesen rendbe jött. Hihetetlen, kíváncsi vagyok, hogy igaz-e. Manapság sajnos igen gyakori a vastagbél-gyulladás, amivel az orvosok nem igazán tudnak mit kezdeni. A könyv szerint a laktóz elhagyásával, és a paleolit táplálkozással egy asszonynak teljesen elmúltak a tünetei.

Most nem mennék bele abba, hogy a paleolit időszakban hány év volt az átlagos életkor, mert azt nyilván nem lehet a mai körülményekkel összehasonlítani, és abban sem, hogy pontosan mikor is jelentek meg a gabonák, amiket a könyv szerint a paleolit korban az az emberek még nem fogyasztottak.

Abban viszont bizonyos vagyok, hogy a szénhidrát-csökkentett életmód fogyáshoz vezet, és nem szabad figyelmen kívül hagyni a laktózt sem, amikor a szénhidrátokról van szó.
Eredeti terveim szerint az új éveben esedékes fogyókúrám egyik elem az lenne, hogy este, illetve du. 3 után már nem eszem szénhidrátot. Ezt azért sajnálnám, mert én eléggé szeretem a kenyeret, és a kenyérfogyasztás lehetőségének teljes beszüntetése igencsak elrettent. Viszont paleo módszerekkel - és az újdonsült multifunkci KitchenAid robotgépemmel - könnyedén összeállíthatok szénhidrátszegény kenyeret, sőt zsömlét és süteményt is. Ráadásul, e módszerekkel pápá az adalékoktól túlcsorduló fitnessgurus kenyereknek, sütiknek és tésztáknak, mert sokkal olcsóbban és tök egyszerűen saját magam is előállítom a szénhidrát-szegény liszteket.

Szóval e blog is büszkén bemutatja - hamarosan - a szénhidrátszegény sütemények és kenyerek széles palettáját. Receptek előkészület alatt!!!

2010. december 27., hétfő

2011-re hangolódva

Emberek, tegnap végre elérte az HBO-t a Julie & Julia!
Mivel kisgyerek mellett nem könnyű bármikor elruccanni moziba, és azon kevesek közé tartozom, akik nem hajlandóak zenét és mozifilmeket innen-onnan így/úgy/amúgy letölteni, van egy jó kis HBO PAK előfizetésünk, mert annyiba kerül, mint havonta egy újdonsült film DVD-n.

Szóval tegnap érte el az HBO-t a Julie & Julia, amit rajtam kívül minden valamire való gasztroblogger már legalább ötször látott. Remek film, nagyon tetszett. Annyira jópofa Julia Child, amikor a profi séfek lenézően figyelik, hogy milyen lassan szeleteli a hagymát, mire Meryl Streep egy zseniális arcot vág, egyszerre tetteti hülyének magát, mint aki nem érti, hogy ugyan mit néznek, ugyanakkor lesújtó pillantásával egyértelművé teszi, hogy zokon vette a türelmetlen pillantásokat, majd a következő jelenet arról tanúskodik, hogy hazarohant, és addig pucolt hagymát, amíg ugyanúgy nem ment neki is, mint a profi séfeknek, pedig ugye az mindenkinek megvan, hogy a hagyma mennyire csíp?!?

Valamint oltárira röhögtünk azon is, hogy amikor Julia Child megírta az apjának, hogy főzni tanul, apja értetlenül azt válaszolta, hogy tud pénzt küldeni szakácsra.

Szóval a film végeztével azon töprengtem, hogy nekem is kéne valamit már kezdenem, amivel megvalósítom önmagam. Ezt el is mondtam a férjemnek, akitől megszólalásig a filmbeli férjek önzetlen, jópofa és feleségük iránti szeretetüktől és megbecsüléstől túlcsorduló választ vártam, mármint hogy: "persze drágám, gondolkodj csak nyugodtan, válassz bármit, én támogatlak, addig vigyázok a gyerekre, vezetem a háztartást, keresem a pénzt, feladom a számlákat, stb..."

Erre felröhög: "ugyan, mit akarsz Te még önmegvalósítani, más már annak a tizedétől is megvalósítva érezné önmagát, amit Te eddig megcsináltál!" Kösz, téma lezárva.
Először kicsit elszomorodtam, hogy 1. nem tart többre annál, mint amit eddig elértem, 2. nem vállaltra át a gyereket, számlákat, stb.
Bár annyi jó van benne, hogy legalább nem hív "drágámnak" - max akkor, amikor megkérdi, hogy miért megint a szemeteszsák mellé borítottam ki a kávézaccot.
De azután rájöttem, hogy igaza van. Jó, ő arra gondolt, hogy a szakmai karrierem éppen felszálló ágban van, amire ő jóval büszkébb, mint én magam. De azon kívül: hiszen van énnekem már projektem: többek között például ez a blog, itt ni. Tény, hogy nem lett óriási népszerűsége, az emberek nem írnak vissza ezrével, hogy nekem hála egy életre megoldották súlyproblémáikat, és szó-ami-szó, én sem oldottam még meg egy életre a saját súlyproblémáimat.

A blogtól való elfordulás részben a fentieknek is köszönhető, mert ugyan tényleg kevesebb időm van blogolásra, mint korábban volt, de azért őszintén szólva havi egy posztnál még futná valamivel többre.

És nem pont erről szólt a film is? Hogy nehézség, kudarc, csalódottság, no meg oly mértékű fáradtság - hogy kicsúszik a pulyka a kezünkből - nélkül nem lehet sikert elérni? Igen, elégedetlen vagyok magammal, mert van még bennem azért valamivel több, és szégyellem magam, amiért magamban már kezdtem kicsit leírni. Úgyhogy újult erővel vetem bele magam, őszintén, arról írva, ami a konyhám táján valójában zajlik.

Volt annak idején egy vicces elképzelésünk, megint csak a férjemmel, akinek nem az oldalbordája lennék, hanem az agytekervényeink gabalyodtak össze végérvényesen, valójában elválni annyira lenne életveszélyes, mint a sziámi ikrek szétválasztása, én agy nélkül élnék tovább, a férjem pedig éhen halna. Ja, ige az elképzelés a "lightkonyhából" kiindulva egy "zsírkonyha" nevű blog létrehozása lett volna, ahol kizárólag nagyon hízlaló alapanyagokból készülő földi jók receptjei kaptak volna helyet, semmi saláta, párolt busaszelet, könnyű gyümölcsös édesség, csak tömény szalonna, krumpli, kolbász, tejszín és csoki... (oké, stip-stop, megcsinálom ezt is!)

Hát, a karácsonyunk menüje inkább e blogon lett volna jó helyen, de azért - az újdonsült őszinteség nevében elmondom, mi volt nálunk:

Úgy kezdődött, hogy uszkve 7 rúd bejglit sütöttem, ötöt ugyanis egy full extrás családi veszekedés miatt - amit egész karácsony alatt pont a bejglisütés utolsó öt percére kellett időzíteni - gyakorlatilag szénné égettem, ezért gyúrtam be még kettőt a szüleimnek. - igen, akikkel eközben össze voltam veszve, de így az erkölcsi fölény mégis hozzám került!

Azután két tepsi linzert égettem el, keserűre. Itt tenném hozzá szerényen, hogy én igazából süteményt 14 éves korom óta nem rontottam el, eddig a karácsonyig.

Azután jött 8 tepsi sajtos rúd, és a bejglikből kimaradt tojásfehérjékből egy pavlova-a mit eleve nem tudok jól megsütni, részben a sütőm miatt - úgyhogy mi eleve elrontva szeretjük, "kuss, mi így szeretjük" alapon. (megvan, ugye: a morcos nyuszi biciglizik elmegy - mit tudom én, a - kiscica mellett, de ahogy ránéz a kiscicára, megbotlik a kerékpárral, és elesik. Kiscica odarohan a morcos nyuszihoz: "szegény nyuszi, nem ütötted meg maga nagyon? Erre nyuszi, morcosan: "Kuss, én így szállok le!")

Ezek után a nagy kajákat már a nagyik sütötték, volt kétféle húsleves, csigatésztával és maceszgombóccal, töltött káposzta, aszalt szilvával töltött pulykasült, kolbásszal töltött fasírt, én ehhez kerítettem gyorsan egy rizsköretet, amit fahéjjal, szegfűszeggel, kardamommal és narancshéjjal ízesítettem, és aszalt vörös áfonyával, pirított kesudióval és mandulával díszítettem. Karácsony másnapján, a nagymamám 89. szülinapján tejszínes sajttal rakott csirkemell volt, és én készítettem egy habos narancstortát (olyat, mint a key lime pie, csak citrom helyett naranccsal - csak hogy lássák, azért tudok még sütni).

Erre a délutánra vártuk a sógornőméket és anyósomat, és hogy szóba se kerüljön a szénné égetett bejgli, a sajtos ród mellé hamar sütöttem egy adag muffint arra hivatkozással, hogy az unokaöcsém allergiás az olajos magvakra. Büszkén virítottam a szép muffinok mellett, mire a vendégség kellős közepén a férjem rámpirít: "mi van, a bejglit körbe sem kínálod?" Ekkor mondjuk nem éreztem azt a sziámi iker szétválasztás dolgot annyira rizikósnak...

Amire azonban mégis büszke vagyok, hogy 24-re összedobtam egy nagy adag könnyű coleslaw salátát, amit többször is elővettem köretet helyettesíteni, és hogy a 25-dikét zabkásával indítottuk, amibe került a zabpehely mellett maradék aszalt áfonya és pirított mandula is. Üröm az örömben, hogy babaszakácskönyvből vettem a mennyiségeket "három adaghoz", és csak a végén esett le, hogy 6 hónapos csecsemők befogadóképességét vették alapul. Na, nem baj, legalább jutott még hely a bejglinek...

A gyerekem uszkve hétszer látta a polár expresst ("polgármekpresszt"), megkapta gyakorlatilag egy-az-egyben Sodor szigetét (ha nem tudod mi az, akkor legyen elég annyi, hogy nagyon irigyellek), és másfél órán keresztül kergette apját, amikor elérte, jól megcsikizte, hozzá mondogatva, hogy "te kis butus". Ő az egész karácsonyt (24-26-ig) megúszta másfél tányér húslevessel és négy db sajtos rúddal. Csak azért, hogy valakinek legyen lájt is a karácsony.
És egy aranyköpés a végére:
én: "Ne állj, meg, most sétálunk!"
ő: " De mama, én sét akarok állni!".

Utólag is boldog ünnepeket minden kedves olvasómnak!