2011. január 25., kedd

tócsni



A férjem szereti a lepcsánkát. Náluk ugyan lapcsánka, de annak úgy nem sok értelme van.
Én is szeretem. Haj, milyen jó is volt gyerekkoromban, hazajöttem a suliból, addigra nagyapám lereszelte a krumplit. A nagyi elkezdte kisütni, mi meg anyuval ettük, úgy ahogy elénk rakták, forrón, friss tejföllel. A nagypapa kapott egy keveset egy kistányéron, majd száműzetett a nappaliba a tévé elé. Amikor jóllaktunk, vittünk egy adagot apunak, aki megvárta míg kihűl, és zsírtól csepegően ette, sosem értve, hogy ugyan mit csíphetünk annyira ezen. Azt, hogy végül a nagymamám evett-e valaha lepcsánkát, senki sem tudja biztosan. Ha nem evett, nem tudom hogyan vette rá magát egyáltalán arra, hogy nekiálljon. Egyébként most is jól van a nagyi (jobban, mint mi többiek együttvéve), de tócsnit sütni azért már nemigen áll neki.

Az idők múlnak, annyira nem lakunk közel, hogy anyu hirtelen ötlettől vezérelve nekiálljon lepcsánkázni. Viszont - mint fent írtam - a férjem szereti a lepcsánkát - én meg őt, néha csináltam. Persze fenébe a reszeléssel, az egész megy a turmixba, ami gyönyörűen feldolgozza a krumplit, és még finomabb lesz, mint reszelve.

A múltkoriban - amikor éppen felfüggesztésre került a család lefogyasztása - amikor nálunk járt a férjem anyukája is, lepcsánka került hát terítékre. Először is villantottam a turmixos technikát, amitől anyósom majdnem padlót fogott (hogy nekem mennyi eszem van - persze nem, én is csak hallottam valahol), majd, mivel lisztben forgatott hagymát sütöttem hozzá szalonnapörccel - na ez egy olyan igazi "zsírblog" bejegyzés lenne, remélem senkinek sem csorog a nyála, ha igen akkor üzenem, a mérleg egyáltalán nem tolerálja az ilyesfajta étkezési szokásokat - úgy leigazoltam menyként, mint senki más (hehe, nincs is másik fia!)

Mivel tehát, ugye, a férjem szereti a lapcsánkát, hát elkészítettem a paleo változatát, zellerből.
Egyáltalán nem lett nagy szám, semmilyen formában nem helyettesíti az igazit, de már azért érdemes volt felrakni, hogy a fenti élményeim tollvégre (avagy billentyűzet-tetőre) kerüljenek.

Kiadós, zamatos, robosztus paleolit húsételekhez (pl burgundi marha, coming up!)
viszont igen szolid kísérő!

2 fej zeller
1 hagyma
egy gerezd fokhagyma
2 tojás
4-5 evőkanál szója-, vagy zabpehelyliszt (egyik sem kimondottan paleo, viszont alacsony a glikémiás indexük)
só, sok bors

olívaolaj

A zöldségeket tisztítás után robotgéppen felaprítjuk, majd hozzáadjuk a többit, és azzal is jól összedolgozzuk. A lisztet kanalanként adagoljuk, addig, amíg olyan sűrű masszát nem kapunk, ami a fasírtéra hasonlít, csak palacsinta-színű.

A kész masszát felforrósított serpenyőben, egy-két evőkanál olívaolajon kanalankénti adagokban pirosra sütjük.

2011. január 21., péntek

szójás kenyér





Puha, tartalmas, kevesebb benne a kalória, mint a diós/mandulás változatokban.

15 dkg őrölt mandula
10 dkg szójaliszt
2-2- ek. lenmag és szezámmag

fél teáskanál sütőpor
2 tojás
1 dl víz

A hozzávalókat a fenti sorrendben összekeverjük, és sütőpapírral bélelt sütőformában 175 fokos sütőben 25 perc alatt megsütjük.

2011. január 16., vasárnap

coq au vin




Hangzatos név, bár a recept nem annyira autentikus. Igazából a Nők Lapja Konyha decemberi számának Szuflé mellékletéből van, amelyben neves - és csodás - gasztrobloggerek közölték receptjeiket, de ehhez nem volt név, így nem tudni, hogy pontosan kitől származik. Minden esetre 100% paleo- low carb, meg ilyesmi

A paleoval kapcsolatban annyit, hogy megvettem Szendi Gábor és Mezei Elmira (ld. Elmira paleo gasztroblogja) paleolit szakácskönyvét. A receptek meggyőzőek, még sok fog a blogon szerepelni. Az is tetszik, hogy minden rész előtt taglalásra kerülnek az egyes élelmiszercsoportokkal kapcsolatos értekezések.
DE:
Azért valamiért az az érzésem, hogy egy kicsit olyan "te kis butus" jellege van. Egyszerűen nem hiszem el, hogy a húson, a zöldségen, a magokon és a kávén kívül minden egyszerűen öl, míg a felsorolt tápanyagokkal kapcsolatban alighanem egyetlen igazi ellenérvet sem lehet felhozni, annyira egészségesek. Pláne szkeptikusan állok a gyerekeknek szóló részhez, mert igazából nem orvos és nem dietetikus írja a könyvet, de vakon bízva bennük azonnal le kellene hoznom a gyereket a tejtermékről és a fehér kenyérről (mondjuk az enyém akkor bizonyosan éhen halna, és nem azért meg nem próbáltam meg minden tőlem telhetőt, hogy általában egészségesnek felfogott ételeket adjak neki).

És Loren Cordain (Phd), a paleo szülőapja az egyik blogján egy terhes nő kérdésére - amelyben a terhes nők protein szükségeltével kapcsolatban tesz fel kérdést, erre egy antropológustól idézett választ. Elnézést kérek a szkepticizmusért, de mindennél egy kicsit több kell ahhoz, hogy én egyáltalán ne kételkedjem. Úgyhogy a teljes értékű szénhidrátok . ugyan jelentősen csökkentett mennyiségben - a paradicsommal, a zabpehellyel és a durum tésztával együtt - továbbra is marad az étrendemben. És megvettem két liter szójatejet és egy zacsi szójalisztet, még azelőtt, hogy megtudtam, nem paleo, most már el is használom.

A coq au vin-em azonban paleo, fokhagymás-petrezselymes gomba-répa körettel.

4 adaghoz kell:
4 csirke alsócomb
1 egész csirkemell, vagy két fél, mindösszesen négy szeletbe vágva
15 dkg füstölt kolbász
2 fej lilahagyma
2 dl vörösbor
1 dl paradicsomszósz
egy evőkanál zsír vagy olívaolaj
só, bors, kakukkfű

A csirkehúst, a nagyobb darabokba vágott hagymát és az ujjnyi darabokra vágott kolbászt egy kizsírozott tesibe rakosgatjuk, a tetejére jönnek a csirkefalatok, amiket jól megsózunk, megszórjuk borssal és kakukkfűvel. Aláöntünk egy korty vizet, és egy maximálisan előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a hús ki nem fehéredik. Ekkor kivesszük a tepsit a sütőből és felöntjük a borral elkevert paradicsomszósszal, majd letakarva 175 fokos sütőben 30 percet, a fólia eltávolítása után pedig még 10-15 percet pirítjuk. Nekem annyira sok zsír sült ki a kolbászból, hogy inkább lezsíroztam a tepsit, mielőtt fólia nélkül visszatoltam. Így szert tettem egy kevés kolbászzsírra a másnap reggeli tojás alá. A végső pirításhoz már úgy igazítjuk, hogy a kolbászdarabkák is felülre kerüljenek.

A körethez:
Közben feldarabolunk úgy 6 szál répát é úgy 6 nagy fej gombát, felaprítunk két gerezd fokhagymát és egy csokor petrezselymet.
Egy evőkanál olívaolajon elkezdjük pirítani a répát és a gombát. Amikor már majdnem elkezdett levet engedni, hozzáadjuk a fokhagymát és a petrezselyem felét és megsózzuk. Addig hagyjuk a közepes lángon főni, amíg el nem fővi az engedett levet. Ha elfőtt a levet, elzárjuk a gázt és megszórjuk a maradék petrezselyemmel.

Ünnepi összeállítás, bármikor megenném, nem érzed, hogy fogyókúrázol, amikor ezt eszed.
Egy kevés párolt gerslivel még vendégeknek is kínálható.

1/6 adag kb. 350 kcal.

2011. január 11., kedd

A paleo - beválik?

Esedékes már egy bejegyzés, amelyben beszámolok a paleoval kapcsolatos tapasztalataimról.

Őszintén bevallom, hogy ha azt mondom, szkeptikus voltam a paleoval kapcsolatban, akkor nagyon enyhén fejeztem ki magam. Mostanra azonban teljesen meg vagyok győzve, mégpedig a következők miatt.

1. Egyik reggel ettem három pici szelet mandulás kenyeret májkrémmel és zöldséggel, és - kapaszkodni: - fél háromkor még nem voltam éhes. Semmi kellemetlen gyomorkorgás, nemhogy szédülés, remegés, stb. Na már most én egy helyemben meg tudnék enni akár egy egész zacskó tésztát, szósszal, sajttal. Tehát ha az én bendőm megtelik három pici szelet kenyérrel, akkor higgyenek nekem, más már másféllel régen jóllakott volna.

2. Az ételek finomak, nem érzem azt a lemondást, amit általában a fogyókúráim idején. Valójában valamivel több kalóriát veszek magamhoz, mint más diéták idején, és valószínűleg ettől lassabban is fogyok majd, de ez valóban olyan rendszernek tűnik, amelyik hosszú távon tartható lesz. Nincs az az érzésem, hogy a legtöbb jó dolog tilos (pedig többfajta étel tilos ám, mint más diétákban), ezért tudok jókat enni, nincs bennem az az érzés, hogy "bűnöznöm kellene", így azután bűntudatom sincs, tehát nem indul be az a mechanizmus, amely a legtöbbünket a fogyókúrák abbahagyására késztet.

3. A gyomorégésem mostmár biztosan a tejfogyasztástól volt. Tudom, mert kipróbáltam, két hete semmi bajom, de egyik este megittam egy pohár tejet, és ... nem részletezem. Legyen elég annyi, hogy attól ég a gyomrom.

4. Az anyagcserém szárnyal, nemhiába tömöm magamba a rostokat. Energiám van, nem vagyok fáradt, viszont sok folyadékot kívánok. Én fogyókúrák elején azt a mellékhatást tapasztaltam, hogy nagyon korán felébredek, fél 5-5kor. Ez most mindössze egyszer fordult elő, úgyhogy ez is rendben.

5. Igaz, hogy a kalóriaszámlálásra néhányan esküsznek - pl. én - a low carb pedig a köztudatban egyenlő a fogyókúrával, a paleolitról pedig kevesen hallottak, aki hallja, az meg rögtön ítéletet mond. Ez részben szerintem a kicsit szerencsétlenre sikerült névválasztásnak köszönhető, mert mindenki azonnal átlátja, hogy 1. a paleolit kor embere nem evett 70%-nál magasabb kakaótartalmú csokoládét és kemény sajtokat
2. kb. 30 évig élt, elvitte a nátha is, és nem tudjuk, milyen volt a koleszterinszintje,
3. ugyan honnan tudjuk olyan pontosan, hogy a paleolit kor embere pontosan mit is evett, és még ha igen, azt ugyan hogyan tudnánk leutánozni a modern konyhánkban, a sarki közértből szerezve az alapanyagokat.

Amikor azonban részletesebb leírásba fog valaki, aki ezt a módszert igyekszik követni, egyszerre csak mindenki elképed, és rajongva rohan a "szakkönyvért" a Libribe. A kolléganőim pedig az alap diókenyérreceptből kiindulva már a harmadik kenyeret sütik, úgyhogy bent az irodában valakinek minden nap közkinccsé van téve az előző esti pékprodukciója. Szóval, így hódít a paleo.

A módszert ugyanis - én magam - nem paleolitnak nevezném, hanem valahogyan máshogy, ami jobban leírja azt, hogy mit takar a rendszer.

Való igaz ugyanis, hogy a kor előrehaladtával egyre szakszerűbben állítottunk elő élelmiszereket, a csodáig finomítva őket, ezzel sikeresen kioltva a legtöbb tápanyagot, nyomelemet, rostot, stb. Ezzel párhuzamosan viszont kialakult a cukorbetegség, a magas koleszterin, az elhízás, és a modern kor még hozzátette a legváltozatosabb emésztési problémákat is, gondolok itt a banális aranyértől a collitisen és a különféle bélszindrómákon át a legsúlyosabb emésztési betegségekig. Rendben van, hogy ennek millió és egy oka lehet, de azt semmiképpen nem tagadhatjuk, hogy amikor az emberi faj kiválasztatott arra, hogy fennmaradjon, teljesen más életmódot folytatott, tehát a mai életmódunk nem tükrözi azt, ami révén elég rátermettnek bizonyultunk a túlélésre. Szerencsére annyira okosak vagyunk, hogy kitermeljük az orvosainkat, hogy életben tartsanak, de melyikünk szeretne kizárólag azért életben maradni, mert az orvosok bravúrosan fejlett eljárásokat ismernek?

Ha meg akarjuk előzni a bajok egy részét, igazán nem hülyeség visszanézni,hogy eredetileg milyen táplálkozásra (életmódra) is születtünk, és kicsit visszavenni nemcsak a snickers-ből, hanem megpróbálni, hogy valóban nincs-e élet pl. a tej nélkül.

A módszer lényegét én magam úgy foglalnám össze, mégpedig abból is azt, amit szerintem 2011-ben egy átlagos ember be tud építeni mindennapi életmódjába, hogy elhagyja a tejtermékek döntő többségét, de elsősorban a tejet, elhagyja a finomított szénhidrát minden formáját, tehát nincs cukor, nincs liszt, nincs rizs, és a teljes kiőrlésű gabonatermékek fogyasztását is csak mértékkel javasolt. Ezek között első helyen szerepel a zab, amelyből készülhet pehely, liszt vagy akár tej is, de szerintem a teljes értékű gabonák közül mértékkel fogyasztható pl. a árpa (gersli) és néhanapján a durumtészta.

A táplálkozás alapját a zöldségek, gyümölcsök, húsok alkotják, melyet kiegészít a tojás, a csonthéjas (tehát a magok, és az ebből készült lisztek, kenyerek, tejek), kevés kis étcsokoládé (épp csak annyi, hogy hátat ne fordítsunk azonnal a diétának) és esetlej sajt, joghurt, kefír.

Azt, hogy ki mit bír panasz nélkül fogyasztani, úgy érdemes kikísérletezni, hogy egy-két napig teljesen rááll a paleora, majd "visszavezet" egy-egy ételt, pl. a joghurtot. Ha nincs semmi panasz, akkor azt eheti, de a korábbi mértéket mindenképpen alulmúlóan, mintegy kivételes jelleggel.

A paleo táplálkozás kitalálója és első publikálója, egy amerikai úr, akinek most lusta vagyok lecsekkolni a nevét, úgyhogy majd update-olom, eleve nem azt mondja, hogy mostantól csak paleo-nak minősülő táplálékokat egyél, minden mást felejts el. Nem, ő is csak annyi javasol, számomra szimpatikusan, hogy törekedj a paleo tápanyagokra. Természetes, hogy nem tudod egyik napról a másikra teljesen felforgatni étkezési szokásaidat, és ha nem vagy beteg, akkor erre nincs is feltétlenül szükség. Ám elkezdheted bevezetni az új szokásokat, megtapasztalni az új ízeket és alapanyagokat, miközben néha-néha eszel olyasmit is, ami nem feltétlenül paleo. Ő azt mondja, hogy legyen mondjuk két nem paleo étkezés egy héten. Én pedig ehelyett azt mondom, hogy ha szereted a joghurtot, akkor egyszer-egyszer egyél azt is nyugodtan, csak hagyjunk fel azzal a képzelettársítással, amelyik a joghurtot azonosítja az egészséggel.

Diéta pedig úgy lesz belőle, hogy a napi étkezések kalóriatartalma nem haladja meg az 1600-1800 kcal-t. Egy két napig este, utólag számoljuk át a napi kalóriákat, és ha túl sok, gondoljuk végig, hogy hol tudnánk lecsípni. Pár nap alatt kialakul az az étrend, ami mellett már nem vagyunk éhesek, és ami kalóriatartalomban is nagyjából megfelel az értékhatárnak.

Végül pedig sportoljunk, dehát ezt nyilván úgyis teljesen felesleges mondani. Várhatóan nemsokára megnyit az első fitness klub, ahol a férfiak vadászó-, a nők pedig gyűjtögetőgépen végezhetnek anaerob edzéseket.(az ötlet stip-stop!)

2011. január 10., hétfő

répás csirke - csicsókával



Mi legyen, ha nem ehetünk krumplit.

Már régebben leesett, hogy krumpli helyett a csicsóka a legalkalmasabb zöldség, az állaga hasonló, és mivel a föld alatt terem ez is, megvan az a földes aromája is. Sőt, amikor még nem volt Európában krumpli, akkor csicsóka már volt.

Amint a Széna téri piacon ráleltem azonnal vittem is haza, de a nagyon melós volt megpucolni, és az ízét is kicsit furcsának találtam. Azután hallottam valahol, hogy nem kell meghámozni, csak ledörzsölni róla a földet. És így már oké is, mert nemcsak jóval egyszerűbb vele operálni, hanem az íze is sokkal kellemesebb. Azt viszont nem állítom, hogy egy-az-egyben krumpli ízű, de nem áll távolabb tőle, mint a rozskenyér a bagettől.

Most, hogy rávettem magam a paleolitra, a magos kenyereken, csokis brownie-kon és banános-kókusztejes turmixok után szembe kellett néznem azzal, hogy a módszer is csak akkor fogyaszt, ha a főétkezéseket hús-zöldség kombinációban oldom meg. Szóval kedvcsinálónak előadtam ezt az ételt, amit a nagymamám régebben nagyon gyakran csinált, - persze krumplival - Remoushkában. Én teflon tepsiben, csicsókával, és kevés - házilag leutánzott - gyros fűszerkeverékkel.

Mivel a paleolit nem tiltja a zsiradék fogyasztást, hogy íze is legyen, a hagyma és a fűszerezés mellett nem spóroltam most a zsiradékkal sem. Kalóriában még így is teljesen rendben van, és ne feledjük, ha 100 % olívaolajjal készítjük, akkor jó féle zsírsavakat vettünk magunkhoz. Én most margarint is tettem hozzá, mert a nagyim mindig azzal készítette, akkoriban nem is nagyon használtak mást, mármint az, aki nem zsírral főzött.

4 (kiadós) adaghoz kell:

500 g csirkemell filé
750 g csicsóka
3 szál sárgarépa
1 jókora fej vöröshagyma
1 ek. olívaolaj,
25 g margarin (lehet vaj is)
fűszerkeverék a következőkből:
só, cayenne bors, piros paprika, oregano, rozmaring, fokhagymapor

A csicsókát jó alaposan megmossuk, a meghámozott répával együtt karikára, a megpucolt vöröshagymát fél főre (félbe vágva, majd hosszában felcsíkozva) vágjuk.
A tepsinket az olívaolajjal kikenjük, sorban beletesszük a zöldségeket, sózzuk, ráöntünk egy korty vizet (tényleg nagyon keveset, egy kortyot.
A húst vékonyabb szeletekre vágjuk, és jó alaposan befűszerezzük, majd a zöldségek tetejére helyezzük. A hússzeletek tetejére rácsipkedjük a margarint. 200 fokos sütőbe toljuk, és egy órán keresztül sütjük úgy, hogy negyed óránként a tepsi aljában összegyűlt levet a húsra locsolgatjuk egy kanállal.

Zöldség és hús, mégis valahogy kellemesen fűszeres, telt íze van. Mintha nem is lenne fogyókúrás. Aki diókenyeret reggelizik ilyet ebédel és vacsorázik, paleo browniet uzsonnázik, az észrevétlenül fog lefogyni.

1 adag kb. 295 kcal

2011. január 4., kedd

kókusztej, saját fejés, zsírtalanított kókuszkalács



Újabb paleo konyhai alapanyag előállítása történt házilag. Mesés, mindenkinek ajánlom, annak is, aki egyáltalán nem fogyókúrázik. Egyszerű, könnyű, fogyasztása egyszerűen ízorgia.

200 g (egy zacskó) kókuszreszeléket pl. reggel annyi forró vízbe áztatunk, amennyi úgy egy ujjnyira ellepi. Este botmixerrel alaposan átturmixoljuk, majd az "anyagot" egy szűrőn jól átnyomkodjuk. Finom, krémes, minél kevesebb vízzel készítjük, annál krémesebb.

Tekintettel arra, hogy a maradék, azaz az átmosott kókuszt nem volt szívem kidobni, hozzákevertem 7 evőkanál zabpehelylisztet, két evőkanál xilitet, 4 tojást, fél csomag sütőport, egy csipet sót, sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, tele szúrkáltam jobb napokat látott aszalt gyümölcsdarabokkal, majd 175 fokos sütőben 35 perc alatt megsütöttem. Ennek alacsonyabb a zsírtartalma, mintha rendes kókuszból készülne, mert a zsírtartalom egy része már a kókusztejben van. Mivel édes, ez már nem nevezhető kenyérnek, legyen tehát neve kalács

Diókenyér




Diókenyér. Pont olyan finom, ahogyan hangzik. És tudva, hogy alacsony a glikémiás indexe, a szénhidráttartalmát egy napon sem lehet említeni más kenyerekével, tele van rosttal, jó zsírsavakkal, viszont nincs benne tartósítószer, és az elkészítése sem tart tovább 10 percnél... Csak az a kérdés, hogy eddig hogy-hogy nem ilyet ettünk!

Jó, senki se várja, hogy az íze olyan, mint egy nagy karéj fehér kenyéré, nem olyan. Egészen speciális. De nagyon finom! Telt, majdhogynem robosztus íze van. Igen tápláló, vajat nem kíván, inkább csak valamilyen kencét.

1 veknihez (ami körülbelül 6 adag) kell
25 dkg darált dió
4 ek zabpehelyliszt
4 tojás
egy csapott kk só
egy kk szódabikarbóna (esetleg sütőpor)
kb fél dl víz

A hozzávalókat egy tálban kimérjük, összekeverjük, majd egy sütőpapírral bélelt tepsiben, 175 fokos sütőben 25-30 perc alatt megsütjük.

A darált diót darált mandulával vagy mogyoróval helyettesíthetjük.

Finom, kevesebb elég, mint a "rendes kenyerekből".

Update:
az újabb veknihez kicsit más alapanyagokat használtam, és leírom, mert még sokkal finomabb, talán a legfinomabb kenyér, amit életemben ettem.

100 g darált dió
100 g darált mandula
50 g zabpehelyliszt
2 ek lenmag(pehely)
2 ek szezámmag(pehely)
1 tk só
1 tk szódabikarbóna
2 tojás
0,5 dl víz

175 fok, 35 perc.

2011. január 2., vasárnap

walnutella - paleo kedvcsináló






A paleo étrendre még nincs felkészülve a magyar piac, egy átlagos bioboltban nem tudunk mindent beszerezni, ezért akad némi tennivaló a paleo étrendre való ráhangolódás idején. Ezután pedig be kell majd illeszteni a mindennapi rutinba a lisztek, kenyerek, "tejtermékek" előkészítését. Cserébe tovább redukálódik a tartósítószer és állagjavító, rejtett cukor és -zsírfogyasztásunk.

A mi paleo táplálkozásunk - eleinte - abból fog állni, hogy elhagyjuk a tejtermékeket - a sajt kivételével - és alacsony glikémiás indexű ételeket eszünk. Az alacsony glikémiás indexhez azonban szükséges búcsút mondani a gabonáknak is, úgyhogy rizs, búza (tönköly is), rozs, árpa, stb. felejtős. A zab azonban elvileg belefér, és még a gerslit is hozzáveszem, mert olyan nincs, hogy egy-az-egyben lemondjak mindenről, ami "szent".

Az alacsony szénhidráttartalmú kenyerek és sütik pedig mindenféle magból készült lisztekből állnak, úgyhogy ennek érdekében vadiúj, remek gépemmel megpróbáltam lisztté darálni mandulát, diót és lenmagot. A lenmagot sajnos ez a gép így nem viszi, a többiből pedig inkább darát csinált. Úgyhogy most majd ebből vagyok kénytelen próbálkozni.

Vettem kókuszt is, majd ebből fogok kókusztejet gyártani, ami a tejet helyettesíti. Jó sűrűre tervezem, hogy akár tejszínnnek is beváljon.

Vettem továbbá xilitet is, a továbbiakban ez lesz majd az édesítő szerünk.

Mivel a férjem kérte, hogy találjak ki valami finom reggelit neki, ami szénhidrátmentes, gyorsan elő is készítettem neki valami szuper kedvcsinálót. Majd sütök szénhidrátmentes kenyereket, és arra kell szénhidrátmentes kencéket kitalálni. Nem jelent gondot, inkább izgalmas kihívás, mert a paleo kenyerek élesztő nélkül készülnek, az ír szódakenyerek mintájára, melyeknek az elkészítése kb. annyi idő és fáradtság, mint egy brownie-é.



Kencének pedig a tervek szerint megy majd rá humusz, házi májkrém, mogyorókrém, és a kedvcsináló: a (wal)nutella. A nutella csokoládés mogyorókrém, ez itt pedig diós csokikrém. Annak, aki fogyni akar, vékonyan kenve ajánlom. Egy csapott evőkanál egyébként kb. 67 kcal.