2012. december 19., szerda

magyaros ételek egészségesebbé tétele

A Kiskegyed Konyhájának dietetikusa, Gyurcsáné Kondrát Ilona pár pontban tök jól összefoglalja, hogy hogyan lehet a tipikus magyaros ételeket zsírszegényebb, és kalóriaszegényebb, egészségesebb formában elkészíteni:
- fejenként 10 dkg sovány húst számoljunk,
- zsíros tejföl helyett zsírszegény tejfölt vagy joghurtot használjunk (szerintem mehet kefír, görög joghurt, vagy tejföl-joghurt vegyesen is)
- kevesebb liszttel sűrítsünk (nem kell annyira megkötni az ételeknek, mint annak idején a menzán, az állagon több zöldség felhasználásával, vagy a megpárolt zöldség leturmixolásával - is - lehet javítani),
- használjunk nagyon kevés olajat (egy étel, egy evőkanál),
- szalonna helyett válasszunk más, soványabb füstölt húst (ő füstölt pulykacombot vagy tarját javasol, én ugye a sovány fekete erdei sonkát vagy füstölt pulykamell sonkát)
- édesítésre cukor helyett édesítőt (ő mesterségeset, én természeteset ajánlok)
- köretnek rizs helyett barna rizst vagy kölest ajánl.

Én kiegészíteném még:
- köretnek nagyon bevált az árpagyöngy és a bulgur, a teljes kiőrlésű lisztből készült tészta is; továbbá többféle zöldséget is használunk köretnek. Az ember gyakran azért nem eszik párolt zöldséget, mert mindig ugyanazt a fagyasztott keveréket veszi, eszi, aminek nincs íze, bűze. Mi sokféleképpen variáljuk, nagy kedvenc pl. kukoricás répa, a gombás zöldborsó, és a sült gyökérzöldségek. Semmivel sem több idő megpárolni egy kis friss brokkolit és répát, mint a krumplit.
- a liszt egy részét helyettesítsük teljes kiőrlésű liszttel vagy zabpehelyliszttel. A sűrítéshez megszokható a teljes kiőrlésű önmagában, de pl. nokedlihez a két liszt keveréke jobban működik. Egy ismerősöm a fehér liszthez kenyérbe mindig kever egy kevés búzacsírát is, máris több a rost benne.
- nem ajánlom a mesterséges édesítőket, pláne nem olyan ételbe, amelyből gyerek is eszik. Van több természetes édesítő (xilit, stevia), de nagyobb mennyiségben ez elég drága. Jó tehát a fruktóz és a szőlőcukor is, esetleg méz
Az új kedvenc nálunk itthon az Agavé. Nagyon kevés kell belőle, rendesen édesít gy is. Olyan, mintha méz lenne (tehát cukrászatilag invert cukor), de nincs méz íze, gyakorlatilag semmilyen mellékíze sincs. A kávémat mostmár minden esetben ezzel iszom, és láss csodát, teljesen elmúlt a gyomorégésem, pedig csak napi egy-két pötty édesítőt használtam.

Fentiek alapján kipróbáltam a Kiskegyed konyhája, 2012. májusi számában megjelent bakonyi szelet receptjét, mellékelve a fotót. Finom lett. A képen látható pici piros kockák sovány, apróra vágott füstölt sonkát testesítenek meg (szalonna helyett, ugye), a köret pedig teljes kiőrlésű tészta.






2012. december 17., hétfő

bejgli light




Jó, persze nem lájt, azazhogy nincs benne sokkal kevesebb kalória, mint az "igaziban".

Ez azért van, mert a magvakban, a teljes kiőrlésű lisztben és a zsiradékban ugyanannyi kalória van, mint az "igazi bejgli" esetében. Egy kevés kalóriát lehet spórolni a cukron, és a margarin 10 dkg-ja kb. 540 kcal, míg a vaj 700.

Akkor meg minek "light" változat?

Én is sokáig ezt kérdeztem, egy fogyókúrám alatt (én valahogy karácsony környékén rendszerint fogyózom) vettem egy bioboltban "bio" bejglit, teljes értékű mindenféléből. Szörnyű volt, semmi köze az eredetihez. Nem is erőltettem, úgy voltam vele, hogy a bejgli az legyen bejgli. Kiskoromban a nagypapám készítette, de úgy, hogy azóta mellett álltam, (és gyúrtam a saját kis mini verziómat), amióta az eszemet tudom. Isteni bejglit csinált, soha olyat azóta nem ettem. Sajnos túl korán lettünk kénytelenek nélkülözni őt is, és a bejglijét is, így vizsgaidőszakok ide-vagy oda, 18 éves korom óta én sütöm a családi bejglit.

Namost még az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy én nem vagyok az a típus, akinek egy évben két szelet bejgli bőven elég. Én az a típus vagyok, aki 25-dikén már rá sem akar nézni, mert addigra megcsömörlött tőle, így talán kibírom jövő karácsonyig. Mert mi már karácsony előtt is szeretünk bejglizni.A férjemmel. Így november végén még viszonylag felelősségmentesen lehet mégiscsak kipróbálni, hogy milyen íze van a teljes kiőrlésű, cukormentes verziónak.

Ez most annyira finom lett, hogy én nem fogok másfélét sütni, akinek nem tetszik, az megy cukrászdába. Mármint otthon, itt max. mákos-diós stollent tudna enni.  És hogy miért jobb?
- mert alacsony a glikémiás indexe
- tele van rosttal
- nem lesz tőle éhesebb az ember, így a bepakolt két kis szelet után nem kéredzkedik be 15-20 perc múlva 2-3 további
- nem tartalmaz finomított cukrot
- finom
- egy-két szelet után tényleg nem nő lelkiismeret furdalásunk.

Lehet a tölteléket lájtosítani azzal, hogy a magvak egy részét búza- vagy zabkorpára cseréljük (nekünk úgy nem ízlik annyira), én annyit vállaltam be, hogy lespórolom a tojással megkenést (ami csak esztétikai tényező), mert nem vagyok hajlandó 70 kcal-t áldozni arra, hogy csak "szép". A margarinon is hoztam egy kicsit, 2,5 dkg-al kevesebbet tettem bele, mint a klasszikus arány, a tk lisztekkel lehet, kevesebb folyadékot vesznek fel.

Apró betűs: nincs csoda, semmilyen féle liszttel készítve sem ehető korlátlanul. Egy szeletke desszertnek, vagy két vékony szelet uzsonnának szóba jöhet a legádázabb fogyókúra során is, egy szelet 4 db korpovitnak felel meg, azt meg eszi mindenki, nem?


És hála a Konyhai Segítségemnek (a késes típusú van), és a férjemnek, aki a csillagot is lehozza (no meg a Kitchen Aidet cuki pirosban) - és mellékesen az express élesztőtípusnak -, megmondjam, mennyi idő egy bejgli előkészítése: 15 perc (további 10 perc kelesztés, 15 perc sütés). Jó, én elől tartom a szilikon nyújtólapot és a nyújtófát is, és nem először igyekszem tésztát négyzet alakura formálni, vagy feltekerni, de gyakorlat teszi a mestert. Aki igazi bejgliben profi, annak ez sem okoz nehézséget, akinek igen, annak pedig itt az ideje elkezdeni gyakorolni. Kigondolástól kóstolásig 40 perc. (Egy Teletubbies.)


Egy rúdhoz kell:

12,5 dkg zabpehelyliszt
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
2,5 dkg liszt
1 csomag száraz élesztő
10 dkg margarin
1 tojás
3 ek poralakú édesítőszer (nálam stevia) vagy szőlőcukor

a töltelékhez

4 kanál cukormentes lekvár (itt van steviával készülő vegyes bogyós, azt használom)
20 dkg mandula (vagy dió, mák)
kb. fél dl tej
poralakú édesítőszer (nálam xilit)
(reszelt citrom-, vagy mandarinhéj, mazsola, aszalt szilva, speciális fűszerkeverékek, egyebek)

Mivel én zabpelyhet tudok venni csak, először azt darálom le az aprítóban, majd hozzáadom az összes többi hozzávalót is. Ha kész, megnézem gyúrható-e, nekem a fenti mennyiségektől az lett. H nem, kell még bele liszt vagy tej.

Szilikonlapra borítom, és négyzet alakúra nyújtom. Megkenem a lekvárral úgy, hogy a szélén két-három cm-es keretet kihagyok.

A robotgépben (tisztítás nélkül) kikeverem a magot (ha darabos, akkor először meg is daráltatom benne), az édesítővel, reszelt mandarinhéjjal (ez a nyerő nálunk, és a spekulatiusz-fűszerkeverék), majd apránként öntöm hozzá a tejet, éppen csak annyit, hogy porból masszává változzon. Ezt eloszlatom a lekváron. A belgli két rövidebb szélét másfél cm vastagon visszahajtom, majd feltekerem rúddá az egyik hosszabb szélénél fogva. Megszúrkálok villával, és sütőpapírral bélelt tepsin hagyom kelni 10 percig (amíg elmosogatok és rendet rakok). '75 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsül.

Mondanom sem kell, mákkal, dióval ugyanígy.

Egy rúd 2900 kcal. Egy szelet, az én szájízem szerint 70 kcal, a férjemé szerint 120 kcal. Minden esetre felvágható 29 szeletre, anélkül hogy hálót kéne enni.

2012. december 2., vasárnap

fitness menü - omlett spentóttal és túróval







Ezt újra gyúrni járó pasimnak készítettem, de meg is bántam, hogy magamnak nem. Nagyon finom. Reggelire, vacsorára, gyors, könnyű, finom.

Egy személyre:

3 db tojás
egy marék spenótlevél
10 g füstölt scarmosa
25 g light mozzarella
50 g sovány túró

A tojást felverjük, zsiradék nélkül egy teflon serpenyőben sütni kezdjük. Ha a széle elkezd szilárdulni, ráfektetjük a spenótot, a sajtokat nagyobb darabokban, a túrót egy evőkanállal ráhalmozzuk, sózzuk, borsozzuk. Kb. egy perc múlva az omlettet félbehajtjuk. Ha folyik még ki tojás, megvárjuk, míg megszilárdul, és mehet a tányérra.

2012. november 28., szerda

Barbecue csirkeszárnyak - végre light változatban

Ez mindig az az étel volt, amit szívesen csináltam, szívesen ettünk, de azért összenéztünk a végén, hogy ez bizony nem volt light.
Azután egyszercsak jött az ihlet, el is készítettem, és azonnal sikerült a publikálható recept. Nincs megalkuvás, az íz hozza az elvárásokat, még a gyerekek is ették, pedig olyan irigykedve olvasok ilyet más blogokról, hogy "válogatnak a gyerekek, de ezt mind megették", egy oldalon 25-ször.
A kicsi nagy valószínűséggel meg is eszik mindent, ami nem nyers zöldség vagy gyümölcs, nem tudom, az miért nem megy, az állagát nem csípheti. Viszont a nagy, az katasztrófa. Először szemügyre veszi az ételt, és 10-ből kilencszer azonnal eldönti, hogy nem jó. Ha rá is tudod venni, hogy azért kóstolja meg, akkor is elborzad, ugyanis eleve feltette magában, hogy nem lesz jó. Viszont nem ér rá enni. Ha nem is játszani ugrál fel, de olyankor kell pisilni, kakilni, orrot fújni, stb. Max. ötfélét eszik meg biztonsággal (bolognai, paprikás krumpli, virsli, csirkecomb és "joghurt mit der ecke"), ezenkívül alma, banán és szalámis vagy mézes kenyér. Nincs sok gond vele, nem? Érdekes, hogy cukorkát, rágót, sós pereckét bármikor be tud(na) nyomni. Rágót néha veszek (cukormenteset), sós perec olyankor van, ha betegek, vagy kirándulunk, de a gumicukor. Én hiába nem veszek, nem adok neki, itt kb. az a haribo a túró rudi, kultikus étel. Mindenhol a kezébe nyomnak egyet-egyet: a karatén, az étteremben, a tisztítóban, a játszótéren, stb. Szörnyű. Igen, mert nem lenne olyan szörnyű, ha egyet-egyet enne, de annyira deformálja a kis ízlését a legkisebb mennyiségben is. Könnyű, édes, jópofa alakja van. Miért nem ilyen minden étel?
Hát, ez a barbecue csirkeszárny ilyesmi!

A tepsi alján kikeverjük a barbecue szószt:

1 ek. olívaolaj
2 ek. paradicsomsűrítmény
2 ek agavé (vagy méz, vagy xilit) - én most totális szerelemben vagyok az agavéval, kávéba is, mindenbe
1 tk pirospaprika ( ez lehet csilipor is, de ugye a gyerekek)
1 tk. szójaszósz
1 th. Worchestershire szósz
1 púpos tk. kínai ötfűszer-keverék
1 tk petrezselyem vagy bazsalikom
1 tk fokhagymapor
só, bors

Ezt a kulimászt kikeverjük, és beleforgatunk kb. egy kg húst, ami elsősorban csirkeszárny, de a gyerekek nálunk a combot eszik (ezt ajánlatos lebőrözni), de a mell sem tűnik szentségtörésnek. Mehet rá kb fél pohár víz, és a sütőben először lefedve fél óra (jó puhára süssük), majd kitakarva is kb. 20 perc.


A köret

Amint a hús beér a sütőbe, megpucolok fejenként 20-30 dkg sárgarépát és zellert, és 5 percig (elő)főzöm sós vízben. Amikor a húst kitakarom, mennek ezek is a tepsibe. Kölcsönösen nagyon finoman ízesítik egymást a szósszal.

Az egész tepsi kb. 1000 kcal, tehát egy főre úgy 250 kcal. (a szárny zsírosabb, de kevesebbet eszik belőle az ember a csontok miatt, a comb kevésbé zsíros, de több jut a szánkba, mint a kezünkre).

2012. november 25., vasárnap

fasírtgolyók, spenótágyon


Fasírt spenóttal, egyébként. De az olyan snassz, és nem is ilyen finom. Ez mindaz, ami a spenótban és a húsban a legjobb, mégis zsír-, szénhidrát és kalóriaszegényen. Rájöttem, hogy a friss spenótot sokkal jobban szeretem a fagyasztottnál. Jó reggelt nekem!

A hús nagyobb mennyiség, mint amennyi a főzelékhez elfogy, de nálunk a pulyák csak a húst eszik, savanyú uborkával... normálisan táplálkozó gyerekek krumplipürét is kaphatnak hozzá.

kb. 16 db húsgolyóhoz kell:

500 g sovány darált hús
fél fej vöröshagyma
egy gerezd fokhagyma
20 g reszelt sajt
só, bors
2 ek olaj

A hagymát apróra vágjuk, a fokhagymát és a sajtot lereszeljük, a hússal és a fűszerekkel összekeverjük, kisebb golyókat formázunk.
A golyókat a felhevített olajban kívülről átsütjük, majd sütőpapírral bélelt tepsire tesszük (így majd nem kell tepsit sem súrolni) és kb. 200 fokos sütőben 20-30 percig sütjük.

Eközben készül a spenót, a visszamaradt olaj felhasználásával.

2 adag spenóthoz kell:

500 g friss spenót (megmosva veszem, egyébként szörnyű - és egyben tulajdonképpen lehetetlen úgy megtisztítani, hogy ne maradjon rajta föld, talán saláta-centirfugával)
egy ek. zabpehely (vagy tönköly)liszt
fél dl főzőtejszín,
egy gerezd fokhagyma,
só, bors

A visszamaradt zsiradékra szórjuk a lisztet és a fokhagymát lereszelve. Amikor az olaj jól felvette a lisztet, felöntjük egy nagy pohár vízzel, elkeverjük. Rádobjuk a spenótot (nekem csak két adagban fért el), megsózzuk, borsozzuk, megvárjuk, míg összeesik. Ha minden levél összeesett már, megküldjük a tejszínnel, és ha túl sűrű, tovább higítjuk vízzel.

Egy adag spenót 5 db fasírttal 360 kcal.

2012. november 23., péntek

Az egyen-súly

Folytatom az alternatív fogyásról szóló értekezéseimet.

Rüdiger Dahlke Súlyproblémák című könyvéből osztanám meg azokat a gondolatokat, amelyek szöget ütöttek a fejemben.

Érdekesnek találom azt, hogy leírja, a gömbölyded formák a kerekre, a gyermeki formákra hasonlítanak, azaz a hízás tulajdonképpen törekvés a tökéletesre, a gyermeki gondtalanságra. Régen ugye ilyen is volt a szépségideál. Tudat alatt (sajnos) valóban elképzelhető, hogy valakiben ilyen gondolatok munkálkodnak.

Ami azonban szerintem mindenki számára tanulságos, az az a feltevése, hogy az ember általános súlya egy egyensúlyi állapoton áll. A kövér ember is tart általában egy súlyt. Ez lehet nagyon magas, tehát aki még hízik, az úton van még. Ha egy mérleget képzelünk el, és a súlyunk van az egyik serpenyőjében, akkor a másik serpenyőjében vannak lelki terheink. És azzal a súllyal vannak kiegyensúlyozva, amit viselünk, ami túlsúly, de az egyensúly szempontjából mégsem az. Ha ugyanis diétába fogunk, és súlyunkból leadunk, a súly serpenyő már nem egyensúlyozza ki a lelki teher serpenyőt, így az lefelé, a súly pedig felfelé mozdul ki, az egyensúly felborul. A lelki terhek erősen nyomnak minket, és - megszokott mintánk alapján, azaz, ha baj van, eszünk - súlyunkat visszahúzzák az egyensúlyi állapotba. És itt a jojó effektus, az ördögi kör.

Ez nem azt jelenti, hogy a kövér ember sohasem tud lefogyni, nem. Csak azt jelenti, hogy a fogyás túlmegy az egyszerű matematikán. Azaz a sikeres, végleges fogyás érdekében nem elég belekezdeni egy káposztaleves kúrába. Minden további lépés előtt a lelkünkkel kell foglalkoznunk. Tisztába kell jönni azzal, hogy mi áll a kövérség hátterében. (Egy másik könyv, aminek "Farkaséhség" a címe, de nem emlékszem a szerzője nevére, úgy fogalmaz:) Mit üzen a háj?

Ahhoz tehát, hogy a lefogyott kilókat meg is lehessen tartani, a lelki terhekből is pont annyit kell megoldani, amennyit fogyunk, hogy a mérleg két serpenyője újra egyensúlyba kerüljön, immáron kevesebb súllyal mindkét serpenyőben.

Elgondolkodtató. A legfőbb kérdés tehát kiderítésre vár: "Mit üzen a háj?"

2012. november 19., hétfő

Make love not war

Nem evés, de az életmódhoz köze van.

Betelt a pohár, hogy ma már egy egyszerű receptkeresés révén is el lehet oda jutni, hogy a szex bűn. Nem nézem szótlanul tovább, bár semmi köze a light konyhához, és nem is valószínű, hogy olyan olvasóm lenne, aki a kérdéssel foglalkozik, ugyanis a fiatal, szexuális élet megkezdése előtt álló gyerekekhez szól a "Biztos út" ideológia, azt sugallva, hogy az egyetlen üdvözítő megoldás, hogy az esküvőd napjáig megőrzöd szűzességedet.

Kikérem magamnak, minden, kiegyensúlyozott lelki és szexuális életet élő ember nevében.A szex nem bűn (ahogy az evés sem az), hanem örömforrás. A világot a kiegyensúlyozott szexuális életet emberek teszik kellemes hellyé.

Mi jogon szól bele valaki abba, hogy egy idegen ember hogyan döntsön? Olyanok, akik cseppet sem "jobbak" senkinél. Akkora ámulattal fedeztem fel, hogy ki az egyik hirdetője a tannak (tényleg hirdeti, előadásokat tart suliban), aki matematikailag vagy nem tartotta be azt, amit idegen fiataloktól elvár, vagy viszonya volt egy tanárával, aki ma ráadásul pozícióban van. Csak ezt nem tudják azok, akik hallgatják, vagy megbízzák azzal, hogy előadjon.

Kedves fiatalok, akik esetleg gondolkodtok még: lopni bűn, hazudni bűn, ölni, mást bántani (ha az téged nem bántott) bűn, más lelkébe taposni bűn. Kábítószerezni és cigizni: ártalmas az egészségre.

A szex az élet része, úgy, mint az evés. De megvan a maga kultúrája, amit pornófilmekből nem, csak értelmes felnőttektől lehet megtanulni. Ilyesmiről nem bűn beszélni, sőt, szükséges. Addig keressetek, amíg valaki nem hajlandó veletek értelmesen beszélni róla, vagy vegyetek a témáról szóló könyvet (és le van szarva, hogy hogy néz rád az eladó, legyen neki rossz a szex, ne neked). Azért nem árt, ha valóban felkészülsz rá. Az ok az legyen, hogy szeretnéd (nem az, hogy különben elhagy, vagy más már túl van rajta, ez mind más baja), és a sok agymosás helyett abban legyél egészen biztos, hogy megfelelőképpen védekezel.

Megfelelő pedig a fogamzásgátló és az óvszer. Menj el a nagy nap előtt nőgyógyászhoz (vagy küldd el a barátnődet), ha csúnyán néz, nem ír fel, szemétkedik, addig keress, amíg jófejet nem találsz. Vizsgáltasd ki magad (a fogamzásgátló szedése előtt vérvétel, és esetleg ultrahang szükséges), és kezdd el szedni a tablettát vagy tedd fel a gyűrűt. Továbbá minden új partnerrel az első három hónapban (legalább) használj óvszert (is). Ugyanis ennyi idő szükséges ahhoz, hogy kétséget kizáróan kiderüljön, a partnered nem szedett-e össze korábban valamilyen szexuális úton terjedő betegséget. Ez nem az ő hibája, mint ahogy az sem, hogy náthás lesz, csak egyszerűen jobb mindenkinek, ha Te legalább nem kapod el.

A szerelem gyönyörű, de ahhoz, hogy boldog életet élj, szükséged van arra, hogy befejezd az iskolát, amit szeretnél, és azzal házasodj össze, akit valóban szeretsz, becsülsz, és ő is becsül-szeret téged. Ezért fontos, hogy egyrészt védekezz a nem kívánt terhesség ellen (az abortusz az egészségedre is veszélyes lehet, csakúgy, mint a terhesség, a fogamzásgátló kevésbé, az óvszer pedig egyáltalán nem az), másrészt úgy élj szexuális életet, hogy ne bánts közben mást, és magadat se hagyd bántani. Csináld azt, és csak azt, ami neked és a másiknak is jó, és ne csinálj olyat, ami neked, vagy a másiknak nem jó.

VANNAK BOLDOG EMBEREK, KIEGYENSÚLYOZOTT HÁZASSÁGBAN, AKIK ÉLTEK SZEXUÁLIS ÉLETET HÁZASSÁG ELŐTT, ESETLEG MÁSSAL IS! Sőt, biztos vagyok benne, hogy vannak olyan boldogtalan emberek is, akik nem szexeltek esküvő előtt.

Az meg, hogy amikor szerelmes vagy, nem tudod megítélni, hogy a másik milyen, egy hülyeség. Egyrészt valamiért csak pont abba a valakibe leszel szerelmes, másrészt ha a szerelem elmúlásáig nem szabad szexelni, akkor soha nem tudod meg, milyen szerelemmel szexelni. Hát, ez remek terv. Annak kívánom, aki kitalálta, de mondom, matek, hogy ő meg nem tartotta be.

És akkor ehelyütt ne menjünk ennél tovább, inkább javasolom Soma írásait olvasgatni, az álszent, mások életébe beavatkozni vágyó, őszintétlenül prűd térítgetők helyett. Nincs "biztos út", basszameg!
Ha pedig valaki idetévedne a "biztos úton" járok közül, akkor háborodjon naggyon fel. Akkor is nekem van igazam. Kár, hogy ezt csak én tudom, de a befolyásolható fiatalok még nem. Tessék őket békén hagyni, ha ez nem megy, akkor tisztességesen felvilágosítani!


2012. november 9., péntek

hétvégi marhasült, egyszerűen






Adós vagyok a recepttel, a képen is látszik, aktuális volt még a narancsból készített tökfej. Szerencsére az ősznek azért nem lett még vége.

A férjem egyszerűen csak ennyit mondott a receptről: "az a baj, hogy ha tudjuk, hogy ilyet lehet enni, minek mást?" Én meg annyit: ünnepi ebéd, minimál munkával, 255 kcal-ból!

A történet úgy kezdődött, hogy a szemközti hentes pénteken mutatott nekem egy szép darab marhát (minden le volt róla tisztítva, ami nem kell rá, úgy 60 dkg-ot nyomott), hogy akciós. Kapóra jött, mert már ki akartam próbálni a "Sauerbraten"-t, ami olyan, mint a mi vadasunk, csak egyben fő (igen, Braten a neve, de a hús fő!), és a szósz nincs a végén összeturmixolva vagy sűrítve. Akkor ez lesz vasárnap, kész.

Szóval adva van a nemes húsdarab, én meg nézegetem a recepteket, de mindegyikhez legalább 3 nap kell (pácolni), és az elkészítés is "marha" faksznis. Na, tudom, hogy erre nincs időm. Van még a roastbeef is, az is nagyon vonzó, de ha azt készre sütöm, szegény férjem infarktust kap, ha nem sütöm készre, akkor én nem eszem meg, és a gyerekeknek sem adom oda.

E töprengéseim között telt el az egész szombat, a hó pedig esett, látszott, hogy a vasárnap délelőtt téli ruhák keresgélésével, hóember és hóangyalka képzéssel, valamint lucskos ruhák lakáskímélő levételével és szárításával fog telni. De akkor mi lesz az ebéd? Tasakos tészta csaknem, ha itt nekem az a gyönyörű hús!

Úgyhogy szombat este fél 8-kor kimentem a konyhába, egy evőkanál libazsírt raktam a lefedhető kacsasütő tálamba, beleraktam a húst, megsóztam, megborsoztam, és a sütőbe toltam, fedő nélkül, maximális fokozatra. Ezalatt felszeleteltem egyetlen vöröshagymát, fél főre (azaz félbevágtam, azt pedig felcsíkoztam),  a fürdővízből kiadott gyermekeket bepizsamáztam, elaltattam. Kiderült, hogy ez pont annyi idő, amennyi alatt a hús minden oldalról egyenletesen színt kap, így alászórtam a hagymát, 2-3 db babérlevelet, felöntöttem egy fél üveg bordeaux-ival, visszavettem a hőt (175 fokra), és megnéztem a Nigella Bites maratont az RTL Livingen.

Időnként ránéztem, és kellett még hozzá vagy két dl víz. Úgy 5 résszel később  - egek, az a csokitorta, mindenképpen kell húslevest csinálnom maceszgombóccal,  és miért nem dobok össze sohasem egy tál grillzöldséget a tetején halloumi sajttal? - kb. 10-kor, álmosság okán a húst kivettem, és vittem volna a terasz asztalra, hogy majd másnap megkóstolom, és ha nem elég puha, majd még sütöm egy kicsit,de ott termett a férjem, aki eszméletlenül unta már Nigellát, viszont tök megéhezett. Látja, hogy a kezemben marhahús van. Hát azonnal kért belőle, mondom rendben, úgysem tudom, ehető-e egyáltalán.

Leült megízlelte, azután én is, és kiderült, hogy a marhának nem kell pácolás, semmi fakszni, aki nem ér rá, az is el tudja készíteni istenire. Hogy pontosan hogyan sikerült, azt nem tudom, de a hús, azon túl, hogy finom marhahús íze volt, isteni omlós lett. De nem olyan párolt módon, mint pl. egy vadasban, hanem megőrizte eredeti állagát, azaz rágni lehetett, de nem volt rágós. Nagy éttermekben eladnánk "sous vide", pedig - ugyan a kacsasütő teteje üvegből van -  a technológia nem hasonlított erre az eljárásra. És akkor hozzá ez a finom, hagymától besűrűsödött vörösboros szósz...

Asszonyok, nem kell pácolni, darabolni, lisztbe forgatni, elősütni, leszűrni, sűríteni, aki szereti a marhát, süsse meg így!

60 dkg marha színhús (pl. hátszín)
1 fej hagyma
1 ek libazsír (vagy másfél zsíradék)
2-3 db babérlevél, só, bors
4-5 dl bordeaux-i

munkaidőráfordítás: 15 perc
elkészítés ideje kb. 2,5 óra

Kalória: kb 200kcal/adag.


A köret Nigella nyomdokain készült vasárnap reggel. Láttam azt a finom tejben és tejszínben előbb megpárolt, majd megsütött krumplit, de krumplit ugye nem eszünk, pláne nem ennyi tejszínt. Otthon csicsókát ettünk krumpli helyett, itt azt még nem találtam, van viszont vajrépa (más néven karórépa, de az szörnyen hangzik). Állaga olyan, mint a a karalábé, de édesebb, és könnyebben pucolható. A recept tehát elkészíthető csicsókából, vagy bármilyen gumós vagy gyökérzöldségből, pl. karalábéból, zellerből, édesburgonyából vagy egyszerűen répából.

Iróban párolt vajrépa (4 adag)

1 db vajrépa (kb 500 g)
1 doboz író (450 g)
só, bors, szerecsendió
1 tojás

A vajrépát (vagy más, hasonló zöldséget) megpucoljuk, és akkora darabokra vágjuk, mint amekkorák a krumplikarikák lennének, ha pl. rakott krumplit főznénk. Egy kis fazék vízben roppanós puhára pároljuk. Egy tepsit sütőpapírral kibélelünk, a leszúrt zöldséget abba áttesszük. Az írót felbontjuk, megfűszerezzük, és beleütjük a tojást, végül az egészet a zöldségre zúdítjuk. Sütőben aranybarnára sütjük.
Nagyon jól passzol sültekhez.

Egy adag 55 kcal (Na, ezt überelje Nigella!)
munkaidő ráfordítás 15 perc
elkészítés 45 perc.

Mosogatni marad - két tepsi (az egyik csak öblítés, mert sütöpapír volt benne)
                            - egy kis fazék (csak víz és zöldség volt benne)

Na, mit főztök vasárnap?

2012. november 1., csütörtök

Paul McKenna III. 3 hónap után

A Pmk-ról már írtam, leírtam a lényegét, az elveit, és szóltam pár jó szót már róla. Viszont az ember általában rajong az újdonságokért, azután megkopik kicsit a fénye, azután talán feledésbe is merül. Főképpen a fogyókúrákra igaz ez. Hány olyan kúrán vagyunk túl, ami az első megéhezésig, vagy az első pékségig tartott? Vagy hány egy-egy hetes diéta van a hátunk mögött, amikor pont az első eredmények után történt valami, ami véget vetett az egésznek? Vagy hány "sikeres jójó-fogyókúrát" tudunk magunk mögött?

Korábban azt gondoltam, hogy "nem eléggé dőlt el a fejemben", hogy le kell fogynom. De rájöttem, hogy ez nem igaz. Pontosan tudtam mindig is, hogy le kell fogynom, mert nemcsak esztétikai, hanem praktikus és egészségügyi hátrányai vannak a túlsúlynak. Ismertem is a fogyás módját, kevesebb energiát kell a szervezetbe vinni, mint amennyit felhasznál.

Sokan folytatnak sikeres diétát, de az igazán nagy túlsúllyal rendelkező emberek azonban általában hosszú és  ádáz küzdelmet vívnak a kilókkal. Ugyanis az, aki meghízott, valamilyen módon az evés rabjává vált. Hosszú idők során olyan étkezési szokásokat szokott meg, amelyek hízáshoz vezettek. De nem azért élt csokin, mert nem szereti, hanem azért, mert valamit hozzáadott az életéhez. Amikor úgy dönt, hogy le kell fogyni, egyik napról a másikra szakít ezekkel a szokásokkal, melyek az élete részévé váltak. Nem jó szokások, de mégiscsak szokások, módszerek, amelyekkel örömet szerzett magának, megnyugtatta magát, pótolt valamit, ami hiányzott, vagy éppen elütötte az időt. Kialakult egy ízlésvilága, hozzászokott bizonyos ételtársításokhoz, melyeket egy fogyókúra során szükségszerűen fel kell adni.

Egy döntésre megkezdett fogyókúra nagyon nagy változást jelent. Vannak, akik könnyebben megbirkóznak ezzel, vannak, akik nehezebben. Akiknek mindenük egy tál gőzölgő bableves, csülökkel, tejföllel, fehér kenyérrel, az nem lesz boldog egy szelet grillezett hallal és egy nagy adag salátával. Boldogtalanul pedig nem fog lefogyni. Szeretek fogyókúra naplókat böngészni. Teljesen jellegzetes, hogy az utolsó bejegyzések (amikor még legalább 12 kg-ot akar fogyni, tehát nem a célját közelíti meg) arról szólnak, hogy nem bírja már, mert unalmas az étrend (alma, sajt, sonka), és sok a kísértés.

Nem tagadom, hogy fogyókúrásan is - bármilyen módszer mellett döntünk is - lehet finomakat főzni, élvezetes, változatos, dekoratív ételeket felszolgálni, hiszen erről szól ez a blog. De ha valaki máshoz van hozzászokva, akkor a megszokott ételei, étkezéssel kapcsolatos szokásai hiányozni fognak előbb-utóbb. Minden fogyókúrám során voltak bűnbeesések. Sőt, emlékszem, hogy megállapítottam, egy átkoplalt hét után sokkal jobban esik egy zacsi csokigolyó, mint egyébként. Volt, hogy úgy éreztem, nem élem túl az estét egy tányér rakott krumpli vagy pár szelet nutellás kenyér nélkül. Kitartó fogyókúráim során az ilyen "bűnbeesések" után könnyen visszataláltam a régi útra, de egy idő után egyre nehezebb visszatalálni, majd egy idő után már nem is sok kedve van hozzá az embernek.

A szokásoktól való hirtelen eltérés mellett kialakul az az érzés is a kövér emberben, akár fogyózik éppen, akár nem, hogy a vágyott falatok, ételtársítások vagy egyáltalán a jóllakottságérzés tilos, azaz nem érdemli meg, ki van rekesztve belőle, neki nem jár, mások kiváltsága. Ilyenkor bármilyen pompásan is tálalja fel magának az ember a gyümölcstálat - bármilyen finom is egyébként a gyümölcs - csak azt fogja jelenteni neki, hogy "Te rossz voltál, mások cukrászdába mennek, te itthon töltöd a büntetésed, eheted a gyümölcseidet. Ha puncstortán jár az eszed, magadra vess!"

Namost ebből a körből kitörni nagyon nehéz. De nem lehetetlen. Annak, aki tulajdonképpen az ételei rabja, egyszer fogyózik, máskor "bűnözik", fogalma sincs már arról, hogy melyek a normális étkezési szokások, mennyit is enne szíve szerint, mik is valójában a kedvenc ételei (hiszen eddig a tilos/szabad kategóriába sorolta őket).

És most dietetikus és belgyógyász végzettség hiányában is ünnepélyesen kijelentem, hogy nincsenek egyértelműen hízlaló, és egyértelműen fogyasztó ételek. Egyszerű - jogászi - empirikus úton igazolható, ha a fagyi hízlal, hogyan lehet, hogy éppen annyi sovány ember szokta enni, mint amennyi kövér? És töltött káposzta  korlátlanul falható, hiszen savanyú káposzta van benne, amiben alig van kalória?

Lássuk be, a sovány fagyizó nem attól sovány, hogy csak olyan ételeket eszik, amelyek nem hízlalnak, hanem attól, hogy általánosságban nem visz be több kalóriát a szervezetébe, mint amennyit felhasznál. Azaz vagy sokat mozog, és/vagy pedig az étkezése összességében nem tartalmaz túl sok kalóriát. Nem hiszem, hogy a sovány emberek döntő többsége minden pillanatban számolja a kalóriákat (én 16-18 korom között minden egyes nap tudtam, hogy aznap pontosan mennyi kalóriát ettem, mert minden egyes étkezésnél kiszámoltam). Nem. Mindösszesen arról van szó, hogy akkor eszik, amikor éhes, azt, amit szeretne, de nem eszik többet, mint amennyi számára elég. Nem veti rá magát vendégségben a csokitortára, mert egyébként sem tilos ilyet ennie, és hazaérve nem rámolja ki a hűtőt azzal, hogy ennek a napnak már lőttek, két szelet tortával is többet evett a napi előírtnál, akkor hol van az a maradék paprikás csirke a többiek vacsorájából, amit már főzés közben is úgy kívánt, de ő csak salit ehetett. A sovány ember is evett a tortából, lehet, hogy egy egész szelet le sem ment, annyira édes volt, a kövérnek sem ízlett jobban, mégis már vagy 1000 kalóriával túllépte azt, amennyit ehetne, és forr a bűntudattól, nem tudja elnézni magának a hibát, másnaptól még drákóibb szigort diktál magának az elé kerülő ételek és mennyiségek tekintetében, egészen addig, ameddig az már nem is bírható, és újabb bűnbe nem esik. Igen, ez nagyon-nagyon sokunk élete, mindennapi gondja, mókuskereke.

Nem azt mondom, hogy megveszed Paul McKennát, és másnaptól minden megváltozik. Mert nem így van.
Viszont a PMK egy teljesen más hozzáállás, újabb lehetőség.

A módszer révén az evés, azon belül bizonyos fajta ételek megszabadulnak a "bűnös" jelzőtől, tehát nincs tovább bűnbeesés, nincs tovább tiltott gyümölcs utáni sóvárgás. Kiderül, melyek a valódi kedvenc ételek, és hogy mindegy, mennyi kalória, szénhidrát van egy ételben, mekkora az adag, amelytől jól lakunk. Semmi sem tilos, mindent lehet enni, amit az ember szeretne, olyankor, amikor éhes, és nem többet, mint amennyitől jól lakik.

Azt mondanám, hogy ez is komoly odafigyelést, akaraterőt, elszántságot igényel. Ahhoz, hogy belekezdjünk. Utána viszont éppen az a lényege, hogy nem akaraterőből fogyunk le, hanem megváltozott ékezési szokásaink révén. Szerintem az első időszak nem is a fogyókúra, hanem a változtatás időszaka. Mindenképpen időt kell szánni arra, hogy megfigyeljük magunkat. Megvárni, míg éhesek leszünk, megszokni, hogy mennyi az annyi, mitől mennyi időre lakunk jól, milyen ételeket kívánunk igazán. Az első időszakban természetesen becsúsznak hibák. Az ember vendégségbe megy, megkínálják, nem mondhat nemet, leül vacsorázni a családdal, stb. A megoldás szerintem nem az, hogy nem eszünk a többiekkel. Egy idő után megtanuljuk "kezelni" az étvágyunkat, és tudjuk, hogy ha a család pl 7-kor eszik, akkor pl 4-kor egy narancs és egy joghurt pont elég ahhoz, hogy 7 körül legyünk éhesek, ha ennél előbb leszünk éhesek, többet, ha később, kicsit kevesebbet kell enni.

Mindenki azt mondja, hogy a reggeli nagyon fontos étkezés. Mindig is reggeliztem, sőt, mivel ez a nap első étkezései, általában ilyenkor még minden körülmények között oda is tudtam figyelni rá. Azonban én 10 körül általában már nagyon éhes voltam. Az ebéd még nagyon messze, egy alma pedig tuti nem lakat jól. Ilyenkor vagy az öngyötrés jött, hogy ebédig ki kell bírni, vagy a "bűnözés (korábbi szóhasználattal), ami után már az egész napnak "annyi", ugye. Egyik sem volt jó, mert aki éhezik két órát ebéd előtt, annak nincsen túl jó életszemlélete. Hát, 32 évesnek kellett lennem ahhoz, hogy rájöjjek, mit jelent rendesen megreggelizni. Még a PMK elején is szerényen egy szeletke barnakenyeret vágtam magamnak, kevés kis vajjal, felvágottal, kevés zöldséggel, hiszen tulajdonképpen érzem én azt a jóllakást anélkül is! Nem! kiderült, hogy egyrész torkig vagyok a barnakenyérrel, jó darabig visszatértem a fehérre, míg el nem kezdett hiányozni a barna megint, és két vastag szelet kell, alaposan betakarva sonkával, szalámival és sajttal, mellé mennyiségben majdnem ugyanennyi zöldség, és egy nagy pohár tejes kávé (amiből nem tudom, hogy hogyan, de Paul McKenna óta elhagyom az édesítőt, mert nem érzem helyénvalónak, vagy natúr, vagy agavéval iszom). És csodák csodája, ezzel a reggelivel kényelmesen elvagyok ebédig, bármilyen korán eszem is. Ha mégsem, akkor kellemesen eltelít pár falat gyümölcs.

A másik mumusom a délután volt, mindenkinek vagy egy "nassolós" napszakja. A legtöbbeknek ez az este vagy éjszaka, nálam a délután (most itthon vagyok, baba alszik, de a munkahelyemen is ilyenkor jött rám a csokizhatnék). Azt nem lehet megcsinálni (hányszor próbáltam), hogy mostantól akkor délután nem eszem, pont.Azután PMK után szabadon elhatároztam, hogy megehetek délután továbbra is mindent, amit szeretnék, de nem olyan módon, hogy egy kis csoki-kanapé-vajas kenyér-kanapé-inni való-kanapé, stb. Hanem amikor úgy érzem, itt az idő, akkor ki a konyhába, mindent, amihez éppen akkor kedvem támad, kipakolom a tálcára, és azt viszem magammal oda, ahol enni fogok. A tálcára ugyanis az ember nem rámol rá egy egész tábla csokit, csak egy két szeletet, viszont általában kerül rá gyümölcs. A kanapén meg ki tudja, mennyi csúszik be a csokiból, utána pedig garantáltan nem fogunk gyümölcsöt kívánni, pedig, mint látszik, eleinte még megragad egy szép alma látványa. Azután kerülhet rá joghurt, kis sajt, stb. Az ember a tálcára sokkal kisebb mennyiségeket pakol, értelmesebb összetételben, mint ha csak úgy ki be járna a konyhába. És az új szokás habitussá válik, egyre kevesebb elég a tálcán. Ez szeintem az esti nassolással ugyanígy működik.

Ehhez viszont idő kell. Nem másnaptól lesznek olyan új szokások, amelyektől azonnal fogyni kezdünk. Szépen lassan alakulnak ki. Mindenkinek más problémái vannak, arra más-más megoldások. De aki kitart, az biztosan tud segíteni magát. Lassan, de folyamatosan, fogyókúra, tiltások és megszorítások nélkül, elindul lefelé a súlya. És ez nagyon jó. Semmi gyorsat nem szabad várni tőle, de ha egy olyan rendszert sikerül bevezetnünk, amiről nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem fogyókúra, nem jár lemondással, sőt akár annyira boldogok vagyunk, hogy úgy érezzük, egész hátralevő életünkben tartani tudjuk, mert továbbra is kedvenc ételeinkkel lakunk jól, nem éhezünk, nem mondunk le, és nem is esszük túl magunkat, akkor nem is annyira tűnik botrányosnak, hogy hosszú időn át kell csinálnunk.


Vannak emellett trükkök és fortélyok, de ezt majd egy következő bejegyzésben.


2012. október 28., vasárnap

Frankfurti leves kínai kelből

Mostantól ez a blog ismét kizárólag light gasztroblog,  beszámoló mindennapi ügyeinkről a  koszeskvartely.blogspot.com -on.

Erre fel egy kellemes őszi leves, most kép nélkül, de igazi recepttel!



Nem mintha itt nem lehetne kapni kelkáposztát, de rájöttem, hogy a kínai kelt jobban szeretjük. Rakott kelt is csináltam már belőle, abban is nagyon finom. Kicsit kiegyenlítettebb az arány ropogós és puha között, mert a levele keményebb, a torzsája viszont lágyabb, így ki sem kell vágni. Az íze pedig kevésbé leserű.

Egy fazékhoz kell (amiből az egész család legalább kétszer jól lakik):
egy közepes fej kínai kel
5 szál sárgarépa
fél csokor újhagyma
8 szál virsli (nem árt, ha frankfurti, de bármi megteszi)
1 dl 12%-os tejföl (itt 10%-os saure sahne)
1 ek tk liszt
só, bors, fokhagymapor, lestyán, szerecsendió, köménymag (őrölve), babérlevél
esetleg egy tyúkhúsleves kocka

A kínai kel leveleit megmossuk, a földes részt levágjuk mindegyikről, majd kockára vágjuk. A répát is meghámozzuk, az újhagymával együt felkarikázzuk, és mehetnek a zöldségek egy fazékba. Megszórjuk a fűszerekkel, beledobjuk a leveskockát, és felöntjük annyi vízzel, amennyi jól ellepi. Puhára főzzük, ezután - a tűzről levéve - bele-bele turmixolunk egy botmixerrel, hogy sűrűbb legyen. Nekem ez a művelet nem sűrítette be eléggé - túl sok lehetett a víz, így a tejfölhöz egy kanál tk. lisztet is adtam, azzal hbartam be. Szóval, újraforráskor beledobáljuk a felkarikázott virslit, és behabarjuk. Megkóstoljuk, tovább fűszerezzük, ha szükséges.

Egy nagy adag (1 szál virslivel) kb. 120 kcal. Aki kevesebbet bír enni belőle, annak kevesebb!

2012. október 20., szombat

Borsós tokány light



Néha olyan jól esik a magyaros íz. És ami magyaros, annak nem kell feltétlenül zsírosnak is lennie. Viszont egy-egy kanál tejföl vagy tejszín még nem lehetetlen egy fogyókúrás étel esetén sem. Ilyenkor azonban kevesebb zsiradékot használok az elején, itt összesen egy teáskanállal.

Ezek a tokányszerű raguk általában a füstölt szalonnától ízesek. Észrevettem viszont, hogy az ízt nem (csak) a zsír, hanem a füstölt hús íze adja. A füstölt ízű kocka hozzáadása sokszor nem elég, az inkább levesekhez jó. A találmány a feketei erdei vagy pármai sonka, a füstölt, sovány nyers sonka. Ezekről kíválóan le lehet vágni a zsírréteget, bár itt árulják a teljesen zsírszegény változatot is. Szalonna helyett kivétel nélkül ezt használom, legyen szó baconről, pancettáról vagy kolozsvári szalonnáról. Jó szívvel ajánlom!

6 adaghoz kell:

900 g sovány, felkockázott sertéshús (pl. comb)
50 g sovány füstölt sonka apróra vágva - én feketei erdeit használtam, le kell vágni a zsíros részeket, és akkorára vágni, mintha pörc lenne
400 g zöldborsó (konzerv, lecsepegtetve, átmosva, vagy mirelit, felengedve)
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1/3 dl tejszín (10%-os)
1/2 dl sovány tejföl (12 %-os)
5 g olívaolaj
só, bors, majoranna, pirospaprika

Az apróra vágott hagymát az olajon átpirítjuk, kevés vizet lehet még alá önteni. Jöhet a sonka, a fokhagyma, és a pirospaprika, majd felöntjük kevés vízzel. Ezután jöhet a hús is, addig kevergetjük, amíg kifehéredik, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és fűszerezzük. Addig főzzük, amíg a hús meg nem puhul, ezután hozzákeverjük a borsót, és (hőkiegyenlítéssel) a tejfölt, tejszínt. Egyet rottyan és kész.
Köretnek személyenként 50 g teljes kiőrlésű liszttel készült tésztát, és savanyúságot fogyasszunk. Ha nem akarunk tésztát enni, akkor kétszer annyi borsóval egytálételként is fogyasztható.

Egy adag 280 kcal, tésztával 460 kcal, egytálételként 350 kcal.

2012. október 16., kedd

Szaloncukor készítés - praktikák elfoglalt anyáknak I.


Én szaloncukrot elvileg azért vásároltam otthon mindig, hogy karácsonyi dekorációként szolgáljon. Ezért aztán, mindegy, milyen ízű volt, a piros csomagolásút vettem. A Milka szaloncukorral más a helyzet, annak nincs szaloncukor íze, nem is különösebben dekoratív, viszont nagyon finom. Na, azt nem tartom elöl, mert azonnal elfogyna. Van még a Szamos, ami dekoratív is, és finom, viszont ebből következően pillanatok alatt el is fogy.

Ebben az országban van minden, ami az adventi időszakra kell, stollen, mini, nagy marcipános, diós, mákos; mézes puszedlik, csokis ez-az-amaz, egyszerűen megpróbáltatás ilyenkor vásárolni menni. Viszont szaloncukor, na az nincs. Mint mondtam, az ízéért annyira nem epedezem, de valahogy hiányoznak azok a csinos kis csomagocskák. Tervben van, hogy ha ráérek, gyúrok magam pár marcipános, rumos, mandulás verziót, de egyelőre az az igazság, hogy tökéletesen megfelelőnek tartom az alábbi megoldást. Tegnap nagyon hideg volt, már téli szerkóban nyomjuk, úgyhogy a karácsony szele is megsuhintott, nekiálltunk szaloncukrozni.

Vettem egy doboz domino kockát (otthon az Aldiban vettem, de valószínűleg a Lidl-ben is van), és egy rúd karácsonyi csomagolópapírt. A papírból kb. 10cmx10cm négyzeteket vágok, és elkiáltom magam, hogy lehet jönni szaloncukrot gyártani.  Simonom tökéletesen felcsavarja a papírt, közepén egy domino kockával, majd szépen elcsavarja a végeit is. Pár kockát bekap, a többi mehet az asztalra. Petikénk izgatottan kapdos utána, egyet ős is megkóstol, de nem ízlik, megmenekültünk, talán egy-két hetet kibír egy adag, azután lehet utángyártatni.

Minimális energiável (és koszolással) igazi meghitt, közös készülődés, ünnepi hangulat, szép, olcsó dekoráció. Az igazat megvallva, nem tudom, minek vesződnék a saját készítéssel. Lehet, hogy a mini marcipánburgonyát is kipróbálom, de az is lehet, hogy minden karácsonyi aprósütit így tálalok. És akkor a plafonon is ilyen csomagocskák fognak lógni majd...

Ha lightosítani szeretnénk, vegyünk olyan fajta csokit, amit nem szeretünk, akkor nem kell ennünk belőle.

2012. október 15., hétfő

rántott hús rizibivel light, azaz citromos proseccoban sült vegyes hús póréhagymás kölesrizottóval

A fényképezőgép meglett. Na de! Én nem vagyok egy fényképezőzseni, ezt mindenki látja, viszont a férjem imádna fotózni. Ha lenne egy jó gépe. Az (még) nincs, lett viszont egy olyan telefonja, amelyikre - megkapaszkodni, bár lehet, hogy csak nekem új - külön ételfotózás applikációt lehet letölteni. Íme, a fenti kép ezzel készült. Ezzel egyidejűleg úgy éreztem, hogy itt az ideje kipróbálni a kölest. A kölesgolyó ugyanis sokkal finomabb, mint a buláta, ebből tehát azt vártam, hogy a köles is nagyon finom lesz, rizsnek elkészítve. Várakozáson felüli lett az eredmény, férjemmel mindketten úgy döntöttünk, hogy teljesen befellegzett nálunk a rizsnek. Eddig is bulgúr vagy gersli volt helyette, de a köles mindkettőnél közelebb áll az igazihoz. Olyan, amilyennek a jó rizsnek lennie kéne. A hús ötlete Jamie Olivertől származik, akinek kéthavonta megjelenő példányát előfizette nekem az, aki a tenyerén hordoz. Na jó, képletesen, azért még nem vagyok tenyérsúlyú! Viszont a magazin frenetikus, eddig minden, amit kipróbáltam, működött, és iszonyú finom volt. Mondjuk nem kimondottan light kompatibilis, az mindenkinek megvan, hogy legalább egy dl olajat locsol minden ételre a műsoraiban? De az is megvan, ugye, hogy valahogy úgy főz, ad elő, és fotózzák, hogy bármit, amit főz, ott és azonnal megennél, még akkor is, ha speciel valami olyat használ, amitől irtózol. Engem Jamie még a nyers húsra (értsd staek) és a halra is rá tudna szoktatni. Most pedig következzen a rántott hús & rizibizi (alias bizirizi) méltó, ízletes, laktató lightosított verziója: Egy családi hétvégi ebédhez kell 4-6 db csirke alsócomb 4-6 szelet karaj (zsíros részek nélkül) 1 db citrom 5-6 gerezd fokhagyma só, bors, friss (vagy szárított) bazsalikom olívaolaj prosecco a körethez 15 margarin 5 db sárgarépa 2 szál póréhagyma 1 kis darab szárzeller (ha van) 200 g köles natúr levesmix só, lestyán Egy teflon tepsibe sorakoztatjuk a megsózott, borsozott húsdarabokat. Elnegyedeljük a citromot, megtisztítjuk a fokhagymát, és a hús közé rakosgatjuk, egy marék bazsalikomot is közé-közé dugdosunk. Meglocsoljuk összesen egy evőkanál olívaolajjal (vagy akár egy csapott evőkanál igazi, jóféle olvasztott vajjal), aláöntünk úgy fél dl vizet, és sütőbe toljuk. Amikor a hús már kifehéredett, mehet rá egy korty prosecco Nálam úgy 30 ml lehetett az üveg alján, elég volt. Aranybarnára sütjük, kb 200 fokon. A körethez megtisztítjuk és vékony félkarikára vágjuk a zöldségeket, és a margarinon átpároljuk, majd mehet hozzá a köles, azt is kicsit pirítjuk. Elvileg kétszeres mennyiségű vízzel kell felönteni, nekem ebben a verzióban háromszorosat vett fel, és 5 perc alatt kész is volt. A vízzel együtt fűszerezzük is, a fenti fűszerekkel - ezek adják a kicsit menzás mellékízt, amire kifejezetten vágytam. Nem csináltam mellé ubisalit, pedig illett volna hozzá! Ha egy hatodát fogyasztjuk, akkor kb. Hús - 170 kcal, köret 170 kcal , összesen 340 kcal. Az ubi ingyen van (mármint kalóriaszempontból), ha vékony szeletekre vágjuk (gyaluljuk, és sóval, kb ugyanannyi borecettel és folyékony édesítőszerrel ízesített vízben kínáljuk. Jaj, de jó, nem?

2012. szeptember 25., kedd

Még mindig nincs kép - almás süti: már-már tökéletes

Ez szörnyű! Két gyerekes korunk óta állandóan keresünk valamit. Azt már egy gyerekesen is megszoktuk, hogy óvatosan vegyük fel a cipőt, a férjem herzig kis velúrfélcipőjében pl. ma reggel egy favonatvagon rejtőzködött. De hogy a legfontosabb technikai csodák vagy elromoljanak, vagy el legyenek dugva, ezzel még most barátkozunk. Pedig ez a süti mindenképpen megér egy bejegyzést, és fotóztam annyi rondát - nem is értem, hogy a Recept és rejtvény c. magazin miért tőlem lop képet, nem receptet; képet - ez pedig költőien szép lett. Azt gondoltam, hogy most végre felteszek egy sütit, ami egyszerű, finom, zsírszegény és alacsony GI, de közben rájöttem, hogy otthon nem is olyan egyértelmű a cukormentes almapüré és a creme fraiche beszerzése. Ez utóbbi helyett jó a tejföl is, az almapürét viszont nem biztos, hogy helyettesíti az egyszerűen konyhai robotgépben összecsoffasztott alma. A hivatalos Apfelmusshoz ugyanis az almát előbb meg is kell párolni. Viszont ha már almát kell pucolni, párolni, turmixolni, és előre hasunkra csapni, hogy mennyi nyers almából lesz 3 dl párolt csoffadék - hát én akkor valami mást sütnék... A harmadik a stevia, itt ugyanis, a bajor vidéken, ahol nem dívik még a xilit, illetve Sucolin formában 250 g majdnem 10 euro, a stevia a legolcsóbb természetes édesítőszer, viszont azt porított formában is közreadják, olcsóbban, mint otthon a Canderelt. Csak azt az utóízt tudnám feledni. Mindegy, otthon nyírfacukor is megteszi helyette. Egy őzgerinc formához kell: 4 tojás 10 evőkanál stevia por (vagy ennek megfelelő mennyiségű más természetes édesítőszer, esetleg szőlőcukor) 3 dl almapüré 1 dl creme fraiche 15 dkg zabpehelyliszt 15 dkg teljes kiőrlésű (tönköly)búzaliszt 1 csomag sütőpor 1 teáskanál fahéj A tojást az édesítővel robotgép segítségével fehér habosra keverjük. Ezután a fent leírt sorrendben, de egyszerre hozzáadjuk a többi összetevőt, és azokkal is elkeverjük, de csak addig, amíg minden elkeveredik, nem kell túl hosszasan keverni már. Sütőpapírral bélelt vagy szilikon tepsiben 200 fokon kb. 25 perc alatt megsütjük. Ne süssük túl, mert a teljes kiőrlésű liszttel készült dolgok ehetetlenül ki tudnak száradni. A család minden tagja fogyasztotta...

2012. augusztus 23., csütörtök

egyet a babának, egyet a (fogyózó) mamának

A fényképezőgépünk megtanult fejest ugrani. Az alapverzió (értsd: nagyobbik gyerek) toronyugrást gyakoroltatott vele a polcról. Innentől mindegy is, hogy vízbe, vagy csak a szőnyegre. Remek, mert így nyaralás előtt pont jól jön egy bekrepált fényképezőgép, legalább nem kell tíz év múlva szánakozva figyelnem magam a fotókon... Szóval kép, az nincs. Ez sem akkora katasztrófa, mert a light kaják nem mindig mutat jól (bár egy recept-rejtvény magazin mégis tőlem lopott képet, nem receptet, képet, pedig nálam rosszabb fotókkal díszelgő gasztroblogger nincs az éterben), pláne, ha átmegy rajta a botmixer is. Remélem, nem ugrik be, hogy ezzel meg súlyzózni lehetne. Szóval végre leesett, hogy bébiételek nem állnak annyira távol a fogyókúrás kajáktól. Sok zöldség kell bele, fehérje, kis szénhidrát. Azután a babarészt felturbózzuk egy kis zsírforrásal, és gusztustalan trutyivá mixeljük. Teljes kiőrlésű tészta zöldséges-paradicsomos mártással 2 személyre (akik közül az egyik jó étkű, megtermett 11 hónapos) 2 szál sárgarépa 1 nagyobb vagy két kisebb cukkini 100 g csemegekukorica 100 g teljes kiőrlésű tészta (pl fussili) 200 g natúr paradicsom passzírozva (dobozból) 1 dl light tejszín (10%-os) só, oregano, zellerzöld A gyermeket etetőszékben szem elé helyezzük, fagyiadagaló kanalat adunk neki játszani. A tésztát roppanósra főzzük. Eközben habverőt adunk a gyerek kezébe, és a zöldségeket kockára vágjuk, a kukoricát leszűrjük. Kidobjuk a zöldséghéjakat, felvesszük a levert tápszeres dobozt, felseperjük a kiömlött tápszert, dúdolunk, hogy amíg új játékért megyünk, ne ordítson a kicsi. Előveszünk neki egy cseresznyemagozót. Amíg egy teflon serpenyőben zsiradék nélkül összepirítjuk a répát és a cukkinit, gyakran figyelünk a gyermekre, mert a cseresznyemagozó azért nem teljesen veszélytelen. Míg kevergetjük a zöldséget, egyeztetjük telefonon a délutáni játszótéri balhét részleteit. Ha kis színt kapott a zöldség, hozzáöntjük a kukoricát. Leszűrjük a tésztát, újra dúdolunk, bébikekszet keresünk, felvesszük a levert bébipoharakat, bébikekszet adunk a gyerek kezébe. A tésztát is a zöldségekhez öntjük, összeszedjük a ledobott fagyiskanalat, habverőt, cseresznyemagozót. A tésztára önjük a paradicsomot, megfűszerezzük, hagyjuk egyet rottyanni. Feltöröljük az összenyálazott, kiköpött kekszet a padlóról, és az ismét üvöltő gyereket megitatjuk. Miközben iszik, fél kézzel (vagy lábbal) lehúzzuk a lábast a tűzről, mert egyrészt odaég, másrészt összefröcskölődik a konyha paradicsommal. Ha a baba nem szomjas már, adunk egy neki egy teatojást, és rázendítünk a "Már mi nálunk babámra...". Magunkban megáldjuk Brunszwik Teréz emlékét, amiért feltalálta a kisdedóvót, és a Városi Dolgozók Szakszervezetét, amiért felvették óvodájukba nagyobb gyermekünket. A lábast pedig visszatesszük a tűzre, és felöntjük a tejszínnel. Ha egyet forr, készen is van. A saját részünket (úgy 4/5 -ét) kivesszük, megszórjuk 20 g reszelt sovány sajttal, a baba részét pedig egy teáskanál olívaolajjal és egy csipet sajttal együtt átturmixoljuk. Ne felejtsük el kikapcsolna a tűzhelyet, és nem, ne adjuk a gyerek kezébe a fűszeraprítót, sajtszeletelőt, gyalut, bármilyen izgalmas is a formájuk. A gyereknek csak fél óra múlva adjunk az ételből, mert a főzés közben megevett keksztől jóllakott. Legközelebb abonettet kapjon, abból tapasztaltaim szerint bármennyi meg lehet enni, sose lakik tőle jól az ember. Gyakorló anyák tudják, a főzés ma ment, mint a karikacsapás. A felnőtt adag kb. 440 kcal.

2012. május 22., kedd

alul túrós pite, felül crumble

Túrós pite, nyújtás nélkül
Nem sokkal több idő, mint az a fajta túrós, amit az ember "csak úgy beledobál" a tepsibe, viszont sokkal egészségesebb. Ebben az országban vagy nem árulnak zabpehelylisztet, vagy én nem találom - de biztosan elég drága (pont mint otthon). Úgyhogy mostanában magam állítom elő késes betétű robotgépben, Konyhai Segítségemmel. Egy kisebb tepsihez(kb 12 kockához)kell: 25 dkg zabpehely 10 dkg tk. liszt 17,5 dkg margarin 1 ek víz 3 ek szőlőcukor vagy xilit 500 g sovány túró 4 ek szőlőcukor vagy xilit 1 citrom reszelt héja pár csepp vanília aroma A zabpelyhet késes betétű robotgépben megőröljük, amennyire csak tudjuk. Ha ilyen gép nincs, akkor zabpehelylisztet használunk, csak ahhoz nehezebb hozzájutni. Ha porszerű, akkor mehet hozzá a liszt, a cukor és a margarin. Ha a tészta már morzsás (kézzel, vagy továbbra is a késes betétű robotgéppel érhetjük el), akkor hozzáadjuk a vizet. Nem kell teljesen összeálljon a tészta. A túrót is elkeverjük az ízesítőkkel, egy kis tepsit kibélelünk sütőpapírral. A tészta felét a tepsi alján tenyerünkkel szétnyomkodjuk, amíg tésztaszerűen kitölti az alját. Erre rásimítjuk a túrót, és a maradék tésztát ujjunkkal egyszerűen a túró tetejére morzsoljuk. Előmelegített sütöben 175 fokon kb. 20 percig sütjük (amíg a teteje kicsit megbarnul) Egy kocka kb. 200 kcal.

2012. május 18., péntek

PMK II.

A PMK egy hét után több kg mínusz.
Elvileg nem mérhetném magam, de ki bírja megállni?
Az elején nehéznek találtam a szabályok betartását. Sőt, a jóllakottság érzéssel kicsit most is hadilábon állok, nem érzem azt, hogy na, ez az a falat. De, mint írtam, ritkán is jut lehetőségem igazán nyugodtan enni. És szánom-bánom, de én este 7 után akkor sem eszem, ha éhes vagyok. Sohasem ettem későn, lefekvéshez közel, 16 éves korom óta, csak nagyon ritkán. Úgyhogy ilyenkor kibírom. Ahhoz, hogy este már ne legyek éhes, viszonylag sokat kell(ene) ennem estére, többet, mint amennyitől éppen jóllakom, de nem ez a célom, úgyhogy ilyenkor is megállok.
Az első napokban, amikor még ahhoz közeli adagokat ettem, mint közvetlenül a módszer bevezetése előtt, nagyon ritkán lettem éhes. Most, hogy visszaállt a 3-4 óránkénti étkezés, rémisztően kevés ennivaló lett elég.

Volt egy műsor a Viasat3-on, amelyben egy-egy kövér ember étrendet cserélt egy túl sovánnyal. Azaz egy hétig együtt laktak, mindenki elkészítette azt az ennivalót, amit magánnak szánna, de a másik ette meg. Nagyon vicces volt, a kövérek volt, hogy egyetlen kávéval üldögélve nézték végig, amíg a másik próbál megküzdeni egy 3 tojásos rántottából, szalonnából, vajas zsömléből és fánkból álló megareggelivel. Ez a műsor jutott eszembe nemrég, amikor meglátogatott minket a férjem édesanyja, aki meglehetősen vékony, mondtam is neki, hogy nekünk is étrendet kellene cserélnünk. Akkor nevettem rajta, és el is borzadtam: ugyan ki tudna jóllakni annyival, amennyit ő eszik. És ma délben, amikor az ebédet szedtem magamnak, ismerve lassan, hogy mennyi lesz elég, úgy találtam, hogy tulajdonképpen tényleg olyan, mintha valóban lassan étrendet cserélnék valakivel, aki vékony. És így egy hét után nem is esik igazán nehezemre betartani.

csokikrém, avagy házi csokoládépuding

Amikor az embernek csokira támad kedve, nem kell azonnal egy tábla csokira gondolni. Az elkészítés nincs 5 perc sem, és ott gőzölög a csészében egy adag igazi ínyencség. Persze, aki előrelátó, az előre elkészítheti, és hűtőbe teheti, mert hidegen is finom. Teljesen kiváltja a bolti pudingokat. 1 adaghoz kell: 2 dl 1,5 %-os tej 1 ek kakaópor 1 ek étkezési keményítő édesítőszer (tetszés szerint) pár csepp vanília esszencia Egy tálkába a 2 dl tejet kimérjük, és ebből úgy 1,5 dl-t egy kis fazékba öntünk, magas fokozaton felforraljuk. Eközben a tejhez még vagy fél dl vizet öntünk, és elkeverjük alaposan a többi hozzávalóval. Amikor a fazékban lévő tej felforr, hozzáöntjük a másik tejet - a keverékeset - és kevergetés mellett besűrítjük (10-20 másodperc) Tálaljuk vagy hűtjük. egy adag 150 kcal

2012. május 17., csütörtök

PMK

Jaj, ez a PMK (Paul McKenna, röv., a szerk.) jó! Nem azt mondom, hogy elkezded, és varázsütésre minden problémád köddé válik, de majdnem! Ezen is kell dolgozni, sokat, az elején, mert nem megy magától, de megéri, mert ha a szokások kialakulnak, akkor különösebb odafigyelés nélkül lehet fogyni, és a súlyt megtartani. Igaz, hogy másodszorra próbálom alkalmazni a módszert, mégis olyan érzésem van, hogy ez a megoldás minden fogyással kapcsolatos problémámra. Nem fogyókúra, mégis irányíthatom tudatosan a fogyás irányába, azt főzök, eszem, amit megkívánok, és ha az pl. krumplis tészta, akkor elég belőle olyan kevés, hogy nyugodtan fogyok tovább. Ráadásul, inzulin ide vagy oda, nem érzek késztetést arra, hogy "ha már lúd, legyen kövér": fejeljük meg csokival, fagyival, stb. Sőt, inkább boldogan döntök saláta mellett vacsorára. Tapasztalataim a szabályok mentén megpróbálom összefoglalni: 1. Csak akkor egyél, ha éhes vagy Jó, remélem az, aki eltátja a száját, hogy "miért, van aki akkor is eszik, ha nem éhes?", nem látogat diétás gasztroblogokat. Ugyanakkor jogos, hogy a fenébe jutott eddig eszembe olyankor enni, amikor nem is voltam éhes? Egyszerűen hangzik, mint a karikacsapás, az első kísérlet (a 3 évvel ezelőtti) azonban mégiscsak itt bukott el. Annyira ritkán lettem valóban éhes, hogy nem bírtam kivárni. Hiszen mi lesz akkor a reggelivel, ebéddel, vacsorával? Másodszorra már könnyebb dolgom volt, tudtam előre, hogy arra számítsak, hogy ritkán leszek éhes, ezért ritkábban fogok enni, és valószínűleg az étkezéseknek köze sem lesz a konvencionális időpontokhoz. De azért az mégis meglepett, hogy az első két napon délig egyáltalán semmilyen éhség nem jelentkezett. És a déli étkezés kitartott estig, noha mindkét napon be kellett kapnom valamit a délután közepén, apróságot, de mégiscsak úgy alakult. A harmadik napon már 10-kor, 3-kor és 6-kor éhes voltam, a 4 napon beállt a konvencionális intervallumba, azaz reggeli, ebéd, uzsonna, vacsora. Eleinte aggódtam, hogy mi lesz, ha együtt szeretnék vacsorázni a férjemmel, de éppen nem leszek éhes. De pár nap után már lassan kezdem sejteni, hogy mennyit kell enni ahhoz, hogy kb. egy meghatározott időpontban majd megint éhes legyek. Pl. a gyümölcs csak max. 1 órára elég, a hideg szendvics (egy szelet) másfél, két órára, a főtt étel három órára. Persze ez sok mindentől függ, és ez is csak pár nap után igaz, eleinte nyilván feléli a szervezet a tartalékokat. Szóval, ehhez türelem kell. És tudni, hogy eleinte ezzel igazán lesznek nehézségek, de csak menni kell előre, abba az irányba, hogy az ember tényleg akkor egyen, amikor valóban éhes. 2. Azt egyél, amihez kedved van. Na, háztartást vezető háziasszonyok kössék fel a gatyát, de ők egyébként is. Szóval vásárolj be, tervezd meg a menüt az egész családnak, főzzél annyi idő alatt, amennyid erre van, és akkor egyél, ami éppen jól esik, vigyázva ám, hogy azért a hűtő teljes tartalma ne végezze a kukában lejárt szavatosság okán. Így tehát arra jutottam, hogy úgy tervezem a menüt, mintha nem fogyóznék, azaz "ehetnék bármit". A férjem könnyű eset, ő megeszik bármit, a gyerekre pedig hétvégén kénytelen leszek külön főzni. A boltban azután a "light" változatokat zsebelem be a hozzávalókból, kerülöm a cukrot és a fehér lisztet, és kevesebb zsiradékot használok. Azután a soron következő étkezésnél eszem, ami van. A lényeg, hogy olyan étel legyen, ami ízlik. Itt fontos megjegyezni, hogy az első napokban tudatosítanom kellett magamban, hogy ez a szabály nem egyenlő azzal, hogy egyél meg bármit, amit megkívánsz. Tehát csak éhség esetén van kaja, nem akkor, amikor beugrik valami kaja, hogy de jól esne, vagy amikor íncsiklandó tortilla-pizzát vagy májkrémes szigetek tálalok a nagyfiam elé paprikahajókkal, vagy perecet adok a kicsinek. Mert ezeket is megkívánom, de a szabály, az szabály. Ha viszont majd megéhezem, és még mindig foglalkoztat az a bizonyos étel, akkor ehetem. persze magamnak nem faragok hajót a paprikából, és nem vágok ki mozdonyt a kenyérből ;) 3. Egyél lassan Erre ugyancsak koncentrálnom kell. Pedig volt idő, amikor lassan ettem, csak régen. Viszont emlékszem, hogy eleinte kellett odafigyelni (konkrétan:számolni, hogy legalább 20-szor megrágjam a falatot, és hogy letegyem az evőeszközt minden falat után), később automatikussá vált. Remélem, az most is így lesz. A nyugodt körülményekhez annyit, hogy én általában hármasban vagyok a fiaimmal, mert a férjem sokat dolgozik. Szóval oké, hogy megterítek, leülök, még a kicsit is megpróbálom lefoglalni valamivel 10 percre (jó, tudom, hogy 20 perc kell a telítettség érzés kialakulásához, de a 8 hónaposom, úgy tűnik, nem. Nehéz kiélvezni az evést, ha közben popsit kell törölni, nem? 4. Azonnal hagyd abba az evést, amikor úgy érzed, jóllaktál. Ez sem volt olyan könnyű. Honnan tudom, hogy jól laktam. Mit érzek olyankor? Először nem tudtam. Eleinte ettem kevesebbet, többet is. Utólag tudom, de evés közben? Az a baj, hogy eddig szemre ettem. Ez de jól néz ki, bekapom. Ami a tányéron van: bekapom. Ha a tányérról elfogyott, de a tálban még jól néz ki, veszek még. Ezt teljesen felül kell írni. Azt csináltam, hogy eltüntettem szem elől az ételeket. Simi-sütik zárható dobozba, Peti-perecek nem átlátszó zacskóba, ételek a hűtőbe, stb. Ezt folytatva, az asztalra nem teszem ki a tálat, tepsit, kenyereskosarat, stb., hanem a konyhában tányérra szedem (a többieknek is), és azt viszem az asztalhoz. Én imádom az amerikai konyhát, és fáj, hogy itt nincs olyan, de ebből a szempontból kapóra jön, hogy az ebédlőasztaltól semmit sem látok a konyhából. A tányéromra pedig keveset szedek (mostanra kb. a régi adag felét, de ez is fokozatosan csökkent), mert, ha nem laktam jól, még elmehetek újabb adagért. Így okoskodtam eleinte, mígnem az ötödik nap delén megéreztem azt az érzést - amit PMK a könyvben az evés lezárását jelentő momentumként említ - hogy bezáródik a gyomorszáj (vagy valami ilyesmi). És, mivel a meghagyni félretett falaton kívül még volt a tányéromon, azért egy falatot még ettem, mivel az már a villán volt, amikor az érzést megéreztem. És, láss csodát, ez az utolsó falat már nem volt olyan finom, mint az azt megelőzők. Nincs is tehát értelme tovább enni. +1 Az ivás PMK nem sokat szentel annak, hogy mi van az ivással. Én pont a módszert megelőzően rákaptam arra, hogy amikor a gyerekek lefeküdtek, kiülök a férjemmel egy radlerrel a teraszra. Nem sok, és nehezemre is esett feladni, de a harmadik naptól már nem kívántam többé. Naponta 3 kávét szoktam inni, az első csésze a napindító. 4. nap reggel azt vettem észre, hogy félórája teszem már a dolgom, de kávét még nem ittam. Reggelre már nem kell a capuccino/latte, a délutáni viszont uzsonna vagy desszert. 3. már nem kell. Viszont olyankor, amikor nem vagyok éhes, jelentősen megnőtt a vízfogyasztásom. Jól esik. A víz minden formája, és gyógyteát is iszogatom. A fekete tea savas lenne evés vagy cukor nélkül. Az üdítőtől megéheznék. A roibusz-ra lehet, hogy allergiás vagyok, de lehet, hogy adok még egy sanszot. Szóval, alaposan megváltoztak az étkezési szokásaim. és ez nagyon jó. Hiszen ez nem olyan, mint a kalóriaszámolgatás, ezt életvitelszerűen lehet csinálni, sőt, elképzeléseim szerint egy idő után rutinná válik, erről majd beszámolok. Kevesebbet gondolok evésre, és nincs olyan érzésem, hogy kimaradok valamiből, mert fogyózóm. és ami számomra a legfontosabb, azt főzhetek, amihez kedvem van. A lightosítás csak élvezetesebbé teszi a konyhai tevékenységemet. A gyereke(i)m étkezésére is jobban odafigyelek, elhatároztam, hogy ha a nagy rosszevő, akkor is minden étkezésnél belécsempészek zöldséget és/vagy gyümölcsöt, és megpróbálom fokozatosan tágítani a kis kajapalettáját. Valamint igyekszem megőrizni bennük az elvet, hogy akkor esznek, amikor éhesek, és annyit, amennyi jólesik. De azt nem mondom, hogy megy minta karikacsapás. Igen szigorúan kell ragaszkodni az elvekhez, és beletörődni, hogy jóval kevesebbet eszik az ember. Cserébe azonban semmi sem tilos, és nem kell éhezni. Fogytam, a nadrágom övé a legbelső lyukba lehet kapcsolni.

2012. május 15., kedd

Hagymás-gombás pulkyamellérmék

Ez egy olyan gondoltam egyet és összedobtam recept, de annyira finom, hogy azonnal felvettük a családi közkedvencek sorába. Egészséges fogás, de a körettel nehogy elszaladjon az aki a súlyára próbál vigyázni. Aki nem, az egye krokettel... Hozzávalók 3-4 adaghoz 450 g pulykamell (érmékre vágva, azaz egy mell keresztben ujjnyi szeletekre) 2 fej lilahagyma 500 g gomba 1 ek olívaolaj 1 ek mustár 1 dl tejszín (10%-os) kevés citromhéj 1 tk. natúr húslevespor (bioboltból) só, bors, kakukkfű, bazsalikom, fokhagymapor A lilahagymát és a gombát meghámozzuk, félbevágjuk, és a feleket vékonyan felkarikázzuk. Az olíván megpirítjuk a zöldségeket, majd hozzáadjuk a húst is. Addig pirítjuk, míg a hús színt kap. Ekkor hozzáadjuk a fűszereket és a mustárt, a citromhéjat, a levesport, felöntjük kb 3 dl vízzel, és 10 percig főzzük. Ekkor kivesszük a citromhéjat, hozzáöntjük a tejszínt, és előmelegített sütőbe rakjuk (tepsibe átöntve) úgy fél órára, 200 fokra. Addig kell sütni, amíg a kilátszó húsdarabok megpirulnak, a hagym és a gomba pedig beleolvad a mártásba. Mmmennyei... Párolt zöldséggel vagy előfőzött, sütőben megpirított krumplikarikákkal javasolom fogyasztani. 4 felé osztva egy adag: 250 kcal

2012. május 14., hétfő

Le tud fogyasztani Paul McKenna?

Valami teljesen új. Ezen a blogon volt már kalóriaszámlálás, GI, Law Carb, és Paleo. Most Paul McKenna lesz. Ez eléggé különbözik a többi diétától. Már magamban kitaláltam, hogy vajon mi lenne, ha csak akkor ennék, ha éhes vagyok, amikor is beugrott, hogy ezt már olvastam Paul McKenna: Le tudlak fogyasztani című könyvében. El is kezdtem úgy 3 éve, de nem folytattam túl kitartóan, akkor még nem nekem volt kitalálva. Most azonban újraolvastam, és jelentem, ha az ember ésszel csinálja, akkor egy jókedvű és eredményesül fogyásban részesíti magát. Először is, mi a módszer? 4 elvet kell betartani, és ehhez rendszeresen alfában hallgatni egy CD-t. 1. Akkor egyél, amikor éhes vagy 2. Azt egyél, amihez kedved van (nem azt, amiről azt gondolod, hogy egy diétában kellene) 3. Élvezz ki minden falatot (= egyél lassan) 4. Hagyd abba az evést, amikor úgy érzed, hogy jól laktál. A könyv és a CD egy kicsit agymosósra van hangolva. Nem baj, de azért ezzel is úgy kell bánni, mint mindennel, ami amerikai - európaira kell hangolni. Nincs bajom a CD-vel, de nem hallgatom meg naponta. Nem fogom elvégezni a könyv által javasolt sóvárgás elleni technikákat (ütögesd a szemed felett tízszer, majd guggolj, stb), mert szerintem nem más, mint időhúzás, azt meg máshogy is lehet. Viszont az akkor egyél, amikor éhes vagy - azt, ami jólesik (már eltérés), lassan, és szigorúan csak addig, amíg jól laksz - szabályokat 5. napja tartom be. Mivel nem találtam a magyar blogéterben olyat, ami erről a módszerről szólna, úgy gondolom, érdemes lehet megosztani ezen irányú tapasztalataimat, mert számomra a módszer működik. Azt azért leszögezem, hogy abban továbbra sem hiszek, hogy ha valaki bármikor, bármennyit eszik, akkor le fog fogyni. Ezért az elfogyasztott ételeket igyekszem a GI diéta mentén elkészíteni, és minél kevesebb zsírt felhasználni. Azonban azt elhatároztam, hogy nincs tilos. Azaz, ha éppen a csokoládét kívánom, akkor üsse kő, ha éhes vagyok, jöjjön a csokoládé valamilyen formában. Az elkészített recepteket pedig, lévén ez egy gasztroblog, megosztom a nagyközönséggel. Los geht's!

2012. február 13., hétfő

stevia? kakaós muffin



Kipróbáltam végre én is a steviát. Itt olcsóbb, mint a xilit, vagy, ami még a xilitnél is jobb, a succolin (ez is nyírfacukor, csak 0 kcal-os verzióban, 500 g 9 euro...). A steviát "Naturella" műnéven, poralakban vásároltam. Kávéban annyira szörnyű, hogy a terhesség alatt nem volt ilyen hosszan ilyen rémes... Viszont úgy emlékszem, melegítés hatására a mellékíz elillan. Hát teljesen sajnos nem illant el, de így már ehető. Ha nem kóstolom meg kávéval, egészen ízlett volna... A muffin egyébként omlós lett.

12 db-hoz:
220 g teljes kiőrlésű búzaliszt
30 g liszt
10 g kakaópor (cukrozatlan)
egy kávéskanál sütőpor
250 g cukornak megfelelő por állagú édesítőszer
4 tojás,
220 ml tej

A tojást az édesítővel addig keverjük, míg a tojások habja ki nem fehéredik. Eztán hozzáadjuk a lisztet, a kakaót, a sütőport és a tejet, csomómentesre keverjük.
Szilikon muffintepsiben kisütjük, 200 fokon kb. 25 perc alatt.

Egy db 110 kcal.

2012. február 10., péntek

zabpehelylepény express a serpenyőből

Sajnos nem találtam meg a gépet, azután elfogyott. De közzé kell tenni, mert jól sikerült.

4 adaghoz

1 bögre (2 dl) zabpehely - egészben
1 bögre zabpehely - aprított (azaz zart)
1 bögre 1,5 %-os tej
2 tojás
édesítőszer
Ezt az egészet összekeverjük és 1 ek. light margarinon teflonserpenyőben megsütjük.

5 perc az elkészítése (mégse mikrós), rendkívül laktató, lehet light lekvárral vagy a blogon egyébként olvasható csokoládéöntettel i fogyasztani.

egy adag (kb.) 250 kcal.

Nem tudom, jártatok-e mostanában Szoó Juditnál. Csak azért kérdezem, mert a Kilófaló programja nagyon tetszik. Sok programot "lehúztam" már ebben a blogban, de ez gyakorlatilag pont az, ami szerintem a legegészségesebb, legbetarthatóbb, legértelmesebb. Gyakorlatilag összeszedte mindazt, amit a fogyásról magam is tudok, csak, ha valaki más is leírja, sokkal biztosabbnak tűnik.
Úgyhogy mondhatjuk, a Kilófaló programot csinálom én is. Eddig jól alakul.

Juci! Ha én is a nyers zöldségeket és gyümölcsöket szeretném a legjobban... Sajnos, én a tésztát és a csokit!

Amúgy a két gyerek!
Petink minden könyvet hazavág. A legbeváltabb módszerekkel leszoktattam az éjszakai evésről, de nehogy azt higgyétek, hogy így nem ébred fel. Legkésőbb 5-kor elkezd gurgulázni az ágyában, vagy cumi kell neki (az korábban). Egyébként sem érdekli semmi a világon, úgy él, ahogy jólesik neki. Nem befolyásolható abban, hogy mikor eszik, mennyit, vagy mikor mennyit alszik. Nem szereti egyik fajta tápszert sem, 80-at eszik, maximum, ha nagyon éhes, 150-et, de azt hangszigetelt elsötétített szobában, min. 4 óra éhezés után. Ha zaj kerekedik, odafigyel, és lőttek a kajálásnak. Nem úgy ám a rendes kajákkal. Na, abból bármikor jöhet. Szóval ebből gondolom, hogy nem szereti a tápszert. Tejszektásoknak mondom, az anyatejet pont ugyanekkora lelkesedéssel - nem - fogyasztotta, ezért nem sikerült túl sokáig.

Simink fárasztóbb, mint amit el lehet képzelni. Ő jól alszik, de ha ébren van, akkor egyáltalán, egy pillanatra sem áll be a szája. És miért. Azt mondják, mindenre kell válaszolni, mert kíváncsiságból fakad. De nem! Az első három még igen. Utána élvezi a szívatást... Amúgy tök helyes, mindakettő. Csak kéne még 4 óra és két kéz. Nem rájuk!