2012. május 22., kedd

alul túrós pite, felül crumble

Túrós pite, nyújtás nélkül
Nem sokkal több idő, mint az a fajta túrós, amit az ember "csak úgy beledobál" a tepsibe, viszont sokkal egészségesebb. Ebben az országban vagy nem árulnak zabpehelylisztet, vagy én nem találom - de biztosan elég drága (pont mint otthon). Úgyhogy mostanában magam állítom elő késes betétű robotgépben, Konyhai Segítségemmel. Egy kisebb tepsihez(kb 12 kockához)kell: 25 dkg zabpehely 10 dkg tk. liszt 17,5 dkg margarin 1 ek víz 3 ek szőlőcukor vagy xilit 500 g sovány túró 4 ek szőlőcukor vagy xilit 1 citrom reszelt héja pár csepp vanília aroma A zabpelyhet késes betétű robotgépben megőröljük, amennyire csak tudjuk. Ha ilyen gép nincs, akkor zabpehelylisztet használunk, csak ahhoz nehezebb hozzájutni. Ha porszerű, akkor mehet hozzá a liszt, a cukor és a margarin. Ha a tészta már morzsás (kézzel, vagy továbbra is a késes betétű robotgéppel érhetjük el), akkor hozzáadjuk a vizet. Nem kell teljesen összeálljon a tészta. A túrót is elkeverjük az ízesítőkkel, egy kis tepsit kibélelünk sütőpapírral. A tészta felét a tepsi alján tenyerünkkel szétnyomkodjuk, amíg tésztaszerűen kitölti az alját. Erre rásimítjuk a túrót, és a maradék tésztát ujjunkkal egyszerűen a túró tetejére morzsoljuk. Előmelegített sütöben 175 fokon kb. 20 percig sütjük (amíg a teteje kicsit megbarnul) Egy kocka kb. 200 kcal.

2012. május 18., péntek

PMK II.

A PMK egy hét után több kg mínusz.
Elvileg nem mérhetném magam, de ki bírja megállni?
Az elején nehéznek találtam a szabályok betartását. Sőt, a jóllakottság érzéssel kicsit most is hadilábon állok, nem érzem azt, hogy na, ez az a falat. De, mint írtam, ritkán is jut lehetőségem igazán nyugodtan enni. És szánom-bánom, de én este 7 után akkor sem eszem, ha éhes vagyok. Sohasem ettem későn, lefekvéshez közel, 16 éves korom óta, csak nagyon ritkán. Úgyhogy ilyenkor kibírom. Ahhoz, hogy este már ne legyek éhes, viszonylag sokat kell(ene) ennem estére, többet, mint amennyitől éppen jóllakom, de nem ez a célom, úgyhogy ilyenkor is megállok.
Az első napokban, amikor még ahhoz közeli adagokat ettem, mint közvetlenül a módszer bevezetése előtt, nagyon ritkán lettem éhes. Most, hogy visszaállt a 3-4 óránkénti étkezés, rémisztően kevés ennivaló lett elég.

Volt egy műsor a Viasat3-on, amelyben egy-egy kövér ember étrendet cserélt egy túl sovánnyal. Azaz egy hétig együtt laktak, mindenki elkészítette azt az ennivalót, amit magánnak szánna, de a másik ette meg. Nagyon vicces volt, a kövérek volt, hogy egyetlen kávéval üldögélve nézték végig, amíg a másik próbál megküzdeni egy 3 tojásos rántottából, szalonnából, vajas zsömléből és fánkból álló megareggelivel. Ez a műsor jutott eszembe nemrég, amikor meglátogatott minket a férjem édesanyja, aki meglehetősen vékony, mondtam is neki, hogy nekünk is étrendet kellene cserélnünk. Akkor nevettem rajta, és el is borzadtam: ugyan ki tudna jóllakni annyival, amennyit ő eszik. És ma délben, amikor az ebédet szedtem magamnak, ismerve lassan, hogy mennyi lesz elég, úgy találtam, hogy tulajdonképpen tényleg olyan, mintha valóban lassan étrendet cserélnék valakivel, aki vékony. És így egy hét után nem is esik igazán nehezemre betartani.

csokikrém, avagy házi csokoládépuding

Amikor az embernek csokira támad kedve, nem kell azonnal egy tábla csokira gondolni. Az elkészítés nincs 5 perc sem, és ott gőzölög a csészében egy adag igazi ínyencség. Persze, aki előrelátó, az előre elkészítheti, és hűtőbe teheti, mert hidegen is finom. Teljesen kiváltja a bolti pudingokat. 1 adaghoz kell: 2 dl 1,5 %-os tej 1 ek kakaópor 1 ek étkezési keményítő édesítőszer (tetszés szerint) pár csepp vanília esszencia Egy tálkába a 2 dl tejet kimérjük, és ebből úgy 1,5 dl-t egy kis fazékba öntünk, magas fokozaton felforraljuk. Eközben a tejhez még vagy fél dl vizet öntünk, és elkeverjük alaposan a többi hozzávalóval. Amikor a fazékban lévő tej felforr, hozzáöntjük a másik tejet - a keverékeset - és kevergetés mellett besűrítjük (10-20 másodperc) Tálaljuk vagy hűtjük. egy adag 150 kcal

2012. május 17., csütörtök

PMK

Jaj, ez a PMK (Paul McKenna, röv., a szerk.) jó! Nem azt mondom, hogy elkezded, és varázsütésre minden problémád köddé válik, de majdnem! Ezen is kell dolgozni, sokat, az elején, mert nem megy magától, de megéri, mert ha a szokások kialakulnak, akkor különösebb odafigyelés nélkül lehet fogyni, és a súlyt megtartani. Igaz, hogy másodszorra próbálom alkalmazni a módszert, mégis olyan érzésem van, hogy ez a megoldás minden fogyással kapcsolatos problémámra. Nem fogyókúra, mégis irányíthatom tudatosan a fogyás irányába, azt főzök, eszem, amit megkívánok, és ha az pl. krumplis tészta, akkor elég belőle olyan kevés, hogy nyugodtan fogyok tovább. Ráadásul, inzulin ide vagy oda, nem érzek késztetést arra, hogy "ha már lúd, legyen kövér": fejeljük meg csokival, fagyival, stb. Sőt, inkább boldogan döntök saláta mellett vacsorára. Tapasztalataim a szabályok mentén megpróbálom összefoglalni: 1. Csak akkor egyél, ha éhes vagy Jó, remélem az, aki eltátja a száját, hogy "miért, van aki akkor is eszik, ha nem éhes?", nem látogat diétás gasztroblogokat. Ugyanakkor jogos, hogy a fenébe jutott eddig eszembe olyankor enni, amikor nem is voltam éhes? Egyszerűen hangzik, mint a karikacsapás, az első kísérlet (a 3 évvel ezelőtti) azonban mégiscsak itt bukott el. Annyira ritkán lettem valóban éhes, hogy nem bírtam kivárni. Hiszen mi lesz akkor a reggelivel, ebéddel, vacsorával? Másodszorra már könnyebb dolgom volt, tudtam előre, hogy arra számítsak, hogy ritkán leszek éhes, ezért ritkábban fogok enni, és valószínűleg az étkezéseknek köze sem lesz a konvencionális időpontokhoz. De azért az mégis meglepett, hogy az első két napon délig egyáltalán semmilyen éhség nem jelentkezett. És a déli étkezés kitartott estig, noha mindkét napon be kellett kapnom valamit a délután közepén, apróságot, de mégiscsak úgy alakult. A harmadik napon már 10-kor, 3-kor és 6-kor éhes voltam, a 4 napon beállt a konvencionális intervallumba, azaz reggeli, ebéd, uzsonna, vacsora. Eleinte aggódtam, hogy mi lesz, ha együtt szeretnék vacsorázni a férjemmel, de éppen nem leszek éhes. De pár nap után már lassan kezdem sejteni, hogy mennyit kell enni ahhoz, hogy kb. egy meghatározott időpontban majd megint éhes legyek. Pl. a gyümölcs csak max. 1 órára elég, a hideg szendvics (egy szelet) másfél, két órára, a főtt étel három órára. Persze ez sok mindentől függ, és ez is csak pár nap után igaz, eleinte nyilván feléli a szervezet a tartalékokat. Szóval, ehhez türelem kell. És tudni, hogy eleinte ezzel igazán lesznek nehézségek, de csak menni kell előre, abba az irányba, hogy az ember tényleg akkor egyen, amikor valóban éhes. 2. Azt egyél, amihez kedved van. Na, háztartást vezető háziasszonyok kössék fel a gatyát, de ők egyébként is. Szóval vásárolj be, tervezd meg a menüt az egész családnak, főzzél annyi idő alatt, amennyid erre van, és akkor egyél, ami éppen jól esik, vigyázva ám, hogy azért a hűtő teljes tartalma ne végezze a kukában lejárt szavatosság okán. Így tehát arra jutottam, hogy úgy tervezem a menüt, mintha nem fogyóznék, azaz "ehetnék bármit". A férjem könnyű eset, ő megeszik bármit, a gyerekre pedig hétvégén kénytelen leszek külön főzni. A boltban azután a "light" változatokat zsebelem be a hozzávalókból, kerülöm a cukrot és a fehér lisztet, és kevesebb zsiradékot használok. Azután a soron következő étkezésnél eszem, ami van. A lényeg, hogy olyan étel legyen, ami ízlik. Itt fontos megjegyezni, hogy az első napokban tudatosítanom kellett magamban, hogy ez a szabály nem egyenlő azzal, hogy egyél meg bármit, amit megkívánsz. Tehát csak éhség esetén van kaja, nem akkor, amikor beugrik valami kaja, hogy de jól esne, vagy amikor íncsiklandó tortilla-pizzát vagy májkrémes szigetek tálalok a nagyfiam elé paprikahajókkal, vagy perecet adok a kicsinek. Mert ezeket is megkívánom, de a szabály, az szabály. Ha viszont majd megéhezem, és még mindig foglalkoztat az a bizonyos étel, akkor ehetem. persze magamnak nem faragok hajót a paprikából, és nem vágok ki mozdonyt a kenyérből ;) 3. Egyél lassan Erre ugyancsak koncentrálnom kell. Pedig volt idő, amikor lassan ettem, csak régen. Viszont emlékszem, hogy eleinte kellett odafigyelni (konkrétan:számolni, hogy legalább 20-szor megrágjam a falatot, és hogy letegyem az evőeszközt minden falat után), később automatikussá vált. Remélem, az most is így lesz. A nyugodt körülményekhez annyit, hogy én általában hármasban vagyok a fiaimmal, mert a férjem sokat dolgozik. Szóval oké, hogy megterítek, leülök, még a kicsit is megpróbálom lefoglalni valamivel 10 percre (jó, tudom, hogy 20 perc kell a telítettség érzés kialakulásához, de a 8 hónaposom, úgy tűnik, nem. Nehéz kiélvezni az evést, ha közben popsit kell törölni, nem? 4. Azonnal hagyd abba az evést, amikor úgy érzed, jóllaktál. Ez sem volt olyan könnyű. Honnan tudom, hogy jól laktam. Mit érzek olyankor? Először nem tudtam. Eleinte ettem kevesebbet, többet is. Utólag tudom, de evés közben? Az a baj, hogy eddig szemre ettem. Ez de jól néz ki, bekapom. Ami a tányéron van: bekapom. Ha a tányérról elfogyott, de a tálban még jól néz ki, veszek még. Ezt teljesen felül kell írni. Azt csináltam, hogy eltüntettem szem elől az ételeket. Simi-sütik zárható dobozba, Peti-perecek nem átlátszó zacskóba, ételek a hűtőbe, stb. Ezt folytatva, az asztalra nem teszem ki a tálat, tepsit, kenyereskosarat, stb., hanem a konyhában tányérra szedem (a többieknek is), és azt viszem az asztalhoz. Én imádom az amerikai konyhát, és fáj, hogy itt nincs olyan, de ebből a szempontból kapóra jön, hogy az ebédlőasztaltól semmit sem látok a konyhából. A tányéromra pedig keveset szedek (mostanra kb. a régi adag felét, de ez is fokozatosan csökkent), mert, ha nem laktam jól, még elmehetek újabb adagért. Így okoskodtam eleinte, mígnem az ötödik nap delén megéreztem azt az érzést - amit PMK a könyvben az evés lezárását jelentő momentumként említ - hogy bezáródik a gyomorszáj (vagy valami ilyesmi). És, mivel a meghagyni félretett falaton kívül még volt a tányéromon, azért egy falatot még ettem, mivel az már a villán volt, amikor az érzést megéreztem. És, láss csodát, ez az utolsó falat már nem volt olyan finom, mint az azt megelőzők. Nincs is tehát értelme tovább enni. +1 Az ivás PMK nem sokat szentel annak, hogy mi van az ivással. Én pont a módszert megelőzően rákaptam arra, hogy amikor a gyerekek lefeküdtek, kiülök a férjemmel egy radlerrel a teraszra. Nem sok, és nehezemre is esett feladni, de a harmadik naptól már nem kívántam többé. Naponta 3 kávét szoktam inni, az első csésze a napindító. 4. nap reggel azt vettem észre, hogy félórája teszem már a dolgom, de kávét még nem ittam. Reggelre már nem kell a capuccino/latte, a délutáni viszont uzsonna vagy desszert. 3. már nem kell. Viszont olyankor, amikor nem vagyok éhes, jelentősen megnőtt a vízfogyasztásom. Jól esik. A víz minden formája, és gyógyteát is iszogatom. A fekete tea savas lenne evés vagy cukor nélkül. Az üdítőtől megéheznék. A roibusz-ra lehet, hogy allergiás vagyok, de lehet, hogy adok még egy sanszot. Szóval, alaposan megváltoztak az étkezési szokásaim. és ez nagyon jó. Hiszen ez nem olyan, mint a kalóriaszámolgatás, ezt életvitelszerűen lehet csinálni, sőt, elképzeléseim szerint egy idő után rutinná válik, erről majd beszámolok. Kevesebbet gondolok evésre, és nincs olyan érzésem, hogy kimaradok valamiből, mert fogyózóm. és ami számomra a legfontosabb, azt főzhetek, amihez kedvem van. A lightosítás csak élvezetesebbé teszi a konyhai tevékenységemet. A gyereke(i)m étkezésére is jobban odafigyelek, elhatároztam, hogy ha a nagy rosszevő, akkor is minden étkezésnél belécsempészek zöldséget és/vagy gyümölcsöt, és megpróbálom fokozatosan tágítani a kis kajapalettáját. Valamint igyekszem megőrizni bennük az elvet, hogy akkor esznek, amikor éhesek, és annyit, amennyi jólesik. De azt nem mondom, hogy megy minta karikacsapás. Igen szigorúan kell ragaszkodni az elvekhez, és beletörődni, hogy jóval kevesebbet eszik az ember. Cserébe azonban semmi sem tilos, és nem kell éhezni. Fogytam, a nadrágom övé a legbelső lyukba lehet kapcsolni.

2012. május 15., kedd

Hagymás-gombás pulkyamellérmék

Ez egy olyan gondoltam egyet és összedobtam recept, de annyira finom, hogy azonnal felvettük a családi közkedvencek sorába. Egészséges fogás, de a körettel nehogy elszaladjon az aki a súlyára próbál vigyázni. Aki nem, az egye krokettel... Hozzávalók 3-4 adaghoz 450 g pulykamell (érmékre vágva, azaz egy mell keresztben ujjnyi szeletekre) 2 fej lilahagyma 500 g gomba 1 ek olívaolaj 1 ek mustár 1 dl tejszín (10%-os) kevés citromhéj 1 tk. natúr húslevespor (bioboltból) só, bors, kakukkfű, bazsalikom, fokhagymapor A lilahagymát és a gombát meghámozzuk, félbevágjuk, és a feleket vékonyan felkarikázzuk. Az olíván megpirítjuk a zöldségeket, majd hozzáadjuk a húst is. Addig pirítjuk, míg a hús színt kap. Ekkor hozzáadjuk a fűszereket és a mustárt, a citromhéjat, a levesport, felöntjük kb 3 dl vízzel, és 10 percig főzzük. Ekkor kivesszük a citromhéjat, hozzáöntjük a tejszínt, és előmelegített sütőbe rakjuk (tepsibe átöntve) úgy fél órára, 200 fokra. Addig kell sütni, amíg a kilátszó húsdarabok megpirulnak, a hagym és a gomba pedig beleolvad a mártásba. Mmmennyei... Párolt zöldséggel vagy előfőzött, sütőben megpirított krumplikarikákkal javasolom fogyasztani. 4 felé osztva egy adag: 250 kcal

2012. május 14., hétfő

Le tud fogyasztani Paul McKenna?

Valami teljesen új. Ezen a blogon volt már kalóriaszámlálás, GI, Law Carb, és Paleo. Most Paul McKenna lesz. Ez eléggé különbözik a többi diétától. Már magamban kitaláltam, hogy vajon mi lenne, ha csak akkor ennék, ha éhes vagyok, amikor is beugrott, hogy ezt már olvastam Paul McKenna: Le tudlak fogyasztani című könyvében. El is kezdtem úgy 3 éve, de nem folytattam túl kitartóan, akkor még nem nekem volt kitalálva. Most azonban újraolvastam, és jelentem, ha az ember ésszel csinálja, akkor egy jókedvű és eredményesül fogyásban részesíti magát. Először is, mi a módszer? 4 elvet kell betartani, és ehhez rendszeresen alfában hallgatni egy CD-t. 1. Akkor egyél, amikor éhes vagy 2. Azt egyél, amihez kedved van (nem azt, amiről azt gondolod, hogy egy diétában kellene) 3. Élvezz ki minden falatot (= egyél lassan) 4. Hagyd abba az evést, amikor úgy érzed, hogy jól laktál. A könyv és a CD egy kicsit agymosósra van hangolva. Nem baj, de azért ezzel is úgy kell bánni, mint mindennel, ami amerikai - európaira kell hangolni. Nincs bajom a CD-vel, de nem hallgatom meg naponta. Nem fogom elvégezni a könyv által javasolt sóvárgás elleni technikákat (ütögesd a szemed felett tízszer, majd guggolj, stb), mert szerintem nem más, mint időhúzás, azt meg máshogy is lehet. Viszont az akkor egyél, amikor éhes vagy - azt, ami jólesik (már eltérés), lassan, és szigorúan csak addig, amíg jól laksz - szabályokat 5. napja tartom be. Mivel nem találtam a magyar blogéterben olyat, ami erről a módszerről szólna, úgy gondolom, érdemes lehet megosztani ezen irányú tapasztalataimat, mert számomra a módszer működik. Azt azért leszögezem, hogy abban továbbra sem hiszek, hogy ha valaki bármikor, bármennyit eszik, akkor le fog fogyni. Ezért az elfogyasztott ételeket igyekszem a GI diéta mentén elkészíteni, és minél kevesebb zsírt felhasználni. Azonban azt elhatároztam, hogy nincs tilos. Azaz, ha éppen a csokoládét kívánom, akkor üsse kő, ha éhes vagyok, jöjjön a csokoládé valamilyen formában. Az elkészített recepteket pedig, lévén ez egy gasztroblog, megosztom a nagyközönséggel. Los geht's!