2012. augusztus 23., csütörtök

egyet a babának, egyet a (fogyózó) mamának

A fényképezőgépünk megtanult fejest ugrani. Az alapverzió (értsd: nagyobbik gyerek) toronyugrást gyakoroltatott vele a polcról. Innentől mindegy is, hogy vízbe, vagy csak a szőnyegre. Remek, mert így nyaralás előtt pont jól jön egy bekrepált fényképezőgép, legalább nem kell tíz év múlva szánakozva figyelnem magam a fotókon... Szóval kép, az nincs. Ez sem akkora katasztrófa, mert a light kaják nem mindig mutat jól (bár egy recept-rejtvény magazin mégis tőlem lopott képet, nem receptet, képet, pedig nálam rosszabb fotókkal díszelgő gasztroblogger nincs az éterben), pláne, ha átmegy rajta a botmixer is. Remélem, nem ugrik be, hogy ezzel meg súlyzózni lehetne. Szóval végre leesett, hogy bébiételek nem állnak annyira távol a fogyókúrás kajáktól. Sok zöldség kell bele, fehérje, kis szénhidrát. Azután a babarészt felturbózzuk egy kis zsírforrásal, és gusztustalan trutyivá mixeljük. Teljes kiőrlésű tészta zöldséges-paradicsomos mártással 2 személyre (akik közül az egyik jó étkű, megtermett 11 hónapos) 2 szál sárgarépa 1 nagyobb vagy két kisebb cukkini 100 g csemegekukorica 100 g teljes kiőrlésű tészta (pl fussili) 200 g natúr paradicsom passzírozva (dobozból) 1 dl light tejszín (10%-os) só, oregano, zellerzöld A gyermeket etetőszékben szem elé helyezzük, fagyiadagaló kanalat adunk neki játszani. A tésztát roppanósra főzzük. Eközben habverőt adunk a gyerek kezébe, és a zöldségeket kockára vágjuk, a kukoricát leszűrjük. Kidobjuk a zöldséghéjakat, felvesszük a levert tápszeres dobozt, felseperjük a kiömlött tápszert, dúdolunk, hogy amíg új játékért megyünk, ne ordítson a kicsi. Előveszünk neki egy cseresznyemagozót. Amíg egy teflon serpenyőben zsiradék nélkül összepirítjuk a répát és a cukkinit, gyakran figyelünk a gyermekre, mert a cseresznyemagozó azért nem teljesen veszélytelen. Míg kevergetjük a zöldséget, egyeztetjük telefonon a délutáni játszótéri balhét részleteit. Ha kis színt kapott a zöldség, hozzáöntjük a kukoricát. Leszűrjük a tésztát, újra dúdolunk, bébikekszet keresünk, felvesszük a levert bébipoharakat, bébikekszet adunk a gyerek kezébe. A tésztát is a zöldségekhez öntjük, összeszedjük a ledobott fagyiskanalat, habverőt, cseresznyemagozót. A tésztára önjük a paradicsomot, megfűszerezzük, hagyjuk egyet rottyanni. Feltöröljük az összenyálazott, kiköpött kekszet a padlóról, és az ismét üvöltő gyereket megitatjuk. Miközben iszik, fél kézzel (vagy lábbal) lehúzzuk a lábast a tűzről, mert egyrészt odaég, másrészt összefröcskölődik a konyha paradicsommal. Ha a baba nem szomjas már, adunk egy neki egy teatojást, és rázendítünk a "Már mi nálunk babámra...". Magunkban megáldjuk Brunszwik Teréz emlékét, amiért feltalálta a kisdedóvót, és a Városi Dolgozók Szakszervezetét, amiért felvették óvodájukba nagyobb gyermekünket. A lábast pedig visszatesszük a tűzre, és felöntjük a tejszínnel. Ha egyet forr, készen is van. A saját részünket (úgy 4/5 -ét) kivesszük, megszórjuk 20 g reszelt sovány sajttal, a baba részét pedig egy teáskanál olívaolajjal és egy csipet sajttal együtt átturmixoljuk. Ne felejtsük el kikapcsolna a tűzhelyet, és nem, ne adjuk a gyerek kezébe a fűszeraprítót, sajtszeletelőt, gyalut, bármilyen izgalmas is a formájuk. A gyereknek csak fél óra múlva adjunk az ételből, mert a főzés közben megevett keksztől jóllakott. Legközelebb abonettet kapjon, abból tapasztaltaim szerint bármennyi meg lehet enni, sose lakik tőle jól az ember. Gyakorló anyák tudják, a főzés ma ment, mint a karikacsapás. A felnőtt adag kb. 440 kcal.