2013. február 5., kedd

A hamburger hízlal és a zsírszegény joghurt egészséges = tévhit


Tegnap este láttam a fenti fiatalember műsorát, nagyon érdekes volt, érdemes pár szó erejéig megemlékezni róla.

A fiatalember Tim Malzer (umlautos az a, de magyar klaviatúrám van, wordből előkeresni meg mindig lusta vagyok), gyakorlatilag a német Jamie Oliver. Együtt tanultak főzni, az első sorozat egyik részében szerepelt is, szőke volt a haja, a nyelvében piercing, és tanította Jamie-nek, hogy az ubi németül Gewürzgurken.

Ezután visszajött Németországba, és a Jamie-jéhez kísértetiesen hasonló műsorokat kezdett forgatni. Amúgy hiteles, kedves figura. És az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a főzése azért alapvetően más, mint Jamie-jé. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy Jamie jobban főz (nyilván), de Tim Malzer meg igencsak ráérez arra, hogy a németeknek mit kell főzni. Ebből egyenesen következik, hogy nem is menne semmire a jóféle Jamie kajákkal, a németekbe ugyanis - szerintem - nem sok gourmandéria szorult (legyen valamilyen hús, meg sok sör).

Szóval a Jamie féle sokkoló show-k mintájára Tim Malzer is leforgatott egy műsort, amiben a napjainkban igencsak elterjedt táplálkozási alapvetések igazságtartalmát próbálja felderíteni. Ez itt különösen érdekes, mert itt csak előrendelésre, különleges helyeken vehetsz fehér kenyeret, és legalább 125 féle műzli közül válogathatsz. Szóval ők erre hangsúlyt fektetnek, a németeknek ugye a dolgok alapvetően vagy fehérek, vagy feketék, de nem bántom őket, rendkívül kiszámítható és nyugodt életet élnek így.

És akkor lássuk, mire jutottak a műsorban, amiben Tim (T.M.) felvet valamit, majd jön egy jópár vérvétel, MR és biciklis EKG, és a Hamburgi (ha jól emlékszem) táplálkozástudományi intézet (T.I.) laboratóriuma és orvosai vizsgálgatnak, majd megmondják a frankót.

Az műsor vázát egy olyan kísérlet alkotja, amelyben 6-6 egészséges fiatal srác egy hónapon keresztül a T.I. által összeállított, T.M. által elkészített kajákat eszi, három csoportban: az egyik "mekis" kaját (hamburger, sült krumpli, baconos toast, muffin, kóla), a másik német házikosztot (sok hús, krumpli, káposzta, kevés barnakenyér és majonézes-halas saláták), a harmadik pedig mediterrán konyhán él (sok zöldség, hal, gyümölcs, leves és elég sok tészta is). Mindhárom csoport 2000 kcal-t eszik egy nap, amit később  felemelnek mindháromnál 2400-ra, mert rájönnek, hogy a csoport fiatal férfiakból áll, akiknek magasabb a kalóriaszükséglete. A fiúk egyébként egészségesek, átlagos testalkatúak. Az első következtetés az, hogy az ugyanannyi mekis kalória mellett a fiúk éheznek, a mediterránosok viszont alig bírnak mindent megenni (hatalmas adag tésztákat kell benyomjanak).

Míg megy a hónap, T.M. kísebb mellékkutatásokat is lefolytat.

1. Igaz-e hogy a zsírszegény joghurt egészségesebb - kiderül (hivatkozva más kutatásokra is), hogy nem, ugyanis egy 10%-os joghurt sokkal alkalmasabb a jóllakottságérzet kiváltására, így abból kevesebb is elég, illetve tovább érzi magát jóllakottnak az ember, nem sóvárog más étel után.

2. Ha eszik az ember valami nagyon zsírosat, az önmagában árt az egészségnek. T.M. és a T.I. egyik orvosa vérvételt követően és megelőzően leülnek egy nagy adag "iszonyú" zsíros kajához (zsír, szalonna, zsíros húsok, hagyma, káposzta - T.M. azt mondja, nem tudja elképzelni, hogy hogyan lehet egy ételbe annál is több zsírt rakni, de csak azért, mert nem kóstolta anyukám sóletjét...). Másnap is vesznek vért, és kiderül, hogy az evés előttihez képest semmilyen érték nem változott, tehát nem dobódott meg semmilyen féle koleszterin-, vérzsírszint. Egyetlen "kihágás" önmagában semmilyen káros hatást sem gyakorol a szervezetre.

3. A barna kenyér - sajnos nem értettem pontosan, hogy mit mondtak, tán a cukorbetegségről kivételéről volt szó, de az volt a lényeg, hogy nem minden embernek használ feltétlenül a rost, mag, tk. liszt. A lényeg az, hogy egy átlagos, egészséges ember akkor egyen barna kenyeret, ha azt szereti, de ha a fehéret, akkor egyen azt. Egy ugyanakkora darabka barna kenyérben ugyanis megközelítőleg ugyanannyi a kalória. Hivatkoznak továbbá arra, hogy Franciaországban az emberek alapvetően és hagyományosan fehér kenyeret (baguette-et) esznek, mégis Európában a francia nőknek a legalacsonyabb a Body Mass Indexe, tehát vékonyak, és a szív-és érrendszeri betegségek, továbbá a cukorbetegség semmivel sem gyakoribb náluk, mint pl. Németországban (ahol pedig hagyományosan rozskenyeret esznek).

4. Külön vizsgálták, hogy a hamburgeres csoport elég vitaminhoz jut-e a nap során, ugyanis panaszkodtak, hogy fáradtabbak. Egy nap ettek kétszer hamburgert, egyszer sült krumplival, egyszer magában, reggelire pedig pl. baconos sajtos toast-ot vagy croissant, mint a mekiben, de nem salátát vagy műzlit. Amikor felemelték a kalóriaértéket, akkor kaptak több sült krumplit, vagy desszertnek egy muffint.
Kiderült, hogy a C vitaminon kívül minden vitamin, alapvető ásványi anyag és nyomelem a megfelelő határokon belül mozgott az étrendjükben. (A fáradtság tehát a kisebb adagoknak, és az "egészségtelenül eszem" placebo effektusnak volt betudható.)
Ez volt számomra talán a legmeglepőbb, és anyaként a legmegnyugtatóbb. Igaz ugyan, hogy a fiaim nem hamburgeren élnek, de mint minden gyerek, ezt-azt nem esznek meg, és szívesen veszik az egyszerű, ámde abszolút nem változatos életmódot, nem részesítik előnyben a salátákat és a zsírszegény élelmiszereket.
A C-vitamin pótlására pedig még ebben az extrém diétában is elgendő napi egyetlen pohár narancslé - amiről extra vizsgálattal kimutatták, hogy vitamin-tartalom szempontjából éppen ugyanolyan jó a koncentrátumból készülő dobozos, mint a frissen csavart, esetleg nem olyan finom. .
Én magam azért hozzátenném, hogy, mint elöl írtam, a kaját T.M. maga készíti, tehát nem mekiből hozzák, és a T.I. egy ilyen napi menüt vizsgált be. Tehát nyilván nem az a kaja tartalmazza a megfelelő tápanyagokat, amit a gyorsétteremben készítenek, tartósítószerrel, sok sóval, felturbózótt és egységesített, homogénezett kajából, hanem amit az egyszerű de igazi alapanyagok felhasználásával házilag készítenek (fehér kenyérből, krumpliból, húsból, kevés uborkával, sajttal, hagymával, stb.) - de azért a Super Size Me-n kívül még nem hallottam olyanról, aki kizárólag gyorsétteremben étkezik.
Anyáknak! Gyerekeknek házikoszt, abból, azt, amit szeretnek, plussz napi egy pohár (100%-os, de lehet a legolcsóbb) gyümölcslé. Egyszer egyszer pedig a mekiből sem lesz gond.

5. Végül pedig a nagy teszt eredménye:
Minden résztvevőtől mind a teszt előtt, mind pedig annak végeztével vagy 10 kémcső vért vettek, és összehasonlították az értékeket (inzulin, koleszterin, májfunkció stb.). Nagyon megdöbbentő volt: mindhárom csoportnak alapvetően ugyanolyanok maradtak az értékei, az eltérések hibahatáron belül mozogtak csak.
Tehát a végkövetkeztetés úgy vonható le, hogy mindaddig, ameddig a napi kalóriaérték a kívánatos határon belül mozog, addig az egészségre - egészséges ember esetén - semmilyen káros hatással nincs az ételek összetétele.

Még egyszer: tehát nem vonatkoznak a megállapítások a valamilyen betegségben szenvedőkre, de én itt elsősorban pl. a hasnyálmirigy gyulladásra és a cukorbetegségre gondolok, ugyanis vannak olyan népszerű betegségek, melyek orvosilag kevésbé alátámasztottak, mint felkapottak, de ez most nem az én asztalom.

Amit ebből én leszűrök magamnak:
Egy fogyókúrás étrend során az is, aki pl. nem cukorbeteg, kerüli a finomított szénhidrátokat, mint a nyílt lángot benzinkúton. Én pl. dr Atkins miatt, de a a cukorbeteg diéták szerint is ez a követendő. Igen, cukorbetegek esetén! Feleslegesen, ezek szerint.
Zsíros ételeket nem bűntudattal fogyasztok, mert nekem azonnal kalapál a szívem tőlük, pedig fent bebizonyosodott, nem kalapálhat egyetlen sólettől. (Amikor második gyerekemet vártam, 8 hetesen egy sós mekis hamburgertől azt hittem, felment a vérnyomásom, mint az elsőnél 32 hetesen, és elrohantam 24 órás vérnyomásmérőért. Jó nagy szívás volt, mármint 24 órán keresztül mérni, mert a vérnyomásommal semmi baj sem volt, tehát a műsor igazságát én is alá tudom támasztani)
De iszonyú nehéz saját magamnak elhinni, és aki Cukornádkisasszonyt olvassa, annak neki, hogy csokin, tortán, lasagnén le lehet fogyni. Nem is írok olyan sokat a PMK-ról, mert az egész úgy tűnik nekem, mintha bizonygatnám az igazamat, pedig így van. Mert a kísérlet során ugyan hambit, csülköt és óriási tál tésztákat ettek, de csak napi háromszor étkeztek, és nem volt mellé  üdcsi, snickers, fagyi, farsangra sült fánk, csak-azért-megsütött-mert-más-blogon-jól-mutat sütike!

És nézzük meg, ha 2000 kcalt elosztunk, akkor regglire jut 600, ebédre 800, vacsorára 600. Sok, sok minden belefér (rántott hús krumplipürével, bableves csipetkével, töltött káposzta, melegszendvics, rántotta, stb.). Nyilván, ha fogyni szeretnénk, és pl. napi 1000 kcal-t szeretnénk elégetni (ugyanis 7x1000=7000, így fogyhatunk pontosan egy kg-ot egy hét alatt, ami az ajánlott ütem), akkor 500-at elégetünk extra mozgással, 500-at pedig levonunk a kalóriából, még mindig marad 1500, pl. reggeli 450, ebéd 600, vacsora 450. Nem kevés, ebbe is sok minden belefér. De nekem pl. ez is túl szigorú, rövidebb távú fogyáshoz javasolom. Aki többet akar fogyni 5-10 kg-nál, és megelégszik heti fél, havi 2 kg-al, az elég, ha kényelmesen eléget sporttal 250 kcal-t, és ehet akár 1750 kcalt.


Ezt kiegészíteném saját PMK megfigyeléseimmel, melyek azt támasztják alá, hogy ha jól megreggelizem (két rendes szelet kenyér, rajta vaj, felvágott, sajt, mellé zöldség, kávé, akkor 12-13 óra előtt eszembe sem jut, hogy enni kéne. Eddigi mini szendvicseim (rajta kevés sovány valami) jó, ha 10-ig eltelítettek, és ez a nap során ugyanígy tovább. Ha mindig csak annyit eszem, ami éppenhogy csillapítja az étvágyamat, rövid idő után újra éhes vagyok, így azután gyakorlatilag folyton éhes vagyok, és egész nap nem ettem semmi jót, sem mennyiségileg, sem minőségileg. Pedig, ha a kalóriát összeadjuk, akkor abból már akár jól is lakhattam volna.

Persze nem mondom, ésszerű keretek között lehet ésszerűsíteni azt, hogy mit és hogyan főzünk, lehet kevesebb zsírt használni, kísérletezni, hogy elég-e kevesebb rántás, krumpli helyett ízlik-e más köret is, stb.
De talán kijelenthető, hogy az olyan elcsépelt elvek, melyek meghatározzák egy átlagos magyar fogyózó elvárásait magával szemben, melyek csírájában irtanák ki a szénhidrát minden formáját (vagy cserélnék le mesterséges helyettesítőkre - a Dukan kenyérről most hallottam, de eldobom az agyam enélkül a műsor nélkül is tőle) - nem biztos, hogy ugyankkora igazságtartalommal, mint amekkora reklám erővel bírnak...

Gondoljunk már bele, ki gazdagodhat meg abból, hogy azt mondja: menj továbbra is a megszokott közértedbe, vedd a megszokott húst, kenyeret, felvágottat, krumplit, de hagyd ott a csokit, kekszet, chipset, főzd továbbra is ugyanazt, amit eddig, legfeljebb pár kanállal kevesebb olajjal vagy rántás nélkül, lakj jól, de ne süss sütit, ha le akarsz fogyni. Esetleg a közértbe mostantól gyalog vagy biciklin menj. Marhára nem üzlet, lefogyni viszont le lehet - kapaszkodás - kevesebb pénzből, mint amennyit előtte költöttünk evésre!