2016. április 26., kedd

Az éhség

Az elözö bejegyzésben megtudtuk, hogy az agy mely területein keletkezik az étvágy, hogyan alakul ki a függöség bizonyos ételek iránt, és az agynak mely területe képes efölött mégis kontrollt gyakorolni. Azt azonban, hogy mikor milyen és mennyi táplálékra van szükségünk, a szervezetünk saját maga, pontosan tudja. Ha odafigyelünk rá.

Ez a bejegyzés kifejezetten a saját tapasztalatokon alapulszik.

Ami számomra a legnagyobb áttörést jelentette, az az étvágy és az éhség megkülönböztetésének megtanulása. Elsö hallásra végtelenül egyszerüen hangzik, és valójában az is. Azért mégis szánok rá pár szót.

1. Az éhség
Az éhség a gyomorban keletkezik. Mindenki érezte már. Lassan, fokozatosan, nem sürgetöen alakul ki. Elöször csak úgy érezzük mintha kezdene kicsit kiürülni a gyomrunk, majd egy darabig nem érzünk semmit, majd egyszer szépen, alig hallhatóan meg is kordul, esetleg ezek a kordulások egyre hosszabbak, erösebbek lesznek. Ha továbbra sem eszünk, az éhség egészen sürgetövé válik, viszonylag hosszú idö után akár hányingert, gyomorfájdalmat is okozhat. Majd ismét elmúlik, és megint visszatér.
Az éhségérzet az emésztés természetes kíséröje, a jó anyagcsere elsö számú jele. Azt jelzi, hogy a korábban elfogyasztott táplálék kikerült az emésztési csatorna felsö szakaszából, és újabb élelemre van szükség. Az érez éhséget, aki rendszeresen eszik. Az éhségérzet három napi éhezés után képes teljesen elmúlni. Ahogyan akkor is, ha hosszú ideje nem reagálunk rá, azaz folyamatosan kevesebbet eszünk az egyéni kalóriaigényünknél, szintén alábbhagy, ugyanis a szervezet tartalékoló üzemmódra áll át.

2. Az étvágy
Az étvágy mindaz, ami evésre késztet minket, de nem a gyomrunkban kelekezik. Megjelenhet a szájban - ha megérzünk egy ízt, az orrban - ha megérzünk egy illatot, az agyban - ha elénk vetül egy kép. Az étvágy hirtelen lép fel és sürgetö. Arra ösztönöz, hogy az ételt azonnal szerezzük meg. Ennek müködését az elözö bejegyzésben részletesen leírtuk.
Amit még nem meséltünk el róla, az az, hogy az étvágy csalfa dolog. Képes összezavarni és frusztrálni minket. Àltalában azt érezzük, hogy annyira be kell kapnunk az elöttünk fekvö kekszdarabkát, hogy ha nem engedünk a késztetésnek, akkor nagyon rosszul fogjuk érezni magunkat. De ez nem igaz.
Az az érdekes, hogy a limbikus rendszer nem tud különbséget tenni aszerint, hogy az élelmet valójában elfogyasztottuk-e, vagy nem. Tehán nem generálódik extra jutalom aszerint, hogy ettünk-e abból, amit megkívántunk. Az a dopaminválasz, ami kiváltódik az inger révén, az a kutatások szerint akkor a legmagasabb, amikor az étvágy keletkezik, azaz amikor pl. meglátjuk a hamburgert a tányérunkon. Tehát a limbikus rendszer gyönyörüen elmüködik anélkül, hogy kielégítenénk, a valódi jóllakottságot ugyanis a gyomrunkban érezzük. Ezért van az, hogy ha az étvágyunk szerint cselekszünk, és felbontunk egy tábla csokoládét, majd a benne tapasztalt ízélménynek behódolva megesszük az egész táblát, az agyunkban semmilyenféle kielégülést sem érzünk. Ezért eszünk, mi kényszeresen evök, tovább és tovább. Vegül edig ugyanoda jutunk, mintah egyetlen falatot sem ettünk volna a csokoládéból, csak gyönyörködtünk volna benne. Leszámíva azt a 600 kcal-t, amit magunkhoz vettünk kevesebb, mint 5 perc alatt, míg, ha ugyanennyit futottunk volna, mindössze 30-40 kcal-t égettünk volna el.
Az étvágy, amilyen sürgetöen lép fel, olyan hirtelen távozik is. Mert csalfa! Ha megnézzük a csokoladét, majd kinézünk az ablakon, átgondoljuk a napunk további részét, és eszünkbe jut, hogy még egy e-mailt gyorsan el kell küldenünk, mire az email elkészül, az ingerület rég hét határon túl lesz. Ès senki sem fekszik le úgy este, hogy az ágyban azon bánkódik, hogy de kár, hogy délután hirtelen nem ettem meg azt a csokit, mert mire idöm lett volna rá, már megfeledkeztem róla.
Èrdekes módon azonban, ha az etvágyunkra azonnal azt mondjuk, hogy "Nem szabad!", akkor sajnos nem múlik el. Az agyunk úgy van betáplálva, hogy ami nem szabad, arra vágyódik. Ezért alakul ki szinte mindenkiben a fogyókúrák során a vágyódás a tilos ételek után, és ezért nem jár sikerrel hosszútávon az ilyen stratégia. Az étvágynak nem lehet parancsolni. Nem lehet neki nemet mondani. Tudomásul kell venni a létezését, elfogadni, átélni, és megtanulni nem kielégíteni. A jó hír azonban az, hogy amenyiben megtanuljuk azonosítani és nem elhessegetni, akkor megtanuljuk kezelni.

3. A szénhidrátéhség
Amennyiben olyan ételt fogyasztunk, amelynek magas a glikémiás indexe, akkor hirtelen inzulinválaszt vált ki annak emésztése, az inzulin pedig olyasfajta érzést kelt bennünk, mint az éhség. Gyomorkorgás azonban nem kíséri, ez is hamar elmúlik, egy szem szölöcukor vagy egy darab alma elfogyasztása megbízhatóan megszabadít töle.

4. A gyomorsav
A túlzott gyomorsav szintén éhséghez hasonló érzést kelthet bennünk, de ezt sem kíséri gyomorkorgás. Ennek az okait kell megszüntetni, esetleg gyomorsavlekötöt szedni.

- Az éhséggel kapcsolatos különbözö érzések csak tapasztalattal azonosíthatók magabiztosan. Figyeljünk oda rájuk!
- Tanujuk meg az éhségen kívüli evésre ösztönzö ingereket nem kielégíteni (ebben segít a tudatos figyelem, erröl majd késöbb lesz részletesebben szó).
- TANULJUK MEG AZ ÉHSÉGÜNKET KIELÉGÍTENI!

Tanuljunk meg enni, amikor kell, ráadásul azt, ami jól esik. Addig, amíg jól nem lakunk.
Az egész fogyókúra-mítosz tévhiteken alapul. Nem igaz, hogy vannak "hízlaló" és "fogyasztó" ételek. Az a döntö, hogy összességében mennyit eszünk. Ès aki csak az éhségére reagál evésre, és a termeszetes igényei szerint táplálkozik, az nem fog hízni, söt, amíg nem normális a testúlya, addig - lassan - fogyni is fog. Ami hízlal az az, amit az éhségen kívüli okból eszünk meg. Ìgy lehet egy szelet sütemény az etkezésünk helyes része, és így lehet túlevés egy marék buláta vagy egy pohárka zsírszegény joghurt is.
Ès hízlal az is, ha éhesek vagyunk, és nem eszünk. Ilyenkor ugyanis bekapcsol a szervezet túlélö mechanizmusa, lecsökkenti az anyagcserét, a kalóriégetést, ráveti magát minden apró falatra, az utolsó morzsát is igyekszik elraktározni. A limbikus rendszert pedig fokozottabb müködésre készteti, tehát evésre ösztönöz, és, ha elfogy az akaraterö - az természeténél fogva elöbb-utóbb elfogy - be is fogunk neki hódolni.

Ez a tanulmány Dr. Gergely Anna és Dr. Makra Milán szellemi terméke, melyet a szerzöi alkotások védelme illet meg. Ebböl idézni kizárólag elözetes írásbeli engedéllyel lehet, és kizárjuk annak bármilyen formában történö feldolgozását.

2016. április 24., vasárnap

hogyan állítsuk meg a kényszerevést - az agyunk müködése

Ez a poszt tanulmányokon és kutatási eredményeken alapul, orvosi szakértelem birtokában jött létre.


A falásrohamok elleni küzdelem elsö lépése, hogy megértjük annak okait.

Eddig azt gondoltuk, hogy:
- nincs elég akaraterönk,
- rossz fogyókúrát követtünk,
- nem vagyunk elég szigorúak magunkkal,
- megodhatatlan lelki problémáink vannak,
- lúzerek vagyunk.

Annak alapján, amit ezzel a problémával kapcsolatban olvastam, és amit a magamon szerzett tapasztalataim is megerösítettek, a fentiek nem a túlevés okai. Persze a fenti állítások közöl néhány igaz lehet (a rossz fogyókúrára vonatkozó pl. biztosan), de a megoldáshoz vezetö út nem több szigorral, lemondással vagy akaraterövel van kikövezve. Söt. A megoldáshoz vezetö út kellemes, megnyugtató és felszabadító. Ehhez egyszerüen meg kell érteni az étkezési zavar valódi mechanizmusát, melyet egy példán keresztül szeretnék szemléltetni


Példa

Elözö este egy barátunk születésnapján vettünk részt, ahol három fogásból álló ünnepi vacsorát ettünk végig, ittunk hozzá alkoholt is, majd megkoronáztuk egy nagy szelet születésnapi tortával. Söt, néhányan, akik egészen mélyen járnak a kényszereésben, még tthon is bekaptak valamit, hiszen a "fogyókúrának" már úgyis löttek. Nem baj, mondjuk magunknak, egy este nem a világ, majd másnap újrakezdjük az odafigyelést. Ennek elsö lépéseként reggel elsö útunk a mérleghez vezet, amelyre rálépve szembesülünk a szomorú valósággal, az jóval többet mutat, mint amennyi a számunkra elöírt egészséges testsúlytartomány felsö határa.

A délelött során nagyon szigorúan csak fogyókúrásnak ítélt ételeket fogyasztottunk, azokat is minimális mennyiségben. A munkaidö végéig "jók voltunk", amikor is kicsit éhesen elindulunk hazafelé. Ùt közben elhaladunk amellett a pékség mellett, ahol egyébként gyakran vásárolni is szoktunk. Ma persze megpróbáljuk messze elkerülni, de a tekintetünk mégis odatéved, és megnyugszik a kirakatban tetszelgö sajtos pogácsán. Hirtelen megérezzük a szánkban az ízét, orrunkban az illatát.

A bennünk rejlö "kisördög" azonnal izgalomba jön és arra ösztönöz, hogy irány a pékség, egy pogácsa nem lehet gond a hosszú nap után, melynek során alig ettünk valamit, de szinte azonnal megszólal egy másik, józanabb hang is, mely arra int, menjünk csak tovább, a pogácsa nem illik bele a mai étkezési tervbe. Otthon a salátavacsoránk kellemesen eltelít, már majdnem vállon is veregetett mindket az a hang, amelyik a pekség elöl is hazaküldött, amikor is megpillanjuk egyik családtagunk nutellás croissantjának maradékát a konyhapulton. A kisördög megint rákezd, lájuk a kibuggyanó csokoládét, az illatát valóban érezzük is, söt a hang arra appelál, hogy kidobni ezt a maradékot vétek lenne, esetleg idézve édesanyánk/kolléganönk ezzel kapcsolatos, gyakran halott intelmeit is. Azonban a józanabb hang is megszólal bennünk ismét, gyorsan elénk vetíti a pár falat kalóriatartalmát összevetve alacsony tápértékével és a töltelékben fellelhetö adalékanyagok pontos E-számainak listájával. Az "igen" és a "nem" folyamatosan küzd bennünk.

Te is átélted már a két belsö hang csatározását? Esetleg állandóan ez tölti ki a mindennapjaidat, minden evéssel kapcsolatos döntésedet?

A Kisördög

Az elsö hangot, a kis huncutot, az agyunknak az agytörzs környékén elhelyezkedö régióinak, együttesen limbikus rendszerként elkeresztelt területe produkálja, mely a túlélést szolgáló ösztönökért és az emóciókért is felelös. Az emberi egyedfejlödés során nagyon korán kialakul, hiszen ez gondoskodik arrol, hogy már az öntudatlan kisbaba (csak úgy, mint az állatok) ösztönösen megtegye a szükséges lépéseket az életbenmaradásért (pl. táplálkozzon vagy megijedjen a veszélytöl).

A dopamint a testben termelödö vegyület, un. neurotranszmitter, azaz a neuronok (idegsejtek közötti ingerületátvivö anyagként van jelen. Szerepét több szinten fejti ki, így például a jutalom-ézésben és a predikcióban. Ha az ember finom ételt-italt fogyazt, dopamin termelödik a szervezetében, melynek eredményeként kellemes érzést tapasztalunk. Annak érdekében, hogy ezt a kellemes érzést újra átéljük, agyunk megjegyzi azt, hogy mi váltotta ki (létrejön az idegpálya, ami kapcsolatot teremt a sajtos pogácsa és  jó erzés között. Kutatások szerint a legfokozottabb dopamintermelödés az édes és zsíros ízek kombinációjának (pl. csokoládé) eredményeképpen figyelhetö meg. Ez a müködés meglehetösen egyszerü, gyors és automatikus.

Ez az agyterület azonban nem felelös a testünk mozgatásáért. Nem tudja kinyújtani a kezünket a croissant felé, nem tudja mozgatni az állkapcsunkat, hogy beleharapjunk a táplálékba, nem tudja irányítani sem a rágást, sem a nyelést. Mindössze csak késztetni tud minket ezekre a cselekvésekre, a döntés meghozatalában jatszik szerepet. Amennyiben a késztetést cselekvés követi, "megtanuljuk" a folyamatot, azaz kialakítunk egy viselkedési mintát. A viselkedési minta egy, az agyban kialakított idegpályak képében jelenik meg, uj kapcsolatok alakulnak ki, ha tetszik, "beidegzödik". Amennyiben egy idegpálya kialakul (pl. megszokjuk, hogy a pogácsa finom), legközelebb reflexszerüen fog müködni, azaz már akkor beindul az evésre való automatikus ösztönzés (étvágy), amikor pl. az az utcaszakasz kerül lénk, ahol a pékség található.

A jó hír az, hogy a "beidegzödések", a kialakított idegpályák az újabb kutatások szerint megváltoztathatok, mégpedig a rájuk irányított tudatos figyelem önmagában képes a kialakított beidegzödéseket feloldani, átrendezni. Uj, mas palyak kiepeülesenek nyoman uj viselkedesformakat, valaszokat tudunk kialakitan, hasonloan ahhoz, mint ahogy tanulunk. Ez lesz hosszu tavon a módja annak, hogy abbahagyjuk a kényszerevést. Van, akinek ez egyetlen pillanat müve, van, akire hónapokon át való tanulá vár. De a megoldás mindenkinel adott!


A Józan Èsz

A másik hang az agy prefontális kérgének terméke. Ez agy agyterület a homlok mögött található, és az állatokkal összehasonlítva sokkal nagyobb kiterjedésü, és a tudatos irányításért, nyelvhasználatért és az inteligenciáért felelös. Ez a terület az, amelyik képes racionalisan belátni, hogy egy túlsúlyos testnek nincs szüksége a csokoládés croissantban rejlö kalóriákra, illetve, hogy egészségesebb döntés lenne egy szelet teljes kiörlésü pirítóskenyér. Ez a terület az, amelyik képes megakadályozni, hogy az ösztönök válogatás nélkül irányítsák a tetteinket. Hiszen az lehet, hogy pl. megörülünk a csokoládéért, de a legtöbben a boltban mégis képesek vagyunk kivárni, hogy elvegyük a polcról, sorba álljunk a kasszánál és kifizessük a csokoládészeletet, ahelyett, hogy a polcról lekapva azonnal beleharapnánk, mint ahogyan egy állat tenné hasonló helyzetben.

Azt tehát, hogy egy élelmiszererért odanyúlunk, megmelegítjük, tányérba tesszük, evöeszköt veszünk elö, leülünk és megesszük, az agyunk tudatos területei müködése révén érhetjük el. Mint ahogyan e terület segítségével tudjuk megakadályozni is ugyanezeket a cselekvéseket.


Összefoglalva


Az evéssel kapcsolatos kényszeres magatartás tehát az ösztönös agyterületünk szabályszerü müködésének eredménye. Van, aki ezt a területet természetéböl fakadóan könnyebben tudja kontrollálni, van, aki kevésbé. De aki könnyebben mond nemet egy szelet süteményre, az lehet, hogy képtelen kidobni a felgyülemlö szemetet, képtelen abbahagyni a vásárlást, nem ismeri a határt a munkaidö végének kitolásában, vagy a dohányzással szexuális élettel, drogokkal kapcsolaban van gondban.

Sok tényezö tehet valakit fogékonnyá az evéssel kapcsolatos döntések feletti kontroll elvesztésében, de a fogyókúrázás szükségszerüen ilyen. Még az egészséges testsúlyú, egészségesen evö felnött férfi is többet fog enni a normális mennyiséhgnél pár hét 1600 kcal tartalmú fogyókúra után. A szervezet ugyanis kalóriadeficitben van, és kénytelen aktiválni az ösztönös agyterület fokozott müködését ahhoz, hogy ne haljon éhen. Ez az agyterület ugyanis nem képes figyelembe venni, hogy a túlsúly miatt nem fenyeget épen éhhalál.

A prefrontális kéreg azonban tudja kontrollálni az ösztönös üzenetekre adott cselekvési választ. 
Ezzel azt szeretném megvilágítani hogy NEM VAGYUNK KISZOLGÀLTATVA a féktelen evésre késztetö ösztöneinknek. Rendkivül fontos tehát kimelni, hogy a fent emlitett két folyamat mennyire elkülönül egymástól termeszetében, és bár müködésük bizonyos szinten összekapcsolódik, mégis módunkban áll azok befolyasolása, egymástól való megkülönböztetése. A fenti ismeretek tudatában átvehetjük az iranyitást a dolgok menete fölött. 



Ha egyetlen falási kényszernek tudatosan ellent tudunk állni, már rendkívül sokat tettünk a gyógyulás érdekében. A falási kényszer ugyanis, amilyen hirtelenül lép fel, ugyanolyan váratlanul, hosszabb-vagy rövidebb idö alatt, de elmúlik. Ès a ki nem elégített ösztönös igény veszít erejéböl! Azaz uj, mas idegi kapcsolatok kiepülese folyamatosan gyengíti a regiek befolyasat, azok ösztönzö erejét.

Ez a tanulmány Dr. Gergely Anna és Dr. Makra Milán szellemi terméke, melyet a szerzöi alkotások védelme illet meg. Ebböl idézni kizárólag elözetes írásbeli engedéllyel lehet, és kizárjuk annak bármilyen formában történö feldolgozását.




2016. április 23., szombat

az én utam - összefoglaló és az elsö lépés

Tehát tudatos köntroll az evés felett.

A Brain over Binge Kathryn Hansen módszere, melyet így foglal össze 5 lépésben -
 szabad fordításban a brainoverbinge.comról:

1. A falási ingereimet az agyamban fellépö neurológia zavarnak tekintettem.
(nem betegségnek, nem akaraterö hiányának)
2. Elkülönítettem a falási ingereimet az agyam emberi müködésétöl.
(a falási ingerek az agynak az egyedfejlödés állatokra jellemzö szakaszában kialakult agyterülte, az ösztönök által vezérelt állati agyban lépnek fel, nem pedig a fejlettebb, csak az emberekben megtalálható agyterületen)
3. Nem reagálok többet a falási ingereimre. (elkezdtem nem elhessegetni az ösztönös gondolataimat, hanem kifejezetten odafigyelni rájuk azonosítani öket, "meghallgatni" öket ítélkezés nélkül
4. Nem teszek többet a falási ingerereim szerint.
(a tetteim felett az ösztönös (állati) agyterületnek neurológiailag nincs ráhatasa a tetteimre. azért, hogy kinyitom a hütöt, az emberi agyterület felel, melyet én irányítok. a falási kényszernek tehát nem kell behódolnom a tetteimmel - meg tudom állítani magamat!)
5. Izgatott lettem. (ezek után ki ne lenne az?)


Gyakorlat:

Ha tudjuk, hogy mindenfajta, az étkezéssel kapcsolatos ösztönös gondolatunk az agyunk primitív müködésének, és nem valódi testi vagy pszichológiai szükségletünknek a jele, akkor figyeljük meg:

Milyen ösztönös gondolataink támadnak a nap során az evéssel kapcsolatban?




Ez a kísérlet végtelenül érdekes.
Èrdekel valamit, hogy nekem milyen ösztönös gondolataim voltak?

A legelsö, amikor másnap reggel kinyitottam a szememet, azonnal egy tál olvadozó Käsespätzle (sajtos nokedli) képe jelent meg elöttem.
Nem sokkal késöbb a városban annyira megragadott az íves arany M betü khaki zöld háttérrel, hogy azonnal egy kehely csokiszószos vaníliafagyit kezdtem el nyalogatni gondolatban.
Délután a játszótéren amint beléptünk, megkívántam egy almát. Azután eszembe jutott, hogy, ha ezen a jatszótéren vagyunk, mindig csomagolok a fiúknak almát, amit végül én eszem meg.
Nem sokkal késöbb, amikor Magyarországra utaztunk, amint átléptük a határt, a számban éreztem apai nagymamám fasírtjának az ízét. Meg a túrógombócét. Meg a bablevesét.

Ezek a gondolatok nem természetes igényeinkböl fakadnak. Természetes igényeinket a gyomrunk korgása jelzi. Ès láttatok már olyan éhes embert, aki nem ette meg az elé rakott bármilyen ételt, mert kizárólag a nagymamája fasírtját akarta csak, aki mellesleg 15 éve halott már?


Este, lefekvéskor emlékezz vissza a nap során azonosított ösztönös érzéseidre. Hol vannak most?

Jó utat!



Van élet falásrohamok nélkül - nem támogatott hírdetés következik!

Kedves Olvasóim!

Ha van közöttetek olyan, aki azért hü társam immár hat és fél éve, mert felváltva fogy és hízik.
Ha van köztetek olyan, akinek a gondolatai folyamatosan az evés körül forognak, gondolatban állandóan föz, bevásárol, tálal.
Az elsö gondolata reggel az evés.
Aki folyamatosan tilalmak között él, és a tiltott ételek kardként lebegnek a feje felett.
Aki, ha beleharap egy csokiba, nem tudja abbahagyni az evését, amíg el nem fogy.
Aki eszik, amikor már rég jóllakott. Aki nem eszik, pedig éhes.

Annak van egy jó hírem: Brain over Binge - a falási rohamok leküzdhetök!




http://brainoverbinge.com/

Egy nönek sikerült egyedül túljutnia a bulímiáján, és leírta. Angolul.

Èn 8 hete döntöttem úgy, hogy végleg abbahagyom a fogyókúrázást. 6 hete olvastam el Kathryn Hansen könyvét. 6 hete nem ettem túl magamat. Még vendégségben sem. Még akkor sem, amikor alkoholt fogysztottam. Még a gasztropuccs Magyarországon sem. Még akkor sem, amikor a gyerekeim a legíncsiklndóbb falatokata hagyták meg, és körülöttem mindenki lasagnét evett, amiböl csorgott ki a sajt, és az egész ház órák óta illatozott töle.

Helyette megromlott flódnit találtam a hütömben. Pedig jobb volt, mint a Ráchelé. Drasztikusan lecsökkentek a családunk étkezési kiadásai, a konyhában eltöltött idö, és a ruháim mérete is 42-es.
Megakadályoztam, hogy a múlt nyáron leadott kilóim visszakússzanak.

Elmúltak a felhök a fejem felöl.

Fogok erröl még majd írni részletesen is. Leírok majd mindent, szépen sorjában. de ez Breaking News!

Tanuld meg Te is újra a kontrollt az evés felett!


2016. április 17., vasárnap

chia mousse - álmaink netovábbja

Nekem egy jó ideje gondot okoz, hogy ogy tudnék a csokis krémek iránti hódolatomnak büntudat nélkül is hódolni. Az utifümaghéjas csokikrém remek megoldás, de inkább a hidegebb téli napokon esik jól.


A kép nem az enyém, de pontosan így néz ki, csokireszelék nélkül.

Az ötlet végülis innen jött, de a recept ez alaján született.
Hát mennyei!
Mindenki próbálja ki, aki egészségesen szeretne enni valami jót!

A chia maggal egyébként voltak korabban próbálkozásaink, nekünk a magtejbeáztatós vezió nem jött be, akkor inkább a bircher müzli, ami viszont szerintem nagyon finom.
Az eredeti verzióhoz kávédaráló kell. Nekem ez éppen a pulton áll, mivel nagyon szeretem hétvégenként a klasszikusan fözött kávét (a szemeket megdaráljuk, majd egy disign-os "kotyogósban" megfözzük).
Ha csak botmixerünk van (elöl), akkor javasolom, hogy elöször mérjünk ki és keverjünk el mindent, majd, amikor a chia már jól felázott (kb. egy óra), akkor mixeljük át az egészet krémesre.


10 g chia mag (2 csapott ek)
10 g eritrit
10 g kakópor
2 dl mandulatej
kevés örölt vanília

A chiát az eritrittel és a mandulával porrá öröltem, majd átöntöttem egy kancsóba, és botmixerrel a tejhez és a kakaóporhoz kevertem. A kancsónól két csinos kis csészébe öntöttem, és fogyasztásig a hütöbe tettem.

Kalóriatartlom egy adagban: 61 kcal

Tudjátok mit? Nyomjatok rá egy kis tejszínhabot is!

2016. április 2., szombat

Salzburgi galuska - desszert fogyókúrázóknak



Azt az egyet nem értem csak, hogy ez eddig hogy nem jutott az eszembe!
Tegnap valaki feltette az eredeti verziót a netre, a család megkívánta, én meg elkészítettem úgy, hogy egy adagba kevesebb, mint 100 kalória kerüljön. Megérte.

Ráadásul pont annyi före készíthetö, ahányan éppen enni vágynak, így egyrészt csinos kis egyszemélyes tálkákból lehet falatozni, azaz nincs kitéve az ember a kísértésnek, hogy szedjen magának repetát, másrészt nem kell megbirkózni a maradékokkal.

Legközelebb turmixolt gyümölcsöt fogok az aljára önteni, és arra megy a tojáshab.


Hozzávalók 3 adaghoz:

2 db tojás
10 g vaj (vagy margarin)
10 g eritrit
5 g cukor (hagyományos vagy kókuszvirág)
10 g zabpehelyliszt (vagy tk liszt)
örölt vanília vagy vanília esszencia
egy csipet só

Elöször is bekapcsoljuk a sütöt 200 fokra, és kivajazzuk a sütötálacskákat (akinek nincs ramekinje, az nyugodtan használhat jénait is).

Ezután szétválasztjuk a tojásokat. A sárgáját habosra keverjük a liszttel, eritrittel, vaníliával és a sóval. A fehérjéket elkezdjük felverni, ha már lágyan habos, hozzászórjuk a cukrot is, és azzal keményre, fényesre verjük. A tojás sárgájához hozzákeverünk egy jókora evökanálnyi fehérjehabot, hogy fellazítsuk. A fellazított sárgáját most a fehérjéhez adjuk, és a habverövel keverünk még rajta egyet, hogy elvegyüljön a két massza.

Ha a massza kész, a kerámiatálakban elosztjuk, és azonnal a forró sütöbe helyezzük. 5-10 perc elgendö neki, hogy a külseje megbarnuljon, a belseje pedig még lágy maradjon. Azonnal fogyasztandó!

Jó étvágyat kívánok hozzá!!!

Egy képen láthato adag: 90 kcal.