2016. április 23., szombat

az én utam - összefoglaló és az elsö lépés

Tehát tudatos köntroll az evés felett.

A Brain over Binge Kathryn Hansen módszere, melyet így foglal össze 5 lépésben -
 szabad fordításban a brainoverbinge.comról:

1. A falási ingereimet az agyamban fellépö neurológia zavarnak tekintettem.
(nem betegségnek, nem akaraterö hiányának)
2. Elkülönítettem a falási ingereimet az agyam emberi müködésétöl.
(a falási ingerek az agynak az egyedfejlödés állatokra jellemzö szakaszában kialakult agyterülte, az ösztönök által vezérelt állati agyban lépnek fel, nem pedig a fejlettebb, csak az emberekben megtalálható agyterületen)
3. Nem reagálok többet a falási ingereimre. (elkezdtem nem elhessegetni az ösztönös gondolataimat, hanem kifejezetten odafigyelni rájuk azonosítani öket, "meghallgatni" öket ítélkezés nélkül
4. Nem teszek többet a falási ingerereim szerint.
(a tetteim felett az ösztönös (állati) agyterületnek neurológiailag nincs ráhatasa a tetteimre. azért, hogy kinyitom a hütöt, az emberi agyterület felel, melyet én irányítok. a falási kényszernek tehát nem kell behódolnom a tetteimmel - meg tudom állítani magamat!)
5. Izgatott lettem. (ezek után ki ne lenne az?)


Gyakorlat:

Ha tudjuk, hogy mindenfajta, az étkezéssel kapcsolatos ösztönös gondolatunk az agyunk primitív müködésének, és nem valódi testi vagy pszichológiai szükségletünknek a jele, akkor figyeljük meg:

Milyen ösztönös gondolataink támadnak a nap során az evéssel kapcsolatban?




Ez a kísérlet végtelenül érdekes.
Èrdekel valamit, hogy nekem milyen ösztönös gondolataim voltak?

A legelsö, amikor másnap reggel kinyitottam a szememet, azonnal egy tál olvadozó Käsespätzle (sajtos nokedli) képe jelent meg elöttem.
Nem sokkal késöbb a városban annyira megragadott az íves arany M betü khaki zöld háttérrel, hogy azonnal egy kehely csokiszószos vaníliafagyit kezdtem el nyalogatni gondolatban.
Délután a játszótéren amint beléptünk, megkívántam egy almát. Azután eszembe jutott, hogy, ha ezen a jatszótéren vagyunk, mindig csomagolok a fiúknak almát, amit végül én eszem meg.
Nem sokkal késöbb, amikor Magyarországra utaztunk, amint átléptük a határt, a számban éreztem apai nagymamám fasírtjának az ízét. Meg a túrógombócét. Meg a bablevesét.

Ezek a gondolatok nem természetes igényeinkböl fakadnak. Természetes igényeinket a gyomrunk korgása jelzi. Ès láttatok már olyan éhes embert, aki nem ette meg az elé rakott bármilyen ételt, mert kizárólag a nagymamája fasírtját akarta csak, aki mellesleg 15 éve halott már?


Este, lefekvéskor emlékezz vissza a nap során azonosított ösztönös érzéseidre. Hol vannak most?

Jó utat!



1 megjegyzés:

Névtelen írta...

igen megtalaltam, megrendeltem/nagyon olcso!!!/ kivancsi vagyok hogy ram/tehat 70 evesre!!!!/ hogy hat. juci