2016. április 24., vasárnap

hogyan állítsuk meg a kényszerevést - az agyunk müködése

Ez a poszt tanulmányokon és kutatási eredményeken alapul, orvosi szakértelem birtokában jött létre.


A falásrohamok elleni küzdelem elsö lépése, hogy megértjük annak okait.

Eddig azt gondoltuk, hogy:
- nincs elég akaraterönk,
- rossz fogyókúrát követtünk,
- nem vagyunk elég szigorúak magunkkal,
- megodhatatlan lelki problémáink vannak,
- lúzerek vagyunk.

Annak alapján, amit ezzel a problémával kapcsolatban olvastam, és amit a magamon szerzett tapasztalataim is megerösítettek, a fentiek nem a túlevés okai. Persze a fenti állítások közöl néhány igaz lehet (a rossz fogyókúrára vonatkozó pl. biztosan), de a megoldáshoz vezetö út nem több szigorral, lemondással vagy akaraterövel van kikövezve. Söt. A megoldáshoz vezetö út kellemes, megnyugtató és felszabadító. Ehhez egyszerüen meg kell érteni az étkezési zavar valódi mechanizmusát, melyet egy példán keresztül szeretnék szemléltetni


Példa

Elözö este egy barátunk születésnapján vettünk részt, ahol három fogásból álló ünnepi vacsorát ettünk végig, ittunk hozzá alkoholt is, majd megkoronáztuk egy nagy szelet születésnapi tortával. Söt, néhányan, akik egészen mélyen járnak a kényszereésben, még tthon is bekaptak valamit, hiszen a "fogyókúrának" már úgyis löttek. Nem baj, mondjuk magunknak, egy este nem a világ, majd másnap újrakezdjük az odafigyelést. Ennek elsö lépéseként reggel elsö útunk a mérleghez vezet, amelyre rálépve szembesülünk a szomorú valósággal, az jóval többet mutat, mint amennyi a számunkra elöírt egészséges testsúlytartomány felsö határa.

A délelött során nagyon szigorúan csak fogyókúrásnak ítélt ételeket fogyasztottunk, azokat is minimális mennyiségben. A munkaidö végéig "jók voltunk", amikor is kicsit éhesen elindulunk hazafelé. Ùt közben elhaladunk amellett a pékség mellett, ahol egyébként gyakran vásárolni is szoktunk. Ma persze megpróbáljuk messze elkerülni, de a tekintetünk mégis odatéved, és megnyugszik a kirakatban tetszelgö sajtos pogácsán. Hirtelen megérezzük a szánkban az ízét, orrunkban az illatát.

A bennünk rejlö "kisördög" azonnal izgalomba jön és arra ösztönöz, hogy irány a pékség, egy pogácsa nem lehet gond a hosszú nap után, melynek során alig ettünk valamit, de szinte azonnal megszólal egy másik, józanabb hang is, mely arra int, menjünk csak tovább, a pogácsa nem illik bele a mai étkezési tervbe. Otthon a salátavacsoránk kellemesen eltelít, már majdnem vállon is veregetett mindket az a hang, amelyik a pekség elöl is hazaküldött, amikor is megpillanjuk egyik családtagunk nutellás croissantjának maradékát a konyhapulton. A kisördög megint rákezd, lájuk a kibuggyanó csokoládét, az illatát valóban érezzük is, söt a hang arra appelál, hogy kidobni ezt a maradékot vétek lenne, esetleg idézve édesanyánk/kolléganönk ezzel kapcsolatos, gyakran halott intelmeit is. Azonban a józanabb hang is megszólal bennünk ismét, gyorsan elénk vetíti a pár falat kalóriatartalmát összevetve alacsony tápértékével és a töltelékben fellelhetö adalékanyagok pontos E-számainak listájával. Az "igen" és a "nem" folyamatosan küzd bennünk.

Te is átélted már a két belsö hang csatározását? Esetleg állandóan ez tölti ki a mindennapjaidat, minden evéssel kapcsolatos döntésedet?

A Kisördög

Az elsö hangot, a kis huncutot, az agyunknak az agytörzs környékén elhelyezkedö régióinak, együttesen limbikus rendszerként elkeresztelt területe produkálja, mely a túlélést szolgáló ösztönökért és az emóciókért is felelös. Az emberi egyedfejlödés során nagyon korán kialakul, hiszen ez gondoskodik arrol, hogy már az öntudatlan kisbaba (csak úgy, mint az állatok) ösztönösen megtegye a szükséges lépéseket az életbenmaradásért (pl. táplálkozzon vagy megijedjen a veszélytöl).

A dopamint a testben termelödö vegyület, un. neurotranszmitter, azaz a neuronok (idegsejtek közötti ingerületátvivö anyagként van jelen. Szerepét több szinten fejti ki, így például a jutalom-ézésben és a predikcióban. Ha az ember finom ételt-italt fogyazt, dopamin termelödik a szervezetében, melynek eredményeként kellemes érzést tapasztalunk. Annak érdekében, hogy ezt a kellemes érzést újra átéljük, agyunk megjegyzi azt, hogy mi váltotta ki (létrejön az idegpálya, ami kapcsolatot teremt a sajtos pogácsa és  jó erzés között. Kutatások szerint a legfokozottabb dopamintermelödés az édes és zsíros ízek kombinációjának (pl. csokoládé) eredményeképpen figyelhetö meg. Ez a müködés meglehetösen egyszerü, gyors és automatikus.

Ez az agyterület azonban nem felelös a testünk mozgatásáért. Nem tudja kinyújtani a kezünket a croissant felé, nem tudja mozgatni az állkapcsunkat, hogy beleharapjunk a táplálékba, nem tudja irányítani sem a rágást, sem a nyelést. Mindössze csak késztetni tud minket ezekre a cselekvésekre, a döntés meghozatalában jatszik szerepet. Amennyiben a késztetést cselekvés követi, "megtanuljuk" a folyamatot, azaz kialakítunk egy viselkedési mintát. A viselkedési minta egy, az agyban kialakított idegpályak képében jelenik meg, uj kapcsolatok alakulnak ki, ha tetszik, "beidegzödik". Amennyiben egy idegpálya kialakul (pl. megszokjuk, hogy a pogácsa finom), legközelebb reflexszerüen fog müködni, azaz már akkor beindul az evésre való automatikus ösztönzés (étvágy), amikor pl. az az utcaszakasz kerül lénk, ahol a pékség található.

A jó hír az, hogy a "beidegzödések", a kialakított idegpályák az újabb kutatások szerint megváltoztathatok, mégpedig a rájuk irányított tudatos figyelem önmagában képes a kialakított beidegzödéseket feloldani, átrendezni. Uj, mas palyak kiepeülesenek nyoman uj viselkedesformakat, valaszokat tudunk kialakitan, hasonloan ahhoz, mint ahogy tanulunk. Ez lesz hosszu tavon a módja annak, hogy abbahagyjuk a kényszerevést. Van, akinek ez egyetlen pillanat müve, van, akire hónapokon át való tanulá vár. De a megoldás mindenkinel adott!


A Józan Èsz

A másik hang az agy prefontális kérgének terméke. Ez agy agyterület a homlok mögött található, és az állatokkal összehasonlítva sokkal nagyobb kiterjedésü, és a tudatos irányításért, nyelvhasználatért és az inteligenciáért felelös. Ez a terület az, amelyik képes racionalisan belátni, hogy egy túlsúlyos testnek nincs szüksége a csokoládés croissantban rejlö kalóriákra, illetve, hogy egészségesebb döntés lenne egy szelet teljes kiörlésü pirítóskenyér. Ez a terület az, amelyik képes megakadályozni, hogy az ösztönök válogatás nélkül irányítsák a tetteinket. Hiszen az lehet, hogy pl. megörülünk a csokoládéért, de a legtöbben a boltban mégis képesek vagyunk kivárni, hogy elvegyük a polcról, sorba álljunk a kasszánál és kifizessük a csokoládészeletet, ahelyett, hogy a polcról lekapva azonnal beleharapnánk, mint ahogyan egy állat tenné hasonló helyzetben.

Azt tehát, hogy egy élelmiszererért odanyúlunk, megmelegítjük, tányérba tesszük, evöeszköt veszünk elö, leülünk és megesszük, az agyunk tudatos területei müködése révén érhetjük el. Mint ahogyan e terület segítségével tudjuk megakadályozni is ugyanezeket a cselekvéseket.


Összefoglalva


Az evéssel kapcsolatos kényszeres magatartás tehát az ösztönös agyterületünk szabályszerü müködésének eredménye. Van, aki ezt a területet természetéböl fakadóan könnyebben tudja kontrollálni, van, aki kevésbé. De aki könnyebben mond nemet egy szelet süteményre, az lehet, hogy képtelen kidobni a felgyülemlö szemetet, képtelen abbahagyni a vásárlást, nem ismeri a határt a munkaidö végének kitolásában, vagy a dohányzással szexuális élettel, drogokkal kapcsolaban van gondban.

Sok tényezö tehet valakit fogékonnyá az evéssel kapcsolatos döntések feletti kontroll elvesztésében, de a fogyókúrázás szükségszerüen ilyen. Még az egészséges testsúlyú, egészségesen evö felnött férfi is többet fog enni a normális mennyiséhgnél pár hét 1600 kcal tartalmú fogyókúra után. A szervezet ugyanis kalóriadeficitben van, és kénytelen aktiválni az ösztönös agyterület fokozott müködését ahhoz, hogy ne haljon éhen. Ez az agyterület ugyanis nem képes figyelembe venni, hogy a túlsúly miatt nem fenyeget épen éhhalál.

A prefrontális kéreg azonban tudja kontrollálni az ösztönös üzenetekre adott cselekvési választ. 
Ezzel azt szeretném megvilágítani hogy NEM VAGYUNK KISZOLGÀLTATVA a féktelen evésre késztetö ösztöneinknek. Rendkivül fontos tehát kimelni, hogy a fent emlitett két folyamat mennyire elkülönül egymástól termeszetében, és bár müködésük bizonyos szinten összekapcsolódik, mégis módunkban áll azok befolyasolása, egymástól való megkülönböztetése. A fenti ismeretek tudatában átvehetjük az iranyitást a dolgok menete fölött. 



Ha egyetlen falási kényszernek tudatosan ellent tudunk állni, már rendkívül sokat tettünk a gyógyulás érdekében. A falási kényszer ugyanis, amilyen hirtelenül lép fel, ugyanolyan váratlanul, hosszabb-vagy rövidebb idö alatt, de elmúlik. Ès a ki nem elégített ösztönös igény veszít erejéböl! Azaz uj, mas idegi kapcsolatok kiepülese folyamatosan gyengíti a regiek befolyasat, azok ösztönzö erejét.

Ez a tanulmány Dr. Gergely Anna és Dr. Makra Milán szellemi terméke, melyet a szerzöi alkotások védelme illet meg. Ebböl idézni kizárólag elözetes írásbeli engedéllyel lehet, és kizárjuk annak bármilyen formában történö feldolgozását.




2 megjegyzés:

Névtelen írta...

huha!!!! ezt legalabb 5 x!!!!!olvastam el. lehet hogy en mar nem leszek prof. de mar mire megertettem/mert hiaba olvasom m.ul v.hol hatul mar automatikussan fordit holl.ra!!!/ es igy eltelik egy kis ido. szoval ahogy gyerek koromban taplalkoztam/3 x 1 nap es nem faltunk kozben!!!!!/. es elgondolkoztam , mikor kezdtunk megis edesseget enni az 50-s evekben. de azert v.hol a 70-s evekben kezdodott a kontrol elvesztese. KOSZONOM!!!! koszonom. hogy leirtatok, es magamnak hogy volt turelmem 1 orat olvasni es nem tv-t nezni!!!!! azert ezzel kapcsolatban meg irni fogok. puszi a 2 dr.nak

Névtelen írta...

szoval ma voltam konyves boltban, es nem volt uj kiadasra keszulnek, elmentem a bibliothekba, es ott bele olvastam! ki irtam egy par reszletet mert igy jobban megertem be tettem a taskamba es ez lesz a biblia!!!! utana megegyszer a fb-n nezegettem es meglepetesemre voltak akik a kharm. korbol ismertek/koolhydratszegenycsoport/ igy levelezunk egymassal. koszi a tanacst.puszi juci