2016. május 15., vasárnap

második lépés - a tervszerüség

A kényszerevö folymatosan az evéssel van elfoglalva, azon gonolkozik, mit fözzön, mit vásároljon, mit enne szívesen, milyen jól néz ki a fagyi a másik kezében, a mellette ülök mit és mennyit esznek, valamint a mellette ülök vajon mit gondolnak arról, hogy ö mennyit eszik. Ha a kényszerevö étvágya szerint eszik: akkor folyamatosan. Èdesre sósat, sósra megint valami édeset...

Két alternatíva létezik.

I. Evés èhség szerint

Ha az evéssel kapcsolatos túlélési ösztönök által indukált ehetnéket étvágynak nevezzük, akkor meg kell különböztetnünk töle a valódi éhséget. Ha valódi éhségünkben eszünk, akkor függetlenül eszünk az étvágyunktól - erröl korában is szól már egy bejegyzés.

Az éhségünk szerinti evés szabályai igen egyszerüek:
1. akor egyél ha éhes vagy
2. azt egyél, amit valóban szeretsz (és ne azt, amiröl azt gondolod, hogy enned kellene)
3. egyél lassan
4. hagyd abba az evést, amikor jóllaktál

(Ld. részletesen: Paul McKenna: Le tudlak fogyasztani)

Aki ezt a módszert alkalmazni tudja, annak nagyon jó, de sajnos nem mindenkinek válik be.
Ezért van egy álatalam kidolgozott alternatíva, amit saját magam alakítottam ki, és ami nekem beválik.

II. Tervszerü evés

Az éhség szerinti evéssel nekem az volt a bajom, hogy mi van olyankor, ha összegyülik a család egy vacsorára, de én elötte 2 órával farkas éhes voltam, jóllaktam, és most már nem vagyok éhes. Persze aki ismeri magát, az tudja, mennyit egyen ahhoz, hogy kb. két óra múlva újra megéhezzen, de ez nem a kezdök szintje. Èn könnyebbnek tartom idöpontokhoz igazítani az étkezéseimet, és nagyjából elöre megtervezni, hogy mennyit és mit fogok enni. Nem egy hétre elöre, hanem követlenül evés elött.

1. Tüzd ki azt az idöpontot, amikor legközelebb enni készülsz.
Ez az idöpont legyen körülbelül 1-4 órával az elözö étkezéshez képest - egy alma után 1-2 óra,     háromfogásos menü után 3-4.

2. Várd ki azt az idöpontot! (Ha ebben nehézségeid vannak, lesz még szó arról, hogy hogyan segítheted magadat ebben)

3. Ha eljött az idöpont, és még nem vagy éhes, kitüzhetsz egy újabb idöpontot, fél, max. egy órával késöbbre.
Ha éhes vagy: tervezd meg, hogy miböl és mennyit fogsz enni! 
Minden fajta ételböl ehetsz. Nincs tilos többé! Ehetsz szénhidrátot, zsírt, akár a kettöt együtt is. Csak tervezd meg elöre, hogy miböl mennyit, azt tedd a tényérodra. Ha akarsz desszertet, azt is tedd egy tálcára. Innivalóról is gondoskodj. Ètteremben, vendégségben, kifözdében elég ha fejben összeállítod a menüt. Ha készen áll a menü, rámolj el a konyhában, tedd hütöbe a maradékot, mosógatóba a szedökanalat. Ètteremben fogadd meg, hogy nem rendelsz újra.

4. Edd meg, amit kivettél magadnak, annyit, amenyi jólesik! Amennyitöl jól laksz. Ha túl sokat szedtél, nem kell mindent megegyél, de szabad.

5. Ha befejezted az evést, tüzd ki a következö evés idöpontját!

A módszer lényege, hogy nem ötletszerüen ülsz le enni, hanem amikor jóllakottan még el tudod dönteni, hogy fizikálisan mikorra várható, hogy ismét megéhezel. Amikor megtervezed, hogy mit és mennyit fogsz enni, már éhes vagy, de még nem ragadott el az evés heve. Az elsö falatok ízlenek a legjobban, így ha csak egy szeletke vajaskenyérrel ülsz le a géped elé, biztos, hogy visszarohansz majd a konyhába megkenni egy másikat. E módszerrel ezt kizártuk, de lehet, hogy az éhes, de még evés által nem elragadott éned gondoskodott neked egy joghurtról és egy almáról, úgyhogy jóllaksz anélkül a plussz szelet kenyér nélkül is.

Az idöpotokat egyrészt könnyen lehet a társadalmi élethez igazítani, másrészt a kellö gyakorisággal (én 3 óránaál semmiképpen sem hagyok többet) kitüzött idö megkönnyíti az idöközben esetleg fellépö ehetnék leküzdését, elodázását.

Kezdöknek (és visszaesöknek) teljesen rendben van mindössze egy-egy órát kitüzni a következö étkezésig (amikor úgysem muszály enni, vagy elegendö lehet egy alma is, utána jöhet megint egy órával egy következö idöpont), és az is teljesen rendben van, hogy nagyobb mennyiségü ételt szedünk ki magunknak. Még mindig sokkal, de sokkal jobb, mint ész nélkül enni egész álló nap!

Az ételeket "ér" szívvel és szakértelemmel elkészíteni. Söt, adjuk meg a módját! Üljünk le hozzá, mehet zene, gyertya, söt, a legjobb, ha van egy kis apró rituálénk, amellyel minden étkezést lezárunk. Minél jobban kielégítjük ínyenckedésünk iránti vágyunkat, annál kevésbé törnek majd ránk az ösztönök.

Utolsó tanács: a normális étkezés nem pazarlás!

Az ember nem konyhamalac. Semmit sem kell (senkinek) csak azért megennie, hogy ne kelljen kidobni. Attól ugyanis nem térül meg az ára. A pazarlás a vásárlás során törénik, amikor nem mérjük fel kellöen, hogy miböl mennyi fog elfogyni. Nehéz is, mert a boltok úgy vannak összerakva, hogy az ember csupa felesleges dologgal távozzon (leértékelt joghurt, olcsó keksz, dupla kiszerlésü üdítö). De azt a hibát, amit ott elkövettünk, csak a következö bevásárlás alkalmával tudjuk orvosolni, azzal, hogy felzabáljuk a maradékokat, nem. Valahol olvastam, hogy nincs annál nagyobb elpazarlása egy ételnek, minthogy egy kövér ember még nagyobbra hízzon töle.

Egyébként mellbevágó hogy mennyivel kevesebbet kell ételre költeni, ha valaki már nem eszik kényszerböl, csak természetes igényei szerint! Mind mennyiségben, mind összetételben!



Nincsenek megjegyzések: