Thanks for the fish

stevia? kakaós muffin

2012-02-13T04:34:00.001-08:00

Kipróbáltam végre én is a steviát. Itt olcsóbb, mint a xilit, vagy, ami még a xilitnél is jobb, a succolin (ez is nyírfacukor, csak 0 kcal-os verzióban, 500 g 9 euro...). A steviát "Naturella" műnéven, poralakban vásároltam. Kávéban annyira szörnyű, hogy a terhesség alatt nem volt ilyen hosszan ilyen rémes... Viszont úgy emlékszem, melegítés hatására a mellékíz elillan. Hát teljesen sajnos nem illant el, de így már ehető. Ha nem kóstolom meg kávéval, egészen ízlett volna... A muffin egyébként omlós lett.

12 db-hoz:
220 g teljes kiőrlésű búzaliszt
30 g liszt
10 g kakaópor (cukrozatlan)
egy kávéskanál sütőpor
250 g cukornak megfelelő por állagú édesítőszer
4 tojás,
220 ml tej

A tojást az édesítővel addig keverjük, míg a tojások habja ki nem fehéredik. Eztán hozzáadjuk a lisztet, a kakaót, a sütőport és a tejet, csomómentesre keverjük.
Szilikon muffintepsiben kisütjük, 200 fokon kb. 25 perc alatt.

Egy db 110 kcal.

zabpehelylepény express a serpenyőből

2012-02-10T05:41:00.000-08:00

Sajnos nem találtam meg a gépet, azután elfogyott. De közzé kell tenni, mert jól sikerült.

4 adaghoz

1 bögre (2 dl) zabpehely - egészben
1 bögre zabpehely - aprított (azaz zart)
1 bögre 1,5 %-os tej
2 tojás
édesítőszer
Ezt az egészet összekeverjük és 1 ek. light margarinon teflonserpenyőben megsütjük.

5 perc az elkészítése (mégse mikrós), rendkívül laktató, lehet light lekvárral vagy a blogon egyébként olvasható csokoládéöntettel i fogyasztani.

egy adag (kb.) 250 kcal.

Nem tudom, jártatok-e mostanában Szoó Juditnál. Csak azért kérdezem, mert a Kilófaló programja nagyon tetszik. Sok programot "lehúztam" már ebben a blogban, de ez gyakorlatilag pont az, ami szerintem a legegészségesebb, legbetarthatóbb, legértelmesebb. Gyakorlatilag összeszedte mindazt, amit a fogyásról magam is tudok, csak, ha valaki más is leírja, sokkal biztosabbnak tűnik.
Úgyhogy mondhatjuk, a Kilófaló programot csinálom én is. Eddig jól alakul.

Juci! Ha én is a nyers zöldségeket és gyümölcsöket szeretném a legjobban... Sajnos, én a tésztát és a csokit!

Amúgy a két gyerek!
Petink minden könyvet hazavág. A legbeváltabb módszerekkel leszoktattam az éjszakai evésről, de nehogy azt higgyétek, hogy így nem ébred fel. Legkésőbb 5-kor elkezd gurgulázni az ágyában, vagy cumi kell neki (az korábban). Egyébként sem érdekli semmi a világon, úgy él, ahogy jólesik neki. Nem befolyásolható abban, hogy mikor eszik, mennyit, vagy mikor mennyit alszik. Nem szereti egyik fajta tápszert sem, 80-at eszik, maximum, ha nagyon éhes, 150-et, de azt hangszigetelt elsötétített szobában, min. 4 óra éhezés után. Ha zaj kerekedik, odafigyel, és lőttek a kajálásnak. Nem úgy ám a rendes kajákkal. Na, abból bármikor jöhet. Szóval ebből gondolom, hogy nem szereti a tápszert. Tejszektásoknak mondom, az anyatejet pont ugyanekkora lelkesedéssel - nem - fogyasztotta, ezért nem sikerült túl sokáig.

Simink fárasztóbb, mint amit el lehet képzelni. Ő jól alszik, de ha ébren van, akkor egyáltalán, egy pillanatra sem áll be a szája. És miért. Azt mondják, mindenre kell válaszolni, mert kíváncsiságból fakad. De nem! Az első három még igen. Utána élvezi a szívatást... Amúgy tök helyes, mindakettő. Csak kéne még 4 óra és két kéz. Nem rájuk!

február -diéta

2012-02-06T14:23:00.000-08:00

Decemberben a nagy felbuzdulás eredményeképpen lefogytam 3 kg-ot, azt tartom azóta is. Ami tök jó, persze, de azért ennél valamivel több jött fel a második terhesség alatt... Noha, már az is nagy szó, hogy meg tudtam tartani a fogyás eredményét, hiszen eddig fogyásból doktorálhattam volna, a megtartással volt gond. Most azt gondolom, hogy már egy fogyókúra elején eldől, hogy mi lesz a sorsa: végleges fogyás, valamennyi fogyás, vagy kudarc.

Ezúttal ugyanis, amellett, hogy blogom olvasóit változatos és ízletes diétás receptek sokaságával kecsegtetem, a fogyás motivációjáról elmélkednék.

Mindenhonnan azt halljuk, hogy le kell fogyni, mert az úgy egészséges, szép, illendő. Esetleg ruháinkon is látjuk, hogy vagy teljesen új ruhatár fog kelleni, vagy tényleg teszünk valamit a kisebb méretekért. Esetleg tényleg kezd egyre nehezebbé válni az emeletre való feljutás vagy a cipőfelvétel. Vagy, mint egyeseknél: megint nem jön fel az a fránya jegygyűrű. Pláne, hogy a férjem nevét sem viselem, új szomszédunkban pl. alapos a gyanú, hogy vadházasságban élünk... Na, azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy a jegygyűrűm akkor sem volt jó rám, amikor kaptam, mert az, aki azóta már a férjem, annyira idealizál, hogy azt hiszi, én nemcsak viccből állítom magamról, hogy 55 kg vagyok (rossz napokon 56), és egy filigrán kis gyűrűt csináltatott. Jó, mindenkinek vannak olyan cuccai, amibe "majd belefogy", de pont a jegygyűrű?

Szóval, egyes számú motiváció számomra, hogy újból férjes asszonynak tűnjek.

Ezen felül az sem ártana, ha könnyebben mozognék, mert ez a két fiú elég komoly edzésformát jelent...

És a gyönyörű ruháim, amiket akkor vettem, amikor e blog olvasói nyilvánossága és ismerőseim álmélkodó tekintete előtt lefogytam, na azokat sem szeretném kidobni.

Igen ám, de elég-e ennyi? Akarni kell-e teljes szívből azt, hogy örök életemre megváltozzon az evéshez való hozzáállásom, és végleg megoldódjanak a súlyproblémáim?

A választ onnan kezdeném, hogy tapasztalataim szerint nagyon kevés olyan ember van, aki jelentős súlyfelesleget egyszer lefogy, majd örökre megtartja a súlyát (persze nem erőfeszítés nélkül). Igen van ilyen, ismerek is egy nagyon kedves kolléganőt, sajnos nem tudom, hogy az ő fejében mi játszódott le. De a többség, aki valamiért hízni kezd, de zavarja, és fogyókúrázik, nem egyik napról a másikra oldja meg a súlyproblémáit. Jellemzőbb tehát, hogy egyik fogyókúrát követi a másik. És ahelyett, hogy minden egyes újra felszedett kiló miatt letargiába zuhannánk, gyorsan állapítsuk meg, hogy ez inkább amolyan törvényszerűség. A fogyás nem abszolút dolog.

Valahol olvastam, hogy van, aki fejben sovány, van, aki fejben kövér. Akkor is, amikor éppen lefogyott. Azaz, és ezt már én teszem hozzá, nem változnak meg a fejünkben azok a viselkedés minták, amiket reakcióként megszoktunk bizonyos helyzetekre. Tehát, ha ideges vagyok, továbbra is az evés nyugtat meg (nem, de a fejemben ez a kapcsolat van meg). Aki ezen is változtatni tud, az marad sovány. Na mármost, ha én azt pontosan tudnám, hogy ezen hogyan lehet változtatni...

Minden esetre, a tudatosítás nagyon hasznos. Én a bloggal fémjelzett fogyókúrám eleje óta azon gondolkodom, hogy, úgy alapvetően, miért is szoktam enni. És kellett hozzá egy kis idő, amíg rájöttem. Én speciel azzal kényeztetem magam. Valszeg kényeztetném én magam práda cipőkkel és napi fél óra jakuzzizással is, csak hát, annál ez azért egyszerűbb és olcsóbb.

Mindenkinek vannak olyan érzései, amit az evéssel társít. Ezeket kell megfogalmazni. És újra kell sajnos kódolni. Meg kell tanulni, hogy az evés nincs összefüggésben semmi mással, mint a jóllakással. Tehát az egyetlen elfogadható ok az evésre az éhség, semmi más. Minden más bajra teljesen más megoldást kell találni (mondjuk ne az ivást). Felnőttek vagyunk, magunk felelünk az életünkért, bárhogy is alakult a gyermekkorunk, múltunk, stb. A jelen most van, fogyni nem lehet, csak akkor, ha előre nézünk, és a magunk kezébe vesszük az irányítást. Nem függhetünk tovább ízektől, élelmiszer-ipari vagy marketing cselektől, ünnepségektől és erőszakos kínálóktól, Rosszalló vagy helyeslő tekintetektől.

A fogyizástáltalában vagy az elhatározás pillanatában azonnal elkezdjük (naggyon ritkán), vagy kitűzünk egy kezdőnapot, némi haladékot adva. Én ilyenkor előtte egy-két napig tovább kényeztetem magam, mintegy előre kárpótolva a lemondásokért. Ugye, mondanom sem kell ez általában viszonylag rövid távon feladott fogyikba torkollik, mert amíg azt gondolom, hogy a kajálás egy klassz dolog, addig nagy valószínűséggel nem fog ízleni a párolt csirkemell karfiollal körítve.

Pedig lefogyni, nos nem nehéz. Úgy értem, fizikailag. Kevesebbet eszel, mint amennyi energiát égetsz, és kész. Matematika az egész. Na de lelkileg miért az? Vagy egyszerűen igaz az, amit a cigiről leszokós CD-n mondanak: letenni a cigit nem nehéz, csak nem kell többé rágyújtani. Szóval most akkor egyszerűen nem kéne ügyet csinálni, hanem teljesen természetesen a fogyózás mellett dönteni, kitartani mellette, nem sajnálni magunkat, nem agyalni többet, hanem boldognak lenni a gondolattal?

Ennyi okosságra jutottam. Ha ezúttal nálam a bölcsek köve, megígérem, update-elem ezt a bejegyzést.

Minden fogyózónak sok sikert, kitartást, és kevés nehézséget kívánok.

A képen saláta: rukkola, paprika, paradicsom, mozzarella csíkok

crumble - light, zabpehellyel

2011-12-10T01:43:00.000-08:00

Ezt annyira rég óta meg akartam csinálni már. Egy crumble-t (aki még nem evett, azonnal keressen fel egy megbízható gasztroblogot, és csinálja meg, mert kihagyhatatlan) lisztmorzsa helyett zabpehellyel. Végre sikerült. Van benne kicsi tejszín. Ha azt kókusztejre változtatjuk (úgy még finomabb lehet), még paleo is.

A recept:

Tetszőleges gyümölcsből (én szilvából) megágyazunk egy tepsi alján. Ha a gyümölcs savanykásabb típus, megédesítjük (xilittel, édesítőszerrel, mézzel, fruktózzal, ki-ki belátása szerint). Azután elkészítjük a tetejét:

100 ml tejszínt
1 ek margarinnal (elhagyható) egy kisebb lábasban felforralunk.
200 ml (1 bögre) apró szemű és
200 ml nagy szemű zabpelyhet belekeverünk, édesítjük (megint belátásunk szerint, én édesítőt használtam.

Ezt a masszát eloszlatjuk a gyümölcs tetején, és 180 fokos sütőben 30-40 perc alatt megsütjük.

Kevés natúr joghurttal a tetején tálaljuk.

Csak szöveg

2011-11-18T22:32:00.000-08:00

Valahogy most mindenki fogyózik...
Mind a fogyókúra blogon, mind a Praktikákon most indult be a Nagy Fogyás.
Én 3 kg-ot dobtam le, és az az érdekes, hogy igazából mégsem számoltam a kalóriákat. Írtam a múltkor, hogy minden étkezésnek megvan a maga kalóriatartalma, és ha azt véletlenül túllépem, akkor is marad minden az eredeti terv szerint a következő étkezésnél, "életem végéig".
Na most ettől valami olyasmi történt, ami eddig nem, elkezdtem megnyugodni azzal kapcsolatban, hogy eszem/nem eszem, mit mikor, és ez egyáltalán nem is foglalkoztat már. Eszem, amikor éhes vagyok, általában odafigyelek arra, hogy mit, máskor kevésbé. Az eredeti terv szerint vasárnap mindig szabad lett volna a gazda, ezért hétvégére sóletet főztem, karamelles mandula tortával. Jól esett, ettem is mindenből kétszer. A különbség az, hogy ilyenkor általában azt szoktam mondani, hogy jó, annyira mindegy, ha már lőttek a fogyókúrának mára, akkor kajáljunk mindegy mit, mennyit, mert holnaptól úgyis megint szigor lesz. Most meg valahogy úgy vagyok vele, hogy ugye egyrészt a fogyókúra még aznap helyreáll(a következő étkezésnél, ugye), másrészt viszont minden kalória, amit megspórolok, a javamra van.
Szóval, emlékeztek, minden fejben dől el... kicsit jobbra billentjük, és máris rááll a fogyókúrás gondolkodásra.

Gyerekek jól, Kisebb végre hajlandó éjszaka megfosztani magát a kulináris élvezetek 3 óránkénti orgiáitól, így este fél8-8 és hajnali fél6 között csak egyszer eszik.Viszont fél hat után is visszaalszik még akár két órára is, én is, viszont elkésünk az oviból. Jólesőn aludtam, élvezve a nemvárt kényelmet, már harmadik napja ily módon, amikor is az ovónéni, kellőképp kedves de határozott modorban tájékoztatott, hogy fél 9-ig be kellene érni (9 helyett). És egyébként is, ha már elkapott, akkor hol az orvosi papírja a Nagynak (aki láthatóan élet-halál szélén evickél, és tényleg félő, hogy az a folt a füle mögött a malária végstádiumára utal, amit az orvos apja, kinek végzettségének helyi megfeleltetése hivatalosan is igazolást nyert végre), nem vette észre. Meg a jogász anyja, de én nem érdekelek senkit. Otthon nem használtam a dr-t, mégis mindenki annak hívott, úgy kaptam levelet, stb.
Itt használnám, még a személyimet is úgy állíttattam ki, így 7 évvel a cím elnyerése után, de MÉGSEM HASZNÁLJA senki. Jó, ne az ovónő, de pl. a TB és a Nyugdíjfolyósító?
Az orvosnál még személyes adatként sem érdekelt senkit az én nevem. Csak a gyerekekét kellett megadni, és a férjemét, jó, felőle háramlik a biztosítás. Azután nemes egyszerűséggel behívtak Frau Makraként. Senkit nem érdekelt, hogy dr. volnék, lánynéven... Mondjuk, két gyerek orvoshoz cipelése közben nem is néztem ki jogi főosztályvezetőnek...

zöldséges-húsos egytál, express zabpehelypürével

2011-11-10T01:26:00.000-08:00

A főfogás egészen egyszerű:

400 g felkockázott csirkemellet egy evőknál oliván megpirítunk, sózzuk, borsozzuk, felöntjük kevés vízzel (és egy pár korty fehérborral), és jól megpároljuk. Ha a hús majdnem puha, beledobáljuk azokat a zöldségeket, amiket otthon találunk (kaliforniai paprika, cukkini, gomba, lilahagyma, stb) Fűszerezzük ízlés szerint, a kakukkfű és a szerecsendió kihagyhatatlan. A végén felöntjük egy dl sovány (max 10%-os) tejszínnel, vagy ezt 100g sovány krémsajttal is pótolhatjuk.

Alaprecept, tetszőlegesen variálható. Jól felhasználható a hűtő tartalma.
Egy adag kb. 200 kcal.

A köret viszont a férjemnek jutott eszébe. A fotó borzalmas, és nem is volt rá nagyon idő, de mindenképpen a blogon a helye.

Püré zabpehelyből (express)

egy főre 50 g (két púpos evőkanál) zabpehelyt, annyi vízzel, hogy épp ellepje, csipet sóval megmikrózzunk (max teljesítményen 30-60 mp). ekkor hozzáadunk egy teáskanál margarint és egy evőkanál tejet. Botmixerrel pürésítjük. Ha apró szemű a zabpehely, még ez sem szükséges. Ennél a porpüré sem gyorsabb, nem is finomabb.

egy adag kb 200 kcal.

újra a startvonalnál

2011-11-10T00:57:00.001-08:00

Annyival azért tartozom blogom fogyigasztro-blogger olvasóinak, hogy beszámolok súlyom alakulásáról. Nem fogok számokat dobálni, a lényeg az, hogy gyakorlatilag kilóra ugyanaz történt, mint az első alkalommal. Most, hogy úgy döntöttem, elűzöm a tükörből ezt a tehént, és újra a csinosabb önmagamat választom, két kilóval vagyok több, mint az első gyerek után. Pont két kilóval voltam több a teherbe eséskor is. Csak a kettő közötti sikeres fogyókúra miatt úgy nézek ki, mintha most kevesebb lennék (a fotókon is). Sajnos, csak én tudom, az igazság az, hogy lehet, hogy átlagban kevésbé vagyok kipárnázva, de a korral, meg azzal, hogy másodszorra hajtottam végre az egészet, a hasam sajnos eléggé megkerekedett, pedig sosem voltam hasas. Mindig azt hittem, hogy úgy könnyebb ruhákat találni, erre most kiderül, hogy nem...

Szóval, elmentem bevásárolni, vettem kalóriaszegény, paleo és weight watchers cuccokat. Egyelőre kalóriaszámolgatás van, a bevált módszer ez, és minden más ebből jön, ha ezt már megszoktam. Természetesen finomított szénhidrát nélkül.
A tervem az, hogy minden étkezésnek adok egy szénhidrát-tartalmat, eleinte egészen magasat, hogyha bármelyik borul, bármilyen okból kifolyólag, akkor azonnal a következő étkezésnél vissza lehessen térni. Valamint a vasárnap - elsősorban azért, mert itt vasárnap délelőtt olyan isteni péksüteményeket árulnak a pékségek, no meg valamikor főzni is kell valamit - megmaradnak a fix étkezések (tehát nass nincs), de nincs korlátozás, sem mennyiségben, sem minőségben.

Az a terv, hogy ez így megy tovább életem végéig, csak a kalória értékeket kell mindig ahhoz igazítanom, hogy fogyni vagy stagnálni szeretnék. Már most röhögök, tudom, hogy ilyen kijelentéseket túl korai még tenni. Ugyanakkor működőképesnek tűnik.

Szóval, egyelőre engedékeny vagyok, ugyanis elég sok rossz szokástól kell megszabadulnom, és ez nekem általában nem egyik napról a másikra megy, bár a Simi után, amikor 15 kg-ot leadtam, egyik napról a másikra álltam le/át, és két hét alatt 8 kg. ment le. Hát, ez nem biztos, hogy megismételhető, de nem is sietek annyira. Persze, jön a karácsony, meg minden, de bármennyivel is, csak kevesebb legyek addigra, ne több.

Ami itt más:
- nincs Norbi update
- se Béres Alexanrda
- egyetlen kaján sincsenek fitnesszedzők fotói egyébként
- van író (Buttermilch), itt az megy, hogy ha valaki fogyni akar, az elkezdi ezt inni. Nos a laktóz miatt szerintem annyira mégsem jó, tény, hogy alacsony a zsírtartalma, de rossz az íze, és én meg is éhezek tőle
- van weight watchers - az Új Világban már régen ez megy. Olyan, mint a kalóriaszámlálás, csak pontokkal. Itt készételek és édességek kaphatók e márkanév alatt, és fel van tüntetve mindennek a kalóriatartalma. Viszont nem szénhidrát-mentes
- mindennek van light (zsírszegény) változata, még a Rougette-ofenkasenek is (nem fogok umlautozni), ami kifejezetten sütőben süthető camembert-féle, amit tunkolni kell. Kenyér helyett pl. bébirépával (konyhakészen kapható a Lidl-bel)
- nincs xilit (ezzel egyáltalán nem tudok kibékülni, nincs semmilyen természetes édesítő, még a bio részlegeken sincs)
- nincs zabpehelyliszt, de azt szerencsére tudok őrölni a KonyhaiSegítség-emmel.
- van viszont jó áron (az otthoninak úgy a feléért) előre kész, csomagolt, friss saláta, úgyhogy nem kell mosni, hámozni, stb.
- a húst iszonyú gondosan csomagolják, teljesen előkészítve, nagyon zsírszegényen, úgyhogy nyugodtan megvehetem, ugyanis van egy kis fóbiám a nyers hústól.

A képen egyébként csirkemell fűszerrel sütőben sült csirkemell-szelet, párolt zöldség, nyers retek és sütőben összesütött mozzarellás, bazsalikomos paradicsom látható.

akinek két gyereke van...

2011-11-01T23:00:00.001-07:00

az igazán hordhatna WARNING! feliratú pólót! Az enyém már készül.

Emberek, a második gyermek megszülésével - bár az orvosom szavaival élve "maga nem szült, csak megoperáltam", egyébként tünemény pasas, de azért mégis! - teljesen szabadságoltam magam a saját életemből. A legalapvetőbb szükségletekre sem jut idő. Mit csináltam a rengeteg időmmel, amíg csak egy gyerekem volt? Mitől voltam egyáltalán fáradt a Simivel, amikor az 3-4 hetesen már csak egyszer kelt éjszaka, 8-9-ig aludt, és 8 hetesen már átaludta az éjszakát?

Peti most 8 hetes. tüneményes krapek, meg kell zabálni, úgy ahogy van, selymis a buksija, jó a szaga, mosolygós, de semmi nem tudja eltéríteni attól, hogy vekker szerint 3 óránként egyen egy jót éjszaka is.

Simi szintén tüneményes. Dr Spock szerint - aminek olvasásáért apukám jól leszúr, pedig a könyvet tőlük kaptam - ilyenkor egyszerre támad bennük szeretet és gyűlölet, hát ő saját magában győzi le a gyűlöletet, mert kifelé az jön le, hogy a Petit szereti. Akire max. dühös, az én vagyok, de valamiért úgyis mindig dühös rám (visszamentem dolgozni, az apját külföldre küldtem, kiszívom a taknyot az orrából, elküldöm fürdeni/aludni/kezet mosni). Beszokott az oviba, és már legalább 10 szóra bővült a német szókincse. Az első, oviból felvett kifejezése a "keine Böse" (csak semmi düh), ami azt jelenti, hogy feltehetőleg kicsit agresszív a társaival, amikor játékokon kellene osztozni, vagy amikor fel akarja hívni magára a figyelmet. Annak ellenére, hogy nyelvi nehézségei vannak, egész nap "magyar-áz" (folyamatosan kommentál magyarul mindent, amit csinál). Annak idején fogadtunk az apjával, hogy ő tanul-e meg előbb németül, vagy az ovi magyarul. Eddig az állás egy-egy, a kedvenc néni "sziával" köszön neki, és azt mondja, hogy "anya ist gekommen".

Szóval egyik sem lehetne jobb, mégis annyira, de annyira kimerítő. Az óra át(nem)állás miatt 5-kor kelünk, 7-ig épphogy futtában megiszom egy instant kávét (mert főzni nincs időm), a hajmosás időpontját egy nappal előre lestoppolom, előkeresem a kulcsom, szendvicset, kakaót csinálok, előkeresem a kulcsot, mindenkit felöltöztetek, leápolom az ovodába taszított mostohagyermek lelkét, bolondozunk egyet, előkeresem a kulcsot, visszarohanok a szendvicsekért, megint előkeresem a kulcsot, mindenkit beültetek és bekötök az autóba, előkeresem a kocsikulcsot.
Hazajövök, takarítok, főzök, mosok, mosogatok, babúsgatok, játszadozunk, orrot porszívózunk, majd vissza az oviba, stb. És akkor a fürdetésről most nem írok...

Amikor a nap során kicsit megpihenek (értsd, a szoptatás alatt bealudt gyermeket hagyom a karomban pihenni, hogy be tudja fejezni a szopizást, mert ez nem egy felébreszthető, sürgethető, egyáltalán, a napirendjében befolyásolható gyermek) és elgyönyörködöm benne, hálát adok, hogy ilyen gyönyörű, aranyos, okos meg minden gyerekeim vannak, és nehogy már az alváshiány miatt panaszkodjak, amikor egészségesek. Azzal nyugtatom magam, hogy majd persze könnyebb lesz. Amint idáig érek, fedübörög a ház, megremegnek a falak, leomlik egy kis mész a plafonról, ördögi üvöltés hallatszik, a kicsi is felriad (végre) de semmi pánik csak a szomszéd 4 és 6 éves kisfiú (közül az egyik) kiszaladt a WC-re...

ünnepi sült velesült hagymamártással

2011-10-06T02:19:00.000-07:00

A férjem fogyózik, úgyhogy egyszerre vagyok nehéz és könnyű helyzetben. Nehéz, mert kétfélét kell főzni, könnyű, mert legalább van mit feltenni ide.

Szóval, az első német hétvégénkre akartam valami háziassal előrukkolni, úgyhogy csináltam egy levest, amiben csak füstölt hús volt, meg leveszöldség, kevés só, bors és lestyán. Finom lett, de nem túl fotogén. Amúgy Fűszeres Eszter gerslilevese adta az ihletet, de pl. gersli, na, az nem került bele. És a hús sem sikerült kóser legyen, mert nem találtam itt füstölt szárnyast, pedig szombatra készült.

Ezt követte a fő fogás, amihez a társasházzal szemközti üzletből (ami maga megtestesült, nagybetűs NYUGAT) szereztem egy madzaggal feszesre kötözött karajt. Annyira zsírszegény volt a hús, hogy nem képződött alatta mártás, de sebaj, mi feltaláltuk magunkat, és egyáltalán nem lett száraz cipőtalp az eredmény, sőt, még harmadnap is ehető volt. A nem fogyózó családtagok és vendégek krumplipürét kaptak hozzá.
A hús sütési módszere egyébként, csakúgy, mint az alapanyag, anyukámtól származik, akinek ezúton mondunk köszönetet mindkettőért.

kb. 6 adaghoz:
egy kb. 800 g-os karajdarab
3-4 db hagyma,
6-8 gerezd fokhagyma
só
víz

A húst megmosva, megsózva egy teflon tepsibe helyezzük, és mellé dobáljuk a meghámozott, 4-be vágott hagymát, és a megpucolt, egészben hagyott fokhagymákat.
Felöntjük másfél cm magasan vízzel, és fóliával letakarva közepes lángon addig sütjük, amíg a hús egészen puha lesz (1-1,5 óra). Fél óránként a sütőből kivéve meg-meglocsolgatjuk a tepsiben képződő folyadékkal. Ha a hús már puha, a fóliát levesszük, a sütőt felcsavarjuk (legalább 200 fokra), és megpirítjuk a tetejét is.

A sütés alatt megpucolunk és nagyobb darabokra vágunk ízlés szerinti zöldségeket, én most brokkolit (szárával) és sárgarépát, és sós vízben roppanósra pároljuk.
Ha a hús kész, kivesszük a szaftból, tálra helyezzük, köré rendezzük a zöldséget, és a tepsiben maradt cuccot (hagymát, fokhagymát, levet) botmixerrel pürésítjük és külön tálaljuk. Tényleg, kellene egy szószos tálka...

Az étel kalóriatartalma gyakorlatilag megegyezik a húséval, egy adag, a mekívánt hús mennyiségétől függően 200-300 kcal.

mesevárban

2011-10-03T02:31:00.001-07:00

Hát, megvolt az első helyi kirándulásunk. Mindenkinek megvan a Disney-logo? Egy soktornyú kastély körvonalai. Hát, megnéztük azt a kastélyt, amiről állítólag mintázták, Hochschwangauban, az Alpokban, az osztrák-német határ közelében.

A környék gyönyörű, a kastély is az, kívülről, ugyanis túl későn értünk oda, és belülről már nem lehetett megnézni. És mivel a transzfer sem ment már, két 3 évessel pedig mégsem lehet 20 percen keresztül hegyet mászni, csak madártávlatból sikerült fotózni. Viszont a két gyerek, Simi és a másik "immigrations hintergrunddal" itt élő barátja egy alpesi legelőn olyan jót játszott, hogy azon sem csodálkoztunk volna, ha megszólal mellettünk egy lila tehén.
Én kicsit nehezen bírtam a túrázást, a végére nagyon elfáradtam, amit a társaság szemrehányólag vett tudomásul. Igaz, nincs négy hete, hogy császármetszésem volt, de mindegy, ne panaszkodjak pont az Alpok közepén...

A két gyerekes anyaság egyébként nem annyira megviselő, mint gondoltam. A legnehezebb a harmadik gyerekemmel, ő az egyetlen, aki, amíg ezt írom, iderohangál, hogy nézzem meg milyen szép sínt épített: ő a férjem. Egyébként a legszembetűnőbb változás az, hogy kék-zöld a karom. Nem tudom, hogy ez miért van, egy gyerekkel még nem volt jellemző... Azért harmadszorra már a szado-mazo egy sajátos válfaja lenne részemről gyermeket vállalni. Érdekes, hogy így másodszorra helyén tudom értékelni a dolgokat: a terhességet és a szoptatást totál szívásnak, viszont a baba selymes bőrét, tejbüfis leheletének illatát, izmos kis minihátának ritmusos mozgását életem legboldogabb pillanatainak. És sajátos módon a nagyobbikkal is bensőségesebb lett a kapcsolatom. Türelmesebb vagyok, és a rá szánt időt sokkal jobban kihasználjuk, sokkal jobban sikerül a tudtára adnom, hogy mennyire szeretem.

A különéléssel kapcsolatban pedig: szerelem téren így 14 év után mindenképpen jót tett a kapcsolatunknak, viszont nem várt fordulat - 14 év után - hogy kell némi idő, míg újra megszokjuk egymás apróságait, hogy ki hol nyomja ki a tubust, hogyan hámozza a szalámit, stb. Egy hét volt, mire olyat tudtam főzni, ami végre ízlett, merthogy itt a bajor sajtok, ízes paradicsomok és húsízű párizsik hazájában rájött az én életem párja, hogy ő tulajdonképpen pont nem szereti a rukkolát.

Holnap kezdődik az ovi a nagynak. Én nagyon várom, ő is várja, deep inside, de a felszínen sajnos cry,cry,cry. Az első látogatásnál amikor le kellett volna vennie a kabátját, sírva elrohant a másik irányba. Hosszú menet lesz! Kicsit mindkettőnknek fáj a szíve, hogy a bölcsinek vége, ugyanis mi jártunk a világ legjobb bölcsijébe. Mivel rájuk fér a reklám (ennek keretében megjelent egy egész mondat egy általam írt levélből a HVG-ben!) ez a Lóczy utcai Pikler Bölcsőde, a világ legkedvesebb, és legjóindulatúbb gondozónőivel, és a felbecsülhetetlen pikler-módszerrel, amit otthon kevesen ismernek, itt Münchenben azonban sajátos módon igen népszerű. Na, annyira sajnos nem, hogy Pikler oviba tudnánk járatni, mert a közvetlen környékünkön (még) nincs. Ha valaki a második kerület környékén bőlcsit keres, mindenképpen keressen rá a www.pikler.hu-ra.

Szóval a kicsi zizeg a pihenőszékben, a nagyobb a szoba közepén borogatja a bilijét mikulás-sapkában a fején és piros (tűzoltó) kesztyűvel a kezén, a legnagyobb pedig vonatpályát épít. Én bloggolok. Így vagyunk mi, egy héttel a nagy kiköltözés után. A túró rudi azért hiányzik...

Farewell: goodbye (and thanks for the fish)

2011-09-24T07:34:00.000-07:00

Illetve Auf wiedersehen!
Megszületett kis Péterünk, aki pontosan úgy működik, mint minden kisbaba: nappal alszik, éjjel eszik.
Azonban holnap elhagyjuk egy időre az országot, a gyed/gyes alatt Németországban fogunk élni, a férjem már egy ideje ott is van, úgyhogy nehéz időszakot zárunk le végre.
A terhesség 5 plusz kilót hagyott, illetve hagyott volna többet is, ha nem hagynám itt a szülői házat, melyben édesanyám annyi croissant-al és islerrel halmoz el, amennyit más egy évben nem eszik.
Úgyhogy a jövőben Németországban beszerezhető alapanyagokból igyekszem kalóriaszegény és finom ételeket főzni, és azokról (valamint viharos mindennapjainkról a blogot követő ismerősöknek) beszámolni.
Utolsó gondolatként üdvözlöm mind az öt új olvasómat, akiknek azért vagyok hálás, mert olyankor csatlakoztak a bloghoz, amikor annak szerzője valószínűleg felette lábbal helyélt valahol.

helyzetjelentés

2011-05-25T17:25:00.000-07:00

Az a helyzet, hogy túl azon, hogy túl vagyok a babavárás első felén, átmenetileg egyedülálló anyuka lettem. Ennek a részletei majd később, de az biztos, lelki válság nincs, sőt, a távolság csak jót tesz egy kapcsolatnak. Ha ezt a Másik mondaná, tuti kivágnám a nyelvét.

Baromi meleg van, ha gyereket akartok, ne engedjetek a karácsony-szilveszteri meghittségnek, nem az a megfelelő időpont utódgyártásra. Erre a nyárvégi éjszakák sokkal alkalmasabbak!

Szóval a 20. héten végre valahára elmúlt a hányingerem is, így kezdek visszamerészkedni a konyhába. Némi csalással, mert húshoz nem nyúluk, azt a részét elvégeztetem anyukámmal. Így aztán a múlt héten a Másik látogatásának örömére nagyképűen kivágtam a kedvencét, a hortobágyi palacsintát, amiből a teljes pörkölt részt nem én csináltam. Halljátok, így egészen könnyű!

Már most azok az ételek, amelyeket végül elkészítek, a legcsekélyebb mértékben sem illeszthetők be ebbe a blogba. Jó hír viszont, hogy a blog által népszerűsített paleolit diétával nagynéném rekord mennyiségű kilótól szabadult meg, rekord kitartással. Ha újra rá tudnék gondolni a mandulára és a kókuszra, amitől a terhesség elején felfordult a gyomrom, azt mondanám, biztosan ezzel fogok majd újra lefogyni. Így viszont azt gondolom, valamilyen más módszerhez fogok folyamodni.
A paleolithoz azért annyit, hogy - igaz gyógyszerrel együtt - de elmúlt a gyomorégésem, igaz, a 22. héten visszajött, de ez a terhességgel jár, valóban más érzés is, mint a korábbi, valamint elmúltak a reumás jellegű fájdalmaim. Tejet azóta is csak nagyon ritkán fogyasztok, azt hiszem, nekem a tej nem tesz jót. Ezt így a terhesség alatt sajttal próbálom pótolni, a joghurt sem igazán megy nekem.

Egyébként egyáltalán nem eszem egészségesen. Azt gondolnátok, hogy aki ennyit küszködött a súlyával, annak több esze van. Eszem az lenne, de étvágyam csak meghatározott dolgokra van, és nem tartozik ide a gyümölcs, a joghurt, a műzliszelet és a legtöbb savas vagy furcsa állagú/szagú zöldség. A biztos, az a tészta és a krumpli, bár szerencsére a salátákat is nagyon kívánom.

Hála az égnek, az első terhességre jellemző magas vérnyomásom még mindig nem jött elő abban a karbantarthatatlan formában, mint a múltkor. Ennek nagyon örülök, mert attól féltem, hogy rögtön az elején felmegy, és hónapokra kórházba kerülök. Lehet, hogy majd még megy fel, de mostmár csak a végére várható, azon meg azért annyira nem fog csodálkozni az orvosom.

Apropó! Mivel sokaknak - megelegedésére - ajánlottam már a nőgyógyászomat, és azt a visszajelzést kaptam, hogy nem sokat lehet róla olvasni a neten, pedig úgy tűnik, a sztárnőgyógyászokról ódákat zengenek különböző fórumokon, álljon itt neve, mint egyszerűen Magyarország egyik legjobb, legmegértőbb, legracionálisabb, leglelkiismeretesebb nőgyógyászáé: dr. Szabó György.
Aki 48 órás gátvédelmes vajúdásra vágyik, az ne őt válassza. Aki biztonságosan szeretne egészséges gyereket szülni, és fontosnak tartja, hogy a lehető legkönnyebben viselje a terhességet és a gyermekágyas időszakot, az viszont igen.

Érdekes, hogy mennyire máshogy látok már most mindent a babázással kapcsolatban.
Én elsőre majdnem 4 és fél kilós, túlhordott babát szültem, és mivel végigdolgoztam és tanultam a terhességet, nem volt (neki is elég) tejem. Volt viszont egy csomó rohadt gondom a szoptatással. Annak idején viszont bevettem a csapból is ömlő maszlagot arról, hogy nincs fontosabb, mint az anyatej, ennek érdekében tuti, hogy egy ágyban kell aludni, és gyakorlatilag egész nap szoptatni. Nálunk a mellétáplálás elvszerű mellőzése olyan ágyéksérvhez vezetett, hogy a három hetes kisfiamat kellett megoperálni vele. Sírt szegény, folyamatosan, mert éhes volt, nekem pedig - csinálhattam bármit - nem lett elég. A hasfala viszont nem volt elég erős ehhez a sok síráshoz. Szóval nem kényelemből tápláltam hozzá tápszerrel, sőt aki szoptatott már tápszerezés mellett, az tudja, hogy erre sok mindent lehet ráfogni, csak azt nem, hogy kényelmes lenne.

Minden esetre ugyan már a kiskönyvre is rá van nyomtatva, hogy csak olyan kórházban szüljek, ahol a nővérkék fel tudják mutatni, hogy félévente szoptatási továbbképzésen vesznek részt, amit hetente ellenőriznek náluk, én már ennek nem dőlök be. A kisfiamat (a másodikat) az első naptól megfelelő mennyiségű élelemmel fogom ellátni, mindegy, miből származzon (jó, persze nem töltött káposztából), és saját, külön ágyban altatom. Amint lehet, rá fogom szoktatni - módszeresen - arra, hogy az éjszakának minél nagyobb részét egybefüggő alvással töltse, és nem fogom kitiltani a "nagy" fiamat a szobából másfél órára, hogy "nyugodtan, meghitten szoptathassak".

Lesz viszont anyatej helyett anyai gyengédség, kiszámítható napirend az egész családnak, és ha minden a tervek szerint, a kisbabának is kell vennie a részét abból, hogy megkezdjük kilátásokkal teli, nyugodtabb és szebb jövőnket, hogy a férjem ne legyen teljesen ősz/kopasz 40 éves korára és nekem se legyen más gondom a tüneményes gyermekeimen kívül. Na, majd akkor kukkantsatok erre a blogra, ha majd már unalmamban nem lesz más dolgom, mint hogy végre én is megtanulja szép fotókat készíteni.

(Nem úgy értem, hogy más azért tud fotózni, mert nincs más dolga, csak nekem ehhez annyira kevés a tehetségem, hogy muszály (lenne) sok tanulással ellensúlyozni.)

egészséges életmódra nevelés vs. húsvét

2011-04-26T06:59:00.001-07:00

Gyermekemet próbálom egészséges életmódra nevelni. Néha meglepően jól bejön valami - egyszer egy zöldséges rakott tofut az egész családban csak ő volt képes megenni, a többit ki kellett dobni. Javarészt azonban én kényszerülök az elvek feladására, mert egész napos éhezés után még azt is jó látni, ha legalább egy adag sült krumplit megeszik.

Minden esetre abban biztos voltam, hogy önkezűleg három dolgot nem veszek neki: cigit, nyalókát és cukorkát.

Nyalóka és cukorka azóta kipipálva. Pont erről akartam írni. Mert családon belül az ember még csak-csak megoldja, hogy a nagyszülők, ha csokit is vesznek, legalább valamilyen értelmesebb fajtát válasszanak, azután azzal a gyerek úgyis annyira eltelik, hogy hetekig szóba sem kerül újra a téma. De mitévő legyek a betévedő ismerősökkel akik annyira tartanak attól, hogy a gyerek esetleg nem ugrik azonnal a nyakukba, amint meglátja őket, hogy hatalmas cukorka rengeteget zúdítanak rá.

Ez ellen hogyan lehet védekezni? Ugyanis abszolút nem azzal van a bajom, hogy a gyerek megeszik egy-két szem cukorkát. Hanem azzal, hogy innentől egyszerűen felveszi az általa ehetőnek tartott ételek - meglehetősen rövid - listájára. És megismeri a boltban, már másfél évesen tökéletesen azonosítja a rágót, nyalókát, csokoládét, kinder tojást.
És 3 évesen követeli...igen kitartóan:

- Veszel nekem nyalókát?
- Bogaram, most nem veszünk nyalókát!
- Miért?
- Mert most csak kenyeret venni jöttünk be az üzletbe.
Csönd: 90 mp.
- Veszel nekem nyalókát?
- Nem bogaram, most csak kenyeret veszünk.
- A Tomi adott nekem a múltkor nyalókát!
- Tudom, Életem, az egy kivételes alkalom volt.
- Miért?
- Mert a Tomi szülei szeretik, ha a Tomi nyalókát eszik, én nem szeretem, úgyhogy nem szeretnék nyalókát venni.
Csönd: 70 mp
- Veszel nekem nyalókát?
- Kicsi Bogaram, értem, hogy szeretnél nyalókát, de mindjárt otthon vagyunk, és kapsz isteni finom vacsorát, és utána egy túró rudit is, az van otthon.
- Kapok túró rudit?
- Igen, azt kaphatsz.
Csend 30 mp (a kasszához vészesen közeledve)
- Veszel nekem nyalókát?
Ezen a ponton már nem is olyan bosszantó, hogy gyerekszemmagasságban 20 mese dvd van kirakva a másik oldalon, de mégsem vehetek minden alkalommal egy DVD-t, amikor cukorkát akar!

Ráadásul a cukorka rendkívül egészségtelen, és látom, ahogyan torzítja az ízlését, és utasítja tíz hellyel maga mögé az almát, ami korábban a NO 1. édesség volt. Nem felejti el, hogy hány cukorkája maradt, és minden étkezés helyett előhozakodik a cukorkafogyasztás lehetőségével. Én meg nem engedem neki, csak egyet-egyet evés után, így kifejezetten negatív élményhez juttatta az önfeledt ajándékozó szegény kis gyermekemet. Meg engem, hogy megint nemet kelljen mondanom.

Nincs valamilyen íratlan szabály arra, hogy ilyen jellegű dolgokat csak előzetes szülői engedéllyel adjunk gyereknek ajándékba? Mármint nem úgy értem, hogy belépek az ajtón, üdvözlöm a gyereket, felvillantom a kinder tojglit- naná: épp vacsora előtt - és megkérdezem a szülőt, hogy szabad-e, mikor már a pavlovi reflex jelei elöntötték az előszobát! Hanem, mondjuk, telefonon.
Vagy egyszerűen csak veszek valamit, amiről tudom, hogy nem lehet baj belőle, mert nem zajong, nem hagy foltot, és nem veszi el senkinek az étvágyát.

torokköszörülés - és topicváltás

2011-02-25T05:53:00.000-08:00

Már megint eltűntem, és már megint nem fogyok. Az az igazság, hogy ételnek nemhogy a szagát, még a látványát sem kívánom, úgyhogy recepthiányom oka Laci Bácsi, akinek menüjét dobozból fogyasztjuk, hogy mosogatnom sem kelljen.

De írni, azt szeretnék, úgyhogy elképzelhető, hogy születik néhány off-topic bejegyzésem.

A Fűszer és Lélek blogon ma Hídvégi András bejegyzése olvasható, és egyrészt nagyon meghatódtam, másrészt nagyon megihletett.

Amikor a férjemmel összeházasodtunk, a nászúton egy kávézóban arról beszélgettünk, hogy túl korai lenne még gyereket vállalnunk, mert nem vagyunk rá készen. Pontosabban azért nem éreztük készen magunkat, mert egy a két hetes nászút alatt 5 ország 10 városát látogattuk meg, és úri muriból nem voltunk hajlandóak utikönyvet venni a kezünkbe, mert csak úgy "érzésből" akartuk felfedezni ezeket az ismeretlen vidékeket, kevésbé a történelmi relikviákra, mint a inkább a városok és az emberek hangulatára, mindennapjára voltunk kíváncsak. Viszont azt gondoltuk, hogy ha az ember gyerekkel utazik, egyszerűen nem teheti meg, hogy nem tudja minden épületről álmából felkeltve, hogy hányban épült, a stukkók mely stílusjegyeket tükrözik, mikor égett le, és melyik pápa alatt építették újjá.

A gimnáziumi osztályfőnököm fantasztikus ember és remek művészettörténész volt. Úgy vitt el minket Rómába, hogy a minden egyes épületről a fentiek tízszeresét tudta, fejből. A nap végén néha lehetett nála egy-egy papírfecnit látni, ugyanis otthon előre kijegyzetelte, megtanulta, és amíg mi fagyiztunk vagy verekedtünk a buszon, ő gyorsan felelevenítette magának a tudnivalókat. Örök tiszteletem.

Ellenben én ennél sokkal, de sokkal lustább vagyok, és mivel anyukám is művészettörténész, 3 éves korom óta únom a hosszas magyarázatokat. Én azt szeretem, hogy végignézek mondjuk a colosseumon, és lenyűgöz a nagysága, vagy az, hogy milyen régóta itt áll. Elképzelem, hogy évezredekkel korábban milyen cuccban üldögéltek a padsorokban, és hogy vajon hogyan rendeltek latinul üdítőt.

Szívem időközben igencsak vágyakozott az anyaság után, úgyhogy kénytelen voltam szülni egy gyereket, de még ma sem látom magam, amint előre bemagolok valami tudnivalót bármiről is. Azt az alkut kötöttem magammal, illetve kötöttük a férjemmel, hogy azt próbáljuk meg megtanítani neki, hogy hogyan tanuljon meg kíváncsi lenni az újra, hogyan tudja értékelni a másfélét, hogyan találja meg az érdekeset és a szépet bármiben. Persze nem abban, amiben nincs, szeretném, ha a lényeget látná, és ha valaminek a lényege rossz - például a C&A outletben rászól egy vadidegen, hogy ne játszon, mert akkor az anyjának ki kell fizetnie azt a nyakláncot, amit egyébként azért adott oda neki, mert ki akarta fizetni, így azután sorsára hagyta a 400 Ft-ra leértékelt csecsebecsét szeme fénye kiskezében - akkor azt ítélje el. (Rá is szóltam a nőcire, hogy a gyereknevelés az én gondom, a felelősség pedig, amint arra ő maga rávilágított, az enyém. Ha meg nekem akart "üzenni", akkor nyugodtan oda szólhatott volna akár nekem is, hogy ugye tudom, hogy ha a gyerek tönkreteszi a nyaklánc-műremeket, akkor ki kell fizetnem, nem? Basszus, ne szóljanak már rá a gyerekemre. Még annyit se, hogy "te ilyen kis szégyenlős vagy?" - ha nem akar köszönni. Mer egyébként meg bácsi, aki tud köszönni, mindig rááll a kocsimra, az mennyivel jólneveltebb dolog?)

Szóval annyira remélem, hogy a gyereket meg tudom tanítani arra, hogy jókedvűen és felelőtlenül élvezze az életet, tudjon különbséget tenni jó és rossz között, valamint, hogy bízzon önmagában. Célnak magasztos, de így leírva kezdek beparáni: hogy a francba fogom én ezt megvalósítani? Ráadásul lehet, hogy többször is?

tócsni

2011-01-25T21:47:00.000-08:00

A férjem szereti a lepcsánkát. Náluk ugyan lapcsánka, de annak úgy nem sok értelme van.
Én is szeretem. Haj, milyen jó is volt gyerekkoromban, hazajöttem a suliból, addigra nagyapám lereszelte a krumplit. A nagyi elkezdte kisütni, mi meg anyuval ettük, úgy ahogy elénk rakták, forrón, friss tejföllel. A nagypapa kapott egy keveset egy kistányéron, majd száműzetett a nappaliba a tévé elé. Amikor jóllaktunk, vittünk egy adagot apunak, aki megvárta míg kihűl, és zsírtól csepegően ette, sosem értve, hogy ugyan mit csíphetünk annyira ezen. Azt, hogy végül a nagymamám evett-e valaha lepcsánkát, senki sem tudja biztosan. Ha nem evett, nem tudom hogyan vette rá magát egyáltalán arra, hogy nekiálljon. Egyébként most is jól van a nagyi (jobban, mint mi többiek együttvéve), de tócsnit sütni azért már nemigen áll neki.

Az idők múlnak, annyira nem lakunk közel, hogy anyu hirtelen ötlettől vezérelve nekiálljon lepcsánkázni. Viszont - mint fent írtam - a férjem szereti a lepcsánkát - én meg őt, néha csináltam. Persze fenébe a reszeléssel, az egész megy a turmixba, ami gyönyörűen feldolgozza a krumplit, és még finomabb lesz, mint reszelve.

A múltkoriban - amikor éppen felfüggesztésre került a család lefogyasztása - amikor nálunk járt a férjem anyukája is, lepcsánka került hát terítékre. Először is villantottam a turmixos technikát, amitől anyósom majdnem padlót fogott (hogy nekem mennyi eszem van - persze nem, én is csak hallottam valahol), majd, mivel lisztben forgatott hagymát sütöttem hozzá szalonnapörccel - na ez egy olyan igazi "zsírblog" bejegyzés lenne, remélem senkinek sem csorog a nyála, ha igen akkor üzenem, a mérleg egyáltalán nem tolerálja az ilyesfajta étkezési szokásokat - úgy leigazoltam menyként, mint senki más (hehe, nincs is másik fia!)

Mivel tehát, ugye, a férjem szereti a lapcsánkát, hát elkészítettem a paleo változatát, zellerből.
Egyáltalán nem lett nagy szám, semmilyen formában nem helyettesíti az igazit, de már azért érdemes volt felrakni, hogy a fenti élményeim tollvégre (avagy billentyűzet-tetőre) kerüljenek.

Kiadós, zamatos, robosztus paleolit húsételekhez (pl burgundi marha, coming up!)
viszont igen szolid kísérő!

2 fej zeller
1 hagyma
egy gerezd fokhagyma
2 tojás
4-5 evőkanál szója-, vagy zabpehelyliszt (egyik sem kimondottan paleo, viszont alacsony a glikémiás indexük)
só, sok bors

olívaolaj

A zöldségeket tisztítás után robotgéppen felaprítjuk, majd hozzáadjuk a többit, és azzal is jól összedolgozzuk. A lisztet kanalanként adagoljuk, addig, amíg olyan sűrű masszát nem kapunk, ami a fasírtéra hasonlít, csak palacsinta-színű.

A kész masszát felforrósított serpenyőben, egy-két evőkanál olívaolajon kanalankénti adagokban pirosra sütjük.

szójás kenyér

2011-01-21T21:46:00.000-08:00

Puha, tartalmas, kevesebb benne a kalória, mint a diós/mandulás változatokban.

15 dkg őrölt mandula
10 dkg szójaliszt
2-2- ek. lenmag és szezámmag
só
fél teáskanál sütőpor
2 tojás
1 dl víz

A hozzávalókat a fenti sorrendben összekeverjük, és sütőpapírral bélelt sütőformában 175 fokos sütőben 25 perc alatt megsütjük.

coq au vin

2011-01-16T21:44:00.001-08:00

Hangzatos név, bár a recept nem annyira autentikus. Igazából a Nők Lapja Konyha decemberi számának Szuflé mellékletéből van, amelyben neves - és csodás - gasztrobloggerek közölték receptjeiket, de ehhez nem volt név, így nem tudni, hogy pontosan kitől származik. Minden esetre 100% paleo- low carb, meg ilyesmi

A paleoval kapcsolatban annyit, hogy megvettem Szendi Gábor és Mezei Elmira (ld. Elmira paleo gasztroblogja) paleolit szakácskönyvét. A receptek meggyőzőek, még sok fog a blogon szerepelni. Az is tetszik, hogy minden rész előtt taglalásra kerülnek az egyes élelmiszercsoportokkal kapcsolatos értekezések.
DE:
Azért valamiért az az érzésem, hogy egy kicsit olyan "te kis butus" jellege van. Egyszerűen nem hiszem el, hogy a húson, a zöldségen, a magokon és a kávén kívül minden egyszerűen öl, míg a felsorolt tápanyagokkal kapcsolatban alighanem egyetlen igazi ellenérvet sem lehet felhozni, annyira egészségesek. Pláne szkeptikusan állok a gyerekeknek szóló részhez, mert igazából nem orvos és nem dietetikus írja a könyvet, de vakon bízva bennük azonnal le kellene hoznom a gyereket a tejtermékről és a fehér kenyérről (mondjuk az enyém akkor bizonyosan éhen halna, és nem azért meg nem próbáltam meg minden tőlem telhetőt, hogy általában egészségesnek felfogott ételeket adjak neki).

És Loren Cordain (Phd), a paleo szülőapja az egyik blogján egy terhes nő kérdésére - amelyben a terhes nők protein szükségeltével kapcsolatban tesz fel kérdést, erre egy antropológustól idézett választ. Elnézést kérek a szkepticizmusért, de mindennél egy kicsit több kell ahhoz, hogy én egyáltalán ne kételkedjem. Úgyhogy a teljes értékű szénhidrátok . ugyan jelentősen csökkentett mennyiségben - a paradicsommal, a zabpehellyel és a durum tésztával együtt - továbbra is marad az étrendemben. És megvettem két liter szójatejet és egy zacsi szójalisztet, még azelőtt, hogy megtudtam, nem paleo, most már el is használom.

A coq au vin-em azonban paleo, fokhagymás-petrezselymes gomba-répa körettel.

4 adaghoz kell:
4 csirke alsócomb
1 egész csirkemell, vagy két fél, mindösszesen négy szeletbe vágva
15 dkg füstölt kolbász
2 fej lilahagyma
2 dl vörösbor
1 dl paradicsomszósz
egy evőkanál zsír vagy olívaolaj
só, bors, kakukkfű

A csirkehúst, a nagyobb darabokba vágott hagymát és az ujjnyi darabokra vágott kolbászt egy kizsírozott tesibe rakosgatjuk, a tetejére jönnek a csirkefalatok, amiket jól megsózunk, megszórjuk borssal és kakukkfűvel. Aláöntünk egy korty vizet, és egy maximálisan előmelegített sütőben addig sütjük, amíg a hús ki nem fehéredik. Ekkor kivesszük a tepsit a sütőből és felöntjük a borral elkevert paradicsomszósszal, majd letakarva 175 fokos sütőben 30 percet, a fólia eltávolítása után pedig még 10-15 percet pirítjuk. Nekem annyira sok zsír sült ki a kolbászból, hogy inkább lezsíroztam a tepsit, mielőtt fólia nélkül visszatoltam. Így szert tettem egy kevés kolbászzsírra a másnap reggeli tojás alá. A végső pirításhoz már úgy igazítjuk, hogy a kolbászdarabkák is felülre kerüljenek.

A körethez:
Közben feldarabolunk úgy 6 szál répát é úgy 6 nagy fej gombát, felaprítunk két gerezd fokhagymát és egy csokor petrezselymet.
Egy evőkanál olívaolajon elkezdjük pirítani a répát és a gombát. Amikor már majdnem elkezdett levet engedni, hozzáadjuk a fokhagymát és a petrezselyem felét és megsózzuk. Addig hagyjuk a közepes lángon főni, amíg el nem fővi az engedett levet. Ha elfőtt a levet, elzárjuk a gázt és megszórjuk a maradék petrezselyemmel.

Ünnepi összeállítás, bármikor megenném, nem érzed, hogy fogyókúrázol, amikor ezt eszed.
Egy kevés párolt gerslivel még vendégeknek is kínálható.

1/6 adag kb. 350 kcal.

A paleo - beválik?

2011-01-11T10:10:00.000-08:00

Esedékes már egy bejegyzés, amelyben beszámolok a paleoval kapcsolatos tapasztalataimról.

Őszintén bevallom, hogy ha azt mondom, szkeptikus voltam a paleoval kapcsolatban, akkor nagyon enyhén fejeztem ki magam. Mostanra azonban teljesen meg vagyok győzve, mégpedig a következők miatt.

1. Egyik reggel ettem három pici szelet mandulás kenyeret májkrémmel és zöldséggel, és - kapaszkodni: - fél háromkor még nem voltam éhes. Semmi kellemetlen gyomorkorgás, nemhogy szédülés, remegés, stb. Na már most én egy helyemben meg tudnék enni akár egy egész zacskó tésztát, szósszal, sajttal. Tehát ha az én bendőm megtelik három pici szelet kenyérrel, akkor higgyenek nekem, más már másféllel régen jóllakott volna.

2. Az ételek finomak, nem érzem azt a lemondást, amit általában a fogyókúráim idején. Valójában valamivel több kalóriát veszek magamhoz, mint más diéták idején, és valószínűleg ettől lassabban is fogyok majd, de ez valóban olyan rendszernek tűnik, amelyik hosszú távon tartható lesz. Nincs az az érzésem, hogy a legtöbb jó dolog tilos (pedig többfajta étel tilos ám, mint más diétákban), ezért tudok jókat enni, nincs bennem az az érzés, hogy "bűnöznöm kellene", így azután bűntudatom sincs, tehát nem indul be az a mechanizmus, amely a legtöbbünket a fogyókúrák abbahagyására késztet.

3. A gyomorégésem mostmár biztosan a tejfogyasztástól volt. Tudom, mert kipróbáltam, két hete semmi bajom, de egyik este megittam egy pohár tejet, és ... nem részletezem. Legyen elég annyi, hogy attól ég a gyomrom.

4. Az anyagcserém szárnyal, nemhiába tömöm magamba a rostokat. Energiám van, nem vagyok fáradt, viszont sok folyadékot kívánok. Én fogyókúrák elején azt a mellékhatást tapasztaltam, hogy nagyon korán felébredek, fél 5-5kor. Ez most mindössze egyszer fordult elő, úgyhogy ez is rendben.

5. Igaz, hogy a kalóriaszámlálásra néhányan esküsznek - pl. én - a low carb pedig a köztudatban egyenlő a fogyókúrával, a paleolitról pedig kevesen hallottak, aki hallja, az meg rögtön ítéletet mond. Ez részben szerintem a kicsit szerencsétlenre sikerült névválasztásnak köszönhető, mert mindenki azonnal átlátja, hogy 1. a paleolit kor embere nem evett 70%-nál magasabb kakaótartalmú csokoládét és kemény sajtokat
2. kb. 30 évig élt, elvitte a nátha is, és nem tudjuk, milyen volt a koleszterinszintje,
3. ugyan honnan tudjuk olyan pontosan, hogy a paleolit kor embere pontosan mit is evett, és még ha igen, azt ugyan hogyan tudnánk leutánozni a modern konyhánkban, a sarki közértből szerezve az alapanyagokat.

Amikor azonban részletesebb leírásba fog valaki, aki ezt a módszert igyekszik követni, egyszerre csak mindenki elképed, és rajongva rohan a "szakkönyvért" a Libribe. A kolléganőim pedig az alap diókenyérreceptből kiindulva már a harmadik kenyeret sütik, úgyhogy bent az irodában valakinek minden nap közkinccsé van téve az előző esti pékprodukciója. Szóval, így hódít a paleo.

A módszert ugyanis - én magam - nem paleolitnak nevezném, hanem valahogyan máshogy, ami jobban leírja azt, hogy mit takar a rendszer.

Való igaz ugyanis, hogy a kor előrehaladtával egyre szakszerűbben állítottunk elő élelmiszereket, a csodáig finomítva őket, ezzel sikeresen kioltva a legtöbb tápanyagot, nyomelemet, rostot, stb. Ezzel párhuzamosan viszont kialakult a cukorbetegség, a magas koleszterin, az elhízás, és a modern kor még hozzátette a legváltozatosabb emésztési problémákat is, gondolok itt a banális aranyértől a collitisen és a különféle bélszindrómákon át a legsúlyosabb emésztési betegségekig. Rendben van, hogy ennek millió és egy oka lehet, de azt semmiképpen nem tagadhatjuk, hogy amikor az emberi faj kiválasztatott arra, hogy fennmaradjon, teljesen más életmódot folytatott, tehát a mai életmódunk nem tükrözi azt, ami révén elég rátermettnek bizonyultunk a túlélésre. Szerencsére annyira okosak vagyunk, hogy kitermeljük az orvosainkat, hogy életben tartsanak, de melyikünk szeretne kizárólag azért életben maradni, mert az orvosok bravúrosan fejlett eljárásokat ismernek?

Ha meg akarjuk előzni a bajok egy részét, igazán nem hülyeség visszanézni,hogy eredetileg milyen táplálkozásra (életmódra) is születtünk, és kicsit visszavenni nemcsak a snickers-ből, hanem megpróbálni, hogy valóban nincs-e élet pl. a tej nélkül.

A módszer lényegét én magam úgy foglalnám össze, mégpedig abból is azt, amit szerintem 2011-ben egy átlagos ember be tud építeni mindennapi életmódjába, hogy elhagyja a tejtermékek döntő többségét, de elsősorban a tejet, elhagyja a finomított szénhidrát minden formáját, tehát nincs cukor, nincs liszt, nincs rizs, és a teljes kiőrlésű gabonatermékek fogyasztását is csak mértékkel javasolt. Ezek között első helyen szerepel a zab, amelyből készülhet pehely, liszt vagy akár tej is, de szerintem a teljes értékű gabonák közül mértékkel fogyasztható pl. a árpa (gersli) és néhanapján a durumtészta.

A táplálkozás alapját a zöldségek, gyümölcsök, húsok alkotják, melyet kiegészít a tojás, a csonthéjas (tehát a magok, és az ebből készült lisztek, kenyerek, tejek), kevés kis étcsokoládé (épp csak annyi, hogy hátat ne fordítsunk azonnal a diétának) és esetlej sajt, joghurt, kefír.

Azt, hogy ki mit bír panasz nélkül fogyasztani, úgy érdemes kikísérletezni, hogy egy-két napig teljesen rááll a paleora, majd "visszavezet" egy-egy ételt, pl. a joghurtot. Ha nincs semmi panasz, akkor azt eheti, de a korábbi mértéket mindenképpen alulmúlóan, mintegy kivételes jelleggel.

A paleo táplálkozás kitalálója és első publikálója, egy amerikai úr, akinek most lusta vagyok lecsekkolni a nevét, úgyhogy majd update-olom, eleve nem azt mondja, hogy mostantól csak paleo-nak minősülő táplálékokat egyél, minden mást felejts el. Nem, ő is csak annyi javasol, számomra szimpatikusan, hogy törekedj a paleo tápanyagokra. Természetes, hogy nem tudod egyik napról a másikra teljesen felforgatni étkezési szokásaidat, és ha nem vagy beteg, akkor erre nincs is feltétlenül szükség. Ám elkezdheted bevezetni az új szokásokat, megtapasztalni az új ízeket és alapanyagokat, miközben néha-néha eszel olyasmit is, ami nem feltétlenül paleo. Ő azt mondja, hogy legyen mondjuk két nem paleo étkezés egy héten. Én pedig ehelyett azt mondom, hogy ha szereted a joghurtot, akkor egyszer-egyszer egyél azt is nyugodtan, csak hagyjunk fel azzal a képzelettársítással, amelyik a joghurtot azonosítja az egészséggel.

Diéta pedig úgy lesz belőle, hogy a napi étkezések kalóriatartalma nem haladja meg az 1600-1800 kcal-t. Egy két napig este, utólag számoljuk át a napi kalóriákat, és ha túl sok, gondoljuk végig, hogy hol tudnánk lecsípni. Pár nap alatt kialakul az az étrend, ami mellett már nem vagyunk éhesek, és ami kalóriatartalomban is nagyjából megfelel az értékhatárnak.

Végül pedig sportoljunk, dehát ezt nyilván úgyis teljesen felesleges mondani. Várhatóan nemsokára megnyit az első fitness klub, ahol a férfiak vadászó-, a nők pedig gyűjtögetőgépen végezhetnek anaerob edzéseket.(az ötlet stip-stop!)

répás csirke - csicsókával

2011-01-10T21:07:00.000-08:00

Mi legyen, ha nem ehetünk krumplit.

Már régebben leesett, hogy krumpli helyett a csicsóka a legalkalmasabb zöldség, az állaga hasonló, és mivel a föld alatt terem ez is, megvan az a földes aromája is. Sőt, amikor még nem volt Európában krumpli, akkor csicsóka már volt.

Amint a Széna téri piacon ráleltem azonnal vittem is haza, de a nagyon melós volt megpucolni, és az ízét is kicsit furcsának találtam. Azután hallottam valahol, hogy nem kell meghámozni, csak ledörzsölni róla a földet. És így már oké is, mert nemcsak jóval egyszerűbb vele operálni, hanem az íze is sokkal kellemesebb. Azt viszont nem állítom, hogy egy-az-egyben krumpli ízű, de nem áll távolabb tőle, mint a rozskenyér a bagettől.

Most, hogy rávettem magam a paleolitra, a magos kenyereken, csokis brownie-kon és banános-kókusztejes turmixok után szembe kellett néznem azzal, hogy a módszer is csak akkor fogyaszt, ha a főétkezéseket hús-zöldség kombinációban oldom meg. Szóval kedvcsinálónak előadtam ezt az ételt, amit a nagymamám régebben nagyon gyakran csinált, - persze krumplival - Remoushkában. Én teflon tepsiben, csicsókával, és kevés - házilag leutánzott - gyros fűszerkeverékkel.

Mivel a paleolit nem tiltja a zsiradék fogyasztást, hogy íze is legyen, a hagyma és a fűszerezés mellett nem spóroltam most a zsiradékkal sem. Kalóriában még így is teljesen rendben van, és ne feledjük, ha 100 % olívaolajjal készítjük, akkor jó féle zsírsavakat vettünk magunkhoz. Én most margarint is tettem hozzá, mert a nagyim mindig azzal készítette, akkoriban nem is nagyon használtak mást, mármint az, aki nem zsírral főzött.

4 (kiadós) adaghoz kell:

500 g csirkemell filé
750 g csicsóka
3 szál sárgarépa
1 jókora fej vöröshagyma
1 ek. olívaolaj,
25 g margarin (lehet vaj is)
fűszerkeverék a következőkből:
só, cayenne bors, piros paprika, oregano, rozmaring, fokhagymapor

A csicsókát jó alaposan megmossuk, a meghámozott répával együtt karikára, a megpucolt vöröshagymát fél főre (félbe vágva, majd hosszában felcsíkozva) vágjuk.
A tepsinket az olívaolajjal kikenjük, sorban beletesszük a zöldségeket, sózzuk, ráöntünk egy korty vizet (tényleg nagyon keveset, egy kortyot.
A húst vékonyabb szeletekre vágjuk, és jó alaposan befűszerezzük, majd a zöldségek tetejére helyezzük. A hússzeletek tetejére rácsipkedjük a margarint. 200 fokos sütőbe toljuk, és egy órán keresztül sütjük úgy, hogy negyed óránként a tepsi aljában összegyűlt levet a húsra locsolgatjuk egy kanállal.

Zöldség és hús, mégis valahogy kellemesen fűszeres, telt íze van. Mintha nem is lenne fogyókúrás. Aki diókenyeret reggelizik ilyet ebédel és vacsorázik, paleo browniet uzsonnázik, az észrevétlenül fog lefogyni.

1 adag kb. 295 kcal

kókusztej, saját fejés, zsírtalanított kókuszkalács

2011-01-04T09:58:00.001-08:00

Újabb paleo konyhai alapanyag előállítása történt házilag. Mesés, mindenkinek ajánlom, annak is, aki egyáltalán nem fogyókúrázik. Egyszerű, könnyű, fogyasztása egyszerűen ízorgia.

200 g (egy zacskó) kókuszreszeléket pl. reggel annyi forró vízbe áztatunk, amennyi úgy egy ujjnyira ellepi. Este botmixerrel alaposan átturmixoljuk, majd az "anyagot" egy szűrőn jól átnyomkodjuk. Finom, krémes, minél kevesebb vízzel készítjük, annál krémesebb.

Tekintettel arra, hogy a maradék, azaz az átmosott kókuszt nem volt szívem kidobni, hozzákevertem 7 evőkanál zabpehelylisztet, két evőkanál xilitet, 4 tojást, fél csomag sütőport, egy csipet sót, sütőpapírral bélelt tepsibe öntöttem, tele szúrkáltam jobb napokat látott aszalt gyümölcsdarabokkal, majd 175 fokos sütőben 35 perc alatt megsütöttem. Ennek alacsonyabb a zsírtartalma, mintha rendes kókuszból készülne, mert a zsírtartalom egy része már a kókusztejben van. Mivel édes, ez már nem nevezhető kenyérnek, legyen tehát neve kalács

Diókenyér

2011-01-04T09:44:00.000-08:00

Diókenyér. Pont olyan finom, ahogyan hangzik. És tudva, hogy alacsony a glikémiás indexe, a szénhidráttartalmát egy napon sem lehet említeni más kenyerekével, tele van rosttal, jó zsírsavakkal, viszont nincs benne tartósítószer, és az elkészítése sem tart tovább 10 percnél... Csak az a kérdés, hogy eddig hogy-hogy nem ilyet ettünk!

Jó, senki se várja, hogy az íze olyan, mint egy nagy karéj fehér kenyéré, nem olyan. Egészen speciális. De nagyon finom! Telt, majdhogynem robosztus íze van. Igen tápláló, vajat nem kíván, inkább csak valamilyen kencét.

1 veknihez (ami körülbelül 6 adag) kell
25 dkg darált dió
4 ek zabpehelyliszt
4 tojás
egy csapott kk só
egy kk szódabikarbóna (esetleg sütőpor)
kb fél dl víz

A hozzávalókat egy tálban kimérjük, összekeverjük, majd egy sütőpapírral bélelt tepsiben, 175 fokos sütőben 25-30 perc alatt megsütjük.

A darált diót darált mandulával vagy mogyoróval helyettesíthetjük.

Finom, kevesebb elég, mint a "rendes kenyerekből".

Update:
az újabb veknihez kicsit más alapanyagokat használtam, és leírom, mert még sokkal finomabb, talán a legfinomabb kenyér, amit életemben ettem.

100 g darált dió
100 g darált mandula
50 g zabpehelyliszt
2 ek lenmag(pehely)
2 ek szezámmag(pehely)
1 tk só
1 tk szódabikarbóna
2 tojás
0,5 dl víz

175 fok, 35 perc.

walnutella - paleo kedvcsináló

2011-01-02T05:44:00.000-08:00

A paleo étrendre még nincs felkészülve a magyar piac, egy átlagos bioboltban nem tudunk mindent beszerezni, ezért akad némi tennivaló a paleo étrendre való ráhangolódás idején. Ezután pedig be kell majd illeszteni a mindennapi rutinba a lisztek, kenyerek, "tejtermékek" előkészítését. Cserébe tovább redukálódik a tartósítószer és állagjavító, rejtett cukor és -zsírfogyasztásunk.

A mi paleo táplálkozásunk - eleinte - abból fog állni, hogy elhagyjuk a tejtermékeket - a sajt kivételével - és alacsony glikémiás indexű ételeket eszünk. Az alacsony glikémiás indexhez azonban szükséges búcsút mondani a gabonáknak is, úgyhogy rizs, búza (tönköly is), rozs, árpa, stb. felejtős. A zab azonban elvileg belefér, és még a gerslit is hozzáveszem, mert olyan nincs, hogy egy-az-egyben lemondjak mindenről, ami "szent".

Az alacsony szénhidráttartalmú kenyerek és sütik pedig mindenféle magból készült lisztekből állnak, úgyhogy ennek érdekében vadiúj, remek gépemmel megpróbáltam lisztté darálni mandulát, diót és lenmagot. A lenmagot sajnos ez a gép így nem viszi, a többiből pedig inkább darát csinált. Úgyhogy most majd ebből vagyok kénytelen próbálkozni.

Vettem kókuszt is, majd ebből fogok kókusztejet gyártani, ami a tejet helyettesíti. Jó sűrűre tervezem, hogy akár tejszínnnek is beváljon.

Vettem továbbá xilitet is, a továbbiakban ez lesz majd az édesítő szerünk.

Mivel a férjem kérte, hogy találjak ki valami finom reggelit neki, ami szénhidrátmentes, gyorsan elő is készítettem neki valami szuper kedvcsinálót. Majd sütök szénhidrátmentes kenyereket, és arra kell szénhidrátmentes kencéket kitalálni. Nem jelent gondot, inkább izgalmas kihívás, mert a paleo kenyerek élesztő nélkül készülnek, az ír szódakenyerek mintájára, melyeknek az elkészítése kb. annyi idő és fáradtság, mint egy brownie-é.

Kencének pedig a tervek szerint megy majd rá humusz, házi májkrém, mogyorókrém, és a kedvcsináló: a (wal)nutella. A nutella csokoládés mogyorókrém, ez itt pedig diós csokikrém. Annak, aki fogyni akar, vékonyan kenve ajánlom. Egy csapott evőkanál egyébként kb. 67 kcal.

Újév köszöntő receptjeim

2010-12-31T06:45:00.000-08:00

Az a pár klasszikus, ami legalább december 31-én megment attól, hogy gondolkodjam azon, mit is főzzek ma.

Az elmaradhatatlan korhelyleves, amit pizsamában a kanapén fogyasztunk, "kanalas" reggeliként szigorúan az újévi koncert előtt ülve. Jó sok gond van a gyerek etetésével, könnyebben ül végig egy koncert-közvetítést, mint egy ebédet, úgyhogy ez a program mindhármunknak testre szabott.

Azután a lencse, kizárólag abból a célból, hogy jövőre most már tényleg végre gazdagok legyünk.

És a rétes, ami nálunk nem azért vált szokássá, mert ilyenkor "azt szoktak sütni", hanem azért, mert a bejgliből kimarad egy csomó mák és dió, ami réteshez igen finom, és az egész karácsonyi sütőajtó nyitogatás-csukogatás után igazán jól esik végre egy igazán egyszerűen összedobható sütemény. Idén csináltam két extra rudat, amit a maradék mézes sütemény morzsájából készítettem, almával és kevés mazsolával.

No igen, az a menü nem éppen light. Viszont nincs az a fogyókúrázó, aki baki nélkül csinálja végig a karácsonyt és a szilvesztert. Nekem tavaly a karácsonyt még sikerült is "kibekkelnem", de szilveszterkor csúnyán elbuktam. Szóval, ilyenkor ilyeneket eszünk, de minden receptnél elárulom, hogy hol lehet lecsípni a kalóriákból.

Sajnos képek - remélhetőleg egyelőre - nincsenek. Egy családi ünnepség után ugyanis úgy elraktam a gépet, hogy azóta sem találjuk. Egy másik géppel lefotóztam szépen az egész menüt, de az meg nem konvertálható ehhez a géphez. Szóval más képeit fölöslegesnek tartom illusztrációnak feltölteni ide, úgyhogy lehet, hogy egy ideig sajnos képek nélkül megyek tovább. Minden fotóm megvan, előbb-utóbb felkerülnek ide is.
De egyébként miért kell a kütyüknek annyifélének lennie? Miért nem lehet standardokat használni, hogy ne kelljen mindenhez egy komplett új széria akármicsodát megint megvenni? Eléggé bosszantó, ráadásul drága.

Korhelyleves 6 adaghoz

Egy evőkanál olívaolajon megpirítok egy jó nagy fej apróra vágott vöröshagymát. Ha üveges, hozzáadok két gerezd apróra vágott fokhagymát, és 10 dkg száraakolbászt. A kolbász az egyetlen hús, és egyben maga a zsiradék, de természetesen elhagyható, még úgy is bőven finom lesz!
Ha a paprika kiadta a színét, megtoldom még egy evőkanálnyi pirospaprikával, és felöntöm úgy fél liter vízzel. Hozzáadok fél kgz enyhén átmosott, hosszában és keresztben átvágott savanyú káposztát, nagyon óvatosan megsózom, borsozom, hozzáteszek 2 füstölt leveskockát 3 babérlevelet és egy kávéskanál köménymagot, illetve gy nagy csipet lestyánt. Puhára főzöm, végül behabarom 1-1 dl joghurt és 12%-os tejföl keverékével. Ilyenkor gazdagíthatjuk virslivel, ha kolbász nincs benne, akkor 6 szál füstlit mindenképpen tegyünk bele.

1 adag, virsli nélkül, kolbásszal: kb. 150 kcal

Lencsefőzelék - indiai beütéssel, 6 adag

500 g megmosott lencsét puhára főzünk annyi lében, hogy a végére éppenhogy ellepje. A főzővízhez adunk egy kávéskanál natúr vegeta mixet, sót, borsot egy evőkanál garam masalát (indiai fűszerkeverék) és pár babérlevelet.
Ha puha, 125 g görög joghurt (vagy danone aktivia) és egy csapott evőkanál zabpehelyliszt keverékével. Úgy is éppoly tökéletes, ha a lencsét botmixerrel kicsit pürésítjük, és csak a joghurtot habarjuk bele, így a liszt megspórolható.
1 adag: 275 kcal
A képen berni virslivel tálaltam, de vékony szelet natúr sertéssülttel természetesen kevesebb kalóriát (és valószínűleg jóval több színhúst) tartalmaz. Az a baj, hogy mi nemigen szeretjük a sertéshús ízét, maximum virsliben.

Rétes

Nincs konkrét recept, mert a maradék dió és mák mennyiségét kell alapul venni. Én egy réteshez 3-4 lap réteslapot használtam. A tölteléket pont úgy kell elkészíteni, mint egy hete a bejglihez, én azonban némi újításra vágytam.
Lefőztem egy adag karácsonyi teát, egy dl-t levettem belőle, és abba áztattam be egy marék mazsolát.
A dióhoz vaníliát, egy két kocka lereszelt étcsokoládét és szőlőcukrot kevertem, majd teával öntöttem fel, de nem túl hígra.
A mákot szintén vaníliával és szőlőcukorral kevertem el, meg némi kandírozott narancshéjjal (igazán csak egy kevéssel), és ezt is a teával engedtem fel, szintén nem túl hígra, inkább darabosra.
A harmadik töltelékhez összemorzsoltam a maradék mézes sütit, ami lehet puszedli és mézes keksz is, mindegy. Ehhez hozzáreszeltem ugyanannyi almát, és a teába áztatott, lecsöpögtetett mazsolát.

A réteseket a szokásos módon feltekertem, megkentem kevés olvasztott margarinnal és pirosra sütöttem.

A rétes egyébként nem vészes, mert önmagában nem tartalmaz se zsiradékot, se cukrot. A lapok pedig vékonyak. Ha a töltelékbe sem teszünk kristály-vagy porcukrot, hanem helyettesítjük bármilyen cukorpótlóval, alapjában véve nem tekinthető túl nagy bűnnek egy-egy szelet elfogyasztása.

egy-egy szelet (úgy másfél cm vastag) rétes átlagosan 100 kcal-t tartalmaz

Sikerekben gazdag, kilókban szegény, boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak!

Paleo?

2010-12-29T10:02:00.000-08:00

Paleolit táplálkozás, gabonafélék és tejtermékek elhagyása, szénhidrátszegény táplálkozás?
Vissza a teljes értékű táplálkozáshoz?

Már egy éve elolvastam a könyvet, ami azért jutott ismét eszembe, mert szakácskönyv is megjelent belőle. Nem csoda, valószínűleg eleve be volt tervezve, mert az eredeti könyv, címével ellentétben nem arról szólt, hogy mit lehet enni, sokkal inkább arról, hogy mit nem.

A teóriának utána olvastam a neten - ahol széleskörű irodalma van - és igen elgondolkodtató. A finomított szénhidrátok elfelejtése nem újdonság, semmi hozzáfűzni valóm sincs. A könyvet nem népszerűsíteném különösképpen, mert minden jó mellett, ami benne van, nem hogy elzárkózom a szerzőnek a mammográfia elleni felszólamlásától - amit mellesleg egyetlen szakirodalmi vagy kutatási hivatkozással sincs alátámasztva - hanem ezúton hívom fel a figyelmet annak fontosságára, mert igenis segít nekünk nőknek abban, hogy idejében diagnosztizáljanak egy halálos betegséget. De ez semmiféle összefüggésben sincs a paleolit étrenddel.

Ami érdekes a paleolit táplálkozást megalapozó elméletekben az a tejcukrot tartalmazó tejtermékek száműzése. Hiszen amellett, hogy az anyatejnek hihetetlen propagandája van manapság, az azt helyettesítő tápszerek éllovasai már nem tartalmaznak tejcukrot. Hiszen kiderült, hogy a legtöbb gyerek allergiás rá. Azután a bölcsiben a szülőin elmesélte egy anyuka, hogy a kisfia olyan magatartás zavarokkal küzdött, hogy azt sem tudták, hová forduljanak vele. Azt mondta az anyuka, hogy ha nem velük történik, esze ágában sem lenne elhinni a sztorit, de képzeljük el, hogy ahogy beszüntették a tejfogyasztást, a gyerek teljesen rendbe jött. Hihetetlen, kíváncsi vagyok, hogy igaz-e. Manapság sajnos igen gyakori a vastagbél-gyulladás, amivel az orvosok nem igazán tudnak mit kezdeni. A könyv szerint a laktóz elhagyásával, és a paleolit táplálkozással egy asszonynak teljesen elmúltak a tünetei.

Most nem mennék bele abba, hogy a paleolit időszakban hány év volt az átlagos életkor, mert azt nyilván nem lehet a mai körülményekkel összehasonlítani, és abban sem, hogy pontosan mikor is jelentek meg a gabonák, amiket a könyv szerint a paleolit korban az az emberek még nem fogyasztottak.

Abban viszont bizonyos vagyok, hogy a szénhidrát-csökkentett életmód fogyáshoz vezet, és nem szabad figyelmen kívül hagyni a laktózt sem, amikor a szénhidrátokról van szó.
Eredeti terveim szerint az új éveben esedékes fogyókúrám egyik elem az lenne, hogy este, illetve du. 3 után már nem eszem szénhidrátot. Ezt azért sajnálnám, mert én eléggé szeretem a kenyeret, és a kenyérfogyasztás lehetőségének teljes beszüntetése igencsak elrettent. Viszont paleo módszerekkel - és az újdonsült multifunkci KitchenAid robotgépemmel - könnyedén összeállíthatok szénhidrátszegény kenyeret, sőt zsömlét és süteményt is. Ráadásul, e módszerekkel pápá az adalékoktól túlcsorduló fitnessgurus kenyereknek, sütiknek és tésztáknak, mert sokkal olcsóbban és tök egyszerűen saját magam is előállítom a szénhidrát-szegény liszteket.

Szóval e blog is büszkén bemutatja - hamarosan - a szénhidrátszegény sütemények és kenyerek széles palettáját. Receptek előkészület alatt!!!

2011-re hangolódva

2010-12-27T06:25:00.000-08:00

Emberek, tegnap végre elérte az HBO-t a Julie & Julia!
Mivel kisgyerek mellett nem könnyű bármikor elruccanni moziba, és azon kevesek közé tartozom, akik nem hajlandóak zenét és mozifilmeket innen-onnan így/úgy/amúgy letölteni, van egy jó kis HBO PAK előfizetésünk, mert annyiba kerül, mint havonta egy újdonsült film DVD-n.

Szóval tegnap érte el az HBO-t a Julie & Julia, amit rajtam kívül minden valamire való gasztroblogger már legalább ötször látott. Remek film, nagyon tetszett. Annyira jópofa Julia Child, amikor a profi séfek lenézően figyelik, hogy milyen lassan szeleteli a hagymát, mire Meryl Streep egy zseniális arcot vág, egyszerre tetteti hülyének magát, mint aki nem érti, hogy ugyan mit néznek, ugyanakkor lesújtó pillantásával egyértelművé teszi, hogy zokon vette a türelmetlen pillantásokat, majd a következő jelenet arról tanúskodik, hogy hazarohant, és addig pucolt hagymát, amíg ugyanúgy nem ment neki is, mint a profi séfeknek, pedig ugye az mindenkinek megvan, hogy a hagyma mennyire csíp?!?

Valamint oltárira röhögtünk azon is, hogy amikor Julia Child megírta az apjának, hogy főzni tanul, apja értetlenül azt válaszolta, hogy tud pénzt küldeni szakácsra.

Szóval a film végeztével azon töprengtem, hogy nekem is kéne valamit már kezdenem, amivel megvalósítom önmagam. Ezt el is mondtam a férjemnek, akitől megszólalásig a filmbeli férjek önzetlen, jópofa és feleségük iránti szeretetüktől és megbecsüléstől túlcsorduló választ vártam, mármint hogy: "persze drágám, gondolkodj csak nyugodtan, válassz bármit, én támogatlak, addig vigyázok a gyerekre, vezetem a háztartást, keresem a pénzt, feladom a számlákat, stb..."

Erre felröhög: "ugyan, mit akarsz Te még önmegvalósítani, más már annak a tizedétől is megvalósítva érezné önmagát, amit Te eddig megcsináltál!" Kösz, téma lezárva.
Először kicsit elszomorodtam, hogy 1. nem tart többre annál, mint amit eddig elértem, 2. nem vállaltra át a gyereket, számlákat, stb.
Bár annyi jó van benne, hogy legalább nem hív "drágámnak" - max akkor, amikor megkérdi, hogy miért megint a szemeteszsák mellé borítottam ki a kávézaccot.
De azután rájöttem, hogy igaza van. Jó, ő arra gondolt, hogy a szakmai karrierem éppen felszálló ágban van, amire ő jóval büszkébb, mint én magam. De azon kívül: hiszen van énnekem már projektem: többek között például ez a blog, itt ni. Tény, hogy nem lett óriási népszerűsége, az emberek nem írnak vissza ezrével, hogy nekem hála egy életre megoldották súlyproblémáikat, és szó-ami-szó, én sem oldottam még meg egy életre a saját súlyproblémáimat.

A blogtól való elfordulás részben a fentieknek is köszönhető, mert ugyan tényleg kevesebb időm van blogolásra, mint korábban volt, de azért őszintén szólva havi egy posztnál még futná valamivel többre.

És nem pont erről szólt a film is? Hogy nehézség, kudarc, csalódottság, no meg oly mértékű fáradtság - hogy kicsúszik a pulyka a kezünkből - nélkül nem lehet sikert elérni? Igen, elégedetlen vagyok magammal, mert van még bennem azért valamivel több, és szégyellem magam, amiért magamban már kezdtem kicsit leírni. Úgyhogy újult erővel vetem bele magam, őszintén, arról írva, ami a konyhám táján valójában zajlik.

Volt annak idején egy vicces elképzelésünk, megint csak a férjemmel, akinek nem az oldalbordája lennék, hanem az agytekervényeink gabalyodtak össze végérvényesen, valójában elválni annyira lenne életveszélyes, mint a sziámi ikrek szétválasztása, én agy nélkül élnék tovább, a férjem pedig éhen halna. Ja, ige az elképzelés a "lightkonyhából" kiindulva egy "zsírkonyha" nevű blog létrehozása lett volna, ahol kizárólag nagyon hízlaló alapanyagokból készülő földi jók receptjei kaptak volna helyet, semmi saláta, párolt busaszelet, könnyű gyümölcsös édesség, csak tömény szalonna, krumpli, kolbász, tejszín és csoki... (oké, stip-stop, megcsinálom ezt is!)

Hát, a karácsonyunk menüje inkább e blogon lett volna jó helyen, de azért - az újdonsült őszinteség nevében elmondom, mi volt nálunk:

Úgy kezdődött, hogy uszkve 7 rúd bejglit sütöttem, ötöt ugyanis egy full extrás családi veszekedés miatt - amit egész karácsony alatt pont a bejglisütés utolsó öt percére kellett időzíteni - gyakorlatilag szénné égettem, ezért gyúrtam be még kettőt a szüleimnek. - igen, akikkel eközben össze voltam veszve, de így az erkölcsi fölény mégis hozzám került!

Azután két tepsi linzert égettem el, keserűre. Itt tenném hozzá szerényen, hogy én igazából süteményt 14 éves korom óta nem rontottam el, eddig a karácsonyig.

Azután jött 8 tepsi sajtos rúd, és a bejglikből kimaradt tojásfehérjékből egy pavlova-a mit eleve nem tudok jól megsütni, részben a sütőm miatt - úgyhogy mi eleve elrontva szeretjük, "kuss, mi így szeretjük" alapon. (megvan, ugye: a morcos nyuszi biciglizik elmegy - mit tudom én, a - kiscica mellett, de ahogy ránéz a kiscicára, megbotlik a kerékpárral, és elesik. Kiscica odarohan a morcos nyuszihoz: "szegény nyuszi, nem ütötted meg maga nagyon? Erre nyuszi, morcosan: "Kuss, én így szállok le!")

Ezek után a nagy kajákat már a nagyik sütötték, volt kétféle húsleves, csigatésztával és maceszgombóccal, töltött káposzta, aszalt szilvával töltött pulykasült, kolbásszal töltött fasírt, én ehhez kerítettem gyorsan egy rizsköretet, amit fahéjjal, szegfűszeggel, kardamommal és narancshéjjal ízesítettem, és aszalt vörös áfonyával, pirított kesudióval és mandulával díszítettem. Karácsony másnapján, a nagymamám 89. szülinapján tejszínes sajttal rakott csirkemell volt, és én készítettem egy habos narancstortát (olyat, mint a key lime pie, csak citrom helyett naranccsal - csak hogy lássák, azért tudok még sütni).

Erre a délutánra vártuk a sógornőméket és anyósomat, és hogy szóba se kerüljön a szénné égetett bejgli, a sajtos ród mellé hamar sütöttem egy adag muffint arra hivatkozással, hogy az unokaöcsém allergiás az olajos magvakra. Büszkén virítottam a szép muffinok mellett, mire a vendégség kellős közepén a férjem rámpirít: "mi van, a bejglit körbe sem kínálod?" Ekkor mondjuk nem éreztem azt a sziámi iker szétválasztás dolgot annyira rizikósnak...

Amire azonban mégis büszke vagyok, hogy 24-re összedobtam egy nagy adag könnyű coleslaw salátát, amit többször is elővettem köretet helyettesíteni, és hogy a 25-dikét zabkásával indítottuk, amibe került a zabpehely mellett maradék aszalt áfonya és pirított mandula is. Üröm az örömben, hogy babaszakácskönyvből vettem a mennyiségeket "három adaghoz", és csak a végén esett le, hogy 6 hónapos csecsemők befogadóképességét vették alapul. Na, nem baj, legalább jutott még hely a bejglinek...

A gyerekem uszkve hétszer látta a polár expresst ("polgármekpresszt"), megkapta gyakorlatilag egy-az-egyben Sodor szigetét (ha nem tudod mi az, akkor legyen elég annyi, hogy nagyon irigyellek), és másfél órán keresztül kergette apját, amikor elérte, jól megcsikizte, hozzá mondogatva, hogy "te kis butus". Ő az egész karácsonyt (24-26-ig) megúszta másfél tányér húslevessel és négy db sajtos rúddal. Csak azért, hogy valakinek legyen lájt is a karácsony.
És egy aranyköpés a végére:
én: "Ne állj, meg, most sétálunk!"
ő: " De mama, én sét akarok állni!".

Utólag is boldog ünnepeket minden kedves olvasómnak!

székelykáposzta

2010-11-28T23:43:00.000-08:00

Mi ez? Pörkölt, savanyú káposztával. Nehéz úgy elkészíteni, hogy hizlaljon, viszont sok tejföllel és még több ropogós héjú fehér kenyérrel már nem annyira okos döntés.

Szóval 4 adaghoz (nálunk 3 főre elfogy, de repetázgatva)
500 g savanyú káposzta
500 g pulykamell vagy sovány sertés (pl. comb, vagy lezsírozott karaj)
1 fej hagyma
só, bors, pirospaprika, babérlevél, lestyán
füstölt kocka
1 ek olívaolaj

A hagymát apró kockára vágjuk, az olajon megpirítjuk, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk ízlés szerint (én egy csapott evőkanálnyi) pirospaprikával, amit gyorsan elkeverünk az olajos hagymával, azután felöntjük kb. fél dl vízzel. Ha a víz nagyja elfőtt, hozzáadjuk a húst, kifehéredésig sütjük, majd hozzáadjuk a savanyú káposztát, amit én előtte picit átmosok, ha túl sós, és apróra vágom, nehogy a kisfiam torkán akadjon. Ha a káposzta is benn van, hozzáadom a füstöt ízű kockát, a babérlevelet és egy csipet lestyánt (amitől nagyon finom aromát kap). Lefedve addig főzöm, amíg a hús egészen megpuhul.

Magában, vagy fejenként egy evőkanál 12%-os tejföllel (vagy natúr joghurttal), és/vagy egy szelet (=30 g) rozskenyérrel fogyasztjuk.

egy adag káposzta energiatartalma: 225 kcal
1 ek tejföl 25 kcal
1 ek joghurt 12 kcal
30 g rozskenyér 80 kcal

rákóczi túrós barackízzel

2010-11-07T17:50:00.000-08:00

Új sorozatomat stílusosan szerettem volna indítani: egy igazi magyar sütemény-klasszikussal, a Rákóczi túróssal.

Több okból tűnik jó választásnak ez a süti:
Irtó vagányul fest (szerintem), úgy tűnik, mint amihez legalább egy OKJ-s cukrászpapírra lenne szükség, miközben egy végtelenül egyszerű, amolyan kikavarós tészta, kezdők is nyugodtan próbálkozhatnak vele.
Irtó hizlalónak tűnik, mindazonáltal elsősorban túróból és tojáshabból áll. Néhány egyszerű trükkel könnyű belőle light-ot varázsolni.

Ami más, mint a megszokott, az az, hogy nem tettem bele baracklekvárt, amiből light-ot lehet mondjuk venni, és a hab közé kanalazni, de egyrészt nem szeretem a light dzsemeket, másrészt nem örülnék neki, ha a gyerek édesítőszerrel és tartósítószerrel készült cuccot kanalazna, a receptjeim pedig az egész családnak szólnak, és nem attól lesznek light-osak, hogy csupa light feliratú izét kutyulok össze - ez mások asztala...
Másrészt pedig: tegyek már én is valamit hozzá a recepthez., amolyan újragondolás félét, és az újragondolások akkor a legjobbak, ha egy receptet nemcsak finomabbá, hanem korszerűbbé is varázsolnak.

Szóval a dzsem kimaradt, viszont készült mellé egy kis turmixolt barack (télen fagyasztott barackból, vagy más gyümölcsből), ami szakszóval coulis, cukor nélkül készült, egyedül a gyümölcs íze édesíti (hiszen édes desszertet kísér, felesleges ennek is töménynek lennie!)

E recepthez xilitet használtam, amit a nyírfa kérgéből állítanak elő. A glikémiás indexe alacsony (azaz nem emeli meg hirtelen a vércukrot), és a kalóriatartalma is alacsonyabb a cukorénál, viszont nem mesterséges, és az állaga helyettesíti a cukrot, erre pedig a tojáshab esetében múlhatatlan szükség van. Sütés után gyakorlatilag nincs mellékíze.

Egy kb. 16 szeletes tortához kell (26 cm-es tortaforma):

30 dkg zabpehelyliszt
20 dkg margarin (pl. Liga)
3 ek. xilit
egy tojás sárgája,
egy csipet só

A túróhoz:
75 dkg sovány tehéntúró
3 tojás sárgája
kb. 5 ek xilit
8 dkg mazsola
vanília-esszencia, 1 citrom héja

a habhoz:
4 tojás fehérje
5 ek xilit

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A tojásokat és a margarint az utolsó pillanatban vegyük elő a hűtőből. Ha ügyesek vagyunk, és a tojásokat szét tudjuk úgy választani, hogy a sárgák egyben maradjanak, akkor először szétválaszthatjuk mind a négyet, és a fehérjéket visszatoljuk a hűtőbe felhasználásig, a sárgákat pedig egy pohárból adagoljuk. Ha nem vagyunk annyira biztosak magunkban, akkor egy sárgáját eleve külön pohárba üssünk, így meglesz a tésztához való sárgája, a többi pedig mehet a túróhoz.

Ujjunk hegyével (vagy késes betétű robotgéppel) összemorzsoljuk a margarint a liszttel, amit előtte megszórtunk egy csipet sóval. Ha olyan állagú, mint a durvára darált keksz, hozzáadjuk a cukrot és a tojás sárgáját, majd összegyúrjuk. Elvileg ennyi folyadéktól össze is áll, ha nem adjunk hozzá egy teáskanálnyi vizet.

Ha a massza összeállt, belerakjuk egy sütőpapírral kibélelt tortaformába, és az ujjunkkal szétnyomkodjuk az alján, lehetőleg egyenletesen. Az alapot berakjuk a sütőbe, amíg összeállítjuk a krémet (kb. 5 perc)

A túróhoz hozzáadjuk a xilitet, a tojás sárgákat, a mazsolát, a vaníliát, a citromhéjat. Ezt a krémet rákenjük az alapra, és visszatoljuk a sütőbe még 15 percre.

A 15 perc végéhez közeledve a tojásfehérjéket a xilittel jól felverjük, és dekoratívan rákenjük a túró tetejére. Én a képen látható sütihez nyomózsákot használtam, de egy kanállal is lehet, a tetejét vagy elsimítva, vagy kis hullámokat borzolva benne.

A sütőben újabb 5-8 percig sütjük, amíg a teteje el nem kezd barnulni.

Turmixolt barackkal tálaljuk.

Egy szelet energiatartalma: 276 kcal
(tovább csökkenthető: vékonyabb tésztával - 10 dkg liszt, 5 dkg margarin -, mazsola nélkül, xilit helyett energiamentes édesítőszerrel a túróban és a tésztában - a fehérjehabhoz kell a xilit - így egy szelet csak 132 kcal)

Arculatváltás, avagy az igazi életmódváltás receptje

2010-11-02T06:05:00.000-07:00

Az életmódváltásnak éppen úgy megvan a maga receptje, mint mondjuk egy húslevesnek: mindenkinek megvan a tuti, bevált módszere. Mármint azoknak, akiknek sikerült.

A legtöbben viszont, úgy látom, mégiscsak előtte állunk még. Úgyhogy arra jutottam, tekintettel arra, hogy a leglátogatottabbak az elmélkedős-módszertani posztjaim, és nem mindenki szereti karfiollal a bolognait (pedig isteni), illetve arra, hogy egy fogyókúra sem tart örökké, az életmódváltás viszont örök, hogy a blogot fogyókúrás gasztroblogból átminősítem életmódváltó bloggá.

A blogban először is azt tervezem, hogy szembenézünk a helyes életmóddal, mindazzal, amit annak folytatása megkíván tőlünk, és az ezzel járó nehézségekkel és örömökkel.
Szeretnék szólni testmozgásról, lélektanról, kevés pszichológiáról, apró fortélyokról. De nem maradnak el a receptek sem ám! Viszont más megközelítésben fogom őket feltenni, nem ám úgy, hogy nálunk most ez és ez volt az ebéd, nézzétek, mi jutott eszembe, hanem koncepciózusan.

A koncepcióm pedig a következő: klasszikus ételek korszerű megvalósításban. Ami azt jelenti, hogy sorra veszem a nemzetközi és a magyar konyha népszerű és közkedvelt fogásait és megmutatom, hogy hogyan lehet őket úgy elkészíteni, hogy a lehető legkevesebb zsír, finomított szénhidrát és kalória, azonban a lehető legjobb íz, sok rost és sok vitamin, ásványi anyag kerüljön belé. A receptek célja, hogy az egész család fogyaszthassa, a "fogyózónak" se kelljen külön főzni, és az új megközelítéssel elkészített fogás felváltsa azt a verziót, amit még nagymamánktól lestünk el. A nagyi receptjeit pedig fűzzük le szép dossziéba, esetleg keretezzük be és rakjuk ki dísznek a konyhába.

Első tipp

A legtöbb ember bele sem vág az életmódváltásba/vagy fogyókúrába, nevezzük bárhogy/, mert iszonyú nehéz,és nem tartja magát képesnek.
Nekik az első lépésként azt javasolnám, hogy kezdjenek el akkor enni, ha éhesek. Nagyon érdekes pár napot végigcsinálni úgy, hogy semmi másra nem figyelünk csak arra, hogy akkor együnk, amikor éhesek vagyunk. Nem ért persze, ha ilyenkor is meg tudjuk állni, hogy addig együnk, amíg jól nem lakunk, ha ezzel is gond van, akkor egy átlagos méretű tányéron elférő adagot. Nagyon elgondolkodtató, ha látjuk, mennyire kevés étellel elvagyunk, annak ellenére, hogy meg mernénk esküdni, feneketlen a bendőnk.
Szóval elsőre ennyi, együnk csak akkor, ha éhesek vagyunk. Tehát nem akkor, amikor reggelizni "szoktunk", amikor a kollégák ebédelni indulnak, amikor megérkezünk haza, vagy amikor a család éhes. Kizárólag akkor, amikor mi magunk éhesek leszünk, nem étvágyunk lesz, hanem a gyomrunk is meg-megkorran.

színtiszta Nigella

2010-10-15T06:32:00.000-07:00

Mivel most már a hajam színe is megegyezik Nigelláéval - mert minden más testrészem egyébként teljesen azonos, persze, fűzővel, sminkessel, stb. - gondoltam készítek egy teljesen rá jellemző ételt. A fizetésemnek a fodrász után hátramaradt részét - nem a fordrász volt drága egyébként, hanem a parkolás - halloumi sajtra, koktél paradicsomra és rukkolára költöttem, majd összedobtam ezt a salátát:

Fél csomag rukkolát tálba tettem, hozzávagdostam fél csomag koktélparadicsomot.
Egy fél haloumi darabot (lkb. 100 g.) vastagabb szeletekre vágtam, és teflonban szárazon megsütöttem. Mindkét oldalon elég volt úgy 30 másodperc. A salátára halmoztam, pont, mint Nigella, és nem öntöttem nyakon olívával és balzsamecettel, pedig milyen jó úgy!

Ez így is megvan 400 kcal.

felvágott helyett...

2010-10-15T00:46:00.000-07:00

Képzeljétek el, elhíresültem a kenyérre kenhető krémjeimről. Egy barátnőm szeretné, hogy osszam meg vele a receptjeimet, mert nem szeretne mindenféle szintetikus dologban pácolt és felturbózott felvágottat adni tüneményes kicsi fiának, akinek - képzeljétek - a nagypapája építette a felhőket!

Gondoltam, hátha érdekel még valaki mást is, arról nem is beszélve, hogy mostanában, ha nem is írok túl gyakran a blogra, a főzésnél néha megnyitom egy-egy recept elkészítésekor, így a saját oldalamról főzök. Ezt a blogot hagyom örökül majd unokáimnak, nem egy kockás füzetet.

A receptek nem - feltétlenül - lightosak, de azért egészségesek. Kis mennyiségben, teljes kiőrlésű kenyérrel, vagy ahelyett akár salátalevélen, paprikacsónakon, hamlet vagy abonett szeleteken bátran fogyaszthatók fogyókúra idején is.

1. Hagymás tojás (4 adag)
5 db tojás
2 fej vöröshagyma
10 dkg libazsír (vagy más zsír, vaj vagy margarin)
só

A tojást keményre főzzük, lereszeljük vagy apróra daraboljuk. Nekem van olyan retró tojásszeletelőm, ami húrokkal vágja szeletekre a tojást, azon eresztem át kétszer, egyszer hosszában, egyszer széltében szeletelve fel a tojást. A vöröshagymát igen apróra vágjuk, majd elkeverjük a tojással és a zsírral. Megsózzuk, de óvatosan, mert állás közben még sósabb lesz. Hagyjuk összeérni hűtőben minimum egy órán át, de legjobb egy éjszakán át.
Mivel ezt az ételt eredetileg libamáj sütéskor készítették, gazdagítható némi libamájjal. Na úgy speciel mennyei, bár a blog szellemével maximum egy évben egyszer pl. karácsonykor egyeztethető össze.

2. Humusz
egy db. arab sarki fűszeres
125 g friss humusz az arab fűszerestől
4 ek görög joghurt az arab fűszerestől
1 ek tahini (szezámmagkrém) a sarki fűszerestől

A hozzávalókat elkeverjük, és teljes kiőrlésű pitán szervírozzuk. A barátnőm ilyet evett nálam kétszer.
Aki viszont el akarja készíteni mindennemű szintetikus összetevő nélkül az kénytelen az arab sarki fűszeresnél csicseriborsót venni, amit órákon át kell főzni. Ha más tényleg puha (minimum két és fél óra), akkor le kell turmixolni, sózni, és hozzáadni vagy 100% természetes alapanyagokból készülő tahinit, vagy a szezámmagot is házilag kell ledarálni egy igazán jó minőségű darálóval vagy robotgéppel. Ezután gazdagítható görög joghurttal és csemege pirospaprikával. Tálalása megegyezik a butított verzióéval.

3. Boursin (mi így hívjuk, de ez amolyan magyaros boursin)
200 g juhtúró
100 g sovány (krémes) tehéntúró
200 g vaj (vagy light margarin)
1 csokor snidling és egy csokor kapor
fokhagyma
só, bors

A hozzávalókat - melyeket egy órával előbb szoba hőmérsékletűre készítettünk elő, egy nagy tálban összekeverjük (természetesen a kaprot és a snidlinget elébb összevágjuk).
Kifejezetten pirítós kenyér illik hozzá, még melegen, hogy a krémbe kerülő vaj megolvadjon rajta.

4. Padlizsánkrém
Mindenkinek vagy ehhez egy receptje, én szeretem a majonézes változatot, de mivel az hízlal, van egy másik.
2 padlizsánt sütőben héjában megsütök, kihűtöm, a belét turmixgépbe kanalazom. Reszelek hozzá fokhagymát, sózom, borsozom, a majonéz helyett pedig megy bele egy dl natúr joghurt (amelyet nem csepegtetek le, de a levét leöntöm) és egy teáskanál mustár, és egy-két kanál olívaolaj. Joghurt helyett mehet bele tejföl is mehet bele, ha nem fogyózunk.

5. Vöröslencse pástétom
250 g vöröslencsét egy fej apróra vágott hagymával, egy gerezd fokhagymával, sóval, borssal, babérlevéllel kevés vízben megfőzzük, annyira puhára, hogy magától szétessen. Addig keverjük, míg szét nem esik. Kihűtjük, és megesszük.

morzsás cukkíni avagy cukkíni "crumble"

2010-09-29T17:47:00.000-07:00

A férjemmel sok mindent meg lehet etetni, nem finnyás példány, azonban nemrég a fejébe vette, hogy ő márpedig a cukkínit, azt nem szereti. Keserű neki, ugyanis. Sehogy sem értem, mert én speciel inkább azt mondanám rá, hogy túl karaktertelen, bár szeretem!

Mivel arra gyúrok, hogy a fiamnak egyszer benő a feje lágya, és majdan ügyes fortélyokkal veszem rá az egészséges táplálkozásra - erre esélyem is van, ha úgy 10000 km-es átmérőjű körön belül nincs egyetlen nagyszülő sem -, így nem adtam fel, mondtam magamban, hogy ennek a férjnek is meg kell szeretnie a cukkínit! Szezonban még olcsó is, bár a szezon a zord időre tekintettel úgy tűnik, elmaradt.

Szóval a morzsás karfiol és a rántott cukkíni farvizén, enyhe mediterrán kitérővel előrittyentettem ezt az ételt, ami még mindig merész volt, tekintettel arra, hogy a férjem a morzsás karfiolt sem igazán szereti, mondjuk én nagyon. Lényeg az, hogy tálalásnál kívánt magára egy kevés juhtúrót (ami elsőre azt gondolnánk, üti a pestót, de nem!), és a férj úgy ette, mint kacsa a nokedlit. Tök feleslegesen főztem ki mellé bajor virslit, magában is tökély!

4 adaghoz kell:
2 jókora cukkíni (vagy 4 kisebb)
olívaolaj, só, bors
3 szelet "fogyikenyér" (ez egy diétáskenyér, vagy teljes kiőrlésű liszttel készült kenyér)
egy teáskanál szardellapaszta
két evőkanál pesto
30 g juhtúró

A cukkínit vékony szeletekre vágjuk, sózzuk, borsozzuk, majd nagyon kevés olívaolajban mindkét oldalát barnára sütjük, tálra szedjük. Lehet grillezni is, aki nem lusta előszedni, vagy kirohanni a szabadba.
A három szelet kenyeret turmixgépben vagy aprítóban morzsásra őröljük, majd teflonedényben jól átpirítjuk. Ha kicsit már megpirult, hozzáadjuk a pestót és a szardellapasztát, esetleg - diétánk szigorától függően - még egy kevés olívaolajat. A kisült cukkínit beleforgatjuk a morzsába, és kevés juhtúrót rámorzsolva tálaljuk.

Egy adag energiatartalma 115 kcal (összesen egy evőkanál olívaolajjal számolva).

A maradékot kevés főtt tésztával, koktélparadicsommal és light krémsajttal tálaltam. Jelentem, az ízeket lehetett tovább fokozni.

észre sem veszed, hogy diétás - a rakott húsos krumpli

2010-09-11T12:07:00.000-07:00

Van úgy, hogy ennénk valamit, amiről az a benyomásunk, hogy "rendes", masszív kaja. Ez általában valamilyen sertéshúst és krumplit takar nálam, na meg tejfölt.
Sikerült ezúttal valami olyat kihoznom, amiben "benne van minden", ám mégsem fekszi meg a pocakot és a mérleget. Kihűtve könnyen csomagolható munkahelyi ebédnek is.

4 adaghoz kell:
500 g (4 szelet) tarja - a látható zsíros részektől megfosztva
400 g krumpli (hámozás után mérve)
1-1 fej lila és vöröshagyma
2-3 gerezd fokhagyma
2 db zöldpaprika
3-4 db paradicsom
150 g tejföl 12%-os
150 g natúr joghurt
2 tojás
só, bors, pirospaprika, őrölt kömény

Az összes zöldséget karikára vágjuk, a húst besózzuk és a többi fűszerrel is meghintjük.
Egy teflon tepsibe rakosgatjuk alulra a vöröshagymát, rá a hússzeleteket és a fokhagymát, erre a krumplit (amit külön megsózunk), a paradicsomot, paprikát és a lilahagymát.
Alufóliával letakarva 175 fokos sütőben 30 percig sütjük.
A joghurtot és a tejfölt a tojásokkal, sóval, borssal elkeverjük. A tepsit kivesszük, az alufóliát levéve a szószt a tepsi tartalmára öntjük, és visszatoljuk a sütőbe, amíg aranybarnára nem pirul.
Uborkasalátával tálaljuk.

1 adag 380 kcal.

végre lett volna mivel előrukkolnom...

2010-09-09T11:09:00.000-07:00

Egész nap gondolkodtam, könnyű desszertben, ami mutatós, mégis kicsit ünnepélyes, őszies, ugyanakkor még emlékeztet a nyárra...
Elterveztem, milyen jól mutat majd az egész a tányéron. Mindent elrendeztem, beállítottam, elmentem a gépemért, el is kezdtem fotózni, errefel mi történt?

Ki kíváncsi ezek után a receptre?

Ha valaki mégis, annak had' szóljon: mézben karamellizált alma, vaníliás mascarpone fagylalttal

4 főre kell:
5 g margarin (egy teáskanál)
4 db alma
két evőkanál (20 g) méz

A fagyihoz (ami több lesz, mint négy adag, ám könnyen fogy):
két pohár danone aktivia
100 g zsírszegény mascarpone (new lifestyle by Aldi)
100 ml zsírszegény, cukrozatlan sűrített tej (vagy ehelyett is joghurt, esetleg mascarpone - egyébként szintén Aldi)
vaníliás fruktóz (vagy fruktóz/édesítőszer és vanília aroma)

Az almákat megmosom, magházukat késsel körbevágom mindkét oldalról, azután újjal kinyomom belőle. Fél cm vastag szeletekre vágom, és enyhén megszórom fahéjjal.
Egy teflon serpenyőben felhevítem a margarint, és az almákat átsütöm benne, amíg meg nem puhulnak, ezután tálra szedem a szeleteket.
A serpenyőbe csurgatom a mézet, kicsit hagyom habozni: karamellizálódjon, vagy mégsem?, majd ha eldöntötte, és a színe kezd sötétedni, átforgatom benne az almákat, és ezzel tálalásra készen van.
Megjegyzem, mindezt sütőben is meg lehet csinálni, a margarinnal kikent tepsibe kell rakosgatni az almaszeleteket, meglocsolni a mézzel, és 200 fokon úgy 15-20 percet sütni. Ügyesek ezalatt összedobják a krémet, ha van fagyigépük.

Szóval a krém hozzávalóit, nagyon tudományos műgonddal, szigorúan a fenti sorrendben turmixgépbe öntjük, jól összekeverjük, majd az - előzőleg helyesen összeszerelt és beindított - csodamasinába töltjük. Ekkora adag az én nem túl hightech fagyikütyümben 15 perc alatt mesésen krémes lett.

A forró almát a jéghideg fagyival tálaljuk. Apukám, aki pedig nem dicsérget (most sem tette), és nem is haspók, alig bírt leállni vele, de a gyerek, az igazi mókamester. Ki gondolná, hogy ez a bájos kis tünemény nem sokkal később még felöntötte szappanos vízzel a fürdőszobát (a bejárati ajtóig)?

1 adag alma 80 kcal
1 (tisztességes) gombóc fagyi kb. 100 kcal.
Kb. így néz ki, a fagyi meg igenis direkt olvadt meg!

csokiöntet gesztenyés semifreddon

2010-08-23T18:31:00.000-07:00

A recept lényege inkább a csokiöntet. Ki akartam próbálni, létezik-e e light verziója. Meg kell, hogy mondjam, mostanra jobban ízlik ez, mint a geil, igazi csokoládéból és tejszínből készített eredetim.

Szóval kellett az öntethez valami, és találtam is egy adag gesztenyepürét a fagyasztóban. Jött hát a szikra: fagyasztott állapotában össze kellene turmixolni joghurttal. Így egyrészt csökken a kalóriatartalma (100 g joghurtban kevesebb van, mint 100 g gesztenyepürében), másrészt a joghurt ellensúlyozza a gyárilag (túl)édesített light gesztenyepürét, és - a lényeg! - kicsit fagyis állagú lesz. Persze nem igazi fagyi, csak olyan "semifreddo".

A csokiöntethez:

Felforralunk 2 dl 1,5 %-os tejet 1 ek fruktózzal. 1,5 ek kakaóport és 1 ek burgonya (vagy kukorica-) keményítőt kikeverünk fél dl tejjel, és a keveréket állandó keverés mellett hozzácsorgatjuk a forrásban lévő tejhez. Végül ízesítjük pár csepp rummal, amit kiforralunk úgy fél perc alatt. Hidegen vagy melegen tálaljuk. Jelen esetben melegen öntöttem a gesztenyekrémre, ami hideg volt, rendkívül jól esett a kontraszt.

A semifreddohoz:

Összeturmixolunk 250 g fagyott állapotban leledző, light (tehát cukormentes) gesztenyemasszát (ami kézzel apróbb darabokra tudunk tördelni, ah öt percet már kint töltött ebben a kánikulában), egy dl natúr joghurtot, és pár csepp vanília-aromát.

A gesztenye-semifreddo fele 170 kcal. 2 ek csokiöntettel (ami az elkészített adag negyede) 220 kcal.

A kalóriaszámlálás

2010-08-05T18:29:00.000-07:00

A kalóriák kicsit unalmasak. nem is szeretnék túl sok szót vesztegetni rájuk. Akinek viszont nincs más választása, mint számolgatni őket, azt lehet, hogy érdekli, hogy hogyan kell, ha még ugyan nem jött rá.

Mivel nemrég kérdést kaptam ezzel kapcoslatban, eszembe jutott, hogy talán van olyan, aki 15 éves kora óta nem számolta ki minden ételének a kalóriatartalmának, és ha ránéz egy túró rudira, nem az jut eszébe, hogy 85-90 kalória (attól függ, melyik táblázatot vesszük), hanem az, hogy milyen finom is volt, amikor azzal várták haza a suliból.

Elméletileg az az egy biztos, hogy aki kevesebb energiát vesz magához, mint amennyit felhasznál, az fogyni fog. Az, hogy mennnyi energiát kasználunk fel, az két részből áll össze. Van egy úgynevezett alapanyagcserénk, az a kalóriamennyiség, amit a szervezet puszta létezéséhez (pl. a szívdobbanáshoz, a szerveink működéséhez, a lélehgzetvételhez) felhasználunk. Ez nem kevés, a neten sok kalkulátort lehet találni, melyek segítségével ezt ki lehet számolni. Én 170 cm magas vagyok, az én alapanyagcserém kb. 1780 kcal egy nap alatt. Ugy, milyen meglepő?
Ehhez adódik hozá az az energia, amit a nap során mozgással, minden napi tetteinkkel égetünk el. Ennek nagysága természetesen életmódunktól függ, ülő munkát végzők jóval kevesebbet használnak el, mint fizikai munkások vagy sportolók. A kalkulátorok általában 3 szorzót használnak a fizikai aktivtás függvényében. Szóval kijön, hogy én ülőmunkával, háztartásvezetéssel és egy kevés sporttal úgy 2200-2400 kcalt használok fel naponta. Ahhoz, hogy fogyjak, ennél kevesebb kalóriát kell bevigyek a szervezetembe. Ha kicsit kevesebbet, lassabban, ha sokkal kevesebbet, gyorsabban fogyok.

Egy kg elrkatározott zsír kb. 7000 kcal tartalmaz. Sajnos azért nem úgy van az, hogy ha pontosan 700 kcallal ettem kevesebbet pl. egy hét alatt, mint amennyit lehasználtam, akkor pontosan egy kg zsírt fogytam. Szerepet játszik ugyanis a vízháztartás is, ugyanis a szervezet hormonális folyamatok, és akár az izmok folyamatos használata révén is sok vizet köt meg, ami egy fogyókúra elején viszonylag gyorsan távozik. Könnyű viszont izomból fogyni, ezért kell vigyázmni arra, hogy az étrend elegendő kalóriát tartalmazzon, és megfelelő mennnyiségű fehérjét.

A dietetika jelenlegi állása szerint 1000 kcal-nál kevesebbet nem szabad enni fogyókúra során. Még sokan gondolják azt, hogy 1000-nél többet nem szabad enni, igen, régen így volt, jelen pillanatban azonban ezeket a nagyon alacsony kalóriatartalmú diétákat sem egészség, sem a hosszútávú súlymegtartás érdekében nem tartják hasznosnak. Viszont azt a napi 400-600 kcal-t, amivel mi, korszerű gfogyózók, többet eszöünk, egy óra mozgással könnyedén kompenzálhatjuk, ugyanott vagyunk, és még az egészségünket sem károsítjuk.

De honnan tudjuk, hogy miben mennyi kalória van?

A boltban elvileg mindenen rajta van a kalória-tartalom. Amin nincs, azt ne vegyük meg! Szóval ha egy 150 g-os joghurt van a kezünkben, amin 100 g-ra pl. 97 kcal-t tüntetnek fel, akkor egy pohárban nyilvánvalóan 97x1,5=146 kcal van. Ha szeletelt sajtot, felvágottat, kenyeret veszünk, akkor először a fenti módon kiszámoljuk az egész csomag kalóriatartalmát, majd elosztjuk a szeletek számával.

A főzéshez már szükségünk lesz egy pontos konyhai mérlegre és egy mérőpohárra (vagy leszuperált cumisüvegre). Ahhoz ugyanis, hogy kiszámoljuk az általunk összedobott szendvics vagy saláta, megfőzött étel, megsütött süti kalóriatartalmát, pontosan kell tudnunk, miből mennyi ment bele.

A folyadékot tehát mérőpohárral mérjük ki. Ha valamiért nem adjuk közvetlenül a mérőpohárba, azt is lhet, hogy kimérünk 1 dl vizet a mérőpohárba, átöntjük abba az edénybe, ahová a folyadékot tölteni akarjuk, megjegyezzük, hogy meddig ért benne az 1 dl víz, szemünkkel megjegyezzük, és a kimérendő anyagot is addig töltjük fel.

A száraz anyagokat a mérleg tartójába töltjük. A legjobb az olyan mérleg, amit le is lehet nullázni, mert akkor nem kell mindig mérni,-átönteni-mérni-átönteni, hanem elég egy tálat a mérlegre tenni, és abba adagolni.

Ha főzés közben ilyesmivel találkozunk, hogy "adjunk hozzá annyi jghurtot/lisztet/stb. amivel homogén/folyékony masszát kapunk, azaz előre nem tudjuk, hogy mennyi kell egy anyagból, akkor jó ötlet először lemérni a teljes pl. tejfölös poharat, azután, amikor már kivettünk belőle annyit, amennyire szükség volt, újra lemérjük, és a kettő közötti különbözet kiadja a felhasznált mennyiséget.

Így mérek pl vajat is, mert a vajat, ugye, nem tudom ráadagolni egy tányérra, úgyhogy vagy lemérem a kenyeret vaj nélkül, azután vajjal megkenve (és a különbözet lesz a vaj mennyisége), vagy a vajasdobozt mérem meg előtt és utána.

Ha megvan minden hozzávalónak a mennyisége, akkor a szorzásos osztásos módszerrel egy kalóriatáblázat alapján kiszámoljuk a teljes kalória-mennyiséget is. Ha egy szendvicset csináltunk, akkor meg is vagyunk, ha azonban az egész családnak főztünk, akkor megsaccoljuk, hogy hány adag lesz, képzeletben vagy a valóságban be is osztjuk, és a teljes kalóriamennyiséget leosztjuk az adagok számával.

Ez így elég macerásan hangzik, az is. Viszont hamar kialakulnak bizonyos rutinok.
Megtanuljuk, hogy melyik poharunk/kanalunk milyen űrmértékű, a két szelet kenyér/kifki/zsemle általában hány gramm, egy db gyümölcs mekkora, illetve hogy hány kcal van a kedvenc joghurtunkban, sajtunkban, felvágottunkban, hogy egy kávéskanálnyi méz vagy margarin 5 g, stb.

Én főzés közben buzgón jegyzetelek. Minden hozzávalót leírok, leírom mellé a mennyiséget is, azután ha kész az étel, mellé írom a kalóriákat, elosztom, összeadom, újra elosztom, és meg is van. Az így elkészített recept meglesz máskorra is, úgyhogy legközelebb már nem is kell számolni!

Ha pedig sokat főzök, régóta számolgatom a kalóriákat, akkor előbb-utónn étteremben és vendégségben is meg tudom tippelni a kalóriákat. Más módszer erre nincs, kivéve néhány (gyors) étterem, ahol megadják egy listában az ételek kalória-tartalmát.

Még annyit tennék hozzá hogy mindenben van kalória. Állítólag az alkoholból főzés során az alkohollal együtt elpárolog, több helyen olvastam, de még szkeptikus vagyok. Minden esetre én fűszerekre, zöldségekere és alkoholra nem számítok kalóriát, mert annyira kevés, hogy annyit igazán tévedhetek, ha felfelé kerekítek ott, ahol lehet. Persze a krumpli, a zöldborsó, a sütőtök, a kukorica és a hüvelyesek kivételt képeznek az alól az elv alól, azokra számolok.

zöldségtorta

2010-08-05T06:05:00.000-07:00

Kata, akire a múltkori bejegyzés alján enyhén ráripakodtam, vette a lapot. Még azzal kezdte, hogy én segítsek neki , erre előáll a fenti fotóval, hozzá egy remek recepttel.

Ezennel felvettük a réteslapot a fogyózók listájára. Ugyanis gyakorlatilag zsír nélkül készül, igaz fehér lisztből. De láttatok már réteslapot, nem? Tök vékony! Annyira keveset eszünk belőle, hogy amennyiben zöldségekkel, húsfélékkel lekkőképpen megrakodjuk, könnyedén ellensúlyozhatjuk az inzulinemelő hatását, és kalóriában sem visz messzire. Viszont rém könnyű vele bánni, kibéleljük vele a formát, megy bele a töltelék, sajt, sütőben 20 perc, és ilyen íncsiklandozó finomság kerül az asztalra!
A keverék egyébként durum penne szószaként debütált, és úgy is megállta a helyét. Engem kicsit emlékeztet a boscaiolo mártásra, bár láthatólag ez az elnevezés csak engem szórakoztat, engem viszont nagyon. A maradék mártásból tehát másnap akár zöldséges-sajtos szufflé is készíthető ;)

Kata olívaolajjal leheletvékonyan megkente a lapokat. Megoldható ez light margarinnal is, de a zsiradék akár el is hagyható.

Hozzávalók egy 23 cm átmérőjű tortaformához:
fél csomag réteslap
25 dkg vegyes (pl. mexikói) zöldségkeverék
1,5 ek olívaolaj
2 ek zabpehelyliszt
2-3 dl 0,1%-os tej
20 dkg light trappista sajt
só, bors, szerecsendió, fokhagyma

A zöldséget megpároljuk, a sajtot lereszeljük. A tortaformát kibéleljük a réteslappal Az olajat felmelegítjük, hozzáadjuk a lisztet és amikor elkezd habzani, belecsurgatjuk a tejet folyamatos kevergetés mellett. Hozzáadjuk a fűszereket, majd a reszelt sajt felét. (Ha nem elég híg akkor kicsi tejjel lehet higítani). Ebbe a sajtos szószba belekeverjük a megfőtt zöldséget, majd a réteslappal bélelt formába felhalmozzuk a finomságokat. A tetejét megszórjuk a maradék reszelt sajttal, a réteslap lelógó széleit visszahajtogatjuk, és mehet a sütőbe, amíg meg nem pirul a tetején a sajt.

1 adag - 1/6-od torta kb. 300 kcal.

túrógombóc a mikróból

2010-07-27T23:24:00.000-07:00

Megint eltelt pár nap a legutóbbi bejegyzés óta! Történt ugyanis, hogy esemény eseményt követett, minek következtében úgy adódott, hogy jelenleg úgy teszek, mint aki főosztályt vezet. A munka és a gyermekkel való - minimális időtartamra korlátozott - foglalkozás, stressz és bűntudat - gyermekre fordított idő minimalitása miatt - pont eléggé lefáraszt ahhoz, hogy
- az utolsó erőmet összeszedve felsöpröm a konyhát, majd a szemeteslapát tartalmát pont a kuka mellé szórom,
- negyed órája kevertetem a joghurtot (lájt!) a fagyigéppel, amikor észreveszem, hogy csak az akkutartályt nem raktam bele.

Továbbá a tegnapi este lezárásaként a Kicsi túl sok dinnyét és túl sok tejet fogyasztott vacsorára, minek következményeként a fürdőszoba nemsokkal később úgy nézett ki, hogy aki éppen belép, azt hiszi, hogy konkrétan felrobbant a gyerek... erről most fotót nem tennék közre, de aggodalomra semmi ok gyerek jól van, a felesleges kalóriák kiadása után megkönnyebbülten elszenderült. Bulímia nervosára egyelőre nem gyanakszunk, de odafigyelünk!

Szóval ilyen háttérrel biztosan meg fogjátok érteni, hogy a fogyókúrás extra-fast-food palettát bővítem, ennek keretében megalkottam a mikróban készülő túrógombócot. Mivel az evésre fordítható idő még a gyermekkel töltöttet is alulmúlja, úgy döntöttem, kicsit ráerősítek a fogyás témakörre, csak ne kívánná az ember úgy a hideg alkoholt nyári estéken...

Akit nem borzaszt el a mikró 7-8 percen való érintkeztetése az étellel, az nyugodtan próbálja ki a következő receptet. Állítom, hogy az őt érő sugárzás messze elmarad attól, amit a buszon hazafelé, vagy a névleg azbesztmentesített irodájában ülve kapott.

A recept egyébként szó szerint Horváth Ilona, csak a búzadara helyett zabkorpa került bele.

16 gombóchoz:
500 g sovány tehéntúrót villával meglazítunk, hozzákeverünk két tojást, 8 dkg zabkorpát, egy csipet sót, és egy csipet sütőport. A keverékből gombócokat formálunk, enyhén megnedvesíett kerámiatálra tesszük - ami a mikrohullámok nagy részét azonnal el is nyeli -, és a mikrót 650-750 watton 5-7 percig ráküldjük.

Csupaszon, édesített natúr joghurttal tálaljuk.

Egy gombóc 55 kcal, ehhez azonban a joghurt kalóriatartalmát még hozzá kell adni. Könnyű, de laktató, gazdag zöldséges leves után bátran fogyasztható.

Kata! Hallom finom céklás fasírtot csináltál! Ha ilyen ötletek pattannak ki, igazán küldhetnél fotót...

töltött paprika... mi más

2010-07-16T06:04:00.000-07:00

Mondtam már sokat, hogy 1. elegem van a sültcsirke-saláta/párolt zöldség evésből, 2. elegem van abból, hogy az a közhiedelem, hogy aki fogyózik, az kizárólag a fenti ételsoron él, néha kevés joghurttal tarkítva menüjét.

Az sem igaz, hogy a magyar konyha zsíros és hizlal. Én pl. itt Magyarországon tök jó magyaros ételeket főzök, melyekről akár meg sem lehet mondani, hogy "lájtosítottak". A töltött káposzta, főzelék, rakott kel, lecsó, paprikás krumpli, zöldborsóleves, paprikás csirke mellett az egyik legalkalmasabb magyaros étel a korszerűsítésre a töltött paprika. Ha kihagyjuk a rántást, ami felesleges is, hiszen szép sűrű lesz anélkül is, és a cukrot édesítőszerrel helyettesítjük, alig kell valamit változtatni a recepten.

8 db paprikához (négy kiadós adaghoz) kell:

500 g darált sovány sertéshús
80 g megmosott basmati rizs (lehet "szimpla" rizs - nem gyorsrizs! - is, kicsit előfőzve)
1-2 evőkanál zabkorpa vagy búzakorpa
só, bors, oregánó,
8 db tv paprika
zellerzöld, édesítőszer,
500 g passzírozott paradicsom

A húst és a riszt egy tálban összekeverjük, fűszerezzük sóval, borssal, oregánóval. Ha kell, annyi zabkorpát adunk hozzá, hogy a massza "tölthető" állagú legyen.
A paprikák csumáját kicsit benyomjuk a paprikába, elforgatjuk (ettől a magház elválik a paprika falától. A csumát kihúzzuk a magokat kicsit kiütögetjük, majd egy kiskanál segítségével a masszát belenyomkodjuk a paprikába, de úgy, hogy nem legyen teljesen tele, nehogy főzés közben megrepedjen, mert a hús ugyan veszít a térfogatából, de a rizs viszont nő!

A megtöltött paprikákat egy lábasba helyezzük, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, sózzuk, borsozzuk, zellerzölddel - hozzáállás szerint hús- vagy zöldségleveskockával - ízesítjük. A paprikákat puhára főzzük, majd hozzákeverjük a paradicsomot, egyet forralunk rajta, majd megkóstolva beállítjuk a savanyúság-sósság-édesség arányát némi édesítőszerrel és sóval.

Egy adag 380 kcal. 100 g vízben párolt újkrumplival 470 kcal.

focivb, és hogyan együnk olajos magvakat

2010-07-15T12:08:00.000-07:00

Elnézést kérek, jogos, jogos, magam sem hiszem, hogy ilyen régóta nem frissítettem.
Mentségül szolgáljon az, hogy ezekben az időkben az ember kicsit elfogllatabb és stresszesebb, valamint az,hogy az utóbbi időben kicsit betegeskedtem. Bár a meccset eleinte kicsit kétesélyesnek éreztem, meg is kérdeztem a házidokit (akivel élek), hogy hány nap alatt lehet elhúnyni, ha az emberen egyre csak újabb tünetek jelennek meg, de röhögött, azután én is, és győzött a penicilin.

Az nem járja, hogy a super bowl-ról volt bejegyzés, a foci vb-ről meg nem. Pedig néztem. A fogyókúrámra abszolút káros, mert söröztem is hozzá, sajnos. Már meggfigyeltem, hogy egy-egy pohár bor nyugodtan lecsúszhat, de a sör sajnos megakasztja a fogyást, még alkoholmentes formában is. Nem vagyok focifan, a műkorcsolya az én sportom (éljen Pluschenkó, Lambiel és Johnny Weir), és sört is csak nyáron iszom, de ennek valahogy megvan a feelingje így négyévente. Szerencsére műkorcsolya minden évben van ám! Bár nem tudom, milyen nasi illik hozzá, a vékony nőcik és pasik láttán szerencsére nem támad kedvem falatozni...

Viszont így, hogy már úgyis "mindegy", pirítottam a Brazília-Elefántcsontpart találkozóra egy kis rágcsát is. Az köztudott, hogy egy-egy marék magocska a legjobb nassolnivaló egy fogyókúra idején. Nem korlátlanul, egy marékkal, ami kb. 20 g, tehát a marékra az ujjainkat simán rá is tudjuk hajtani, nem pedig egyensúlyozunk két kitárt tenyerünkkel a fotelig.

Volt szerencsém a szüleimmel egyszer két hetet Thaiföldön tölteni. Ott ettem életemben először kesudiót, addig ilyesmiről nem is hallottam, itt ugyanis akkor még a mandula is egzotikum volt. A házigazdánk saját kezűleg pirította meg egy serpenyőben. Nagyon ízlett. Apukám és én, ott és akkor eldöntöttük, hogy ennél finomabb étel a világon nincsen (elnézést kérek a töpörtyűtől - gyereknyelven "epertő" -, a lángostól, a gundel palacsintától és anyukám sóletjétől). A legjobb, ami egy maggal történhet, az az otthon pirítás, és a melegében történő elfogyasztás.

Sózott formában nem veszem meg a magokat, még a favorit kesut sem, mert az irtó egészségtelen, és azért van agyonsózva, hogy az ember többet igyon rá. Azt gondolnánk, hogy úgy finomabb, de az ízét a pirítás adja, nem a só. Tehát a magvakat megveszem natúr formában a piacon, itthon meg, a himnuszok alatt - ami egyébként a legkedvesebb részem minden sportközvetítésből - gyorsan megpirítom egy száraz serpenyőben. Vigyázni kell, amikor elkezd színe lenni, már folyamatosan kevergetni kell, mert nagyon könnyen megég, ám ha nem pirítjuk meg eléggé, akkor nem lesz olyan finom.

Szóval megpirítottam a magokat, egy pohár light kóla kíséretében a kanapéra telepedtem, kiharcoltam magamnak egy laptopot és egy konnektort (sajna az egérről lemaradtam, az kellett craniálisabban eredő kollaterális arteria thoracica internához), és fél szemmel bloggoltam, másik szememmel és teljes szívemmel szurkoltam az elefántcsont-partiaknak. Tudtam, hogy a brazilok jutnak tovább, ezért nekik a következő meccsükön is ráértem szorítni. Még a vuvuzela sem zavart, kéne is egyet újítani belőle, hátha elvonhatom vele a szomszédok figyelmét arról, hogy gyereket éppen kínozzuk - hajmosással.

Azóta a VB elmúlt, a spanyolok is már kialudták a nagy bulizásokat, de a pirított magvak továbbra is jó választásnak tűnnek egy nyáresti sörözős-borozós beszélgetéshez.

És egy kis gyerekszáj:
Ő: - mi ez a mamán? (engem hív így)
Én: - anyjegy.
Ő - elgondolkodik, majd rámutat apjának karjára - papajegy!

U.I.: vigyázat, a paradió nagyon jól mutat egy fényképen, ami a blog szempontjából előnyös, de pirítás során valahogy megsavanyodik, ez viszont élvezeti értékét jelentősen csökkenti.

cseresznyeleves

2010-07-04T07:39:00.000-07:00

Szeretnék ám én is néha olyan recepteket kitalálni és közölni, amelyek Michelin csillagos éttermek étlapjaira is felkerülhetnek. Sajnos azonban a kóros idő- és kalóriahiány ebben javarészt megakadályoz. Most azonban végre sikerült valami olyat kreálnom, amire büszke vagyok, és mégsem tartalmaz túl sok kalóriát.

Azt mondjuk nem mondom, hogy a leves átpasszírozása pikk-pakk megvolt, és közben a gyerekem nem üvöltött, hogy azonnal menjek puzzle-ozni vele - de ha végre egyszer egy boltban jutna eszembe, hogy vegyek egy rendes méretű szűrőt, akkor nem kellene teaszűrőn ügyeskednem át egy liter levest, és sütésnél kanalanként szitálni át a lisztet.

A gyümlöcsleveseknek eleve odaadó híve vagyok. Kétféle trükkel lehet őket felejthetetlenné tenni. Az egyiket Livi mutatta be a múltkor, a vaníliás pudingpor bevetését. A másik a dzsem. Igen cukor helyett használva úgy édesít, hogy közben intenzívebbé teszi a gyümölcsízt. Meggyleveshez meggydzsem, eperleveshez eperlekvár, stb. Ám most a cseresznye édessége mellett a lekvártrükkel egy ellentétes ízt akartam bevinni, így pikáns-kesernyés narancslekvárt használtam.

Érdemes kipróbálni! Alig érezhetően pikáns, viszont igencsak krémes, édes és lágy lett a leves.

1 kg cseresznye
két dl tej
2 ek burgonyakeményítő
egy ek narancslekvár
fél dl narancslé (100%-os)
szegfűszeg
szerecsendió

A cseresznyét megmossuk, kimagozzuk (jó-jó, tudom!), a kukacokat elhajítjuk, és annyi vízzel, hogy ellepje, egy csipet szerecsendióval és egy kicsit nagyobb csipet szegfűszeggel feltesszük főzni. Ha megfőtt, botmixerrel átpasszírozzuk. Ezután egy szűrőn keresztül átöntjük egy másik lábasba. A szűrőn fennakadt masszát egy kanállal alaposan kinyomkodjuk, hogy minél több levet nyerjünk ki belőle.

Az átszűrt levet és a szintén leszűrt narancslevet újraforraljuk, belekeverjük a narancslekvárt. Közben a tejben elkeverjük a keményítőt, és ha a leves forr, besűrítjük a keverékkel. Egy-két percig forraljuk, majd megkóstoljuk. Édesítés nélkül ehető, de akinek nem elég édes, az adjon hozzá édesítőszert, fruktózt, Xilitet vagy mézet.

A kész levest behűtve, kevés light tejszínhabban tálaljuk.

Egy adag:

indonéz grillezett csirkemell, mogyorós szatészósszal és paprikasalátával - VKF! XXXV.

2010-06-20T20:58:00.000-07:00

Kata a XXXV. VKF! témájával - a grillezéssel - elevenembe trafált. Hiszen a közösségi események többnyire nagy dínom-dánomokkal járnak, legyen az ünnep, születésnap, hétvégi kiruccanás, de sokaknak a standolás is egyet jelent a lángosozással, a mozizás a pattogatott kukoricával, a nyári séta a fagyizással. Az, aki vigyáz a vonalaira, ilyenkor nehéz helyzetben van. Ha vendégségbe megy, vagy vérig sérti a házigazdát, mert meg sem kóstolja a nagy szeretettel eléjetett fogásokat, vagy enged a kísértésnek, ami nem tesz jót sem a diétájának, sem az önbecsülésének.

Na már most a grillezés a legjobb, talán egyetlen olyan program, amelyen mi is fellélegezhetünk, mert a grillezett húsokat salátákkal, sült zöldségekkel nyugodtan ehetünk jóllakásig. Mivel pedig a kerti partik viszonylag kötetlenek, házigazda legyen a talpán, aki észreveszi, hogy a tésztasalátából nem vettem, csak a görögből, bár ismerek ilyet is.

Mondjuk azt nem értem, hogy miért rettegnek sokan a grillezésnél attól, hogy nem fognak jóllakni fejenként uszkve másfél kiló hússal, amihez saláta is csak azért kell, hogy könyebben csússzon. Azt, hogy külön rizst vagy krumplit, esetleg elé levest főzni miért kell, soha nem fogom megérteni. A grillezés lényege szerintem az, hogy az étel mindenki szeme láttára készül el, és mindenki megtámogatja a saját szakértelmével ("majd én megmutatom, hogyan kell rendesen tüzet gyújtani, az a hús szerintem még nem sült ál/megégett, nem kellett volna a nyársat előtte ecetbe áztatni?"), így a szabadidejük döntő részét a konyhában töltő asszonyok is pihenhetnek egy kicsit, a fogyókúrázok ősi ellenségeinek meg úgyis ott a kenyér, nem?
Desszertnek pedig a legobb a friss gyümölcs, lehetőleg jégbe hűtött dinnye formájában, de mindegy.

Tehát, a grillezés az én asztalom, valóban, hiszen a nemrég újított nagyméretű kontaktgrillem igen előkelő helyet kapott a konyhában, és nemigen kell róla port tötölgetni. Viszont mi olyasmivel rukkoljak elő, amivel 1. más nem fog 2. nem túl elcsépelt 3. tükrözi a saját izlésemet.

Hiszen grillcsirkét sütni, kolbászkákat, házi hamburgert, hot dogot, grillezett zöldségeket csinálni nem túl szokatlan. Akkor viszont mivel dobjam fel? Egy jó kis mártással. Bevallom, a legtöbbször tzatziki készül, de mégsem nevezhetek a VKF-re grillezett csirkemellfilével és tzatzikivel, noha ez a páros talán a világon az egyik legfinomabb nyári étel.

Unokatestvérem Hollandiában él, ahol gyarmatosító törekvésekből kifolyólag ma is igen remek indonéz éttermekben lehet enni. Márpedig az indonéz éttermekben kétféle szószt lehet a a szatéhoz (nyárson sült húshoz) választani, almaszószt és mogyorószószt. Nekem az almaszószról Halász Judit ugrik be, és mivel gyerekként nem nagyon értettem, mit lehet rajta szeretni, hát most sem pörget fel túlzottan. Ellenben a mogyorószósz!!!

Hát igen, tudom, ez egy fogyókúrás gasztroblog. Itt nem adhatom el a Hollandiában tasakos változatban is vásárolható mogyorós-olajos kalóriabombát, magam sem igen szeretném most megenni. Kihívás elé állítottam tehát magam, el lehet-e úgy készíteni a mogyorószószt, hogy ne tartalmazzon botrányosan sok kalóriát, mégis kifejezetten finom - nem az a másik tányérjára ácsingózó fajta étel - legyen. Így azután joghurttal könnyítettem rajta, az indonéz jegyek erősítése érdekében a húst is jellegzetes fűszerekkel pácoltam be, a kalóriaspórolás jegyében pedig a köret egy igen könnyű saláta lett.

A végeredménnyel - bár kevéssé autentikus, de ezt egy igazi indonéz sem tudta meg - igencsak megelégedtem, vége tehát a tzatziki egyeduralmának!

4 adaghoz kell
500 g csirkemell filé

a páchoz:
egy (hüvelyk)ujjnyi gyömbérdarab
2 gerezd fokhagyma (lereszelve)
egy szál újhagyma (apróra vágva)
1 ek szójaszósz
1 ek olívaolaj
1 lime lereszelt héja

a mogyorószószhoz:
100 g pörkölt sós mogyoró
1 dl natúr joghurt
1 lime leve
2 ek kókusztejpor

a salátához:
4 db zöldpaprika
4 szál újhagyma
só
citromlé

A húst vékony szeletekre vágjuk, a pác hozzávalóit egy nagy tálban elkeverjük. A csirkemell szeleteket a pácba forgatjuk, és annyi ideig hagyjuk benne, amennyink van. Optimális esetben ez legalább egy óra.

A grillünket, lettlégyen bármilyen formája, felpezsdítjük, és a hússzeleteket a pácból kivéve átsütjük rajta. Én azt vettem észre, hogy a kontaktgrillen a legmagasabb fokozaton kell sütni a csirkét, elejétől végéig, alacsonyabb hőfokon ugyanis kiszárad. Így nekem a csirke két részletben, adagonként 10-15 perc alatt készül el.

Míg a hús sül, elkészítjük a szószt. Ennek érdekében minden hozzávalót beleteszünk egy turmixgépbe, és pépesre turmixoljuk.

Felkarikázzuk a zöldpaprikákat és az újhagymaszálakat is, egy tálba tesszük, sózzuk, ráfacsarunk kevés citromlevet.

Ha a hús elkészült, a zöldpaprikasalátára ültetjük, és a szósszal nyakon öntjük.

Egy adag energiatartalma 346 kcal.

Lime colada muffin

2010-06-12T06:53:00.000-07:00

A kakaós muffinba kerülő krém a pina colada ízeit idézi, de csak idézi, mert hiányzik belőle az ananász, van viszont benne zöldcitromhéj. Ki akartam próbálni a lime-kókusz-csoki párosítást, és hogy még közelebb érezzem magamhoz a fehér tengerpartot és a szalmakalapban elszürcsölt koktélokat, fehér rumot is tettem bele. Hogy azonban ne kerüljenek veszélybe a délutáni autós programok, a rumot a mikróban felére beforraltam, ami megvolt 900 W-on 1 perc alatt.

9 muffinhoz kell (igen, ebből nekem most 9 jött ki, nem lehet mindig kerek!)
105 g zabpehelyliszt
20 g kakaópor (natúr, lehetőleg ráadásul zsírszegény)
125 g natúr joghurt
4 ek édesítőszer – por
2 egész tojás
1 tk sütőpor

A krémhez:
2 dl hideg tejszín
3 ek édesítőszer por
1 ek kókuszreszelék
1 ek zselatin
2 ek fehér rum (pl. Bacardi)
1 zöldcitrom lereszelt héja

Robotgéppel a tojást fehéredésig keverem az édesítőszerrel, majd felváltva hozzákanalazom kisebb adagokban a sütőporral és a kakaóporral elkevert lisztet. A masszát muffin formákba kanalazom, és 175 fokos sütőben kb. 20 perc alatt megsütöm.

Amíg sül, összeállítom a krémet. A zselatint feloldom kevés (egy-két evőkanál) vízben, majd a mikróban megmelegítem, de vigyázok, hogy ne forrjon fel. 750 W-ra tettem be, egyszer 20 mp-re, azután még 20-ra.

A behűtött tejszínt a robotgéppel felverem, hiszen már úgyis elővettem, hozzákeverem az édesítőszert és a zselatint. Ha a zselatin jól elkeveredett, jöhet hozzá a rum (amit előzőleg vagy kiforraltam - a mikróban -, vagy nem) és a zöldcitromhéj is. A levét nem facsartam bele, mert most csak az illóolaj aromájára vágytam, nem a savanykás ízre. Kóstolás után, ha meggyőződtünk, hogy elég édes, hűtőbe tesszük.

Ha a muffin kisült, meg kell várni, míg kihűl, addigra a krém is kicsit megszilárdul a hűtőben. Ekkor a muffinokat kettévágom, és megtöltöm a krémmel.

Ha a fiúk felkelnek, megkérdezem, ki kér sütit. Persze, ha nem lennék biztos abban, hogy a kisfiam úgysem kér, akkor fruktózt vagy nyírfacukrot használnék édesítőszer helyett, de nem fog kérni. Csak „pejecet”.

1 muffin 74 kcal.
Krémmel töltve 157 kcal.

Hogyan együnk bolognait?

2010-06-09T06:18:00.000-07:00

Ugye nem kell magyarázni, hogy a spagetti alla bolognese hizlal. Ezért nem is így esszük.
Hanem tészta helyett karfiollal, pl. Lehet másfajta zöldséggel is, de én ezzel szeretem.

4 főre kell
1 fej hagyma
500 g sovány darált pulykahús
500 ml passzírozott paradicsom vagy két konzerv hámozott paradicsom
só, bors, oregano, bazsalikom, babérlevél
1 ek olívaolaj

2 fej karfiol

Az olívaolajon megpirítjuk az apró kockára vágott hagymát, majd hozzáadjuk a darált húst is. Ha a hús kifehéredett, fűszerezzük, felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje, majd takarék lángon puhára pároljuk. Ha a hús megfőtt, hozzáadjuk a paradicsomot is, 5 perc alatt összeforraljuk, és megkóstoljuk, hogy kíván-e még fűszert.

Közben rózsáira szedjük a karfiolt, és sós vízben majdnem puhára főzzük. Nem kell roppanós legyen, de azért ne is főjön szét. A szószt a karfiolra szedjük, és megszórjuk reszelt sajttal.

1 adag szósz 235 kcal
karfiollal és 10 g reszelt parmezánnal 300 kcal.

miért nem tudunk fogyókúrázni?

2010-06-08T03:43:00.000-07:00

Amikor elkezdtem írni ezt a blogot - nemrég -, nemigen találtam a neten olyan magyar blogokat, amelyeket fogyókúrákat követő emberek írnak. Volt ugyan sok olyan közösségi portál, ahová az elszántak írhattak naplót, de a többségük egy-két hétnyi intervallumot ölelt fel. Néha persze közöttük is vannak tanúlságosak, érdekesek, de az egyetlen önálló, kitartóan írt, és valódi, egészséges fogyókúráról csak a fogyókúrablogot találtam, melyre könnyen el lehet jutni a jobboldali sávból.

Mostanában azonban megjelent egy-egy kósza blog, még gasztroblogokról is könnyen el lehet hozzájuk jutni, amelyek felkeltették az érdeklődésemet. Közös pont bennük egy hölgy, aki a fogyás lelki hátterét támogató rendszert ajánl.

Megpróbáltam többet megtudni a rendszerről, de ez sajnos csak egy könyv megrendelése vagy egy tréningre való befizetés révén lehetséges. Jó, ez eddig rendben is van, hiszen valamiből a hölgynek is meg kell élnie, és egy-egy könyv megrendelése még valószínűleg senkinek a háztartását nem viszi csődbe, pláne, ha tényleg segít.

Azonban a harmadik blogot olvasom, amelyet az általa javasolt fogyókúrát követő hölgyek vezetnek, és végül mégiscsak kiakadtam. Nem tudom, hogy a fogyás lelki hátterével kapcsolatban mit és hogyan tanácsol a módszer, de maga a diéta már megint kiakaszt. Tiszta 90 napos! Hol és ki bizonyította ennek hatásosságát, mely meghaladja más módszerekét? Hallani hallottam már olyanokról, akik fogytak tőle, találkozni csak olyannal találkoztam, aki hízott, vagy aki beteg lett. Egyik barátnőmet konkrétan gasztroenterológus "vett le" róla.

Miért nem tudunk "rendesen" fogyókúrázni?

Miért hisszük, hogy fogyni csak koplalással, vagy ahhoz nagyon közeli energiabevitellel lehet? Miért gondoljuk, hogy a testünk elvan vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek, és egyáltalán kalória és élelem nélkül? Miért gondoljuk, hogy a zsírraktárakban minden szükséges tápanyag rendelkezésre áll? Miért irtózunk az olyan fogyókúrás módszerektől, amelyek:
1. nem ígérnek csodát, azaz hirtelen fogyást
2. rendszeres étkezésre buzdítanak
3. látszólag egy picit is bonyolultak, miközben ha megkérdezik, hogy mivel fogytam le, csak annyit mondok, hogy számoltam a kalóriákat, egy atkinszesnek vagy kilencvennapos diétázónak meg félóra, mire elmagyarázza a módszere lényegét, és követője még három hét múlva is bombázza, hogy most akkor a rántott csirkét milyen napon eheti?

Minden fogyókúra bizonyos megszorításokkal jár. Az egyik ilyen irányból, a másik olyanból. Ha azt hisszük, hogy bizonyos ételeket korlátozás nélkül fogyaszthatunk, mások pedig tilosak, akkor vagy nem fogunk fogyni, vagy feladjuk a diétát.

Miért nem lehet elhinni, hogy a fogyás nem nehéz, de a szemléletünket alapvetően meg kell hozzá változtatnunk. Azok a diéták, amelyek azt igérik, hogy bizonyos időre meglévő étkezési szokásinknak csak egy részét követhetjük, majd később minden visszaállhat a valódi kerékvágásba, hazudnak!!! Nem igaz. Aki kövér, az több kalóriát visz a szervezetébe, mint amennyit felhasznál. Ha ugyanehhez a módszerhez bármikor az életében visszatér, akkor megint el fog hízni (de jó, és akkor újra befizethet majd egy jó kis diétára).

Miért vált ki szabályos felhördülést, ha azt mondjuk, számolni kell a kalóriákat, és miért teszünk meg mindent, hogy alternatív módszerekhez folyamodjunk?
A kalóriaszámlálás az első két hétben igényel fáradtságot, és venni kell hozzá egy kis konyhai mérleget (1000 Ft-nál kezdődik) meg egy mérőpoharat (kb. még 500 Ft). Kalóratáblázat van a neten, számológép a telefonban és a számítógépen. Mennyibe kerül egy fogyókúrás könyv? 2500-3000 Ft?

Annyira jó lenne, ha sokan megtudnák, hogy valójában milyen sokat meg lehet enni még egy viszonylag alacsony kalóriatartalmú diéta alatt is, és milyen sok kalóriát meg lehet enni, és mégis milyen gyorsan le lehet fogyni.
A mozgással ugyanez a helyzet. Nagyon kevés mozgás is nagyon sokat tud számítani, már heti 3x10 perc könnyű mozgás a TV előtt. Nem tudom, hogy ha ezzel sokkal többen lennének tisztában, nem lennének-e sokkal karcsúbbak.

Mondjuk amikor a Diéta és Fitness magazinban mintaétrendbe betesznek egy 700 kalóriás napot 1200 címén, 1200-at 1800 címén, név nélkül - még monogram sem szerepel a cikk végén, csak hidd és csináld - akkor nem csodálkozom, hogy sokaknak nem jön meg a kedve.

De én minden esetre nem tudnék aludni a lekiismeretfurdalástól, ha valakit arra akarnék rávenni, hogy a vacsorája egy pohár natúr joghurt VAGY egy alma legyen, huzamosabb ideig. Még ezekkel a receptekkel is zavarban vagyok néha, hiszen nem vagyok dietetikus, pedig azért jóval kiegyensúlyozottabb táplálkozásra buzdítanak, mint sokan mások, sok pénzért.

A közelmúltban a Gazdasági Versenyhivatal több neves céget bírságolt meg (a marketing-büzsébe könnyedén bekalkulálható összegekre) azzal az indokolással, hogy a fogyókúrázni vágyó fogyasztók különösen kiszolgáltatottak a reklámoknak, mert nagyon le akarnak fogyni, és anyagi lehetőségeiket meghaladó mértékben hajlandóak erre pénzt áldozni. Szóval vigyázat!

Vöröslencse ragu

2010-06-06T06:26:00.000-07:00

Jaj, na ez! Mesés. A zöldségek idézik az olaszos raguk világát, a vöröslencse a római kömény zamatával az arab konyhát, a babérlevél pedig megpengeti a nagyi asztala életérzést, ahol tömtük be a lencsefőzeléket. Mindezt tálalásnál egy csepp olívaolajjal felerősítve mennyei lakomában lehet részünk.

Ha valaki még nem vett vöröslencsét, akkor itt az ideje, hogy kipróbálja. Hasonlít is a lencsére, meg nem is, elég jellegzetes íze van. Nagy előnye, hogy igen gyorsan puhul. Tőlem szokatlan módon ezt kicsit ki is használva annyira meg szoktam puhítani, hogy a krémes belseje „kipukkanjon” a megpuhult héjából, ezáltal krémesen és minden további konyhai fakszni nélkül csodás állagot kölcsönöz az ételnek.

Ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy ez leves, azon belül raguleves, vagy krémleves, egytálétel, köret vagy mártás. Minden esetre pár csepp olívával, és esetleg citromlével vagy reszelt sajttal pl. mennyei vacsora.

A recept egyébként a Könnyű GI diéta című könyvből származik.

4 éhes fogyózó részére kell:
250 g vöröslencse
2 szál angol zeller (ez itt most nem helyettesíthető zellergumóval)
1 szál sárgarépa
3 nagyobb vagy 4 kisebb érett paradicsom
fokhagyma
só, bors, római kömény, babérlevél, oregánó

A zöldségeket apró kockára vágjuk, a lencsét leöblítjük. Mindent egyszerre felteszünk egy lábasban főni, annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Ízlés szerint fűszerezzük, de semmiből sem kell sok, mert a zöldségek és a lencse íze önmagában megadják a kellő bukét, amit nem tanácsos elnyomni. Ha a víz elfőne, pótoljuk. A végén ne legyen túl híg. Az étel közepes lángon 15-20 perc alatt megfő. A főzési idő vége felé gyakrabban kavargassuk, mert ha besűrűsödik, könnyen leég.

Egy adag 206 kcal.

Soufflé au fromage léger - avagy a boscaiolo mártás második élete

2010-06-01T12:02:00.000-07:00

Napokban francia gasztroblogokat tanulmányoztam, hátha némi vaj és tejszín joghurtra cserélésével lightosítani tudok pár recept.

Kérem alássan: skandallum!

A legjobbnak választott gasztroblogok színvonala is messze alulmúlja az átlagos magyar gasztroblogot. Igénytelen megjelenés, rémes fotók, teljesen átlagos receptek. Olyan elmosódott fotókat láttam, amelyeket egyetlen bloggertársamnak sem fordulna meg a fejében közzétenni. Nahát azon, hogy a franciák semmi igazán ötletessel nem rukkolnak elő, az azért igencsak meglep. Lehet, hogy Jamie Olivernek és Gordon Ramsaynek igaza van, és már a francia háziasszonyok sem tudnak főzni?

Minden esetre egy franciás ihletéssel indultam haza, amikoris azon kezdtem tanakodni, hogy mi legyen a fincsi sonkás-sajtmártás maradékával, ígyhát kénytelen voltam szuflét készíteni belőle.

Nincs recept, a maradékhoz (ami a fél liter tejből készített adag harmada volt) hozzáütöttem egyetlen tojást, elkevertem, muffinformába öntöttem, tetejébe nyomtam vékony szelet joghurtos camembert-eket, és forró sütőben 10 perc alatt megsütöttem.

Ugyan minden elő volt készítve, hogy mire kiveszem a sütőből, azonnal tudjam fotózni, sajnos mégis kissé összeesett állapotában került lencsevégre. Minden esetre a besamel alapomom lehet szuflét készíteni, és ez a tudás már az enyém. Salátával ettük. 1 szuflé úgy 150 kcal-ra jön ki, ami igazán nem sok!

Grillezett csirkemell filé mediterrán sült zöldséggel és „boscaiolo” mártással

2010-06-01T11:58:00.000-07:00

Történt az úgy, hogy, volt elöl egy kevés csirkemell, és éppen elöl volt a grillsütő is. Adódott, hogy a csirkemellek só, bors, rozmaring és chili keverékében meghempergőzzenek, azután szabadon piruljanak a serpenyőben. Körethez újkrumplit gondoltam, de a korsárban annyi maradék egy-egy szál zöldség volt, amelyek sürgősebb ellátást igényeltek, mint a krumpli, hogy bekerültek egy teflon tepsibe, sóval, borssal, kakukkfűvel, egy evőkanál olajjal összeforgolódtak, majd megsültek.

Eddig semmi szellemi erőfeszítést nem vittem a receptbe, és ennek nagyon örültem, ritkán főzök ilyen intuitíven.

Ekkorra hatott a reggeli kávé, és rádöbbentem, hogy mi is lesz az ebéd: natúr csirkemell natúr zöldséggel. Jó-jó, ott a sok fűszer, no meg az olívaolaj aromája, de ezzel azért nem fogjuk degeszre tömni a bendőnket! Megettük, azután fél óra múlva ismét korog a gyomrunk. Tehát kell valami ütős is.

Normális esetben egyértelműen lereszeltem volna egy uborkát, hozzá két-három gerezd fokhagymát, egy nagy pohár török joghurtot (= danone aktívia vagy cserpes natúr joghurt), sóval, borssal ízesítettem volna, és a tetejére morzsoltam volna egy kevés fetasajtot. Úgy lett volna igazán ütős, grillezős hangulatú, minden összepasszolt volna, de uborka sajnos nem volt otthon.

Viszont sok sajt igen. Kell tehát egy sajtos mártás. Szeretem a carbonara szószt, mindenki szereti. Szalonna, tejszín és tojás. Ha rágondolok, azonnal feljön rám 10 dkg. Ha megeszem, akkor fél kg. Viszont: sok magyar pizzéria a következőképpen tálalja a pasta carbonara szóval fémjelzett tészta specialitást. Összekutyulnak egy besamelt, és abba dobnak bele szalonna vagy sonkacsíkokat, a tetejére pedig mehet a trappista. Eltekintve attól, hogy az eredeti verzióval folytatott köszönőviszony kimerül abban, hogy amikor a carbonari le „Ciao-zza” akkor visszaint egy „csáót”, nagyon finom kis mártás. Nekünk magyaroknak. És mi fogyózók némi fejszámolás után elkezdjük egész érdekesnek tartani. Tehát ez a szósz, kissé lightosítva, kevés fehérborra felturbózva készült a húshoz, mert azt tudni kell, hogy a hússal tálalt hús (esetünkben a csirke sonkamártásban) igazán jó párosítást, és hosszú időre megakadályozza a pocak megkorrdulását.

De nem nézem én le se a carbonara szószt, se az olvasóimat, ez nem szénégető módra készült. Így azután a mártás elkészítéséhez használt fehérbor márkájának magyar fordítását alapul véve, elneveztem favágó, azaz boscaiolo szósznak.

Négy éhes fogyózó részére kell:
500 g filézett, vékony szeletekre vágott csirkemell
kb. 1 kg vegyes zöldség (esetünkben cukkíni, répa, paprika és lilahagyma)
só, bors, olívaolaj, kakukkfű, rozmaring, chili

a mártáshoz
5 dl 1,5 %-os tej
fél dl száraz fehérbor
30 g teljes kiőrlésű liszt és egy evőkanál burgonya-keményítő
8 szelet selyemsonka
10 dkg fokhagymás soványsajt (vagy soványsajt és fokhagyma)
só, bors, szerecsendió

A húst a bevezetőben elmondottak szerint befűszerezzük és meggrillezük. A zöldségeket megpucoljuk, fél cm vastag szeletekre vágjuk és egy tepsibe rakjuk. Sózzuk, borsozzuk, kakukkfűvel ízesítjük, meglocsoljuk egy evőkanálnyi olívaolajjal, összeforgatjuk, és 200 fokos sütőben úgy 20 perc alatt megsütjük.

A mártáshoz a tejből 4,5 dl-nyit felforralunk, a maradékot kikeverjük a liszttel és a keményítővel. Ha a tej forr, belecsorgatjuk a keményítős keveréket, és folyamatos kevergetés mellett besűrítjük. Ekkor hozzáadjuk a bort, fűszerezzük, hozzákeverjük a vékony csíkokra vágott sonkát és a lereszelt sajtot. Addig keverjük, míg a sajt el nem olvad.

A mártást most füstölt pulykamell sonkával csináltam, a képen az látszik, de hiba volt. selyemsonkával sokkal jobb az íze, úgyhogy a hozzávalók között az szerepel már!

A csirkemell fejenként 150 kcal.
A zöldség fejenként 70 kcal.
A mártás fejenként 180 kcal (a mártás negyede nem kevés, elég lehet a nyolcada is, ez ízlés dolga).
Összesen tehát kereken 400 kcal.

Töltött karalábé

2010-06-01T06:58:00.000-07:00

Nekem anyukám konyhájából a tojásos nokedli után ez a legkedvesebb étel. Nem rajongok sem a karalábéért, sem a párolt húsgombócért, de így ebben a formában bármikor, bármennyit meg tudnék enni.

Szerencsére anyukám támogatja az életmód váltásomat, és a töltött karalábénak már jó ideje kidolgozta a light verzióját, így már ennek az ízét is teljesen megszerettem. A teljes kiőrlésű lisztel való sűrítés ehhez az ételhez jobban passzol, mint a fehér liszt, és anyukám szerint könnyebben is lehet vele dolgozni, nehezebben csomósodik meg.

5 adaghoz kell

500 g darált pulykahús
100 g basmati rizs
1 tojás
10-20 g zabkorpa vagy búzacsíra
só, bors

1 kg karalábé
1,5 dl tej
30 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt, só, bors, petrezselyem

A húsból, a rizsből, a tojásból a fűszerekkel masszát készítünk. Ha nem állna össze, akkor egy-két evőkanálnyi zabkorpát vagy búzacsírát adunk hozzá.

A karalábét meghámozzuk, hasábokra vágjuk. A húsmasszából golyókat formázunk, lábasba helyezzük és felöntjük annyi vízzel, hogy mindent ellepje. Kevés sóval félig puhára főzzük. Ekkor adjuk hozzá a karalábét, és együtt puhára főzzük. Ha időközben szükséges, pótoljuk az elpárolgott vizet, de vigyázzunk, végül nehogy túl híg legyen, mert még tej is kerül bele. Amikor minden megfőtt, a gombócokat kivesszük, hogy ne törjenek össze. A tejet elkeverjük a liszttel, és a forrásban lévő vizes karalábéhoz öntjük, állandó kevergetés mellett besűrítjük. Egy-két percig forraljuk, majd hozzáadunk ízlés szerinti mennyiségű apróra vágott petrezselymet. A tetejére visszahelyezzük a húsgombócokat.

Tálalásnál meglocsolhatjuk egy evőkanál natúr joghurttal is.

Egy adag 282 kcal, natúr joghurttal meglocsolva 300 kcal.

Rosszcsont és az étterem

2010-05-29T13:00:00.000-07:00

Az én gyerekem - aki annyi idős, mint az Aldi - egyébként jó. Annyira jó, hogy néha már bűntudatom van amiatt, hogy nem rosszalkodik, vajon mit csinálok rosszul.

Errefel ma étterembe mentünk. 3 hónapos kora óta gondolkodás nélkül ülünk be vele bárhova, csak az a lényeg, hogy gyorsan kapjon egy levest, és legyen pár fogpiszkáló kirakva, ami már úgyse kellene senkinek.

Régen voltunk szórakozni, és mivel a nagyszülők éppen nem voltak hadra foghatók, gondoltuk, beülünk hármasban valami kiülősbe. A férjem vágta is rá, hogy hova, mert egy hete megy el a serpenyős mellett, és mindennap megkívánja a megállítótáblán szereplő bélszínlángost odafelé, hazafelé meg az aszaltszilvás derelyét.

A vacsora előtt gyereknapi rendezvényen fárasztottuk a nokedlit, illetve ő a nagymamáját, és a délután során nem vesztegettük a drága időt alvásra, tíz perc az autóban, a boltból hazafelé bőven elég is volt.

Szóval kis csúszással megérkezünk az étteremben, tényleg íncsiklandó az étlap, azért sikerül választanom egy kecskesajtkrémes grillezett pulykamellet medvehagymás paradicsomsalátával. Korgó pocakkal izgatottan vártuk a hőn áhított kulináris kielégülést. Nokedli is várta, egyre türelmetlenebbül. A játékházikót 5 perc alatt kiismerte, ültében sikerült elvágódnia egy székkel, így azt leírtuk. A kisautóval is játszott, de mivel az mindig leesett az asztalról, és nem volt, ki felvegye, meguntuk. Jött a gyümölcslé, az annyira jópofa nagy pohárban jött, hogy megnézte, visszaáll-e az eredeti pozícióba azután is, hogy jól fellökik. Nem. Viszont eltörik. És vele együtt felborul minden pohár, amihez hozzáér esés közben. Viszont milyen vicces, anyu (tiszta) pelenkával itatja fel. Nem értem egyébként, hogy miért tartják ezeket különlegesen nedvszívónak, gyorsabban iszom...

Na, akkor jön az újabb pohár "bümi", de a borogatás szemrehányó arckifejezéssel megtiltva, akkor nincs más, mint apu ölében ficeregni, és hangosan követelni a levest, biztosan elfejetették szegény gyereket. Papa szokásához mérten impulzív játékba kezd, látszólag mindenki elégedett. Egy kisebb trauma után gyerek szól, hogy "fájagyomjom". Mit mondott? Fáj a gyomrom? Dehogyis, nem is ismeri a gyomor szót. "Fáradt vagyok" volt az.

Nokedli felkiált: megjött a leves. Bácsi szól, óvatosan, meleg. Nem tudja, hogy ez olyan, mintha ráragasztott volna egy cetlit, amin az villog: error, error! Forró levest nem eszünk, meleg vízben nem fürdünk. Akkor viszont menjünk már haza.

Tehát abban a pillanatban, hogy férjem elé kerül a napok óta ácsingózott bélszínlángos, elém meg az órák óta ácsingózott "végre enni már valamit, mert éhen halok", a gyerek fülsiketető, szívszorító, elviselhetetlen, artikulálatlan süvöltésbe kezd, hogy "hazamennihazamennihazamennihihihihí", és el is indul...

Próbáljuk vígasztalni, etetni, lelkére hatni, tudomást sem venni, úgy tenni, mintha nem lenne itt, semmi. Szegény pincér kijön, kétségbeesve kérdezi: ennyire rossz a leves?

Gyerek kifárad, végre odabújik apjához, majd rövid csend, és rókázik. Az étteremben, az asztalt, magát, és az apja vadonatúj, nyári (vajszínű) pantallóját. Ebben az a jó, hogy 1. végre tartós csend lett, 2. még van nálunk tiszta pelenka, 3. nem bent ültünk le. Gyerek odabújik, romokat felitatjuk, apja felvágja nekem a húst, és eszünk végre. Mire megettük a kicsi levesét, jobban lesz, és közli, hogy mégiscsak enne. Jó, jó, akkor edd a miénket. Papa krumplija, mama husija, meghagyott tészta a levesben - mi ugyanis szénhidrátot, ugye, nem eszünk! Lemegy, a tányérok kiürülnek. A számlát előre kérjük. Papa kicsit mélabús, gyászolja a derelyét - mondom, ugye, szénhidrát, fúj! - de hát ez van.

Kijön a számla, összerakjuk a pénzt, szedem össze a romokból azokat, amiket nem hagyhatok egy étteremben. Ránk néz: nem valami palacsintáról volt szó? Palacsintát! Akajok!

Lehet még desszertet rendelni? Igen, jaj de jó, akkor hamar ide nekem is egy gundelt. Nem, nem felet, egy rendes, egész adagot. Mire kimondom, megbánom. Gyerek megígéri, hogy türelmesen megvárja. Amikor éppen a 28. szék támlája mögül kukucsol ki, megérkezik egy társaság, vele egyidős kislánnyal. A kislány szerényen és visszafogottan hallgat. Felborít pár széket, jólképzett szülőként nem szólok rá, csak rábeszélem, hogy a játékszékekre fókuszálja ezt. Ezen a ponton egyik szememből kiesik a kontaktlencsém, pápá, kontaktlencse. A kislányt továbbra sem hallani. Emlékezteti a pincért, hogy palacsintát kér. Az nevet, megígéri, hogy siet.

Ennek örömére nekidurálja magát, és ott nyílt színen, tök nyilvánvalóan belekakil a pelenkájába. Elégedett arc. Én ma már tettem tisztába. Te is? Napjába rendszerint egyszer nagydolgozik, ma háromszor. Nem tegnap, nem holnap, ezen a szent napon kell pont háromszor. Oly mindegy már. A kislány még mindig csendben, nem kakil.

Megjön a palacsinta, ő olyat kér, amin hab van. Az ölemben evett, a ruháinktól hangosan vettem búcsút, amikor kezembe vettem a villát. Csodák csodája, eleve az övén van hab. Megeszi. Mármint a habot. Jó, akkor nem a késsel. Gondoltam, ezután jöhet pár falat palacsinta, mert hogy a kacsát "katának" ejti, ott nem tudja a "cs-t", a "palacsintában" hibátlanul megy. Beveszi a szájába a friss, pont megfelelően vastag, nutellával gazdagon megkent palacsinta-falatot, és rágás, ízlelés, pillanatnyi elbizonytalanodás nélkül az abroszra köpi. A falat az abrosz egyetlen tisztán maradt négyzetcentiméterén landol. A kislány még mindig csendben, nem köpköd. Nem bírjuk tovább, felröhögünk. Ő persze azt hiszi, hogy ő a jópofa, hangos köpködésbe kezd. Az én kis angyalom, a mintagyerek, a tüneményes szófogadó, aki egy garázsban is nyugodtan motorozhat egyedül, mert megáll, ha szólok neki, míg a unokatestvére huncutul vigyorog, ha megállítom, és természetesen megy tovább. Ő, aki segít összepakolni, mielőtt zokszó nélkül fürödni és aludni megy. Ő, aki ha szomja, kivárja, míg az autóval egy benzinkútnál meg tudunk állni. Aki két évesen 6-ig számol, és tudja, hogy merre van a jobbra. Aki mindenkinek köszön, és mindent megköszön. Ki giszi ezt el nekem? A kislány csendben. Nem számol, nem épít tornyot, nem rak össze sínrendszert sem, de itt, és most, jólnevelten csendben van.

Ugyan eleve 10% van felszámolva a cehre, és a kiömlött, eltörött pohárért egy fillér sem, jókora borravalót hagyunk, és azt számoljuk, vajon mennyi idő után merészkedhetünk el újra ide...

Máglyarakás

2010-05-28T19:46:00.000-07:00

A máglyarakás egy igazi békebeli desszert, tipikusan otthon készülő étel. Eredetileg a száraz kenyér felhasználásnak magyaros megközelítése, ebben a formájában nemcsak könnyedén veri az angol kenyérpudingot, hanem a francia pain-perdue-vel is felveszi a versenyt, ami gazdag tejszínes, vaníliás, mazsolás szószban megsülő baguette-et takar.

Mivel az alapanyagok között szerepel az alma és a tojáshab, hát a fogyókúrázóknak sem kell lemondania erről a finomságról, ami egy könnyű leves után akár vacsorára is elfogyasztható

6 adaghoz kell:
300 g szikkadt teljes kiőrlésű kenyér, esetleg valamilyen diabetikus kalács
4 tojás
2,5 dl 1,5%-os tej
500 g alma
50 g szilvalekvár (vagy ugyanennyi darabokra vágott aszalt szilva)
vanília-kivonat, édesítőszer
só

A tojásokat szétválasztjuk, sárgájukat elkeverjük a tejjel, a vaníliával és édesítőszerrel. Ebbe áztatjuk a szeletekre vágott kenyeret. Egy teflontepsibe fektetjük a megáztatott kenyérszeleteket, és ráöntjük a maradék tojásos öntetet is. A kenyerek tetejére kanalazzuk a lekvárt, vagy a szilvát. Ennek a tetejére fektetjük a vékony gerezdekre vágott almát.

A tojások fehérjét egy csipet sóval, kevés édesítőszerrel kemény habbá verjük, és az alma tetejére halmozzuk. 200 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütjük.

A hab sajnos össze fog esni, nem tart olyan jól, mintha kristálycukorral vertük volna fel. Aki nem vigyáz annyira a kalóriákra, az használhat fruktózt, azzal kicsit jobban tart a hab. Aki nem engedheti meg a luxuskalóriákat, az se bánkódjon, az íze kárpótol.

Egy adag 245 kcal.

Medvehagymás spárgakrémleves

2010-05-26T21:37:00.000-07:00

Tavasz nem múlhat el nélküle. A recept ráadásul olyan egyszerű, hogy kezdők sem tudják elrontani.

A recept különlegessége mindössze annyi, hogy könnyedén alakítható át "nem fogyózó" verzióba, így annak, aki maga fogyózik, de a családja nem, nem kell kétfélét készítenie. Az eljárás egyébként a többi krémleves esetében is ugyanez.

4 adaghoz
Egy csomag spárgát (500 g) meghámozunk, a végeit (a legutolsó 3-5 cm) levágjuk. Feldaraboljuk és fél liter vízben feltesszük főzni, sózzuk, borsozzuk, római köménnyel és szerecsendióval ízesítjük. Pár perc alatt puhára fő, ekkor turmixoljuk.

A család fogyózó tagjai részére leveszünk egy adagot, amelybe (fejenként) fél dl tejet forralunk. A többiekébe tej helyett ugyanennyi tejszínt forralunk. Elzárjuk a gázt, és mindkét verziót megszórjuk apróra vágott medvehagymával és kevés reszelt sajttal.

A fogyókúrás adag 10 g reszelt sovány sajttal 47 kcal.

quiche

2010-05-22T01:41:00.000-07:00

Van szerencsém bemutatni a tudatos fogyózó/elfoglalt háziasszony legkedvesebb barátját, olyan kivitelben, hogy még a vacsoravendégeknek sem lesz ellene panasza. Egyelőre kép nincs, de rajta vagyok a témán.

Egy kedves kolléganőmet mindig irigykedve hallgatom, hogy milyen mesés vacsorákat rittyent pár perc alatt maguknak mélyhűtött leveles tésztából. Az előre nyújtott változatot veszi, és csak négyszögletűre vágja, belenyomkodja a muffin-tepsi mélyedéseibe, azután kirámolja a hűtőt, és ami finomságot ott talál, azzal megtölti a kosárkákat.

Nekem is ki kellett találnom egy ilyen tuti receptet, amivel nemcsak nagyon ízletes, látványos és villámgyors vacsit kreálok, hanem felhasználhatom a hűtőmben lézengő ilyes-olyasmiket is.

A tejespite (clafoutis/far breton) recept már nagyon régóta foglalkoztat, de valamiért eddig végülis nem álltam neki. Azután egyszercsak hosszú fontolgatást követően elkészült az első "sós clafoutis": spárgával, medvehagymával és szezámmaggal.
Nemsokára követte a gombás-baconos változat, ami akár fogyókúrás kedvcsináló fogásként is megállja a helyét.

A tejes pite alapja egyébként egy nem túl sűrű palacsinta-tészta (innen az ötlet, ha a palacsinta finom sósan is, akkor a tejespite is). A tészta - természetesen - teljes kiőrlésű lisztből készül, a tej pedig sovány. Ezt kell ízesíteni, majd belekeverni a különböző finomságokat. Mivel a teljes kiőrlésű liszt durvább szemcséket is tartalmaz, azok sütés közben lesüllyednek a tészta aljára. Ettől a végén olyan lesz, mintha tésztaréteg lenne az alján, és krémes réteg a tetején, akár a quiche-nél.

Én legszívesebben sós clafoutis-nak titulálnám, de pont itt volt a francia nagynénim, amikor először készítettem, és ő kioktatott, igazi francia akkor sem clafoutis-zza le az ilyesmit, ha annak a tésztájával készül. Ami sós, az quiche. Ez tehát egy clafoutis-szerű quiche. Nagyon büszke vagyok, ezek szerint a quiche is lehet light.

Alaptészta 25-30 cm-es tortaformához, azaz 6 tisztességes szelethez:

15 dkg teljes kiőrlésű liszt (nálam 10 dkg zabpehelyliszt és 5 dkg hajdinaliszt)
2 egész tojás
5 dl 1,5 %-os tej
1 teáskanál sütőpor
só, bors, szerecsendió

Spárgás-medvehagymás változat (a képen):
egy csomag spárga felszeletelve
egy csokor medvehagyma felaprítva
1 ek szezámmag

Baconos-gombás változat:
500 g csiperke-gomba
100 g bacon
fokhagyma, petrezselyem

A tészta hozzávalóit egy tálban összekeverjük, hozzáadjuk a többi alapanyagot, majd tortaformában (szilikon vagy teflon) előmelegített sütőben 175 fokon 25-30 perc alatt megsütjük. Mivel viszonylag alacsony hőfokon sütjük, a hozzávalókat nem kell előzetesen megpárolni, mert van ideje éppen annyira megpuhulni a tésztában, amennyire kell.

Az alaptészta összesen 938 kcal és 123,55 g szénhidrát.
Egy szelet (1/6-od) spárgás quiche: 176 kcal és 21 g CH
Egy szelet gombás-baconos quiche: 243 kcal és 37,27 CH.

Elmélkedős

2010-05-21T11:36:00.001-07:00

Nehezen kapni elemet a gépembe, úgyhogy a fotózás takarékon van. A legújabb főztöm ugyan le lett kapva a férjem mobiljával, de elmentek együtt dolgozni...

Úgyhogy inkább beszámolok arról, hogysmint ment az első csokimentes nap. Jól. Hiányzott? Igen. Na nem úgy, hogy egész nap a csoki után sóvárogtam, de néha-néha bevillant, pl. egy unalmas megbeszélésen, hogy ha ennek vége, megehetnék valami "olyat". De időben eszembe jutott, hogy mi az ábra, úgyhogy észhez tértem. A változás csak annyi, hogy délelőtt bekaptam pár szem mogyorót, és ebédre nem egy, hanem két anti-candida (tehát durumlisztből készített) sajtos croissant csúszott le. Viszont ez segített az uzsonna elfelejtésében, és a vacsora teljesen szénhidrát-mentessé tételében.

Amikor ezen töprengtem, megkérdeztem magamtól, hogy vajon miért álltam ellen a kísértésnek. Persze nem igazi kísértés, nem volt előttem csoki, de gondolatban azért mégiscsak sikerült megfékeznem magam. A válasz úgy tűnik az, és ez a magyarázata az akaraterőmnek is, hogy tulajdonképpen előre tudtam - már amikor a csokik elhagyása mellett döntöttem -, hogy sikerülni fog. Olyan, mintha visszafelé néznék egy filmet, már láttam a végét, látom magam, amint nem veszek többet csokit, nem kapom be a valamiért elém kerülő szeletkéket vagy maradékokat, nem rendelek desszertet az étteremben, és nem fogadom el az édességet vendégségben sem, noha egyik barátnőm szerint - aki 50 kg, szülés után - "olyan nincs".

Rájöttem, hogy alkalmaztam már ezt a technikát az egyetemen és a szakvizsgám előtt is. Amikor megláttam, hogy milyen félelmetes mennyiségű joganyagot kell betéve tudni a polgári jogi szakvizsgára, úgy tűnt, hogy ez egészen egyszerűen lehetetlen. De elkezdtem magam arra programozni, hogy sikerülni fog, mert sikerülnie kell, mert más is megcsinálta. És ez minden nap segített, hogy átrágjam magam az adott penzumon, hogy a helyes döntéseket hozzam meg a tanulás során. A barátaim cikiztek, hogy minden vizsgán átmentem. Pedig a memóriám csak akkor éles, ha valami olyasmiről van szó, ami nagyon érdekel, márpedig Max Weber hatalomelmélete mindig is hidegen hagyott. Nem is akaraterőm van, hanem bízom magamban.

Aki fogyni szeretne, és nem a módszerrel van problémája, hanem a motivációval és a kitartásával, az próbálja ki ugyanezt. Kérdezze meg magától, hogy mi lenne a cél, és kezdje el hinni, hogy a végén eléri (hiszen miért ne érné el). Ha ezt elkezdjük hinni, a mindennapi élet során könnyebb lesz a kisebb döntéseket meghozni: "Tudom, hogy le fogok fogyni. Azért fogok lefogyni, mert kevesebbet eszem, és többet mozgok. Tehát akkor most nem eszem meg ezt a krémest, ami innen a kirakatból vigyorog rám, viszont délután gyalog megyek a metróig." Tanuljon meg bízni magában. Mindannyian hihetetlenül erősek vagyunk! Kérdés, hogy ezt el is hisszük-e magunkról.

Tudom, ez az egész hasonló az agykontrollhoz, de sosem jártam olyan tanfolyamra. Egészen a mai napig nem is volt bennem tudatos ez a folyamat. Nem mondom, hogy pikk-pakk lesz az embernek önbizalma, de kezdjük apróbb lépésekkel. A múltkor fondant-t készítettem, életemben először akartam vele tortát bevonni vele. A kisfiam kétéves szülinapjára "pijos tortát rendelt, így annak, ha törik/ha szakad, pirossá kellett válnia. Elkészült a fondant de nagyon nehezen tudtam kinyújtani és bevonni vele a tortát. Már ott tartottam, hogy feladom, ez túl nehéz, amikor megszólalt egy hang a fejemben: nézd meg, sok másik anyukának sikerült. Akkor nekem is sikerülnie kell. Újra nekifutottam, és tényleg sikerült. Na, ilyen gyakorlatokkal lehet edzeni az önbizalmunkat. És a torta bevonása révén felszabaduló endorfin pótolja azt, amit az alakomra tekintettel el nem fogyasztott szelet révén került volna az agyamba;)

Sok a lemondás? Igen, ez nem kétséges. Megéri? Ha a régi képeimet és a megújult tükörképemet összehasonlítom, vagy találok magamra ruhát a mango-ban, akkor mondhatom: igen!

És hogy fotó nélkül se maradjunk:

Viszlát, csoki-pajtás!

2010-05-20T05:21:00.000-07:00

Ez nem fogyiblog, és nem terveztem, hogy minden nap lefotózom az összes étkezésemet, tízpercenként beszámolok arról, hogy éhes vagyok-e/csak egy kicsit/nagyon-nagyon, hogyan alakulnak a kilók, milyen a ruhaméretem. Nem, csak megosztom azoknak az ételeknek a receptjeit, melyek hozzásegítenek ahhoz, hogy leadjak kilókat.

Sikersztorik sincsenek, bár már hárman, összesen több mint 50 kg-ot fogytunk a "blogos kajákkal". Na meg egyet a gyerek, de az azért nem sikersztori. Tegnap teljesen elképedtem, amikor ráállt a mérlegre. Legalább hármonegyed éve "tartja" a 13 kg-ot, erre tegnap este, ráadásul vacsi után, nem volt egészen 12 kg. És még rámszólt a francia nagynéni, hogy minek aggódom azon, hogy nem eszik, hiszen nem sovány... Mindegy, ez messzire visz, a bölcsődei doktornő szinte azonos megjegyzésével együtt, hiszen én tudom, hogy mennyire keveset eszik, látom, hogy teljesen átlagos testfelépítésű, kivéve, hogy a papája izmos testalkatát örökölte, de rám néznek, és elkönyvelik kövérnek.

Szóval, szépen alakulnak a kilók, de valahogy mégsem az igazi. Tavalyelőtt fogytam 16kg-ot, tavaly 20-at, de a lelkesedés februárban megtört. Megelégedtem magammal, kicsit hátradőltem, és igyekeztem megtartani a súlyomat, ami életemben először, ment is. Ez is nagy dolog, örülök neki. De itt a nyár, ha igaz, és mennék tovább, egyszer-s-mindenkorra ledobnám már a fölösleget. Így el kellett gondolkodnom pár dolgon. Azon, hogy miért akadozik az akarat, mi viszi kudarcba a hetente újjászülető elhatározásomat. Hát, sajnos a nassolás.

Az van, hogy a "rendes" étrendemből száműztem a finomított szénhidrátot, de pl. az uzsonnázásba alattomban visszasomolyogtak. Először csak egy kicsi étcsoki, azután egy kis zabpelyhes keksz, pattogatott kukorica, tönköly-ropi, és mindez idővel Kit-Kat-be, Mars csokiba, fagyiba, M&M'-s be torkollt. Így azután végül a mérleg sajnos felefelé modult el.

Ez itt a probléma. Persze tudom, hogy a csokik-kekszek és társaik automatikusan, az inzulinszint emelkedésével, oda vezetnek, hogy egyre többet kíván belőlük a szervezet. Ha eszel egy Kit-Katet, megint veszel, és megint eszel.
A Super Size Me-t a múlt héten újra megnéztem. Rendkívül tanulságos, ajánlom mindenkinek. Manapság, Atkins doktor óta nem túl népszerű megszorítani a zsírfogyasztást, viszont a filmben akkora lesz a mája a srácnak, mintha alkoholista lenne, és az nem a szénhidtáttól van! Szóval az is elhangzik benne, hogy megfigyelték, a csokikban lévő valamilyen anyag pontosan úgy hat az agyunkra, mint a kábítószer. Hozzászokunk. Ezért van az, hogy aki eszi, az egyre többet kíván belőle, viszont ha valaki egy ideig valamiért nem fogyasztja, az nem igazán érti, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötte.

Viszont, ha ez így világossá vált, akkor kezemben a döntés, hagyom-e ezt. Szeretném-e, hogy milliárdokat keressenek azzal, hogy manipulálják az agyamat valami - már bocsánat!- szarral, vagy én döntöm el, hogy mikor-mit eszem.
Kipróbáltam, és az az út számomra nem járható, hogy "mértékkel". Tehát:
ezennel TELJESEN LEMONDOK a csoki-, és kekszevésről, szóval az édes nassolásról.
Ez azt jelenti, hogy semmilyen, előre csomagolt, cukrot és/vagy lisztet tartalmazó terméket nem veszek meg és nem fogyasztok el. Soha többet.

Drasztikusan hangzik, ma éppen ezért búcsúztatót tartok. A legnemesebb, legfinomabb csokik és édeségek fogyasztásának szenteltem magam, és este ünnepélyesen eltemetem az utoljára elfogyasztott kit-kat-em papírját. Reggel még sajnáltam magam, mert most nem úgy lesz, hogy megvilágosodtam, és innentől nem is lemondás nem enni csokit, hanem igazából lemondok valamiről, amit szeretek. Ezért a temetés. Viszont a szénhidrátevéssel töltött délelőtt második felében azt vettem észre, hogy hihetetlenül fáradt vagyok, lehangolt, alig van energiám, és nem tudok koncentrálni. Tehát a csokitól ez van.

Azért ám nehogy úgy tűnjön, hogy mostantól nem eszem édeset. Gyümölcs, aszalt gyümölcs jöhet, sőt, a magvak is, mert figyeljük meg, hogy ha eszünk egy kis mogyorót (nem sósat, mert az a só miatt eteti magát), az nem késztet további evésre.
Na meg olyan édesség is jöhet, amit én magam készítek el. Gyümölcsjoghurtot és minimum 70 %-os étcsokoládét vásárolhatok, feltéve, ha a hozzávalók között nem szerepel cukor.

Úgyhogy most ez lesz. Azért merem bátran írni, hogy az elhatározás örökre szól, mert tudom, hogy ha az első időkön túl vagyok akkor utána már nem nagy szám betartani. A "soha" szó hangoztatásával pedig könyebb lesz mondjuk úgy fél év múlva elkerülni a "csak ezt az egyet" hibát. Ezek a termékek egyszerűen nem nekem kerülnek ki a polcra, és kész. Nem annak az Annie-nek, aki lenni akarok.

háromhagymás túrókrém

2010-05-17T05:18:00.000-07:00

Kicsit eltűntem, mert egy csodás helyett töltöttünk a nógrádi erdők-hegyek között. Igaz, a végére sajnos nagyon elromlott az idő, és kicsit hamarabb haza kellett jönni, de azért mindenki nagyon jól érezte magát. Úgy volt, hogy simán tudok majd onnan is netezni, de mégsem volt térerő.
Egy családi kirándulásra készítettem ezt a túrókrémet, igazi tavaszi finomság. A kétévesek nem igazán díjazták, viszont a szülők nem bánták, hogy meg kellet enniük a maradékot. Férjem húgának is küldöm a receptet, aki még korábban kérte tőlem.

Munkahelyre is magunkkal vihetjük e finom, háromféle hagymával és kétféle túróval készített finomságot. Én pizzás abonettre tettem, nagyon finom volt, de tudni kell, hogy a krém elég gyorsan felpuhítja az abonettet.

6 szendvicshez elegendő krémhez
Egy tálba teszünk 200 g sovány túrót és 50 g juhtúrót. Hozzányomunk 2 gerezd fokhagymát, 1 szál felkarikázott újhagymát és fél fej nagyon apróra vágott lila hagymát. Kicsit megsózzuk, megborsozzuk, és már kenjük is a szendvicseket.

1 adag 55 kcal

villásreggeli - how do you like your eggs, sir?

2010-05-10T06:40:00.000-07:00

Néha a diétázók is lehetnek másnaposak... Ilyenkor pedig nem lehet abonettet reggelizni. Más gasztroblogokon is előfordult már ez az étel, a változtatás mindössze csak annyi, hogy szalonna helyett sonkát, a tetejére pedig reszelt sajtot tettem. Nagyon jó volt, de ha magamnak csinálnám, kicsit folyósabbra hagynám a sárgáját, de ez a fogás a fiúknak szólt. Ráadásul a másnaposság sem attól lett, hogy valaki fektetési idő után másfél órával még gurgulázva kacarászott azon, hogy a takaró "meghajapta" a kezét...

3 adag (egy a babának, kettő a mamának, három a papának...)

10 vékony szelet füstölt pulykamellsonka vagy selyemsonka
6 tojás
50 g reszelt sajt
só, bors

Muffintepsi 6 mélyedését kibéleljük az egyenlően elosztott sonkaszeletekkel, és beleütünk egy-egy tojást. Sózzuk, borsozzuk, és elosztjuk a lereszelt sajtot a tetejükön. 200 fokon 10 percig sütjük (vagy amíg a sárgája a kívánt állagúra szilárdul).

Paradicsomszeletekkel, és egy-egy szelet friss barnakenyérrel tálaljuk.

Egy darab energiatartalma 100 kcal.

temesvári szűzérme

2010-05-04T06:36:00.000-07:00

Hagyományos étel, korszerű változatban. Mi kell ennél több? A legszigorúbb fogyókúrába is beleillik, a kevésbé drasztikusak kevés barna rizzsel is fogyaszthatják.

A férjem azonban azt találta mondani, hogy talán túllőttem a célon a sertés-zöldbab-kapor társításával, mire felvilágosítottam, hogy ez kivételesen egy "hivatalos kaja", amit nem én találtam ki. Jó, szerintem a zöldbab nem volt ínyére. Ebben a formában. Mert nem hagytam magam ám!

Másnap az express tejbesült bulgur elé akartam valamit adni, és miközben rámoltam ki a hűtőből, beleakadtam az étel egy adagnyi maradékába. Ebből kellene palóclevest főzni, gondoltam. De most akkor álljak neki répát pucolni, azt főzzem negyed órát, meg minden. Elég késő volt hozzá. És van nekem a danone aktívián kívül egy másik rossz szokásom, szeretem a tasakos levest. Tudom, hogy tök ciki, de ez van. Szeretem, hogy macera nélkül kész van, szeretem az ízét, jónak tartom, na. És van olyan verzió, amiben nincs tartósítószer, a kalóriatartalma pedig egészen alacsony (pl. 1 adag 60 kcal) úgyhogy én töredelmesen bevallom, van, hogy tasakos levest készítek, mert fogyókúrás étrendbe alkalomszerűen tökéletesen beilleszthetőek. De nem akarom népszerűsíteni a tasakos levest, akinek van ideje, lelkesedése, az jobb ízeket nyerhet, általában én is ezt teszem. És gyorsan leszögezem, a tasakos leves az egyetlen "műkaja", amit egyáltalán megveszek.

Szóval lényeg az, hogy felforraltam egy kis vizet, összefőztem egy tasak gulyáslevessel, amiből egy csészével levettem a saját vacsorámat, a többibe meg beleborítottam a maradék zöldbabot, szószt és a kockára vágott húsdarabokat. Hirtelen ötlettől vezérelve adtam neki egy csipet tárkonyt és egy korty fehérbort, azután forraltam vagy 10 percig, joghurttal tálaltam. A férjem szerint még életemben nem csináltam ilyen jó levest (kösz!), úgyhogy gondoltam, ha fotóval nem is, de megemlítem ezt a fogást is a blogon. Tehát alapvetően nem a zöldbabbal van baj.

3 adaghoz kell
500 g sertés-szűzérme
450 g zöldbab
1 ek hajdinaliszt (vagy zabpehelyliszt)
1 dl tej
só, bors, pirospaprika, kapor
olívaolaj

A húst megtisztítom, ujjnyi vastag szeletekre vágom, sózom, borsozom, és 1 ek. olívaolajon mindkét oldalán magas lángon megpirítom. Ezután felöntöm úgy egy dl vízzel, leveszem a lángot, és hagyom, hogy a folyadék elpárologjon.
Eközben a zöldbabot lecsepegtetem, lábasba teszem, kevés vízzel (hogy el se lepje) felforralom. Sózom, hozzáadok egy csokor felaprított kaprot. Ha egy-két perce forr, akkor behabarom a tej, liszt és egy teáskanál pirospaprika keverékével. Felforralom, és a hússzeletekkel tálalom.

1 adag 340 kcal.

fogyókúrás gyorsétel

2010-05-02T07:35:00.000-07:00

Fogyókúrázóknak való gyorsétel. Gyorsétel, ugyanis kb. 5 perc munkát vesz igénybe, azután süldögél magában, sőt, potpourriként funkcionál legalább 12 órás időtartamban.
Az eredeti ötletet az izeskalandok fodros rétese adta. Zseniális, a tésztát nem kell megfőzni, hanem jó sok folyadékkal együtt megsütni. Hiszen én is így csinálom lasagnét!
Viszont az azért szóba sem jöhet, hogy tésztát használjak, a héten már ettünk, és a férjem egyáltalán nem nézi el. Nála a tészta egyszerűen nem "é-trendi", azaz kiment az (é)trendből.
Pedig neki akartam kedveskedni, hogy mire este 9-re hazabringázik a munkahelyéről, friss, finom vacsora várja, ami ráadásul nem dönti romba a napi másfél óra tekerés eredményeit. Viszont szereti a bulgurt, amiből szoktam felfújtat készíteni (mintha rizskoch lenne), de eddig mindig leforráztam, mielőtt a tojással elkeverve a sütőbe tettem. Viszont így, hogy ebbe az egyébként is íncsiklandó szószba sült bele - ami a joghurttól sokkal gazdagabb, mint a tojásos, vagy a tejes-tojásos változatnál -, messze felülmúlta a korábbi verziót.
Édességnek tűnik, mégsem nevezném annak. Van benne édesítőszer, de nem túl sok, és annak az erőssége is jelentősen csökkent a sütés során. De valahogy pont ettől jó. Egyrészt desszertben sem kívánjuk már a nagyon édeset, másrészt így sokkal laktatóbb. Rendes étel feeling-je van.

Először is felpörgetjük a sütőt 200 fokra.

Egy teflon bevonatú (vagy szilikon) tepsi aljába szórunk 200 g bulgurt és 20 g kókuszreszeléket. Azért jó a kókusz, mert viszonylag kis mennyiségben igen jól képes kifejteni ízesítő-aromatizáló hatását.

Egy keverőtálba beleütünk 3 db egész tojást, egy doboz (125 g) natúr aktíviát (persze, hogy lehet másfajta joghurt is, ez a kiszerelése miatt praktikus, mindjárt jön, hogy miért:) és az üres joghurtos dobozt használva hozzáadunk még két doboznyi tejet és egy fél doboznyi vizet. A keverékhez adunk továbbá 4 ek édesítőszert (vagy 20-30 csepp folyékony édesítőt), egy teáskanál vanília-kivonatot és egy szűk csipet sót. A keveréket összekeverjük, nyakon öntjük vele a bulgurt, és alufóliával lefedve bedobjuk a sütőbe, aminek a hőfokát ekkor visszavesszük 175 fokra.
20 perc múlva kivesszük a sütőből, levesszük a fóliát, egy fakanállal átkeverjük az egészet (mert a bulgur nekem az aljára süllyedt, és nehezebben szívta fel a folyadékot), és visszatoljuk a sütőben, immár újra 200 fokra, hogy a teteje is megpiruljon.

6 felé osztva egy szelet energiatartalma 216 kcal.
Tálalásnál tehetünk rá diabetikus lekvár és cukormentes szilvalekvárt, gyümölcsöt is, teljesen felesleges. Önmagában is elég finom. Mivel azonban volt még a rumos meggyből...

Ideírom magamnak, hogy ki kell próbálnom aszalt gyümölcsökkel és bátrabb fűszerezéssel is!

rumos-meggymártás

2010-05-01T22:02:00.001-07:00

Férjem szombat délután felkiáltott: "hát nem pont ilyenkor szoktál olyan rumos-csokis dolgokat készíteni?" Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy bort iszom, vizet prédikálok, és szombatonként nagy adag rumos-csokis "dolgokat" tűntetek el. Eddig életemben nem készítettem semmilyen rumos-csokis "dolgot". Azután bevillant, hogy választáskor (kis analógiával népszavazáskor is) hagyományosan nagyon rég óta csinálok forrócsokit, amibe teszek rumot is. Sajnos, ez idén is így volt, bár az eredeti receptet jelentősen korszerűsítve készítettem el, tejszín nélkül, a csoki egy részét kakaóval helyettesítve, a kellő testességet pedig keményítővel pótolva. Meg kell hagyni, nem marad el az eredeti mögött (2 adaghoz fél l tejszín és 100 g étcsoki, stb...), mivel azt senki nem tudta gyomorrontás nélkül elfogyasztani. Azt, hogy babonás szempontból mennyire állta meg a helyét, nem célom egy gasztroblog keretein belül boncolgatni.
Mivel férjem ugyan már lefogyott, mégis ügyel a leadott kilókra, természetesen elő kellett rukkoljak valamilyen rumos-csokis fogyókúrás finomsággal. A rumos finomságot meggyel képzeltem el, így készítettem egy rumos-fűszeres meggymártást, amit én natúr joghurt tetején, a fiúk pedig fruktózzal elkészített főzők csokipuding tetején kanalazták.
Fontos megjegyezni, hogy lassan pont két év alatt ez volt az első olyan étel, amelyből a kicsi egy egész adagot megevett!!! A rumot elforraltam, így nem maradt alkoholtartalma, csak az íze.
A meggymártás egyébként szerintem is mennyi, gyakran fogom készíteni, nagyobb adagban, azután csak kiveszem a hűtőből és rákanalazom a joghurtomra. Update, Jogobella, Millie, Danone... mindenki elbújhat mögötte.

6-8 adaghoz
350 g meggy (nálam még csak befőtt, de ha lesz, majd igazit használok)
2 evőkanál rum
1 teáskanál fahéj
fél teáskanál szegfűszeg
egy evőkanál keményítő
egy dl tea (lehetőleg meggyes, nálam vadcseresznyés) - a meggy levét is használhatnánk, de az sajnos cukros és tartósítószeres. Jobban járun a teával.

A teát elkészítjük, nem kell túl erősre. A meggyet kimagozzuk, a fele teával, a fűszerekkel és a rummal feltesszük főni. Ha puha, a tea másik felével elkevert keményítővel besűrítjük.

Ízlás szerint édesíthetjük, én nem tettem bele semmit, met a befőttben a meggy éppen elég édes volt. Igazihoz valószínűleg elment volna némi méz, édesítőszer vagy fruktóz.

Egy adag (2 evőkanál) 40 kcal (igazi meggyből, édesítőszerrel alacsonyabb: 20 kcal).

Korszerűsített zserbó, avagy hogy legyen "jaj nekemből" "jaj, nekem!"

2010-04-28T21:02:00.000-07:00

Kicsit sütis lett a hangulat, de valahogy most nagyon hiányzott a sütés. A sütés az egyik szenvedélyem, imádom kikeverni a masszát, kitalálni, hogy milyen hőfokon, milyen tepsben süljön a sütő, szeretem a sülő tészta illatát, és - nem utolsó sorban - a kész édesség bekebelezését. Sajnos. Ezért választom azokat a recepteket, amelyektől viszonylag nagyobb súlyemelkedés nélkül megúszom a fentieket.

Szóval ismét egy próbálkoztam Szoó Judit kilófaló süteményeivel. Jóval kevesebb kalóriát tartalmaz, mint az eredeti változat. Én nem a fitness-guru féle lisztkeveréket használom, hanem keverem a teljes kiőrlésű búzalisztet és a zabpehelylisztet, ami nagy kedvencem. Eredetileg egy kakaóporból készült csokimázzal kellett volna bevonni, de azt túlmelegítettem a mikróban, és nem volt kedvem újrakezdeni. Fitness-guru féle nutellával kentem meg inkább, ami nagyon finom volt. Ezt a termékét szeretem, és a pékségben is szeretek vásárolni, mértékkel nem találok benne kivetnivalót.

Szeretném leszögezni, hogy az így elkészített sütemény más élményt nyújt, mint a hagyományos zserbó. Nem mondhatnám, hogy kínáljuk csak vendégeinket bátran, mert észre sem fogják venni a különbséget. De, valóban más lesz így. Nekem ízlett, és biztosan mindenki örömmel fogyasztja, aki megszokta a teljes kiőrlésű lisztet, és evett már zabkorpát. De aki úgy érzi, hogy ez így nem minősül süteménynek, annak is szeretnék egy-két tippet adni ahhoz, hogy egy-egy ünnepi alkalommal ne szökjön az égbe a vércukor- és koleszterin szintje.
A lisztnek eleinte csak egy részét helyettesítse teljes kiőrlésűre. Ezt az arányt 30 %-al kezdeném, és azt emelném a sütések alkalmával fokozatosan egyre magasabbra. Ha a liszt 70 %-a teljes kiőrlésű, már sokat tettünk magunkért.
A cukor a másik, amit mindenképpen ki kell váltani, viszont ezt észrevétlenül is megtehetjük. A fruktóznak azonos az íze a cukoréval, de alacsonyabb a GI-je és jobban édesít, azaz kevesebb kell belőle. Cukor helyett a rendes cukormennyiség súlyának 70%-át kitevő fruktózt használjunk. Megint: máris nagy dolog.
Gyakorló háziasszony ismerőseim esküdnek rá, hogy a család nem veszi észre, hogy édesítőszerrel készült a sütemény, sülés közben ugyanis elveszítik jellegzetes "mű ízüket". Szóval bármilyen édesítőszert lehet használni, pénztárcánk függvényében. A Smatchban kapható Cora márkájú aspartam talán a legolcsóbb por állagú szertől a bioboltok polcairól aranyárban mért nyírfacukorig szabad a gazda. A dietetetika mai állása szerint az édesítőszer normális mennyiségben nem káros a szervezetre, nincs rákkeltő hatása. Gyerekek részére azonban nem ajánlják őket, így ha a gyerek is eszik belőle, maradjunk a fruktóznál, esetleg a szőlőcukornál vagy a méznél.
A sütemények esetén minden lehetséges megoldást keressünk meg a zsírtartalom csökkentésére is. Ebben a receptben a dió nagy részét elhagytam, és zabkorpával helyettesítettem, de lehet az arányt a dió javára billenteni. A tésztába kerülő zsíradék helyett általában natúr joghurtot használok, de ezt is lehet fokozatosan bevezetni, vagy tejföllel helyettesíteni. A tepsit minden esetre nem vajazom ki, hanem sütőpapírt vagy szilikon formát használok.

Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy aki fogyózik, az a fenti módszerrel bármikor, bármilyen sütit ehet. Sajnos nem, mértékkel, alkalomszerűen javasolom a fogyasztásukat és édesség iránti vágyunkat elsősorban gyümölcsökkel, gyümölcsből, joghurttal vagy túróval készült desszertekkel, esetleg cukor nélkül főzött pudinggal győzzük le. Viszont az tuti, hogy minden hosszútávú fogyókúrában, akár életmódváltás során is vannak hullámvölgyek, amikor az ember nincs el boldogan napokig két szelet abonettel, két adag salátával és egy almával. Csak az a lényeg, hogy ilyenkor se érezzük úgy, hogy bármit, mármennyit, bármikor. Minden falat, amit nem eszünk meg, és minden fogás, amit kicsit korszerűsítve fogyasztunk, nyereség.

Még egy gondolat, azután jöhet a recpet: sokat gondolkodtam ezen a "lájtosítás" kifejezésen. Alapvetően jó, mert azt fejezi ki, hogy minden szempontból könnyített verziót eredményez, tehát nemcsak zsírszegény, hanem alacsony alacsony a glikéémiás indexe és a kalóriatartalma is. De egyrészt műszó, másrészt pejoratív, úgyhogy régóta töröm a fejem, van-e jobb kifejezés. Találtam, úgyhogy mától a "korszerűtt" használom helyette. A korszerű konyha azonban túl személytelen, úgyhogy a blog címe egyelőre marad.

A tésztához (különösebb faksznik nélkül) összegyúrunk:
30 dkg zabpehely-, vagy teljes kiőrlésű (tönköly) búzalisztet
1 ek fruktózt
25 g light margarint
fél csomag porélesztőt
1 tojást és egy-két evőkanál joghurtot (annyit, amennyitől gyúrható lesz a tészta)
A tésztát langyos helyre tesszük 20 percre, ezalatt begyújtjuk a sütőt, a tepsit kibéleljük sütőpapírral, és kimérjük és összekeverjük a töltelék hozzávalóit:
7 dkg zabkorpa (a recept szerint szárazon megpirítva, de én ezt lecsaltam, pedig úgy biztosan még finomabb)
3 dkg darált dió
édesítőszer

A tésztát pihenés után három részre osztjuk, lisztezett deszkán egyenként kinyújtjuk akkorára, mint a tepsi. Az első tésztát a tepsibe simítjuk, megkenjük két evőkanál diabetikus dzsemmel, mondjuk barackdszemmel, de nekem erdei gyümölcs volt itthon. Ezután megszórjuk a diós keverék felével. Jöhet rá a második lap tészta, újra dzsem, és a keverék másik fele.
Tetejére az utolsó lap tészta, és az egész, úgy ahogy van, mehet a sütőbe, 180 fokra, úgy 30 percre. Ha kivettük, hagyjuk 10 percet hűlni, levesszük a tepsiről egy tálaló tálra vagy vágódeszkára, esetleg tálcára, és még langyosan megkenjük úgy 30 g (3 ek) light csokis mogyorókrémmel. Ha a tészta még langyos, könnyebb kenni a nutellát.

Amíg kihűl, eszünk egy joghurtot, hogy kevesebb hely legyen a pocakunkban, majd felszeleteljük, jóllakunk vele, azután kihagyjuk a vacsorát...

Az egész tepsiben 1976 kcal van. Ha 20 szeletre vágjuk, akkor egy szelet 100 kcal. Délutáni teához, kávéhoz egy-két szelet nyugodt szívvel belefér.

kakaós zabfalatok

2010-04-26T20:49:00.000-07:00

Annyira szeretem a Győri Zabfalatokat. Sajnos a mérlegem alapján hivatalos, hogy az is hizlal, mert egynél ugyan ki tud megállni? A múlt héten megbetegedett a kisfiam, és hazafelé akartam neki venni ropit, meg zabfalatokat is. Hát, egyiket sem találtam. Még magam is meglepődtem, hogy milyen lazán vontam meg a vállam azzal, hogy semmi baj, majd otthon gyorsan összedobok egy kakaós zabpelyhes kekszet. Tulajdonképpen valóban nem vett sokkal több időt igénybe ezt a sütit összedobni, mint levenni a polcról a bolti kekszet, viszont egyáltalán nincs benne (rendes) cukor, tartósítószer, mesterséges színezék, savanyúságot szabályozó anyag és állagjavító, és jóval kisebb a zsírtartalma is. Az eredeti verzió a no saltyról származik, de zsíradék helyett joghurtot használtam, és a csoki is kimaradt (így lett csokis zabpelyhes kekszből "csak" kakaós. A joghurtot miatt puhább lesz, mintha vajat használnék, nem lesz olyan ropogós. Inkább a puszedlihez hasonlít, így kapott egy kis fahéjat és mézet, ami az állagának is igen jót tett.
Anyósomnak annyira ízlett, hogy elkérte a receptet, de nálam felejtette, úgyhogy így küldöm neki is.

15 darabhoz:
75 g zabpehelyliszt
75 g zabpehely
1/2 tk. szódabikarbóna
2 csapott ek. kakaópor (natúr)
1 dl natúr joghurt
1 egész tojás
70 g nyírfacukor
1 ek. méz
kis csipet só
nagy csipet fahéj

A hozzávalókat jól összekeverjük, egy sütőpapírral bélelt tepsibe 1-1,5 evőkanálnyi tésztát rakunk, és kicsit köralakúra formázzuk. Lapítani nem nagyon kell, úgyis kekszformájú lesz magától. 170 fokos sütőben 10-12 percig sütjük. Kész. Megesszük. Nem mindet egyszerre.

1 db 62 kcal.

kutyafuttában

2010-04-23T05:05:00.000-07:00

Csak úgy kutyafuttában idedobom, hogy rájöttem, hogyan kell fasírtot sütni. Bő olajban, ugye, nem fogok, mert nemcsak hízlal, hanem büdös is lesz a lakás tőle. A sütőben lehet, viszont azt tapasztaltam, hogy kifolyik belőle némi lé, amitől az egész inkább párolódik, mint ropogósra sül. Grillezni lehet, de még mindig túl nagy vesződségnek tűnik.
A hét elején azonban kikevertem egy masszát a maradék összevágott leveshúsból, kevés túróval, zöldpaprika-darabkákkal, és pár gramm sajtos-kréker-morzsával (hát igen, bevallom, az nem túl lájt, de volt otthon, és igazán naggyon keveset tettem bele), viszont az adag annyira kevés volt, hogy nem találtam eléggé kicsi tepsit hozzá. És akkor megvilágosodtam: hát a muffinforma!
Nekem szikionos van, úgyhogy én úgy ahogy volt, szárazon beledobtam a pogácsákat, és láss csodát, ropogósak lettek mindenütt. Kolléganőm azóta kipróbálta nyers húsból, "rendes fasírttal" is, neki is bevált, és azt üzeni, hogy akinek nem szilikonos a tepsije, az se tegyen bele sütőpapírt, mert nem kell, csak leheletnyit olajozza ki a formákat.
Rém boldog vagyok, nagy kő esett le a szívemről fasírt ügyben, gondoltam megosztom!

miért fontos a light gasztroblog?

2010-04-21T07:46:00.000-07:00

Sok kérdés merült fel bennem az utóbbi időben a gasztroblogommal kapcsolatban.
Rút kiskacsának éreztem a többi gasztroblog között. Nem azért, mert nem értek a fotózáshoz és a technikához (még), hanem azért, mert az ételeim mások. Nem a szó általános értelmében vett "rendes ételek".

Olyan ételek kerülnek ide, amelyek ízben és látványban alulmúlhatják a Nagyok kreációit, hiszen nem indítok minden receptet szalonnával vagy libazsírral (bár tehetném), nem olvadozik hívogatóan a sültek tetején rengeteg ropogósra pirult sajt vagy kolbász, a desszertjeimhez nem kell szemérmetlenül sok extra minőségű csokoládét olvasztani gőzfürdő felett. Pedig az is menne, még karamellizálni is tudok, ismerem a cukor próbáit, és profi habzsákom van.

Tudom, hogy a zsírtartalom fokozza az étel ízét, hogy milyen jó beleharapni egy friss szelet puha házikenyérbe, amire az előző este a pultra készített sós dán vajat kentem vastagon. Tudom, hogy meghitt hangulatot ad egy családi ebédnek az, hogy az ajtón belépve megcsapja az orrunkat a sütőben órák óta készülő sóletből áradó füstös illat, amit napokig nem lehet kiszellőztetni, de nem bánjuk. Tudom, hogy nem lehet ellenállni a frissen rántott csirkének, és hogy a vajas tészta sokkal gyorsabban és könnyebben áll össze a mangalica zsírral, mint a margarinnal.

Sütés közben az illatból érzem a különbséget a férjem kollégáinak szánt piskóta - amibe "rendes" lisztet és "igazi" cukrot tettem - és a teljes kiőrlésű változat között, és sokkal finomabb az apukám szülőfalujában élő háziasszony által készített zserbó, mint az én lájtos verziómé. Tudom, hogy édesítőszerrel nem lehet pavlova tortát és sabayont készíteni a tojásfehérjéből, mert a cukrászat a finomított alapanyagok felhasználásra van kitalálva, és tudom, hogy étteremben eladhatatlan lenne a zsírszegény fogás. Tudom, hogy a gyorsétteremben kevesen választanának zellert a sült krumpli helyett, és hogy a legtöbb magyar háziasszony férje legszívesebben pert indítana a házassági eskü megszegéséért, ha az asszony hajdinával tálalná a pörköltet.

Viszont tudok mást is.

Tudom, hogy a túlsúly a magyar lakosság 60%-át érinti, és világszinten is hasonló az elhízás aránya. Magyarországon a gyerekek több, mint 10 %-a elhízott, és minden hatodik túlsúllyal küzd, belőlük lesz az új 60 (?) %.
Az elhízás önmagában is betegség, amely további szív- és érrendszeri betegségekhez, cukorbetegséghez és annak szövődményeihez, daganatos betegségekhez (hasnyálmirigy- vagy bélrendszeri rák kialakulásához) vezet. Magyarországon a halálesetek 54%-a szív-, és érrendszeri betegségek (Európában ez az arány nálunk a legmagasabb), 27%-a daganatos betegségek, 8%-a pedig emésztőszervi betegségek miatt következik be, azaz 89%-a hozható összefüggésbe a helytelen táplálkozással és az elhízással. (forrás: www.webbeteg.hu)
De ha nem a halálos betegségekre gondolunk, akkor is fenyegeti az elhízottakat a porckopás, a reuma, a köszvény, az epekő, az aranyér, és pl. a tyúkszem. A nagyon kövér emberek, akiknek a nyakán sok zsír halmozódott fel, légzési nehézségek miatt állandóan oxigénhiányban szenvednek, ezért gyakran álmosak, de annyira, hogy akár egy tárgyaláson is elszunyókálnak (pickwick-szindróma). A kövér ember jobban izzad, nehezen fér el a moziban vagy a buszon, és nehezen talál magának ruhát. A súlyfelesleg nehezíti a teherbe esést, és kockázatosabbá teszi a terhességet.

Azt is tudom, hogy nem csak az elhízás az egyetlen veszélye a helytelen táplálkozásnak, mert ki gondolná, hogy Magyarországon a 21. században valaki elveszítheti a fogait C-vitaminhiány miatt. Pedig közeli ismerősömmel történt ilyen, és nem azért mert éhezett, mert jutott kenyérre a diplomás családban.
Azóta tudom, hogy nemcsak a gyorsétterem és a mirelit ételek veszélyeztetik a családokat, hanem a „hagyományos magyar konyha” is. Aki ugyanis húst-hússal eszik, maximum egy kevés krumplival vagy kenyérrel, az alapvető vitaminokat nem tud bevinni a szervezetében, így azokból hiány alakul ki, viszont a zsíros és rostszegény táplálkozás emésztőrendszeri problémákat okoz (nem részletezem), végső soron sajnos vastagbél rákot (továbbra is személyes ismeretségi körömből hozom a példát: „bekapok gyorsan pár bilagitot, és akkor ehetek még egy adagot” – nem gyümölcssalátára gondolt…)

Nem hagyhatjuk tehát figyelmen kívül ezeket a tényeket. A felelősséget fel kell vállalnunk. Akin ma csak 5 kg felesleg van, de attól, amit főz és eszik, lassan, de biztosan gyarapszik tovább, esetleg a férje is, az biztos lehet benne, hogy ha a gyereke nem hízik el előbb vagy utóbb, az a génjeinek köszönhető, és nem neki. Hiába sportol most, ha az étkezési szokásait úgy alakítjuk ki, hogy ehet, amit akar, amennyit akar, akkor mi lesz vele, ha megváltozik a hormonháztartása (kamasz lányok), vagy abbahagyja a sportot, mert pl. tanulni vagy dolgozni fog. Bevásárláskor és főzéskor valóban figyelembe kell venni saját, és családtagjaink érdekeit is. És az érdek nem az, hogy Tibi úgy szereti az édességet, vagy a rántott húst.

Igenis, fontos, hogy legyen a gasztroblog repertoárban egy ilyen is. Fontos, hogy rávilágítsunk, az emberek többsége nem ehet minden nap rakott krumplit, tésztát, édességet. Fontos, hogy az étkezési szokásaink a fenti tények figyelembevételével egészséges elveken alapuljanak, hogy a hétköznapjainkon alacsony zsír- és kalóriatartalmú, finomított szénhidrátoktól mentes, viszont magas tápanyag-, és rosttartalmú, vitamindús ételeket fogyasszunk. Az ínyencségeket pedig tanuljuk meg mértékkel, alkalomszerűen fogyasztani. Nem hiszem, hogy sok olyan szentéletű ember, aki minden esetben képes ellenállni a csokinak, fagyinak, lángosnak vagy sült krumplinak. Nyilván én is eszem ilyesmit. Tudok „igazi” sütit sütni, tudok „igazi” ételt főzni, volnának ötleteim, hogy hol kellene egy kis tejszínnel vajjal, tejföllel javítani az ételeimen, és meg tudnám enni a spagettimet saláta nélkül is.

De én azt szeretném megmutatni, hogy egészségesen is lehet finomakat enni, változatosan, gyorsan és gazdaságosan főzni, hogy nem unalmasak és riasztóak az ételeim, hanem a korszerű, tudatos életvitel és a gasztronómia iránti szenvedély kompromisszumából születnek. Nem célom, hogy százával, ezrével fogyasszak le embereket. Az a célom, hogy egy-egy háziasszony az én receptem alapján kapjon ihletet a vacsorához, amit azután örömmel fogyaszt el esetleg a családja is.

És az a célom, hogy aki már elhatározta, hogy életmódot vált, de lépten-nyomon a társadalom cinizmusával találkozik, azt bátorítsam: az út, amin jár, helyes, és nem egyedül sétál rajta.

libanoni rakott karfiol

2010-04-20T18:14:00.000-07:00

Libanoni ihletésem volt, mivel kaptam egy nagyon finom fűszerkeveréket a férjem egyik nagyon kedves kollégájától. A karfiolért meg rajongok, így született ez a recept.
Félig puhára főztem egy nagy fej, rózsáira szedett karfiolt sós, vegamixes vízben. 400 g darált pulykahúst és egy fej apróra vágott vöröshagymát zsiradék nélkül egy teflonserpenyőben átpirítottam, sóztam, borsoztam, és jól megszórtam a fűszerkeverékkel (ha nem találunk libanonit, marokkóival kísérleteznék, az a lényeg, hogy legyen benne szegfűszeg, fahéj, római kömény és pirospaprika - ezeket tudtam beazonosítani), Felöntöttem úgy másfél dl vízzel, és hagytam elfőni. Ezután a karfiolt leraktam a tepsibe, ráöntöttem a húst, meglocsoltam 1 doboz (150 g) natúr joghurttal és megszórtam 100 g reszel sovány sajttal. A sütőben 200 fokon aranybarnára pirítottam.

Az egész tepsi 1000 kcal.

Egy keleti ízekért rajongó barátom egyszer véletlenül kakaót használt egy marokkói fűszerkeverékben pirospaprika helyett. Az íz végül mennyei volt, egyáltalán nem lehetett azonosítani a kakaó ízét, viszont nagyon finom volt. Ez pont az az étel, ahol lehet ilyesmivel is kísérletezni, csak nekem éppen nem volt itthon a natúr változat.

fogyisuli 2.

2010-04-19T06:10:00.000-07:00

Gyerekeknek szóló, fogyókúrába illeszthető fogások.

Reggeli:
A gyerekek vagy nem esznek reggelit, vagy valami csak valami egészségtelent. Szerintem nem kell kierőszakolni a reggelit, de ha valóban éhes, ha tud enni, egyen. Ha nem, akkor kapja meg a reggelit elvitelre, az evés ugyanis nem lehet kényszer.
A reggeli akkor a legegyszerűbb, ha két szelet barnakenyérből készült szendvicsből áll. Ha a barnakenyér azonnal nem lesz kedvenc, akkor próbálkozzunk. Annyi féle van, valamelyik csak ízlik. Ha kenyérben nem, akkor kifli vagy zsömle formában hátha jobban csúszik. Vannak már fehér színű és puha fogyókúrás csomagolt kenyerek is, bár azokban elég sok az adalékanyag.
A kenyérre kerülhet(ne) light margarin is, de aki kerülné a transzzsírbevitelt, az kenje meg vékonyan krémsajttal vagy vajkrémmel a kenyeret, abban is jóval kevesebb a kalória, mint a vajban.
A felvágott legyen sonka, párizsi, zala felvágott, esetleg pulykaszalámi, baromfi májkrém is. Abból valamit biztosan szeret! Kerülhet rá sajt is, ha sovány, abból sem túl sok. Majonéz, ketcup nem kell, mustár, torma viszont kerülhet rá. A zöldség se maradjon ki: biztosan van olyan, amit megeszik (pl. pritamin vagy akár savanyú uborka), akkor azt adjuk, ne erőltessünk mást.
Könnyű eset a műzli, corn flakes is, tejjel. A műzlinél figyeljünk, hogy az összetevők között semmiképpen se szerepeljen a cukor. Corn flakes-ből válasszuk a teljes kiőrlésű változatot, vagy próbáljuk ki a puffasztott gabonákat is, és a bulátát is le lehet önteni tejjel. A gabonához használjunk sovány tejet, de kipróbálhatjuk a gyümölcsjoghurtot is, amibe zabpelyhet vagy zabkorpát szórunk, és hagyjuk megduzzani. Úgy nagyon finom.
Hétvégenként lehet tojásételeket is fogyasztani, de kevés olajon (szalonna nélkül), barna kenyérrel és mindenképpen zöldséggel. A szendvicset ilyenkor a változatosság kedvéért melegszendvicsnek is megcsinálhatjuk, csak a mikróba kell bedobni.
A délelőtt folyamán jó, ha valamilyen tejtermék is legurul a gyerek torkán, vagy a reggeli részeként, vagy mellé italként, esetleg tízóraira joghurtként. De vigyázzunk, sok múlik az ekészítésén. A tejitalnak nem kell mindenképpen édesnek lennie, és semmiképpen se vásároljunk bolti, kész tejitalt, még akkor se, ha szójatejből készült. Készítsük el magunk, akár egy korty kávéval, egy evőkanál natúr kakaóporral, turmixolt gyümölccsel, és ha az des ízről nem tud lemonani, akkor kevés mézzel, fruktózzal vagy szőlőcukorral. Ennek mennyiségét "észrevétlenül" igyekezzünk csökkenteni, mindig egy picit kevesebbet adjunk, de tényleg annyival kevesebbet, hogy adott alkalommal ne tűnjön fel. Az előre kész ételek és italok tele vannak adalékanyagokkal, és sózzák őket annak érdekében, hogy több cukrot vegyen fel. Így az ízük nagyon intenzív, addiktív lesz, miközben látatlanul rengeteg kalóriát hordoznak. A gyerekek viszont ezek révén hozzászoknak a rendkívül intenzív (agresszív) ízű ételekhez, és csak ezek fogják kielégíteni őket. Erre épül az élelmiszeriparnak ez az ága.

Tízórai
Egy telítő reggeli után nincs szükség óriási túlélőcsomagra, hogy a gyerek kihúzza ebédig. Ugyanakkor a többi gyerek eszik, és az nem várható el, hogy a mienk eközben bölcsen megtartóztassa magát. Tízóraizni kell, de nem szendvicset, legalábbis nem a hagyományos értelemben.
A gyümölcsnek minden formája jó megoldás, mennyiségi korlátozás nélkül. Ugyanez igaz a zöldségre is. Egy-két szál, sült krumplihoz hasonló hasábokba vágott sárgarépa, esetleg karalábé, uborka, retek igazán vagány tízórai lehet. Én is ilyeneket vittem magammal, eleinte furcsálták, azután a védjegyem lett a répaevés.
Ha a gyümölcs nem túl nagy kedvenc, akkor hámozzuk meg, daraboljuk fel, és egy műanyag dobozban keverjünk el többfélét (pl. alma- és kötrecsíkok, mandarin-gerezdek, szőlőszemek), így tuti kis gyümölcskoktélt kap a gyerek, és máris nem olyan lehangoló.
Jó ötlet a puffasztott rizs vagy búzaszelet, ami önmagában megint nem túl érdekes, viszont ha megolvasztunk egy tábla (100 g) csokit (lehet étcsoki, tej- vagy fehér is, de nem kell diabetikus), elkeverjük egy kis fahájjal, ha szereti, és azt kanálnyi adagokban eloszlatjuk 20 db (2 csomag) puffasztott búzaszeleten, majd, ha kihűlt, elcsomagoljuk, és kettesével-hármasával adagoljuk tízóraira, lehet, hogy sikert aratunk.
Ha mindenképpen maradna a szendvicsnél, akkor próbáljuk ki azt, hogy egy szelet extrudált kenyeret, amiből sokféle ízesítés létezik - pl. pizzás - megkenünk krémsajttal, uborka, retek, alma vagy körteszeleteket teszünk rá, és lefedjük egy másik szelet extrudált kenyérrel. Szendvics, mégis rendkívül alacsony a kalória tartalma. Ugyanígy lehet tízóraira egy marék bulátát, köles golyót, pattogatott kukoricát (még mindig egy marék!) is vinni.

Ebéd
Az ebéd nagy gond, mert a legtöbben be vannak fizetve a menzára. A befizetett ebéd azonban a legtöbb esetben nem felel meg a gyerek diétás étkezési elveinek és a helyes tápanyagösszetétel arányoknak. Ha a gyereknek fogynia kell, és a többi étkezés megváltoztatása önmagában nem hoz eredményt, akkor mondjuk le a közétkeztetést, és adjunk ebédet magunk. Ha van mikró az iskolában, akkor bármit adhatunk, ha viszont nincs, akkor a következő ötletekkel állok elő.
A szendvics megint jó szolgálatot tesz, de ha lehet, rugaszkodjunk kicsit el a megszokottól, legyen vagány, ugyanakkor tartalmazzon valamilyen főtt elemet is.

A kenyér legyen valamilyen teljes kiőlésű zsömle, buci, kornspitz, vagy akár pita, tortilla, bagett, focaccia. Minél jobban eltér a megszokottól, annál vagányabbnak tűnik. Egy étel minél inkább emlékeztet a gyorséttermi kajákra, a gyerekek annál szívesebben fogyasztják.
A kenyér közé tegyünk maradék sült húst, akár grillcsirkét, de lehet bármilyen húsféle amit a gyerek szívesen fogyaszt, akár fasírt, főtt tojás is.
Készíthetünk sovány marhahúsból, apróra vágott hagymából sóval, borssal hamburger-pogácsát, és mustárral, paradicsommal, salátalevéllel hamburgert kaphat a gyerek.
Kifliből, főtt virsliből, megint mustárral hot dogot csomagolhatunk.
Ha a maradék húst falatnyi darabokra vágjuk, uborkával, salátával, hagymával, savanyúsággal vegyítve, fűszeres joghurttal leöntve tortillába csavarjuk, akkor gyrost vagy wrapet vitt magával a gyerek.
Ha pitát vagy tortillát otthon megkenünk paradicsompürével, oregánóval, sóval borssal, ráhalmozunk maradék felvágottakat, zöldségeket és sovány sajtot, grill alatt megsütjük, akkor másnap a gyerek pizzát ebédelhet.
A franciáknak van egy igazán népszerű szendvicsük, bagettbe (válasszunk teljes kiőrlésűt) halmoznak lecsepegtetett tonhalat (konzervből), főtt tojást, paradicsomot, ubrkát és salátalevelet, ez a pan bagna.
Majonéz helyett keverjünk össze joghurtot kevés mustárral és édesítsük szőlőcukorral, ketchup helyett paradicsomsűrítményt keverjünk el szőlőcukorral. Ezeken túl nagyon finom öntet a fűszeres (fokhagymás, snidlinges, petrezselymes) joghurt, amit pirospaprikával vagy curryvel viccesebbé színezhetünk.
Persze, lehet salátát is készíteni, ha olyan csodagyerekünk van, aki boldogan megeszi. Ha nem, akkor is lehet próbálkozni, kicsit felturbózni a salátát: kevés vicces alakú tésztával, light majonézzel, kukoricával, sajttal, tojással, esetleg pirított baconkockákkal, sőt hovatovább: rántott hús szeletekkel (a rántott hús ugyanis köret nélkül, sok salátával már nem is hízlal annyira, pláne, ha az én receptem szerint, sütőben készül), szóval valami olyasmivel, amit a gyerek szeret. Ha majd elérjük, hogy a saláta-műfaj ne váltson ki leküzdhetetlen ellenszenvet, ráérünk "lightosítani" az összetevőket, ha szükséges. További ötletem, hogy a salátát rejtsük el buciba, tortillába, vagy pitába, hátha akkor is jobban csúszik, mert úgy rögtön olyan "gyorséttermes" lesz.
Tálaláshoz legyünk ötletesek, kapjon színes szalvétát, esetleg színes evőeszközt. Nagyon szerettem, amikor anyukám a szendvicsemet papírtányérra tette, és úgy fóliázta le. Adjunk hozzá eltérő színű kést, villát, és megint más színű szalvétát, és az egészet átlátszó fóliával fedjük le. Vagy hajtogassunk olyasmi dobozt, amibe a hambrgereket, pizzákat csomagolják, a zöldséget olyan dobozba tegyük, mint amilyenben a sült krumplit adják. A gyümölcskoktél jól mutat átlátszó papírpohárban, ha jól lefóliázzuk. A csomagolás sokat számít, ne érezze úgy magát a gyerek, mint aki kimarad valamiből, legyen inkább különleges az, amit ő kap.
Az ételek zsírosságát sok fűszer használatával tudjuk ellensúlyozni.

Uzsonna
Elsősorban lehet ugyanaz, mint a tízórai, de itt még szóba jön a cerbona szelet, a teljes kiőrlésű kekszek (2-3 darab, vagy egy marék), és esetleg a kisebb csokiszeletek (elvégre gyerekről van szó!). A sportszelet, és a hozzá hasonló csokik, a legkisebb kiszerelésben nem tartalmaznak több kalóriát egy csokis cerbona szeletnél. Egy-egy hagyományos túró rudi is belefér a diétába, de nem az óriás!
Készíthetünk pudingot is (főzős pudingporból, sovány tejjel, mézzel vagy fruktózzal), túrókrémet gyümölccsel, gyümölcsös turmixokat is.
Vigyázzunk viszont a "light", "diet" feliratú élelmiszerekkel, mert tele vannak adalékanyagokkal. A mesterséges édesítőszerek fogyasztását 18 éven aluliak számára nem ajánlják, és egyébként sem tartalmaznak annyival kevesebb kalóriát. A light felirat akkor élvezzen előnyt, ha az alacsonyabb zsírtartalmat jelent.

Vacsora
Mivel a gyerek egész nap kiegyensúlyozottan evett, nincs szüksége túlzottan nagy adag vacsorára. Viszont naponta valami meleget kell ennie, így ha nem meleget vitt ebédre, akkor ezt vacsoránál kell pótolni. Tudom, hogy sok munka a gyereknek reggelit, tízórait, uzsonnát, ebédet és vacsorát is készíteni, de az egészsége érdekében kell megtenni ezeket a lépéseket. Az uzsonnacsomagolás és a vacsorafőzés tulajdonképpen egyébként is ránk hárul, az iskolai ebéd felváltása az, ami igazán elrabolja az időt. Használjuk ki, és készítsünk magunknak, vagy a család más, fogyásra szoruló tagjának is könnyű ebédet. A gyereket - korától függően - bizonyos műveletekbe be lehet vonni. Összeállíthatja a szendvicsét, összekeverheti a salátát, összeválogathatja a gyümölcsöt, meghámozhatja a zöldségeket, becsomagolhatja az ételt. Azt az ételt, aminek az elkészítésében közreműködött, sokkal szívesebben fogja elfogyasztani, mert kialakul egy személyesebb kötődés.
Vacsorára mindig jó ötlet egy főzelék, ami nagyon gyorsan elkészül, és nem igazán lehet túl sok kalóriát belevinni, ha a rántást elhagyjuk. Használjunk változatos zöldségeket, akár egyszerre többfélét is, ha kell, a mélyhűtőből. A főzeléket egyszerű besűríteni saját magával is (egy részét leturmixolva), olyan zöldségeknél, ahol ez nem működik (pl. zöldbab), használjunk tejes/kefíres habarást teljes kiőrlésű liszttel vagy keményítővel. A fokhagyma, pirospaprika, krémsajt és a tejszín már egészen kis mennyiségben sokat "dob" a főzeléken. Feltétnek a legegyszerűbb virslit, tükörtojást vagy tojáslepényt készíteni (a tojást felverjük, mintha rántotta lenne, de evőkanálnyi adagokban sütjük meg teflon serpenyőben), de mehet rá natúr sült párizsi vagy sajtszelet is.
A sovány húsfélék grillezve vagy sütőzacskóban elkészítve majdnem olyan finomak, mint a rántott hús, ám kalóriatartalmuk összehasonlíthatatlan. Tálaljuk párolt zöldséggel (leggyorsabb a mirelit), és egy két kanálnyi párolt rizzsel. Krumplipürét is készíthetünk zsírszegényen, ha vaj helyett margarint, sovány tejet és a krumpli főzővizét használjuk hozzá.
Gyorsan elkészülnek és gyerekbarát ételek a rakott zöldségek is, de ne a hús (még rosszabb: a rizs) domináljon, hanem sok zöldség, kevesebb hús, "mutatóban" rizs kerüljön bele. Tetejére tejföl helyett joghurtot kenjünk, esetleg kevés reszelt sovány sajttal szórjuk meg.
Tésztaételeket is készíthetünk, de használjunk durum vagy tönkölybúzából készült tésztát, a mártás paradicsomos vagy joghurtos alapú legyen, sok zöldséggel.
Ha nagyon nincs időnk, a vacsora lehet virsli zöldséggel és barnakenyérrel, tojásrántotta vagy ham and eggs, melegszendvics is.

A lényeg az, hogy a gyerek ne mást kapjon, mint a nem fogyózó családtagok. Aki nem fogyózik, az kaphat a tetejére tejfölt, sajtot, kenyeret, olívaolajat. A desszert se úgy nézzen ki, hogy fogyózó gyerek feláll, elmegy fekvőtámaszt nyomni, amíg a nem fogyózó testvér benyomja a csokipudingot. Készüljön a fogyózónak diétás változat, vagy beszéljük meg a nem fogyózóval, hogy lehetőleg ne a másik előtt egyen csokit.

És legvégül, de elsősorban. Megelőzni sokkal könnyebb, mint kezelni. Próbáljuk meg a család életét megreformálni, egészséges étkezési szokásokat kialakítani és az egészséges ételek szeretetére nevelni a gyerekünket, hogy ne kelljen plusz kilóktól félnie. A mesterséges és gyorsételek, bolti édességek fogyasztásának kerülése máris nagy lépést jelent az egészséges felnőttkorhoz vezető úton.

spenótos-ricottás lasagne - egyrészt vega, másrészt light

2010-04-17T07:42:00.000-07:00

A lasagnéről nem tudok lemondani. annyira szeretem az olvadózó sajt-paradicsomszósz-diszkrét ámde határozott tésztarétegek trióját. Sajnos a hagyományos húsos raguval és besamellel készített verzió túl sok kalóriát tartalmaz, így egy jókora adag tiramisu társaságában száműztem a szülinapomra. Viszont, ha a spenótos verziót készítjük, hús nélkül, akkor nemcsak kalóriát spórolunk, hanem időt is. Az így elkészített változatot hazaéréstől számítva 20 percen belül a sütőbe tudjuk tolni, és ebbe belefér egy kis gyurmázás a kisgyerekkel is. Tálalásnál friss salátával tehetjük kiadósabbá.
A túró felét juhtúróval helyettesíthetjük, na úgy aztán igazán ütős!

6 adaghoz kell:
250 g durum lasagnelap
1 doboz(450 g) mirelit spenót (ki pürében, ki egészben)
500 g ricotta (nem felvágásból, olcsóbb volt a sovány túrónál)
2 doboz aprított, hámozott konzerv paradicsom
75 g reszelt sovány sajt
10 g parmezán
só, bors, fokhagyma, szerecsendió, oregánó, bazsalikom

A spenótot a mikróban felengedjük, hozzákeverjük a ricottát, sózzuk (sokat kíván), borsozzuk, szerecsendiózzuk, és tetemes mennyiségű fokhagymát nyomunk hozzá. A paradicsomkonzervet és a tésztát felbontjuk, egy teflontepsit, a töltelékeket és a bazsalikom-oregánó duót magunk mellé vesszük.
A tepsi alját befedjük tésztalapokkal (úgy, ahogy a dobozból kivesszük), erre kenjük a spenótos krém felét. Újból a tészta jön, arra az egyik doboz paradicsom, bazsalikom, oregánó. Megint tészta, és a spenótos krém másik fele. Erre a maradék tészta, tetejrée a másik paradicsom, oregánó, bazsalikom.
Végül megszórjuk az egészet a lereszelt sajtokkal, és 200 fokra előmelegített sütőben úgy 15 perc alatt aranybarnára pirítjuk.

Egy adag 315 kcal. Ugye, hogy nem sok?

kecskesajtos-diós hajdinafasírt árpa-maláta mártással VKF XXXIII.

2010-04-11T06:09:00.000-07:00

Az úgy volt, hogy azon gondolkodtam, hogy mit lehetne tenni a paprikás mellől kimaradt hajdinával, és hogy milyen csavart lehetne belevinni ebbe a "gabona" témakörbe. A hűtő ajtajának támaszkodva tanakodtam, amikor is begurult a látótérbe egy doboz jófajta barna sör. Fejemre csaptam, hisz a barna sört csíráztatott majd megpörkölt árpából főzik, erjesztik, fanyar íze pedig kellemesen harmonizál a hajdináéval, karamelles aromája pedig valami édes után kiált. Ha édes, akkor méz, ha hajdina, akkor dió, így azután szépen körvonalazódott a recept.

A fasírt, bár igen egészséges, mégsem túl kalóriaszegény, így reggelire, vagy főétkezésre kevés salátával fogyasztható. Viszont aki nem fogyókúrázik, az bátran próbálja ki valamilyen karakteres, szaftos húsétel köreteként.

16 darabhoz kell
200 g hajdina
70 g dió
10 dkg kecskesajt
3 tojás
50 g hajdinaliszt
10 g+10 g méz
1,5 dl barna sör
10 g margarin
só, citrombors, petrezselyem, szerecsendió, fahéj

A hajdinát szárazon megpirítjuk, két és félszeres mennyiségű sós vízben puhára főzzük, majd kihűtjük. Felaprítjuk a diót és a kecskesajtot, a hajdinához keverjük, a kissé felvert tojással, 10 g mézzel és a liszttel együtt. Sózzuk, borsozzuk, kevés petrezselymet és szerecsendiót szórunk hozzá.

Ezután két lehetőség van. Ha teljesen zsírszegény változatot szeretnénk, akkor pogácsákat formálunk belőle, és sütőpapírral bélelt, 220 fokra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Vagy teflon palacsintasütőben sütjük aranybarnára, kevés napraforgó olajban (az olíva íze ehhez nem illik).

A mártáshoz a sört a maradék mézzel és egy nagy csipet fahéjjal úgy összeforraljuk, hogy a folyadék mennyisége a felére csökkenjen. Ekkor 10 g margarint keverünk hozzá.

A fasírtokat a mártással megöntözve rukkola ágyon, körteszelettel tálaljuk.

Egy fasírt: 128 kcal (ehhez a kisütéshez használt olaj kalóriaértékét hozzá kell adni)
A mártás összesen 200 kcal.
3 fasírt öntettel együtt: 421 kcal.

tojásos hajdina paprikás csirkével és tavaszi fejes salátával - VKF XXXIII.

2010-04-11T05:22:00.000-07:00

A hajdina közép Ázsia mérsékelt égövi részéről származó növény, amely először Kínában és Japánban lett közkedvelt. Nálunk is ismert japán alapanyag a hajdina lisztjéből készült "soba" tészta. A hajdinát Oroszországban is viszonylag korán elkezdték használni, szintén a lisztjéből készül a blíni, ami külsőre az amerikai palacsintához hasonlít, viszont halakkal (füstölt lazaccal és kaviárral), tejföllel és citrommal fogyasztják. Közép-Európába a mongolok és tatárok közvetítésével került, és méltán vált híressé a bretonok által készített lapos palacsinta is, a galette. Ez hasonlít a nagy, francia palacsintára (crepe), és nagyon sokféle ízesítéssel fogyasztható. Finom zöldségekkel, sajtokkal, de akár édes változatban is.
A hajdinát és lisztjét gluténérzékenyek és candidások is fogyaszthatják, a fogyókúrázók pedig alacsony glikémiás indexe és magas rosttartalma miatt veszik hasznát. Rengeteg B-vitamint, ásványi anyagot, némi antioxidánst tartalmaz, és a magas vérnyomás kezelésében is szerepet játszhat hála magas rutintartalmának. (Forrás: wikipédia)

Egyszerűen elkészíthet, olcsó, laktató étel a párolt hajdina, oroszul kása. Én azért szeretem, mert külsőre teljesen olyan, mint a tarhonya. Na jó, az íze azért kicsit más, úgyhogy ha valaki tarhonyának nézi, kicsit nekikeseredik, ha belekanalaz. Igen jellegzetes, karakteres íze van. Ha egyszerűen megfőzzük, kicsit kesernyés, azonban ha főzés előtt a rizshez hasonlóan kicsit megpirítjuk, ez a kesernyésség diószerű aromává szelídül.

Az eredeti tervem az volt, hogy egyszerűen megfőzöm, mint a tarhonyát, és egy zsírszegény pörkölttel és némi uborkasalátával nevezem a Vigyázz! Kész! Főzz! Limara által meghirdetett XXXIII. fordulójára. Viszont találtam a hűtőben egy fél fej salátát, így az került az ecetes-édesítőszeres salátalébe. Amint megcsapta az orromat az ecetes pác fanyarkás illata, máris megjelent lelki szemeim előtt egy nagy tál tojásos nokedli. És mivel a legjobb csárdákban is felszolgálnak mondjuk borjúpaprikáshoz tojásos nokedlit, hát miért ne forgathatnám át a hajdinát én is egy kis tojással.

Az étel nagyon kerek lett. Kisfiam először találkozott a hajdinával ebben a formában. És bár magam sem ismertem ki még teljesen az ízlését, meg mertem volna rá esküdni, hogy nem fog neki ízleni. Tévedtem, puszilta befelé.

4 adaghoz kell
4 csirke felső comb filé
1 ek. olívaolaj,
fél fej lilahagyma, fél tv paprika, fél paradicsom
só, bors, pirospaprika
fél dl száraz vörösbor

200 g hajdina
só, natúr vega-mix
2 tojás

fél fej római vagy jégsaláta
ízlés szerint ecet, víz, édesítőszer, só, fehérbors, 3-4 gerezd fokhagyma

1 dl natúr joghurt

A hajdinát egy magas falú teflonlábasban (nálam zepter volt) szárazon átpirítjuk. Ez úgy 5 percig tart, a színe nem változik, úgyhogy akkor jó, amikor érezzük az illatát és egy-egy szemet óvatosan megérintve érezzük, hogy meleg. Ekkor kb. két és félszeres mennyiségű vízzel felöntjük, sózzuk, hozzáadunk egy teáskanál natúr vega-mixet (ha nincs, akkor petrezselymet és zellert), és hagyjuk, hogy elfője a levét. Kb. 15 perc alatt puhul meg. Ha kell, még öntünk hozzá vizet.
Ha megfőtt, még a tűzhelyen hozzákeverek két felvert, kissé megsózott tojást, és jól átforgatom, míg a tojás meg nem szilárdul.

A húst én úgy szoktam elkészíteni, hogy előző este egy evőkanál olajban feloldott 1 teáskanál pirospaprikával átkenem, és ebben a pácban hagyom. Nekem ez valahogy nagyon bevált a pörköltek készítésénél. Amikor főzök, csak előkapom a húst, és úgy ahogy van, felforrósított serpenyőbe (én zepter edénybe) teszem, és megvárom, míg kérget kap, azaz kifehéredik. Ha ezzel megvan, akkor felöntöm annyi vízzel, hogy félig ellepje, sózom, borsozom, ha kell, még paprikázom, hozzáadom a nagyobb darabokra vágott zöldségeket és a bort. Megvárom, hogy a hús omlóssá váljon, lehet, hogy időközben még fel kell önteni kevés vízzel, mert leéghet. A hagyma és a paprika ekkora darabokban nem fő szét, a paradicsomtól azonban jól besűrűsödik a szaft.

A salátához a leveleket összetépkedem. Egy pohár vizet elkeverek két evőkanál étkezési ecettel, és annyi édesítőszert adok hozzá, hogy ellensúlyozza az ecet fanyarságát. Beledobok pár gerezd felkarikázott fokhagymát, kevés sót és fehérborsot. A leveleket közvetlenül tálalás előtt teszem a salátalébe.

A paprikást a hajdinára szedjük, és egy evőkanál natúr joghurttal, külön tálkában a salátával tálaljuk.

Egy adag energiatartalma: 375 kcal.

fogyisuli 1.

2010-04-07T05:54:00.000-07:00

Amikor úgy döntöttem, hogy elindítom ezt a blogot, arra gondoltam, hogy fogyásra szoruló felnőtteket fogja érdekelni. Úgy gondoltam, hogy akinek a gyereke szorul fogyásra, az biztosan könnyen talál megoldást, mert annyit foglalkoznak most a gyerekek egészséges életmódra nevelésével.
Nemrég azonban két kolléganőm is azzal keresett meg, hogy ugyan beszéltek orvossal, de mondjam már meg, szerintem mit egyenek a gyerekeik ahhoz, hogy fogyjanak, mert nem sok ötletük van, és nem is kaptak hozzá túl sok segítséget. Megkapták, hogy a két tíz év körüli gyerek 1500 kalóriát ehet, de hogy abba mi fér bele, mit főzzenek, hogyan lehet kiszámolni, hogy miben mennyi kalória van, azt már nem tudják.
Gondolkodni kezdtem. Talán mégsem olyan egyszerű ez az egész, hogy dundi a gyerekem, elmegyek egy szakorvoshoz, ő megmondja, mit adjak enni, és a gyerek lefogy. A specialistákhoz ugyanis majdnem lehetetlen hosszú várakozás nélkül bejutni, így a tehetősebbek privát cégekhez fordulnak, ahol képesek pl. atkins-t előírni egy gyereknek. A pénznek tényleg nincs szaga: adok egy atkins diétát egy 8 évesnek, félóra alatt, 20000 Ft-ért, hát nem mókás pénzkeresési lehetőség? Tiltja valami? Sajnos nem, úgyhogy én is csak annyit tehetek, felhívom a figyelmet arra, hogy szülőként ne hallgassunk másra, csak kifejezetten a témában specializálódott orvosra, még jobb, ha dietetikusra, aki kiegyensúlyozott táplálkozást ír elő gyermekünknek.
A mikénten túl további buktatók is vannak. Az ugyanis, hogy egy felnőtt lefogy, a felnőtt saját belátásán múlik. Egy kisgyerek azonban vajon meg tudja-e ítélni, hogy kövér és le kell fogynia, és képes-e alárendelni oly sok mindent ennek a célnak? A kicsiket még sokkal több kísértés éri, mint a felnőtteket. Gondoljunk csak arra, hogy tele van egy egész terem gyerekekkel, akik minden szünetben falatoznak valamit, és egyikük biztosan csokit, másikuk chipset, harmadikuk cukros üdítőt kapott, amit igen könnyű megkívánni, de az ellenálláshoz belátás és rendkívül sok akaraterő kell. Ugyan az egyik kolléganőm kislányában kialakult az elhatározás, pedig csak 10 éves, de elvárható ez a korosztályától?
Nem ártalmas-e az, hogy szülőként nem engedjük meg bizonyos ételek fogyasztását, tiltásokat állítunk fel és szembesítjük a gyerekünket azzal, hogy kövér? Fennáll a veszélye annak, hogy célunk ellenkezőjét érjük el, a tiltások csak még inkább csábítják a gyereket, és titokban, a hátunk mögött fog falatozni, még egészségtelenebb étkezési szokásokat alakít ki. Vagy a másik véglet, az újságok címlapjáról vesz mintát, és nem nyugszik, amíg 50 kg alá nem megy a mérleg. Ismertem egy lányt, aki 9 éves korában lett anorexiás.
Szóval ember legyen a talpán, aki hajlandó felvállalni azt, hogy megmondja egy szülőnek, hogy mit csináljon, ha kövér a gyereke. Nekem egészen kiskoromtól kezdve mondogatták, miközben továbbra is rántott húst, krumplit, szalámis kenyeret és süteményeket készítettek nekem. Ugyanakkor 15 éves koromban elvittek egy ragyogó dietetikushoz, aki elmagyarázta nekem, hogy mitől és hogyan lehet fogyni, betartottam, és gyerekként fogytam. Így saját tapasztalataim alapján bizonyos ajánlásokat mégiscsak meg tudok fogalmazni.

1. Az éhség fontos, jó tanácsadó, és a kiéhezés elkerülendő.
Próbáljuk meg megtanítani a gyereket arra, hogy akkor egyen, amikor éhes, és annyit, amennyivel éppen jóllakik. Ennek érdekében ösztönözzük arra, hogy minél lassabban egyen. Ezt úgy nem várhatjuk el, hogy magunk mindeközben habzsolunk előtte. Azt a szokást, amit a gyerekben akarunk kialakítani, kezdjük magunkon. Én már most, két évesen megkérdezem a kisfiamat, hogy éhes-e, és csak akkor kell ennie, ha valóban az, nem 12-kor, és nem akkor, amikor megérkezünk a nagyihoz. A gyermek étvágyát ismerve alakítható úgy, hogy 12 körül legyen éhes, de ha mégsem lesz az, akkor nem a gyereket kell rábeszélni arra, hogy egyen, hanem a nagyival kell megértetni, hogy most nem éhes, majd eszik később.
Ha jóllakik, abbahagyhatja az evést. Ami a tányérján volt, az ott is marad, és ha még nem is evett ebből vagy abból, hát annyi baj legyen. Ha a gyerekem kifejezi, hogy már nem éhes, tiszteletben tartom, és nem tuszkolok le a torkán egyetlen további falatot sem. A maradékot vagy elteszem későbbre, vagy kidobom. Igen: kidobom. Melyik szomáliai fogja jobban érezni magát attól, hogy én 10 dkg-ot hízom a gyerek maradék tejbegrízétől ahelyett, hogy kidobtam volna? Én sem vagyok éhes, tehát nekem sem kell megennem csak azért mert egyszer már tányérra került. Nem telik sok időbe, míg az ember megismeri a családja valódi igényeit, és akkor majd annyit főz, amennyi kell, és nem kell kidobni ételt, csak ritkán.

2. Olyat főzzünk, vásároljunk, csomagoljunk, amit a gyerek ehet, amiből jóllakhat.
Vásároljunk ésszel, sovány húsokat, zsírszegény tejterméket, felvágottat, sajtot, margarint, sok zöldséget, gyümölcsöt, teljes kiőrlésű kenyeret, tésztát és rizst, nassolni aszalt gyümölcsöt, magvakat, diétába illeszthető kekszeket, joghurtokat, cukormentes üdítőt, 100 %-os gyümölcslevelt, a főzés-elkészítés során pedig minél kevesebb zsíradékot használjunk. Így a gyereknek nem kell mondani, hogy csak keveset egyen, hanem ehet, amennyivel jóllakik. Az ilyen ételek egyébként nemcsak laktatóbbak, hanem hosszabb időre biztosítanak teltségérzetet. A gyerek tehát lehetőség szerint megszokta, hogy akkor eszik, amikor éhes, így pedig "kicselezzük", hogy ritkábban legyen éhes (ne ebéd után egy órával), és kevesebb étellel lakjon jól.

3. Mozogjon többet
Annyi helyen hallani, hogy a gyerekek alig mozognak többet a kötelező testnevéls óránál, helyette otthon ülnek, leckét írnak, tévéznek és számítógépeznek. Nyilván minden szülőnek magának kell megtalálnia a megoldást, de ezellen tenni kell, mert még rendes testsúly mellett is egészségügyi kockázatot jelent a mozgásszegény életmód. Ha másképpen nem megy, lehet, hogy magunknak is áldozatot kell hozni, és elmenni a gyerekkel biciklizni, kirándulni, úszni. Viszont ha egy mozgásforma ellen negyon tiltakozik, akkor ne erőltessük, inkább találjunk ki valami mást. Ne felejtsük el a gyerek önbizalmát építeni, ápolni. A sportolással kapcsolatban vannak, akit kudarcok érnek, ne hagyjuk, hogy ez elvegye kedvét vagy megnyírbálja az önbecsülését. Ha valakinek a csapatsportok nem mennek, próbálkozzunk az ússzással. A gyorsuláson, ügyességen alapuló sportokban a túlsúly akadály lehet, viszont a küzdősportokban előny. Ésszerű lehet a gátlásos, vagy éppen agresszív gyerekeket ilyen sportággal is megismertetni. Mindegy mit csak örömmel, szívesen mozogjon.

4. Próbáljuk meg kideríteni, hogy mi áll a háttérben
A gyerekünk egyszerűen a rossz szokások miatt hízik, vagy valamilyen lelki problémáját oldja meg pár finom falattal. Ha ez utóbbi a helyzet, akkor nem elég diétára fogni! Beszélgessünk sokat, derítsük ki, bántja-e valami, ha tudunk, fordítsunk minél több figyelmet rá, és ne bagatellizáljuk a gyerek sérelmeit, gondjait.

E szabályok révén nem alázzuk meg a gyereket, nem kényszerítjük, nem tiltjuk, mégis egészséges étkezési szokásokat alakítunk ki. Biztosan nem fog hetente két-három kilót fogyni, de gyereknél ez nem is lehet cél. Ha elérjük, hogy a súlya ne gyarapodjon tovább, az máris nagy eredmény. Ha a mérleg bármilyen lassan is, de lefelé mozdul el, az pedig egyszerűen mesés.

Következnek még kifejezetten gyerekeknek szóló diétás ötletek is.

nagy érdemem - sovány raguleves a sonka főzőlevéből

2010-04-07T02:46:00.000-07:00

Egy kolléganőmtől tanultam, hogy a húsvéti sonka főzőlevét raguleves készítésére kell felhasználni. Ki vagyok én, hogy ezt felülbíráljam, azóta nem telt el húsvét, hogy meg ne főztem volna. Viszont ez volt az első húsvét, amikor úgy döntöttem, ünnep ide vagy oda, én márpedig odafigyelek arra, hogy mit eszem. Na de akkor mi lesz a levessel, ami a sonka főzőlevétől, a sonkától és a tejszíntől nem éppen egy zsírszegény fogás? Sonkát meg, ugye, főzök, hiszen az szóba sem jöhet, hogy gézsonka* kerüljön az asztalra. Akkor inkább ne legyen kalács meg süti.
Szóval ezt találtam ki. Mit mondjak, jobb, mint az eredeti, abból ugyanis gyomorrontás nélkül nem lehetett megenni egy tányérral.

6 (nagy) adaghoz kell

2 l sonka főzőlé
100 g selyemsonka
350 g mirelit vegyes zöldség (borsó, répa, kukorica, de egy kis gomba sem ártott volna)
0,5 dl sovány tejföl
1 dl natúr joghurt
20 g zabpehelyliszt
0,5 dl száraz fehérbor
fél citrom leve
egy teáskanál mustár
só, bors,
egy-egy teáskanál tárkony és petrezselyem,
egy-egy csipet bazsalikom és római kömény,
pár levélke medvehagyma (elhagyható)

A főzőlevet én a sonkával együtt szoktam hagyni kihűlni. Ezután a sonkát kiveszem, mindkettőt beteszem a hűtőben. Másnap a meghűlt lé tetejéről lekanalazom a zsírt, majd szűrőn át egy fazékba öntöm, így tulajdonképpen zsírszegénnyé vált, az íz mégis ott van benne.
Felforralom, beledobom a még fagyos zöldséget, a csíkokra vágott sonkát, a fűszereket és a fehérbort. Addig forralom, míg a zöldség fel nem enged. Ekkor kikeverem a tejfölt, a joghurtot, a mustárt és a lisztet, és hőkiegyenlítéssel (azaz a habarást elkeverem pár merőkanálnyi forró levessel) besűrítem a levest. Hozzá facsarom a citromlevet, pár percig forralom, hozzáadom a csíkokra vágott medvehagymát, megkóstolom, ha kell még pikánsabbá teszem egy kis citromlével, majd késznek nyilvánítom.

Ezután már csak epersárit csináltam, ennyi bőven elég volt húsvétra, a sonkával és némi kemény tojással kiegészítve. Nehéz ételt, sütit, csokit úgyis ettünk máshol, sajnos.

Egy adag 88 kcal.

* megvan ugye: selyemsonka+gépsonka=gézsonka ;), vegyük úgy, hogy ült magyarázat nélkül is, jó?

ebéd a dobozból - mogyorós csirke bébikukoricával

2010-04-05T12:40:00.000-07:00

Megint egy olyan recept, amit munkahelyre szántam. Mivel a múlt héten egyik reggel korán keltem, ez az étel még munkába indulás előtt el is készült. A húst már apróra darabolva fagyasztottam le, és előző este vettem ki a fagyasztóból. A köretet a piacon vettem a savanyúságosnál, de konzervet is használhattam volna (én ugyanis nem ítélem el a tartósítást, csak jól leöblítem a tárgyát).
A fűszerezés tulajdonképpen egy egyszerűsített barbecue pác, bár az egész fogásnak van némi kínai beütése, és ezt a keveredés a bébikukorica csak hangsúlyozza, hiszen kínai ételekben is megállja a helyét, ugyanakkor egy valamire való BBQ partiról sem hiányozhat a sült csöves kukorica.

1 főre 10 dkg apróra vágott csirkemellet átpirítunk, fűszerezzük sóval, borssal, kevés vízzel puhára pároljuk. Ha a levét elfőtte, hozzáadunk egy szál karikára vágott újhagymát, fűszerezzük gyömbérrel, piros paprikával, csilivel, pár csepp balzsamecettel, egy evőkanálnyi light ketchuppel, egy teáskanál mézzel. Jól összepirítjuk, azután mehet a dobozba, ahol a tetejére morzsolunk 5 g mogyorót. 10 dkg bébikukoricát pakolunk mellé.

Egy adag 250 kcal (38,6 g CH). Kalória- és szénhidrátszegény (mármint méz nélkül...).

túróomlett eperrel és joghurttal

2010-04-01T02:26:00.000-07:00

Van úgy, hogy hazaérve azt érzem, de ennék valami igazán finomat, amitől nem érzem úgy, hogy "kimaradok a jóból", mégsem kell félnem a másnapi mérlegre állástól. Ezt az érzést vagy egy melengető leves, vagy egy finom desszert (esetleg mindkettő) szokta kielégíteni. Ha melengető desszertről van szó, és hétköznap estéről, akkor kizárólag valami olyasmi jöhet szóba, ami ripsz-ropsz készen van. Nagyon szeretem a főzött csokipudingot, amihez 2 dl 1,5 %-os tejet felforralok, belekeverek egy csapott evőkanál (10 g) keserű kakaóport, egy teáskanál instant kávéport, édesítőszert, majd kikeverek fél dl hideg tejet 10 g keményítővel, és a forrásban lévő tejet besűrítem vele. Mesésen finom, kicsit hígabb, mint egy puding, így melegen fogyasztom, mintha csak forrócsoki lenne.
Máskor előveszem Szoó Judit kalóriafaló süteményekről szóló könyvét, és a második oldalról pár perc alatt elkészítem a hamis túrógombócot. Ezen járt az eszem tegnap is, ám volt itthon "igazi" túróm, kipróbáltam tehát a receptet azzal. A "hamis" hamis túrógombócom nemcsak a fő alkotóelem, hanem a hozá felhasznált sűrítőanyag tekintetében is eltér, úgyhogy én túróomlettnek neveztem el.
Köszönet Szoó Juditnak (eddig minden receptje kiválóan működött nálam is), újfent megfogadom, hogy elkészítem a csokis mikrós sütijét is.

4 adaghoz (na jó, 2 adaghoz) kell:
1 tojás
150 g sovány túró
50 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
vanília-kivonat
egy kávéskanál sütőpor
édesítőszer

Egy tálban kissé felverjük a tojást, hozzákeverjük a túrót (a legcélszerűbb villával), a lisztet és a sütőport, ízesítjük édesítőszerrel és vaníliával. Egy nagyobb lapostányért elöblítünk vízzel, nem töröljük el, nedvesen hagyjuk. Rákanalazzuk a masszát, egyenletesen eloszlatjuk úgy, hogy a szélénél egy-két centi üresen maradjon, mert megnő. Végül beküldjük a mikróba 600-700 watton 5-7 percre.

Ha kész, a lepényt négy cikkre vágjuk. Az egyiket a tányérra tesszük, ráhalmozunk 100 g epret, és lefedjük egy másik lappal, meglocsoljuk 50 g natúr joghurttal, megszórjuk további édesítőszerrel.

1/4 lepényke: 100 kcal; 9,5 g CH
1/2 lepényke eperrel és joghurttal 295 kcal; 28,5 g CH

Bárcsak lenne még belőle...

brassói

2010-03-30T12:31:00.000-07:00

Van képem a képen látható ételt brassói aprópecsenyének titulálni. A brassói ugyanis a hús neve, a köretre nem vonatkozik, azt mi értjük oda.
A húsnak a lényege pedig a sok bors és fokhagyma. Ez a fogyókúrába is belefér. Anyósom találta "fel" az ételt, a krumplit egyszerűen mirelit zöldséggel helyettesítette. Ismét egy példa arra, hogy egy étel "lightosítása" a munkafolyamatok leegyszerűsödéséhez, a konyhában keletkező felfordulás csökkentéséhez, és az elkészítési idő lerövidítéséhez vezet. A krumplit ugyanis nem kellett meghámozni, felaprítani, megsütni, elegendő volt egy zacskó zöldséget kikapni a fagyasztóból. Gyors, ízletes, egészséges vacsora.
Mi csirkemellet használtunk, mert a férjem húsevő létére nem szereti igazán a sertéshús ízét. Pedig ez az étel a zsíros részeitől megszabadított sertéskarajból vagy combból elkészítve lett volna az igazi.

4 főre
40 dkg csirkemell
45 dkg bármilyen mirelit zöldségkeverék (általában ennyit tartalmaz egy kisebb zacskó)
só, bors (sok), fokhagyma (sok)
egy ek. olívaolaj

A csirkét falatnyi darabokra vágjuk, sózzuk, jól megborsozzuk (lehetőleg frissen őrölt borssal, nálam nem lehetett ő "leg", így maradt a zacskós). Egy teflon serpenyőben felhevítjük az olajat, és átfuttatjuk rajta a húst. Amikor kifehéredett, hozzáadunk ízlés szerinti mennyiségű (azaz jó sok), fokhagymanyomón átküldött fokhagymát. Kevés vizet hozzáöntünk, és majdnem puhára pároljuk. Ekkor hozzáadjuk a zöldséget, amit
felengedni sem kell. Összerottyantjuk, a levét elpárologtatjuk. Savanyúsággal körítjük.

A csirkemell az olajjal és a fűszerezéssel egy adagra 135 kcal, azaz 0,5 g CH. A zöldségkeverékre a csomagoláson feltüntetett adatok szerint külön ki kell számolni az értékeket. Egyébként kalória-, zsír- ÉS szénhidrátszegény.

U.I.: Másnap egy evőkanál sovány krémsajtot és reszelt sovány sajtot tettem a maradékhoz, és úgy vittem magammal dobozban. Az igaz, hogy így már nem "brassói", de hogy milyen finom volt...

almandula

2010-03-30T11:56:00.000-07:00

Minden fogyókúrázónak szembe kell néznie azzal, hogy előre meg kell terveznie, mikor és mit eszik, és ennek döntő részét előre össze is kell készítenie. Nekem mindig van egy cerbona szelet a táskámban a legrosszabb esetre (ti.: ha megéhezem), a reggelimet és általában az ebédemet pedig dobozba vagy fóliába csomagolva viszem magammal.
Vannak olyan ételek, amelyeket kifejezetten a "dobozból" szeretek falatozni, most egy ilyen következik.
Nassolásnak vagy desszertnek, kétszeres mennyiségben esetleg reggelinek is ajánlom, és kiváltképpen a gyermek korai táplálásának boldog idejéből visszamaradt műanyag pohárkában szeret utazni.
Talán mostanra már nyilvánvaló a danone aktívia iránti függőségem. Sajnos ebben a formában nem tudok lemondani a cukorfogyasztásról, úgyhogy ez esetben a joghurt epres aktívia volt. Mindazonáltal korábban csokoládé, sütemény és fagylalt-függőségem volt, igazán nem bánom, hogy a jelenlegi kedvenc ételem a karfiol, a narancs és a joghurt.

Egy adaghoz kell:
fél alma (100 g)
fél pohár joghurt
1 csapott evőkanál darált mandula (10 g)

Az almát nagy lyukú reszelőn lereszeljük, és elkeverjük a többi hozzávalóval. Dobozba tesszük, tetejét fahájjal díszíthetjük. Vagy még egy kevés mandulával, úgy értem egy csipetnyivel, úgy értem annyival, amennyit két ujjunkkal - egyszerre - fel tudunk csippenteni;)

Egy adag 150 kcal (13,8 g CH). A szénhidrátot persze lehet csökkenteni, ha nem gyümölcsjoghurtot, hanem natúr joghurtot használunk, és esetleg édesítőszerrel pótoljuk az étel hiányzó édességét. Natúr joghurttal tehát csak 10 g CH.

Töltött káposzta

2010-03-30T07:07:00.000-07:00

Elnézést, eltűntem egy kicsit, szinte mindenki beteg volt körülöttem. Mostanra szerencsére már mindenki jól van, úgyhogy engesztelésül jöjjön egy recept a húsvétra készülődés jegyében:

Töltött káposzta. Nekünk sokat mond ez a szó, legtöbbünkben felrémlik egy boldog karácsony vagy egy egyszerű vasárnapi ebéd, amikor anyukánk/nagymamánk elénk tette ezt egyszerű ízű, mégis mesésen finom ételt. Együtt ült a család, beszélgettünk, viccet meséltünk, talán a jövőről beszélgettünk: "mi lesz majd, ha nekem is lesz gyerekem".
Azóta felnőttem, tényleg lett egy kisfiam, magam készítem a töltött káposztát, és azon igyekszem, hogy sok pár év múlva az én kisfiam szájában fusson össze a nyál és idézzen fel jó emlékeket, amikor ezt a szót meghallja: töltött káposzta.

Én a saját felfogásom szerint készítem, és ez a recept elbírja, mivel egyébként is millió változata létezik. Anyukám az apukám édesanyjától tanulta, sok apró káposztával, egy-egy csupasz gombóccal (apukám rossz evő kisfiú volt, valószínűleg nem ette meg a levelet). Anyósom csak töltelékekkel készíti, nem paprikásan, római tálban. Mindkettő mesés. De van kapros, paprikás, savanyú és édes-káposztás, esetleg nem savanyú, de ecetes lében áztatott káposztás változat, van, aki pici tölteléket készít, van aki óriásit, van aki "kopaszon" hagyja a gombócokat. Van, aki rizzsel, van aki gerslivel vagy kukuricadarával, ilyen-olyan hússal, szalonnával, füstölt hússal készíti. És persze van aki vegetárianus változatban, szójával. Végül mindenhogyan finom lesz.

Nagy örömömre a kisfiam boldogan eszi. Vigyázni kell, kisgyerekeknek a hosszú káposzta szálak a torkukon akadhatnak. Ilyenkor óvatosan oldalra kell fordítani a fejüket - állítólag -, vagy ezt megelőzendő: jól felaprítani a káposztát.

Minden receptet lehet lightosítani, és finomak is lesznek, de kevés olyan étel van, aminek ez szinte egyáltalán nem árt. Hát, a töltött káposzta ilyen. Az én változatom sok-sok aprókáposztát ismer, gersli van a gombócban, amit nem paprikázok meg, mert szeretem fehéren, de a leve kap egy kis színt. A gombócok emberes méretűek.
Boldog, ünnepi hangulatot kívánok hozzá.

kb. 6 adaghoz kell:
900 g darált hús (nálam pulyka és sovány marha vegyesen)
2 tojás
egy nagy fej hagyma, pár gerezd fokhagyma
90 g gersli (hántolt árpa, árpagyöngy - szinte minden boltban kapható, meglepő módon a száraz hüvelyesk közelében, pedig nemcsak sólethez jó)
15 g búzacsíra (vagy zabkorpa)
só, bors, pirospaprika, kapor
2 füstölt ízű kocka
20-25 db (egy fej) savanyú káposzta levél
1-1,5 kg savanyú káposzta

A gerslit enyhén sós vízben 10 percig főzzük. Ennyi idő alatt félig megpuhul, ami pont elég, úgyhogy leszűrjük, és begyújtjuk a sütőt, 200 fokra. Teaforralóban egy liter vizet felforralunk. A hagymát és fokhagymát felaprítjuk.

A darált húst elkeverjük a tojással, a hagymával és fokhagymával, a gerslivel, sóval, borssal és a búzacsírával. A búzacsírából annyi kell, hogy a töltelék nedvességét felszívja és a massza formázhatóvá váljon. Ehhez nekem 15 g (egy púpozott evőkanál) elég volt, de ha túl híg a massza, akkor tegyünk bele még búzacsírát, ami zabkorpával tökéletesen helyettesíthető.

A káposztaleveleket mossuk át, és torzsájukat vágjuk ki. Én nem vágom egyébként teljesen ki a torzsát, csak a legfásabb részét, a többit csak elvékonyítom a késsel, azaz a káposztalevélből kidudorodó részét vágom le. Az apró káposztát is átmosom, késsel átvágom, hogy ne legyenek annyira hosszúak a szálak (ld. a bevezetőt).

Egy tapadásmentes felületű tepsi aljába rakom az aprókáposzta felét és megszórom egy kevés kaporral. A húsos masszát elosztom a káposztaleveleken, felcsavarom, és a tepsibe sorjázom őket. A töltésnél a káposzta közepébe helyezem a tölteléket, a két oldalát ráhajtom, majd tulajdonképpen felgörgetem az egészet. A töltelékek tetejére teszem a maradék káposztát, megint megszórom kaporral. A felforralt vizet elkeverem a füstölt ízű kockával, egy-két evőkanálnyi pirospaprikával és a tepsibe öntöm. Annyi víz kell, hogy ellepje a káposztát. Lefedem, a sütőben 1-1,5 órát sütöm. Ezt követően a tepsi fedelét leveszem, és egy fél órát pirítom a tetejét. Közben boldog várakozással szagolom a levegőt.

Az egész tepsi kalóriatartalma 2065 kcal (171 g CH), ezt kell elosztani a gombócok számával. 21 gombóccal kb. 100 kcal, 8g CH egy gombóc, amiből hármat is megehetünk, még mindig "jók vagyunk", pláne ha ez egy ünnepi ebéd!

Tálalásnál natúr joghurtot csorgatunk rá, a a nem fogyózok vagy atkinsesek sovány tejfölt is kaphatnak.

paradicsomszószban sült húsgombóc staekzellercsíkokkal

2010-03-13T04:00:00.000-08:00

Van annak is egy diszkrét bája, hogy a szombati ebéd nem a mosogatással, hanem a recept felbloggolásával ér véget, nem?
Ezt a receptet már korábban is készítettem, ez ugyanis egy klasszikus, amerikanizált olasz recept. Szóval, hogy Amerikában sokkal többet eszik, mint az olaszok, ám mégis olasz gyökerű, olyan, mint a Parm' chicken (tészta, rántott csirkemell, paradicsomszósz, parmezán, innen a parmezános csirke), ami nálunk meg tulajdonképpen a milánói sertésborda.
Ez e recept eredetileg úgy készül, hogy készítünk egy fasírtot, amibe ricottát és parmezánt is teszünk, olajon elősütjük, készítünk egy egyszerű paradicsomszószt egy lábasban, majd a kettőt összeöntjük, és a sütőben jól megsütjük, spagettivel tálaljuk. Isteni, ámde egyrészt kicsit macerás, másrészt így elég sok a kalória is.
A light verzióban kimarad az elősütés, hogy megspóroljuk az olajat (és a macerát), és spagetti helyett zellerrel körítjük, mivel a zeller és a paradicsomos ételek kiválóak együtt. Az étel díjnyertes lett, így most büszkén osztom meg olvasóimmal.

6 nagy adaghoz kell:
800 g sovány darát marhahús, 250 g sovány túró (jobb, mint a ricotta, mert az túl nedves, nagyon fellazítja a húsmasszát), 2 tojás, 20 g búzacsíra (vagy zabkorpa), só, bors, fokhagyma, kakukkfű, oregánó

Ezeket jól összekeverjük egy villával, és gombócokat formálunk belőle. A gombóc mérete mindegy, de annál előbb elkészül, minél kisebb a gombóc. A gombósokat egyenesen egy méretes teflontepsibe helyezzük.

A szószhoz felaprítunk egy hagymát és úgy 100 g zellert (a legjobb, ha szárzellerünk is van. Ezt elkeverjük (hidegen, nem kell melegíteni sem) 2 db 500 g-os doboz passzírozott paradicsommal, fél dl száraz vörösborral, sóval, borssal, bazsalikommal, oreganóval, 4-5 babérlevéllel.

A szószt a gombócok tetejére öntjük, és felöntjük még úgy 2 dl vízzel. Előmelegített sütőben 200 fokon másfél órát sütöttem, nem is kellett lefednem.

A körethez 2 közepes fej zellert (gumót) olyan csíkokra vágtam, mintha sültkrumpli lenne. Ezt sós vízben is meg lehet párolni, úgy is tökéletes, és viszont sóztam, borsoztam, megszórtam kevés piros paprikával, és szárazon bedobtam a sütőbe egy teflontepsiben. 200 fokon fél óra alatt szépen megpuhul és megpirul.

Tálalásnál a zeller mellé szedjük a húsgombócokat, és bátran megszórjuk parmezánnal.

Egy adag 282 kcal 12,8 ch(a zellerre nem számolunk), 10 g parmezánnal 318 kcal, és 13 g ch.

krémsajtos csirke spenóttortácskával

2010-03-09T12:41:00.000-08:00

Kolléganőm adta az ötletet, köszönet érte.

500 g csirkemellet csíkokra vágtam, és zepter edényben zsiradék nélkül megpirítottam. Ezután sóztam, borsoztam, hozzáreszeltem egy citrom héját, oregánót és petrezselymet, felöntöttem kevés vízzel, és puhára pároltam. Amikor majdnem kész volt, belekevertem egy doboz (250 g) zsírszegény krémsajtot és egy csipet szerecsendiót.
Az eredeti recept szerint ez az étel márványsajtos sajtkrémmel készült volna, de én ilyet most pont nem találtam. Ha találunk, akkor használhatjuk azt is (esetleg a light krémsajtot és 50 g morzsolt márványsajtot), ebben az esetben a citromhéj és az oregánó nem kell.
Persze a recept tetszőlegesen variálható különböző sajtokkal, sonkával, gombával.

Húsimádó recept. Az általam elkészített verzió kalóriatartalma összesen kb. 1200 kcal (7,5 g CH) egy adag 300 kcal (1,9 g CH).

A spenóttortácskához 800 g mirelit spenótot felengedünk, összekeverjük 250 g zsírszegény túróval, sóval, borssal, zúzott fokhagymával, csipet szerecsendióval és két egész tojással. A masszát szilikon (vagy kiolajozott/margarinozott) muffinformákba kanalazzuk, tetejükre egy-egy csipet parmezánt szórunk, és 200 fokos sütőben 15 percig sütjük.
14 db lett belőle, egy db energiatartalma 40 kcal (1,7 g CH).

epersári

2010-03-09T12:31:00.001-08:00

Sógornőm születésnapi tortája, lágy, krémes, habos, nem émelyítő, fogyókúrába alkalomszerűen beilleszthető, viszont könnyű, édes kis semmiség lett. Charlotte, eredetileg, de annyit módosítottam a külalakján, hogy Charlotte-nak azért mégsem nevezhetem. Szóval, így lett Sári.

A piskótához: 3 tojás, 20 g darált mandula, 40 g zabpehelyliszt, 40 g fruktóz, fél csomag sütőpor
A hozzávalókból kör alakú piskótát készítünk (receptet lásd korábban), a tepsiből kivéve hagyjuk kihűlni.

A krémhez: 300 g epret, 300 g natúr joghurtot, két ek. light eperlekvárt, 40 g fuktózt összeturmixolunk. Felverünk 3 dl előzetesen jól behűtött tejszínt 60 g furktózzal, és belekeverünk egy teáskanál vanília-esszenciát.
2 csomag zselatint a csomagoláson szereplő leírás szerint vízbe áztatunk, kicsit felmelegítünk. Lehet a mikróban, de ne forrjon, ez a hivatalos kommentem, nekem viszont véletlenül felforrt, kétségbeestem, majd kiderült, hogy mégis megszilárdult. A zselatinba belekeverünk egy kevés joghurtos krémet. Ha elkeveredett, a zselatint és a joghurtot óvatosan de határozottan a habhoz keverjük, és hideg helyen kicsit hűtjük. Ezalatt a piskótából négyzetalakot vágunk ki, melynek széleit vékonyan megkenjük light lekvárral, és a leeső részeket, kördarabokat visszaillesztjük úgy, hogy merőlegesek legyenek a lappal. Ezek lesznek a torta szélei. A habos krémmel kölcsönösen megtartják majd egymást. Az elkészített piskótakeretbe töltjük a krémet, tejszínhabbal és eperszemekkel díszítjük. A képen csokoládévirágok is láthatók, a fogyizóknak ez csak dísz.

A krém annyira ízlett, hogy a család visszatapsolta pohárkrémnek, immár zselatin nélkül, ugyanúgy készítettem, de volt itthon pár evőkanálnyi sovány túróm, úgyhogy az is belement. A kisfiamat megkérdeztem, hogy kér-e, azt mondta nem, és a "füge" szót hajtogatta. Egész ebéd helyett fügét evett, köszönhetően az óvatlan apának, aki pünkt ebéd előtt nassolt be pár szemet a gyerek orra előtt. Quod licet bovi, ugye...
Szóval bevettem, hogy nem kér, megkínáltam fügével, és szedtem magamnak egy adagot, letettem a helyemre, amíg az Óvatlan bűntudatosan fotózta az ö adagját - mentségként arra, hogy megszórja némi mandulával a tetejét. Mire megfordultam, az eperkrémem eltűnt, jobban mondva a kisfiam egy korábban elhajított - számomra már feledésbe merült - kanállal lelkesen lakmározta. Szóval ilyen sikere volt nálunk.

tonhalas tapa

2010-03-09T12:13:00.000-08:00

Férjem hozott nekem egy tapas-okról szóló szakácskönyvet Esperanza Luca de Tena: The best 100 tapas címmel, úgyhogy megérdemelte, hogy egy ügyeletben töltendő vasárnap hajnalban meglepjem ezzel. Elkészül, amíg zuhanyzott. Az étel a low carb táplálkozásba illeszthető, gyors, közepesen olcsó.
A tapas (mi, ugye tapasznak csúfoljuk) a spanyolok által előszeretettel elkortyolgatott, ebéd előtti pohárka vörösbor tetejére helyezett kenyérszeletkéről kapta a nevét, ami azt volt hivatott szolgálni, hogy a legyek ne szálljanak bele a pohárba. Egyszer ugyanis valaki kitalálta, hogy ezt a kenyérdarabkát belemártogatja a borba, azután megeszegeti. Itt azután beindult a spanyolok gasztronómiai fantáziája (és ez, már nem akarom megsérteni őket, de gyakorlatilag ki is merítette). Szóval elkezdtek különböző variációkat kitalálni a vörösbor mellé majszolgatható étvágygerjesztőkből.
Ez a kis tojásomlett is ilyen, bár mi végül nem ilyen módon fogyasztottuk, nekünk ehhez egyrészt nincs kultúránk, másrészt úgy azért egy kicsit hizlalna.
Önmagában finom, a képen viszont "lencse dahl" (indiai ihletésű lencsefőzelék feltéte volt.

A tapahoz kell: 3 tojás, egy konzerv tonhal (125 g) sós lében, egy evőkanál tej, egy evőkanál olaj, só, bors.
Azolajon kívül minden hozzávalót összekeverünk egy villával. Az olajat felhevítjük egy teflon palacsintasütőben vagy serpenyőben, és a masszából két-két evőkanálnyi darabokat sütünk. ) db lesz, egy lepényke energiatartalma 35 kcal.

A dahlhoz pedig 250 g lencsét, 4 szál karikára vágott újhagymával, sóval, borssal, babérlevéllel és tisztességes mennyiségű garam massalával (mi még egy késhegynyi római köménnyel) puhára főzzük. Ha kész, belekeverünk 250 g natúr joghurtot. 4 főre egy adag energiatartalma 243 kcal.

paprikás krumpli

2010-03-09T12:02:00.000-08:00

Viszonylag jól bírom burgonya fogyasztás nélkül, nem álmodom sült krumplival. A minap azonban mégis megkívántam a paprikás krumplit, úgyhogy alkottam egy könnyített verziót. A tészta talán kicsit furcsa lehet, de mi a férjeméknél hagyományos, nokedlivel készített változatot szeretjük, úgyhogy kipróbáltam, illik-e bele a teljes kiőrlésű tészta. Jelentem: igen.
Gyerekbarát, olcsó, zsírmentes diétába illeszthető fogás. A krumpli magas GI-je miatt savanyúsággal fogyasztandó.

4 adaghoz kell: 1 kg. krumpli, 2 fej hagyma, 1/2 tvpaprika, 15 g (!) kolbász, 15 g light margarin, 100 g teljes kiőrlésű tészta, só, bors, paprika, köménymag

A krumplit meghámozzuk, cikkekre vágjuk. A kolbászt vékonyan felkarikázzuk, a hagymát és a paprikát apróra vágjuk.
A hagymát és a paprikát a margarinon megfuttatjuk, lehet, hogy 1 evőkanál vizet is hozzá kell adni, nehogy leégjen. Amikor üveges, a kolbászt is beledobjuk, ha annak kicsit kisült a zsírja, lehúzzuk a tűzről, és megszórjuk a paprikával (én két evőkanálnyival), majd beletesszük a krumplit, ésfelöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, és visszatesszük a tűzre. Sózzuk, borsozzuk, fél teáskanál köménymagot adunk hozzá. Fedő alatt addig főzzük, amíg majdnem megpuhul. Ekkor hozzáadjuk a tésztát, és amennyiben szeretnénk, pár szál virslit (fejenként 1-2-t). Puhára főzzük és tálaljuk, savanyúsággal, esetleg natúr joghurttal.

Egy adag energiatartalma (virsli nélkül) 330 kcal. CH egy adagban 69 g (ha vigyáznom kellene a CH-ra is, a tésztát kihagynám, úgy "csak" 50 g van benne)
Egy füstli 90 kcal (0,2 ch).

Serpenyős a Szépvölgyi úton

2010-03-01T05:49:00.000-08:00

Imádok étterembe járni. Gyermeki izgalommal várom, hogy beüljünk valahová, egész nap készülök rá. Szeretek kiöltözni, szeretem az étteremek hangulatát, persze főleg azokét, amelyeknek jó is. Élvezem a mai modern magyar gasztronómiát, szeretek új ízeket kipróbálni, első helyen pedig az indiai konyha áll. (Amikor a picit vártam, a férjem a fél városon át ügyeskedett nekem haza fél liter mangó lassit egy eldobható pohárban, nem a lefedhető változatban!) Bizonyos ételeket pedig csak étteremben eszem, pl. a fogast és ránott sajtot, ja és mangó lassit, ha éppen nincs otthon ;)
Fogyózás közben azonban az étterembe járás nem mindig mámorító. Napokkal előtte szorongás vegyül a boldog várakozásba: vajon mit fogok tudni enni? Pár jó falatért kell-e majd napokat böjtölni, vagy be kell érjem egy cézár (jó esetben görög) salátával? Ciki lesz elmagyarázni a pincérnek, hogy külön tálkában kérem a mártást, vagy megkérdezni, hogy hány deka a csirkemell?
Szombaton elcsigázva autóztunk hazafelé a város vonzáskörzetéből, hátul a nemkevésbé elcsigázott gyermek, aki még éhes is volt. Azon filóztam, hogy az ebédről maradt-e annyi csirkemell, hogy az a fagyasztóban maradt wok-zöldséggel és kevés szójaszósszal feldobva elég legyen hármunknak, vagy a picinek dobjak mellé össze valami mást is. Az igazi egy kis húsleves lenne, de az ugye szombat este hatkor esélytelen.
És akkor bevillant az isteni szikra: álljunk meg valahol enni, ahol a pici kap egy nagy húslevest, és nekem sem kell már főzni, tálalni, mosogatni. Mindegy, mondom magamnak, majd holnap lefogyjuk...
A Szépvölgyi úton régóta ajánlgatták sógornőmék a "serpenyőst", de sohasem mentünk még be. Azt gondoltuk, ezen éppen itt az ideje változtatni.

Kedves, családias hely, kellemes fogadtatás. Picinek azonnak rendelünk húslevest, sok tésztával kapja, gyorsan, nem túlmelegítve. Itt az ideje, hogy a felnőttek is szemügyre vegyék az étlapot. És amit ott láttam, azt azóta nem tudom elhinni:
Minőségi, házi, bio alapanyagok! Egyszerű, ám mégis nagyszerű étlelek, zömük vaslapon (serpenyőben) sütve. Gyakori köret a saláta, zöldség. És várjunk csak, mi is ez az utolsó sor?
Minden étel alatt szerepel a kalória, zsír- és szénhidráttartalom, diszkréten, hihetően. Rögtön el is álltam a sajttal, sonkával, szalonnával töltött pulykamelltől majonézes salátával, és átpártoltam a medvehagymás vaslapon sült kecskesajthoz, tokaji balzsamecetes kevert salátával. Férjem hagymás, fűszeres fetával töltött csirkemellet evett kevert salátával, végén pedig egy joghurtos gesztenyehabbal zárt, konyakos erdei gyümölccsel. Az étel mesésen finom volt, olyan jó, ahogy a neve alapján várnánk, ötletes, kímélő, ugyanakkor laktató. A gyermek is finomat evett, boldogan futkározott a székek és asztalok között, és olyasmi is történt, ami még sehol: a felszólgáló hölgy elvitte a gyermeket szórakozni azzal a felkiáltással, hogy "anya csak vacsorázzon nyugodtan addig..."
Nagyon jó emlékekkel, kipihenten, regenerálódva távoztunk az étterembe, azzal, hogy erről a blogban mindenképpen beszámolok, és hogy visszamegyünk, ha jó idő lesz, és a teraszon lehet vacsorázni. A belső tér is modern, hangulatos, főleg a dohányzó rész, bár mi nem ott ültünk, de az étterem vonzereje nyilván a teraszos kert.
Ilyen éttermi élményben igazán régóta nem volt része egyikünknek sem, pedig igazán nem rajtunk szokott múlni!
Köszönjük szépen!
elérhetőség: http://www.reziserpenyos.hu/

fogyókúrás módszerek

2010-03-01T04:46:00.000-08:00

A blog elsősorban azt a célt szolgálja, hogy gusztusos, finom, változatos, könnyen elkészíthető recepteket mutassak be, melyek könnyen beilleszthetők egy fogyókúrába, lehetőleg gyorsan és olcsón elkészíthetőek.
Arra az esetre, ha az elhatározás megszületett már, de a módszer még bizonytalan, bemutatok két módszert, amelyek személyes tapasztalatok szerint beváltak. Az egyikkel fogyózom én, a másikkal a férjem.
Minden olyan fogyókúrás módszer, amelynek révén kevesebb kalóriát juttatunk a szervezetbe, hatásos. A hatásosság fokmérője pedig az, hogy milyen kitartással és elszántsággal tesszük az új elveket mindennapi étrendünk meghatározó rendezőelvévé, így az, hogy egyes ismerőseink milyen módszerrel fogytak le 20 kg-ot két hét alatt, számunkra legyen irreleváns.

Az én módszerem inkább az édesszájú nőknek, míg a férjem módszere a húsról nehezen lemondó férfiak számára jelent alternatívát. Persze vannak „ragadozó” típusú nők, és vegetáriánus férfiak, de az a tapasztalataim szerint igaz, hogy alapvetően húsevő vagy édesszájú emberek vannak. Az a fontos, hogy mindenki a számára legkönnyebben betartható, legkevesebb lemondással járó étrendet válassza, mert aki herótot kap egy tányér párolt zöldség láttán, az egy-két nap múlva felhagy a káposztaleves kúrával. Aki viszont inkább éhen marad, minthogy bevágjon egy szelet véres staeket, az nem az Atkinstől fog lefogyni.

Fontos, hogy felmérjük táplálkozási szokásainkat, és megállapítsuk, hogy mi benne az, ami hízáshoz vezet. Ha tehát egy-két napig vezetjük azt, hogy mit ettünk-ittunk, ki fog tűnni belőle, hogy hol a baj. Próbáljuk meg feltérképezni a szokásainkat és azonosítani a problémákat. Mihelyt ezzel megvagyunk, a probléma megoldásához már csak az a csepp kis akaraterő kell.

És még egy szó a bevezetőhöz: a közkedvelt diéták. Hát a 90 naposról csak annyit, hogy a legtöbb ismerősöm, aki elkezdte, vagy hízott tőle, vagy megbetegedett. Orvosilag nem sok alapja van, és nem is tűnik túl betarthatónak. Aki keveset eszik a 90 nap alatt, az fogy, de akkor meg ésszerűtlennek tűnik a sok megszorítás. Abszolút nem hiszem, hogy ez lenne az üdvözítő megoldás. Ja, és honnan tudják előre, hogy mennyi ideig kell fogyóznom?
A turbó diétákat szerintem büntetni kellene, mint ahogyan a Magyarországon külön engedéllyel nem rendelkező lúgosító hatású készítmények forgalmazását is. Kérem, az internetről rendelhető fogyasztószerekkel is legyenek óvatosak. Azok a termékek, amelyeket olyan cég forgalmaz, aki nem vállalja, hogy közforgalmú boltjában árulja a termékeit – ahová ellenőrök is betévedhetnek – egyszerűen nem elég biztonságosak.
Csodaszer nélkül is le lehet fogyni. Persze van olyan gyógyszeres segítség is, ami biztonságos, ezzel kapcsolatban viszont kérdezzünk meg orvost, de legalább egy gyógyszerészt. Vannak biztonságos fogyókúrás italporok is, ezekből azokat a termékeket válasszuk, amelyek viszonylag régóta a piacon vannak, mert azok nyilván megbízhatóbbak, hiszen ennyi idő alatt valószínűleg kiderült volna, ha valami baj lenne velük. Én túlságosan egyoldalúnak tartom, hogy egy nap csak egyetlen rendes ételt ehetek, és a többi étkezésem két-három ízkombinációban kapható tejital legyen, de aki úgy érzi, hogy ezzel egyszerűsíteni tudja a fogyását, az nyugodtan próbálja ki.

1. Zsírszegény GI diéta - kalóriaszámlálással feljavítva

Én mindig is kalóriaszámlálással értem el egészségesen a fogyást. Viszont hatékonyabban működik – nálam – ha a zsírszegénységre is odafigyelek. A GI-t azért figyelem, hogy az inzulinszintem ne ingadozzon, ezáltal ne legyek indokolatlanul éhes, és ne rontson rám a farkaséhség vagy az édesség utáni vágy.
A magam részéről kipróbáltam a legújabb, legtöbbet reklámozott, vény nélkül kapható gyógyszert, amely az elfogyasztott zsír 30%-ának felszívódását meggátolja. Nekem bevált, valóban felgyorsítja a fogyást, és szerintem, ha minden leadott 2 kilóhoz egy harmadikat kapunk ajándékba, az igazán méltányolható. Nem olcsó, de nem is nélkülözhetetlen! Hogy ne tűnjek egyoldalúnak, a gyakran reklámozott étvágycsökkentőket is kipróbáltam, na azok nem jöttek be nálam.

A módszer lényege tehát az, hogy nőként 1000-1500, férfiként 1200-1800 kcal-t fogyaszthatunk naponta. A kalóriatáblázatokat az interneten könnyű elérni. Aki inzulinrezisztenciában vagy cukorbetegségben szenved, az számolja mellé a fogyasztható szénhidrátot is. A zsírszegénység magáért beszél: az ételek elkészítése és a bevásárlás során is legyünk erre figyelemmel.
Az ételek glikémiás indexéről is sok táblázat található a neten, csak az a kár, hogy egy-egy mintha ellentmondana egymásnak. Az viszont biztos, hogy noha néhány táblázat szerint a csoki, a piskóta és a chips alacsony GI-jű, tapasztalatom szerintem hizlal. Ugyanakkor a magas GI-jű dinnye, répa, sütőtök, és talán egy kevés krumpli még nem száműzendő az étrendből, de nem árt, ha tudjuk, ezeket más, alacsony GI-jű ételekkel vegyítve ajánlott fogyasztani.

Én a magam részéről előre meghatározom, hogy a napom milyen kalóriatartalmú étkezésekből álljon, így nálam az alábbiak szerint alakulnak az étkezések:

1200 1400 1600 1800

Reggeli 300 300 450 450
Ebéd 450 500 550 600
Uzsonna 100 200 200 250
Vacsora 350 400 400 500

Ha így szeretnénk étkezni, elsősorban saját készítésű ételeket kell ennünk, amelyeknek ismerjük a kalóriatartalmát. Persze belefér egy-egy kornspitz joghurttal, vagy saláta, esetleg gyros ebédre vagy vacsorára, ezeknek meg lehet tippelni a kalóriatartalmát.

Emellett minimum 3x20 perc mozgás szükséges hetente, de a legjobb napi 40 perc. Ha általában szeretnénk fogyni, akkor a legjobb valamilyen kardio mozgás, ami nagy súlyfeleslegnél akár séta vagy úszás, kisebb súlyfeleslegnél futás, biciklizés, kondizás, intenzív súlyzózás is lehet. A meghatározott izomcsoportok mozgatása akkor jó, ha a nagy súlyfeleslegből már jókora adag lement, és „elkezdtek látszani” a problémás területek. Ha a hasunk nagy, akkor viszont már az elejétől lehet – sőt kell – koncentrálni a hasizomok megmozgatására is. Ne feledjük azonban, minden mozgás (sokkal!) jobb, mint a semmi.

2. Low carb táplálkozás

Azaz húst-hússal. Ennek a diétának az a lényege, hogy minél kevesebb szénhidrátot és több fehérjét fogyasszunk. Emellett érdemes alacsonyan tartani az elfogyasztott zsír mennyiségét is a könnyebb fogyás érdekében. A táplálkozásban tehát a sovány húsok, a tojás, a savanyított tejtermékek, sajtok és olajos magvak élveznek prioritást.
Az elv az Atkins diétával rokon, azonban az elnevezés (alacsony szénhidrát, ha úgy tetszik „alacsony szénh”) egy kevés szénhidrát fogyasztására azért mégiscsak utal. E diéta követői törekszenek a minél kevesebb szénhidrát fogyasztására. Viszont mivel a szervezetnek sok, a szénhidrátot tartalmazó ételekben fellelhető tápanyagra, rostra van szüksége, ezért a mindenfajta zöldég és gyümölcs fogyasztása teljesen megengedett. A tejnek is van cukortartalma, így az is csak mértékkel fogyasztható, de helyette figyelni kell, hogy a savanyított tejtermékekből (joghurt, kefír, író) és sajtokból megfelelő kalcium forráshoz jussunk. Természetesen a modern kor embere teljességében a gabonaféléket sem képes kiiktatni étrendjéből, így kevés összetett szénhidrát zabpehely, teljes kiőrlésű liszt, aszalt gyümölcs formájában nyugodtan részét képezheti a low carb diétának is.
A szénhidrátot javasolt reggel és délben fogyasztani, a vacsora lehetőleg zöldségen kívül más szénhidrátot ne tartalmazzon.

A blogban igyekszem minél több szénhidrátszegény étel receptjét is közzétenni.
Ennek a módszernek az az előnye, hogy nem igényel annyi méricskélést és számolgatást, és házon kívül enni is könnyebben lehet, mert étteremben lehet enni, csak arra kell figyelnünk, hogy húsételünkhöz grillezett vagy párolt zöldséget, illetve salátát szolgáljanak fel. Az ételek szénhidráttartalmát is könnyen letölthetjük a netről.
Bár a magyar táplálkozás alapvetően a hús-szénhidrát (krumpli-risz-tészta) párosítást tartja megszokottnak, a legtöbb étel viszonylag könnyen „low carbosítható”, pl.:
pörkölt, köret helyett párolt zöldséggel vagy savanyúsággal
hamburger, zsömle nélkül, staek zöldségekkel (úgy készül, mint a staekburgonya, csak répából, zellerből, hagymából, stb.)
székelykáposzta rizs nélkül (esetleg kevés gerslivel vagy zabkorpával)
rántotta, omlett, virsli, kolbász, kenyér nélkül, zöldséggel
rakott krumpli – a krumpli helyett hússal elkészítve
sült húsok – krumpli és rizs helyett bármivel, pl. zellerpürével
lecsó tojással, kolbásszal, stb.
Mivel azonban a túlzott zsírfogyasztás egyelőre meg nem cáfolt tudományos kutatások szerint növeli a koleszterinszintet, figyeljünk oda, hogy ne vigyük túlzásba a telített (állati eredetű) zsírok fogyasztását, így a napi kalóriaszintet is könnyebb tartani.
Ez a táplálkozás egyébként maga a Norbi Titok, ami azért jó, mert egyre több helyen nyílt a neve által fémjelzett pékség, ahol kifejezetten a low carb diétába illeszthető kész élelmiszerek és hozzávalók kaphatók. Ámde ezekkel is legyünk óvatosak, mert a diéta lényege az életmódváltás - nem az, hogy ugyanazt ehetjük, mint amitől meghíztunk - és ezekkel a termékekkel nem az új ízekre és párosításokra szokunk rá, hanem a régi éeteleket váltjuk fel "pótlékokkal". Másrészt, bagyon sok bennük az adalékanyag.
Ez az étrend azért előnyös a férfiakra nézve, mert a magas fehérjefogyasztás segít abban, hogy a szervezet a zsírraktárból, és ne az izomzat terhére fogyjon. Ennek tükrében ez a diéta az izomzatot jobban erősítő sporttevékenységhez is passzol. Nem kell feltétlenül body buildingre gondolni, ugyanis nők esetében ez egy egyszerű alakformáló torna is lehet.

A két módszerben közös, hogy kerüli a magas glikémiás indexű ételeket. Míg a GI diéta nevében is foglalja ennek jelentőségét, addig low carb diéta a többi szénhidráttal együtt igyekszik csökkenteni az ilyenek fogyasztását. Továbbá nem csak minden fogyókúrának része a rendszeres mozgás, alakunk megtartásához is nélkülözhetetlen. Tartsuk szem előtt, hogy a végletek nem csak unalmasak, de egészségtelenek is lehetnek! Mindkét diéta lényege az elfogyasztott tápanyagok arányainak megváltoztatásán alapul. Valamely étel tökéletes száműzése az étrendünkből az akaraterőnket is jobban próbára teszi, így veszélybe sodorja eredményeinket. Ezeket megfontolva szánk íze, családunk igényei szerint ötvözhetjük is a két stratégiát.

Jó fogyást mindenkinek.

Sztrapacs-karfiol

2010-02-24T05:41:00.000-08:00

Imádom a sztrapacskát, de nem fogyasztok lisztet és krumplit, sem szalonnát. Akkor hát mit tegyek? Kell valami ezek helyett úgy, hogy tudom, nem lesz valódi sztrapacska íze, viszont finom ételt kapok. Így született ez az étel, ami nagyon finom, a karfiol íze nem túl átütő, és sokkal-sokkal egyszerűbb, mint az igazi változat. Tulajdonképpen fast food!

Gyerekszáj (új rovat)

Kisfiam első aranyköpését szeretném megörökíteni e blogon. A gyerek 22 hónapos, már a bölcsőben tudtuk, hogy hamar fog beszélni. Gyakran intjük óvatosságra azzal, hogy "el ne ess!". Ma felmászott a kis IKEÁ-s létrájára - neki vettük egyébként, bár én is praktikusnak találtam - ráül, izeg-mozog rajta. Végre - kisebb fokú életveszélyek valószínűtlen elkerülése után - megtalálja a kényelmes pozíciót, majd diadalittasan rám néz: "elneestem!"

És a recept, ami hazaérkezéstől számított 20 percen belül a tányéron figyel:
két kisebb vagy egy nagyon nagy fej karfiol
200 g juhtúró
100 g sovány tehéntúró
só, bors
60 g füstölt pulykasonka

A karfiolokat megmossuk, levágjuk róla a leveleket, majd szárával együtt - úgy, mint egy vekni kenyeret - felszeleteljük ujjnyi vastag szeletekre. Egy kevés sós vízben főzzük a karfiolszeleteket vagy öt percig (aki puhán szereti, az tízig).
Eközben összekeverjük a kétféle túrót. A karfiolaokat egy teflontepsibe szedjük, rámorzsoljuk a túrót, sózzuk (kevés kell, a juhtúró és a sonka sós), borsozzuk (ezt bátrabban), és a tetejére szórjuk a szalonnára emlékeztető alakúra felkonkázott sonkát. Előmelegített sütőbe, grill fokozaton 10 percig sütjük, amíg kicsit megpirul a teteje.
Tálalásnál esetleg kevés reszelt sovány sajt vagy natúr joghurt is kerülhet rá.
Jó étvágyat, és ízletes fogyást.

Az egész tepsiben 750 kcal és 11 g CH (szénhidrát) van benne. Mi hárman jól laktunk vele, pedig én repetáztam is.

VKF! XXXII. - sajt-szendvics-torta

2010-02-24T05:21:00.000-08:00

Ez az én bolondos receptem a VKF!-re, melyen most indulok először.
Egy kellemes csésze tea mellé igazán jóleső reggeli vagy uzsonna ez a finom magvas tésztájú vaníliás sajttorta-szendvics narancsvidék gyümölcsével.
Emlékszünk még, amikor először hallottunk a sajttortáról? Én egyből a kőrözöttel töltött sajttekercsek torta formátumú kivitelezésére asszociáltam. Azután kiderült: ez nem olyan! Krémsajttal készül, ropogós tésztában van és édes. Na jó, némi idegenkedés után megszerettük, elvégre én a szalonnás túrós csuszát is cukorral szeret(t)em...
Legjobban a teljesen sütés nélkül készíthető Nigella-változat lightosított adaptációját szeretem elkészíteni, light krémsajttal, kevés felvert tejszínhabbal és gyümölcs ízesítésű joghurttal készített krémmel, teljes kiőrlésű kekszből készült tésztarétegen.
De most kanyarodjunk vissza a sajttortához. Miért ne lehetne valóban sós?
Ihletet a kőrözöt (innen a római kömény) és a valódi túrótorta (vanília) adott, a végeredmény azonban mégis kicsit a skandináv ízvilágot idézi.
A képen ugyanis a következő recept szerint elkészített "sütemény" látható:

4 szelet teljes kiőrlésű kenyér (a valódi teljes kiőrlésű kenyér, ami morzsálódik, nem puha, tehát nemcsak tejes kiőrlésű liszt felhasználásával készül, hanem valóban nincs benne semmi finomított. 500 g-os kiszerelésben a legtöbb boltban kapható)
100 g natúr sovány krémsajt
200 g sovány túró
1 teáskanál curry fűszerkeverék (ha nincs, akkor kurkumára lesz szükség a színe miatt)
só, bors
egy csipet római kömény
fél teáskanál vanília esszencia
díszítéshez: ropogósra sült hagyma-morzsák (ez most az IKEÁ-ból)
sárga húsú kaliforniai paprika (a narancsvidék gyümölcse)

A krémsajtot, túrót, a fűszereket és a vaníliát egy kis tálban jól kikeverjük. Ezután megkenjük az egyik kenyérszeletet a krém negyedével, majd jöhet rá a következő ugyanilyen réteg, amíg el nem fogy. A négyzet-alakú "tortát" keresztben félbevágjuk, majd mindkét felet átlósan újra elfelezzük, így négy "tortacikket" kapunk. Ha hagytunk egy kevés krémet, akkor habzsákkal díszítést nyomhatunk a tortaszeletek tetejére és oldalára is. A hagymával megszórjuk a szeletek oldalát, és a paprikából vágott vékony csíkokkal díszítjük.
Az ízesítés indiainak indul, mégis végeredményben egy skandináv fogást kapunk, a kenyérnek és a hagymának köszönhetően. A vanília alig érződik, épphogy csak kicsit pikánssá és szokatlanná teszi az ételt. Ezt falatozva még egy a fél évig tartó éjszakát is ki lehet bírni, és közben Indiáról álmodozni.

És, ne felejtsük el a lényeget: ez a fogás nem veszélyezteti az alakunkat, egy szelet ugyanis mindössze 186 kcal, zsírszegény és alacsony glikémás indexű.
Szétválasztós táplálkozás esetén a krémsajtot növényi krémsajttal helyettesíthetjük.

megint más tollával: sajtos csirke

2010-02-24T05:14:00.001-08:00

Éljen az én kolléganőm sokáig, hogy ennyi gusztusos recepttel gazdagítja a blogomat!
A sajtos csirkemellet egyébként hasonló formában én is elkészíetettem már, sőt, a férjem kolbász-, keménytojás- és lilhagymakarikákkal gazdagítva, savanyúsággal, rakott krumpli helyett fogyasztja. Ez pont az a recept, amit nyugodtan kérhetünk a ránk főző családtagoktól, hogy készítsenek el nekünk, ha vendégségbe megyünk hozzájuk, mert nem sokat lehet vele bakizni, és a nem fogyózók észre sem veszik, hogy valami "light"-ot ettek. Brokkolival, karfiollal, vagy akár zellerpürével laktató vacsora, és ezek szerint két szelet barnakenyér között, kis salátával körítve egy ebéddobozban türelmesen kivárja, míg átkerül a bendőnkbe. Izletes fogyást mindenkinek!

Recept:
fél kg csirkemell (én ezt most csirkecombfiléből csináltam)
1 nagy doboz yogofitt vagy bármilyen sovány joghurt
2 tojás
20 dkg sovány sajt

Egy tűzálló tálat kikentem olívaolajjal, a csirkét felszeleteltem és besóztam, a tojást összekevertem a joghurttal és egy kis petrezselyemmel, a sajtot lereszeltem, majd szépen a tálba rétegeztem: csirke-lötyi-sajt-csirke-lötyi-sajt és előmelegített sütőben megsütöttem.

A teljes adagban 31 gr CH és 1439 Kcal van- legalább 4 adag kijön belőle - így 1 adagban 8 gr CH és 360 Kcal található. Mivel nekem kell a szénhidrát pirítottam mellé 2 szelet barna kenyeret (27 gr Ch és 134 Kcal) és tettem mellé egy kis salátát, így az egészben van 36 gr CH és 494 Kcal, ami ebédre tökéletes.

pizza 1.

2010-02-23T02:27:00.000-08:00

Kolléganőm pizzája, a férje (is) nagyon dicsérte, én meg tuti kipróbálom! Pizza ilyen kevés kalóriával? Kánaán!

Hozzávalók:

12 dkg krumpli
12 dkg teljes kiőrlésű liszt
4 dkg élesztő
0,5 dl víz
só, bazsalikom, oregánó, kakukkfű
2 paradicsom
10 dkg sonka
10 dkg light sajt (tolnai, óvári, light trappista)

Előkészítés:
Krumplit megfőzzük és áttörjük, élesztőt a langyos vízben morzsoljuk, és megvárjuk, míg felfut (azaz elkezd nőni a térfogata és érezzük az illatát), a paradicsomot és a sonkát felszeleteljük, a sajtot lereszeljük.

Az áttört főtt krumpliból, a lisztből, a felfuttatott élesztőből kevés sóval lágy tésztát gyúrunk. A tésztát 1 órán keresztül meleg helyen, letakarva kelesztjük. A megkelt tésztára pizzaserpenyőbe nyomkodjuk a kezünkkel, rápakoljuk a paradicsomot, rászórjuk a fűszereket, ráhalmozzuk a sonkát és a sajtot, majd előmelegített sütőben megsütjük.

Ebből a mennyiségből egy egész 26 cm átmérőjű pizza kijön, amiben összesen (feltéttel együtt) 90 gr CH és 828 Kcal van, de ez a mennyiség két adagnak is megfelel, így fél pizza ebédre tökéletesen megfelel a 45 gr CH és a 414 Kcal mennyiséggel. Akár egy kis (light - a szerk.) ketchup is elfér mellé! 

Gombafasírt

2010-02-23T02:21:00.000-08:00

A kolléganőm, akinek a rántott húsos receptet köszönhetem, újabb recepteket bocsátott rendelkezésre. Ő ilyen ételekkel fogy és lakik jól.
A rántott húsból ismert korpovit ebben a receptben is előjön. Eredetileg zabkorpával készül a fasírt, de kolléganőm számítása szerint így kevesebb kalória és szénhidrát kerül az ételbe. Szerintem meg egyszerűen finomabb.

Hozzávaló 3 adaghoz

30 dkg gomba
1 fej vöröshagyma
2 tojás (1 főtt tojás és 1 nyers tojás)
10 db Korpovit
só, pirospaprika, bors, petrezselyem
1 ek olívaolaj

Előkészítés:
A hagymát kocára vágjuk, a gombát felszeleteljük, a Korpovitot turmixgépben összetörjük.

Az olívaolajat felmelegítjük, beledobjuk a hagymát, picit megsózzuk, és egy evőkanál vizet öntünk hozzá, hogy a hagyma szép üvegesre párolódjon. Hozzáadjuk a pirospaprikát és a gombát, így tuladonképpen pörköltet készítünk. Addig pároljuk, míg majdnem teljesen elfövi a levét. A főtt tojást felaprítva hozzáadjuk a kész gombához, majd az egészet leturmixoljuk, vagy botmixerrel pürésítjük. Az összetört Korpovitot, a nyers tojást, a fűszereket hozzáadjuk a püréhez, jól összekeverjük.

Ezután kanállal, vagy kézzel fasírtot formázunk belőle. A fasírtkákat olívaolajjal vékonyan kikent serpenyőbe tesszük, ellapogatjuk, mindkét oldalukat megpirítjuk.

A teljes adagban (12 fasírt) 40 gr. CH és 500 Kcal van. Egy adag (4 fasírt) 10 gr CH-t és 125 Kcal-t tartalmaz. Köretnek saláta, karfiolpüré vagy barna rizs jó hozzá.

TIPP: a Korpovitot lehet sima fasírtba is használni zsemle helyett.

almás-zabpelyhes muffin

2010-02-18T11:51:00.000-08:00

Ez a muffin Flat Cat joghurtos-almás-zabpelyhes muffinjánal teljesen diétára áthangolt változata. Olyan egyszerű, és annyira finom!

Összekeverünk:
12,5 dkg. teljes kiőrlésű lisztet
10 dkg zabpelyhet (nekem a tört változat van itthon a "zart")
2,5 dkg zabkorpát (vagy ehelyett is zabpelyhet, búzakorpát, esetleg darált diót - de akkor összesen 90 kcal-al többet kell számolni a teljes mennyiségre)
3 csapott ek. édesítőszert (por alakú)
1/2 csomag sütőport
15 dkg natúr joghurtot
20 dkg hámozott, reszelt almát
4 egész tojást
és egy jó teáskanál fahéjat, valamint egy-egy csipet szegfűszeget és gyömbért.

A masszát ne keverjük sokáig, csak éppen addig, hogy az alkotóelemek összevegyüljenek, és már adagolhatjuk is a muffinformába. Nekem 12 db lett belőle.

1 muffin 113 kcal

Hagymaleves

2010-02-18T11:44:00.000-08:00

Francia, belga? Ki tudja? Finom. Lényege a karamellizált hagyma.

Egy kg vöröshagymát megtisztítunk, karikára vágjuk. 20 g light margarinon elkezdjük pirítani, és jól megpirítjuk, hogy jó sok helyen megbarnuljon a hagyma. Felöntjük 7 dl vízzel, 2 dl barnasörrel, sózzuk, borsozzuk, teszünk bele pár babérlevelet, 2 db húsleveskockát (tyúk vagy marha, mindegy), egy nagy kanál mustárt (ez legyen francia). 5 percet forraljuk, majd reszelt sovány sajttal megszórva tálaljuk. A képen "zellercrouton" is került rá, ami nagyon felvágós, de csak kockára vágott zeller, egy fóliára téve és betolva a sütőbe 15 percre.

Egy adag a reszelt sajttal együtt kb. 100 kcal.

Most őszintén, ki tud ilyesminek ellenállni egy hideg téli estén? Amikor ilyeneket eszem, egyszerűen nem tűnik lemondásnak a fogyókúrázás.

csokoládéhabos francia piskóta

2010-02-18T11:26:00.000-08:00

Van egy francia piskóta receptem, úgy hívják quatre quarts, azaz négy negyed. Egyszerű, minden hozzávalóból ugyanannyi kell bele. Eredetileg a négy hozzávaló a tojás, cukor, liszt és a vaj. Már amikor tanultam, hallottam, hogy vaj helyett tejjel is működik, és ez igaznak is bizonyult. Innen már csak egy lépés a fogyókúrásra hangolás: teljes kiőrlésű liszt (a zabpehelyliszt jobb lenne, de azt most nem találtam), sovány tej, édesítő. Tejből kicsit több kell, mert a teljes kiőrlésű liszt több folyadékot vesz fel.
A krém megint kísérlet: ki akartam próbálni, hogy a Nigella-féle tejszínhab-krémsajt kombináció működik-e natúr aktívia-dr. Ötker tejszínhabpor összeállításban, kakaóporral és édesítőszerrel. Hát nálam működött, szép is lett, meg finom is.

A tésztához habverővel fehérre keverek 4 egész, szobahőmérsékletű tojást 8 ek. édesítőporral. Kimérem egy tálba 230 g lisztet, hozzákeverek 20 g natúr kakaóport ésegy csomag sütőport, és a tejet is kimérem. Először a liszt harmadát adom a tojáshoz, azután a tej harmadát, és így folytatom, amíg el nem fogy minden. A tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, és 180 fokra előelegített sütőben úgy 25 percig sütöm. Közben felverek egy csomag tejszínhabport 1,5 dl 1,5 %-os tejjel, a csomagolás szerint, majd hozzákeverek 2 doboz natúr danone aktíviát és 30 g keserű kakaóport. (Ha nem csokisat akarunk, akkor elhagyjuk a kakaóport és gyümölcsös ízesítésű (pl. epres, málnás, citromos) aktíviát használunk. Igen, így a krémbe kerül némi cukor, elismerem, de még mindig sokkal beljebb vagyunk, mintha egy cukrászdába ugranánk be! Ha ezt is soknak találjuk, maradjunk a natúr joghurtnál, és használjunk turmixolt friss gyümölcsöt (pl. epret, málnát) vagy reszeljünk bele citrom-, vagy narancshéjat. Esetleg aromát (mandula, vanília).

Szóval a kihűlt piskótát óvatosan félbe vágjuk, és megkenjünk krémmel. Hűtőben megdermesztjük, majd szeleteljük,

A piskóta 1305 kcal, a krém 540. Én a piskóta felét használtam el, a másik felét lefagyasztottam, így az egész sütim 1200 kcal lett. Mit volt mit tenni, 12 szeletre kellett vágni, hogy egyenként 100 kcal legyen.

"rántott hús-ország" light

2010-02-17T02:15:00.002-08:00

Korábbi bejegyzésemhez kapcsolódva mi is van ezzel a rántott hússal? A rántott hús általában karajból, csirkecombból, esetleg csirkemellből készül, melyet lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába forgatnak, és bő, forró olajban kisütnek. Szóval: zsírban sült szénhidrát-bundába bujtatott zsírszegény hús.
Félreértés ne essék, a rántott hús finom. Ha nem lenne az, ugyan miért ennénk? A legtöbb gyerek eszi, én is, noha nem voltam húsevő gyerekkoromban, de a húsi "borítóját" szívesen fogyasztottam. Pörkölt helyett meg szaftot ettem nokedlivel, egyéb esetekben tejfölös vagy májkrémes kenyeret. Na, legalább világos, hogy miért voltam kövér kisgyerek. Pedig valószínűleg ettem volna zöldséget, gyümölcsöt, tojást, túrót is, mert azokkal szemben nem volt gyermeki előítéletem, de akkoriban ezek az alapanyagok nem képezték a mindennapi táplálkozás részét.
A férjem kedvence a rántott csirkemell, szó se róla, anyósom istenien csinálja. Hivatalosan is az a titka, hogy amíg az első oldal sül, addig le kell fedni, valamint a bundázás előtt nem szabad elfelejteni megsózni.
Mit tegyen az, aki fogyókúrázik, vagy életmódot vált, és idegenkedik e szénhidrát-gazdag, zsíros húsétel fogyasztásától? Mondjon le róla?
Semmiképpen. Iktassuk ki az egyszerű szénhidrátot és a zsírban sütést. Ilyet lehet? Szerencsére igen. Hogyan? Elárulom, mert egy kolléganőm megosztotta velem a titkot. Szerencsére.

A húst fosszuk meg a látható zsírtól, és vágjuk vékony szeletekre (mert én vékonyan szeretem, aki vastagabban, az hagyja vastagon!). Ezután pácoljuk be egy kis sóval, borssal ízesített natúr joghurtba. Én 18 dkg csirkemellhez 2 pohár (250 g) aktíviát használtam.
Ha legalább egy órán (ideális esetben egy éjszakán) át pácolódott a hús, akkor előkészíthetjük a sütőt és a "bundát". A sütőt bekapcsoljuk 180 fokra, és ledarálunk 100 g korpovit kekszet (én a turmixgépben), de összetörhetjük egy zacskóba téve klopfolóval is. A hússzeleteket a joghurtból kivéve - úgy ahogy van - beleforgatjuk a korpovitba, és sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük, szép sorjában. A teli tepsit a sütőbe toljuk. Én olyan 20 perc után felvettem 200 fokra, és megvártam, amíg a teteje megpirul, majd megfordítottam, hogy a másik oldal is megpirulhasson.
Ez annyira könnyű, hogy egyrészt kezdő háziasszonyok is boldogulnak vele, másrészt akár tepsiben sült krumplival vagy zsírszegényen elkészített burgonyapürével is ehetjük, ha nem feledkezünk meg a salátáról mellé.

Egy darab kalóriatartalma sok mindentől függ, nálam egy nem túl nagy szelet 150 kcal-ra jött ki. A képen lilakáposzta-saláta és párolt, csicseriborsóliszttel és tejjel "behúzott" spenót kísérte.

Ha viszont anyósomnál rántott hús van, akkor azt úgy, ahogy van megeszem, de nem körettel, hanem egy kis üres salátával vagy savanyúsággal. Úgy még azért nem hízlal annyira.